Agytornával az elbutulás hatásainak enyhítéséért

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. június 14.

A memóriazavarokról múltkori összeállításunkban már volt szó. Az emlékezet problémái a kor előrehaladtával természetesnek tekinthetők, ám korántsem mindegy, mivel járnak együtt és milyen mértékűek. Dr. Szücs László ideggyógyásszal ezúttal az időskori elbutulás kérdéskörét jártuk körül. agytorna

 


Törvényszerű, hogy idősebb korba lépve a legtöbb embernek egyre gyengébben működik az agya?

Akárcsak a testünk minden része, úgy az agy is öregszik és ezzel párhuzamosan természetesen változik is. A legújabb tudományos kutatások szerint nem feltétlenül kell, hogy törvényszerű legyen a szellemi hanyatlás a kor előrehaladtával, ugyanis ezek a változások nem olyan mértékűek a legtöbb ember esetében, mint azt sokáig gondolták.

Milyen változásokról van szó konkrétan?

Az agyat alkotó sokmilliárd idegsejt természetes zsugorodása jelenti elsősorban a legfontosabb változást, valamint az ezek által alkotott hálózat gyengülése, illetve a sejtkárosító tényezők. Tipikusan ilyen például az alkoholizmus: közhelyszámba megy, hogy a részegség pusztító hatást gyakorol az agysejtekre. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy bizonyos agyterületek fokozottan érintettek a fenti változásokban, és az emlékezésért vagy a tanulásért, igazán komplex agyi tevékenységekért felelős részek például ezek közé tartoznak. De egyénenként is nagyon nagy mértékben változik, kit mennyire érintenek ezek a problémák. Nagyon sok olyan idős embert találunk, aki szellemileg lazán felveszi a versenyt egy egyetemistával. Mások kicsit lassulnak, netán nehezebben látnak át egyes folyamatokat, dolgokat, nehezebben döntenek vagy például el kell kezdeniük bevásárlócédulát írni, mert anélkül már nem megy a vásárlás, pedig korábban évtizedeken át soha nem felejtettek el semmit. Mindez azonban a végeredményt nem befolyásolja. És megint másoknál mindez rohamos romlásnak indul egy bizonyos életkor felett.

Mit jelent a demencia?

Az időskori elbutulás, szellemi képességvesztés összefoglaló neve ez, amely számos konkrét betegséget vagy tünetcsoportot takarhat. Ezek közül az Alzheimer-kór a legismertebb és leggyakoribb változat, de korántsem az egyetlen. Szeretném hangsúlyozni, hogy a demencia azokra az esetekre vonatkozik, amikor a hanyatlás kóros mértéket ölt. Vagyis ha valakinek kicsit rosszabb lesz a memóriája, de egyébként tökéletesen boldogul a mindennapokban, azt nem tekinthetjük demenciában szenvedőnek.

Mikor tekinthető kóros mértékűnek az elbutulás?

Legáltalánosabban talán azt mondhatnám, hogy akkor, amikor az idős ember már nem képes önállóan megfelelően létezni a hétköznapokban. Vagyis ön- és közveszélyes magatartást tanúsít, nem tudja ellátni magát, eltéved, és így tovább. Tehát már nem ismeri ki magát a világban.

Lehet tudni, hogy az idős emberek milyen arányát érintik demenciás tünetek?

Az életkor előrehaladtával egyre többet. Kilencven éves kor fölött átlagosan 30-50 százalékos arányokkal lehet találkozni a vonatkozó felmérésekben, míg mondjuk 60 és 70 éves kor között nagyjából 5-10 százalékra tehető ugyanez. Viszont tévhit, hogy egyes demenciát okozó zavarok csak öregkorban jelentkezhetnek, az Alzheimer-kór például nagyon ritkán ugyan, de fiatalabbakat is sújthat, akár harmincas korosztályúakat is.

Az Alzheimer-kór tehát csak a demencia egyik fajtája?

Igen, a legismertebb és leggyakoribb változat. Egy olyan betegségről beszélünk, amelynek következtében az említett agyi idegsejtek károsodnak, és ezért alkalmatlanná válnak feladataik ellátására. A betegség pontos háttere máig sem ismert, de az biztos, hogy akinek a családjában több ilyen eset fordult elő, az maga is hajlamosabb lehet rá.

És milyen fajták léteznek még?

A vaszkuláris demenciát említhetjük második helyen, ez szintén igen gyakori. Ez arra vezethető vissza, hogy az agyi vérkeringés gyengül, így a sejtek nem jutnak elég oxigénhez, és ezért nem képesek ellátni megfelelően a feladatukat. Tehát az Alzheimer-kórral ellentétben itt nincs szó sejtkárosodásról, hanem az ellátás zavarai okozzák a működési zavarokat. De léteznek olyan kórképek, amikor a homloklebeny károsodása vezet elbutuláshoz, illetve az agyi idegsejtekben rendellenesen megszaporodó fehérjék is eredményezhetik a szellemi képességek rohamos hanyatlását. A Parkinson-kórban, sclerosis multiplexben szenvedő betegek is leépülnek szellemileg a végső stádiumban, de az AIDS-nek is bizonyítottan lehetnek ilyen hatásai. Kimerítő felsorolásra nem vállalkoznék, rengeteg egyéb betegség károsíthatja még az agyat, sőt, fejsérülések, netán mentális betegségek is okozhatnak például memóriazavart, képességromlást, így például a depresszió.

Mit lehet tenni ilyenkor?

Sajnos ezek a betegségek javarészt gyógyíthatatlanok, a tüneteket az elbutulás kialakulása után legfeljebb enyhíteni lehet vagy még azt sem. Erre a megfelelő otthonokban kerülhet sor legjobb formában, az adott betegségtől függően, de általánosságban is elmondható, hogy a demenciás betegek gondozásra, folyamatos felügyeletre szorulnak. Ugyanúgy nem lehet őket egyedül hagyni, ahogyan például egy kisgyereket sem. Mindez emberileg is roppant nehéz feladat elé állítja a családot, a hozzátartozókat, hiszen az egyes betegségek rendszerint komoly személyiségváltozásokkal is járnak az érintetteknél. Nem szokás erről olyan gyakran beszélni, pedig számos idős ember teljesen kifordul magából ilyenkor: mogorvává, agresszívvé, erőszakossá válnak, és néha egészen megdöbbentő magatartást tanúsítanak akár a legközelebbi rokonaikkal, így például gyermekeikkel, unokáikkal szemben is. Mindebben persze a saját tehetetlenségük is benne van, és az is, hogy érzékelik, mennyire másképp áll hozzájuk a környezetük, mint azelőtt. Ezeket a szituációkat roppant kényelmetlen és szinte lehetetlen megfelelően kezelni.

Mitől függ, hogy mennyire gyors a szellemi hanyatlás?

A betegség típusától és a rá adott reakciótól, kezeléstől, életmódbeli változtatásoktól. Az Alzheimer-kór esetében tipikusan évek kellenek a teljes leépüléshez, mindenkinél eltérő, hogy mennyi. De általában legfeljebb egy évtized alatt eléri a beteg azt a szintet. A Parkinson-kórnál viszont évtizedek is eltelhetnek az említett stádiumig. A másik véglet a Creutzfeld-Jakob szindróma, más néven kergemarha-kór. Ez a halálos és gyógyíthatatlan betegség akár egy év lefolyása alatt halált okozhat számos borzasztó testi és szellemi tünet kíséretében, és ezalatt nagyon súlyos agyi leépülés megy végbe az érintetteknél.

Életmódbeli tényezőkkel lehet befolyásolni ezeket a betegségeket?

Úgy fogalmaznék, hogy lehet késleltetni vagy enyhíteni a helyzetet. Az egészségtelen életmód mindenféle betegségnek táptalajul szolgál – nincs ez másképp az Alzheimer vagy a többi vonatkozó kórkép esetében sem. A magas vérnyomás, a túl magas vércukor-szint, az elszabadult koleszterinszint, a szív- és érrendszeri betegségek, a mozgásszegény életvitel például törvényszerűen rontják az agy vérellátását, vagyis a dohányzás, az alkoholizmus egyaránt kiemelt rizikótényezők ebből a szempontból. És ugyanígy közhely az is, hogy az agyat is karban kell tartani, nem csak a testünket. Figyeljük csak meg, hogy az aktív életet élő idős emberek általában jobb állapotban vannak ezen a téren, hatékonyabban működik a memóriájuk, mint azoknak, akik egyébként egész nap otthon ülnek és nem is beszélnek senkivel. De sajnos ez sem jelent garanciát. Erre jó példa az ismert emberek közül például Peter Falk vagy Ronald Reagan esete, akik egész életükben egy pillanatra sem álltak meg, mégis teljes sötétségben töltötték utolsó éveiket, és még saját hozzátartozóikat sem ismerték fel.