Cukrot, sót csak mértékkel

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. június 11.

Rengeteget hallani a csecsemők táplálásáról, a vonatkozó fórumokon vérre menő viták zajlanak azt illetően, az anyatej vagy a tápszer-e a megoldás, esetleg mindkettő egyszerre, ám a nagyobbak étkezéséről már lényegesen kevesebbet beszélünk. Pedig a bölcsődés, kisóvodás korosztály táplálkozása ugyanilyen fontos. Farkas Nándor dietetikust kérdeztük meg az alapvető szabályokról. gyermek taplalkozas

 

Elöljáróban: mik a legfontosabb elvek, amelyek mentén táplálni kell a kisgyerekeket, amikor elérik az egyéves kort, és már nem minősülnek csecsemőnek?

Ebben a korszakban a gyerekeknek már nem az anyatej az elsődleges táplálékuk, bár sokan szopnak még. Amit mindenképpen tisztáznunk kell: a kisgyerekek – legyen szó akár a totyogó korosztályról, akár az ovisokról – nem felnőttek, vagyis nem feltétlenül jó az, ha ugyanazt eszi, amit a szülei. Ezzel most természetesen nem azt mondom, hogy nem kaphat belőle, ha ízlik neki, de nem helyes, ha állandóan ugyanazt fogyasztja, amit a felnőttek: a mi ételeinkben jellemzően több a só, a cukor, a fűszer, mint ami a gyerek szervezetének jót tenne. Vagyis egyáltalán nem baj, ha külön főzünk neki, amikor csak lehet. A másik fontos elv, hogy a gyerek sajátos szokásainak nem szabad engedni, amennyiben azok a táplálkozás rovására mennek. A kicsik ebben a korban nyílnak ki a világra, kialakulnak a maguk rigolyái, a maguk hóbortjai, és például kisóvodás korban már jellemzően mindent izgalmasabbnak találnak, mint az evést – kivéve persze, ha csokiról, cukorkáról, sósperecről, vagyis nassolnivalóról van szó. E tekintetben nem szabad engedni a gyerek terrorjának, még akkor sem, ha hisztirohamokat, éktelen patáliákat csap, és nem akar enni. Az ízlésére tekintettel kell lenni, de nem ő dönti el, hogy mit és mennyit eszik. Erőltetni viszont nem szabad, tehát fenyegetésnek, erőszakoskodásnak, büntetésnek vagy akár büntetés kilátásba helyezésének nincs helye ilyen esetben. Próbáljuk meg inkább észérvekkel meggyőzni a gyereket, és valamilyen rendszerre nevelni őket, és nem csak akkor, amikor már nagyobbak.

Ez mit jelent?

Leginkább azt, hogy a kicsiket a szülőknek elsősorban nem tömniük kell ebben a korban, hanem megtanítani enni. Vagyis próbáljunk meg – akárcsak az élet más területein – az evésben is fix napirendet bevezetni. Első lépésben megközelítőleg azonos időben együnk, amitől ne térjünk el. Tehát az este hatkor megszokott vacsora nem maradhat el azért, mert a gyerek egész délután chipsszel tömte magát, a nassolás nem váltja ki a főétkezést, és nyilvánvalóan azért sem tekinthetünk el a vasárnapi ebédtől annak megfelelő időpontjában, mert a gyereknek éppen játszani lenne kedve abban az időpontban. És ha éppen nincs jó étvágya, akkor is próbáljuk meg rávenni, hogy az asztalnál maradjon. Mindez természetesen ránk is vonatkozik: mi se ugráljunk fel össze-vissza az asztaltól. És lehetőleg ne lássa azt a gyerek, hogy mi is egész nap nassolunk, ugyanis a szülőket utánozzák ebben a korban. Mindez persze megfordítva is igaz: ha a gyerek sosem lát otthon gyümölcsöt, mitől szokna rá arra, hogy minden nap egyen almát, banánt, narancsot?

Honnan tudjuk, hogy eleget adunk-e enni a gyereknek?

Nehéz ezt megmondani, hiszen ebben a korban már nem jellemzőek az ajánlott adagok, nem porciózzuk ki a tápszert, és így tovább. Ugyanígy a gyerekek egyéni adottságaitól is függ, ki mennyit hízik: van, aki szinte semmit, van, aki egyenletesen, és van, aki szakaszosan. Arra azért felhívnám a figyelmet, hogy ebben a korban minden gyerek hihetetlenül sokat mozog, egy felnőtt gyorsan rosszul is lenne, ha le kellene követnie a kicsik mozgását, fizikai tevékenységét pontosan ugyanúgy. Vagyis rengeteg tápanyagot záros határidőn belül ledolgoznak. És persze a gyors ütemű testi fejlődés is rengeteg energiát emészt fel. Egy egyéves gyerek ajánlott napi gabonaadagja 50 gramm körül mozog, vagyis ennyi zsemlét, kiflit, kenyeret ajánlatos fogyasztaniuk, és ugyanennyi tejterméket, illetve szénhidrátban gazdag táplálékot, például burgonyát vagy rizst is. Tömegre ennek a négyszerese ajánlott főzelékből és mintegy a hatszorosa gyömölcsökből, zöldségekből. Az ajánlott húsadag 30 gramm körüli. És persze az is fontos, hogy a gyerek rendesen igyon.

Mennyit kell inniuk?

Egy tízkilós gyereknél körülbelül napi egy liter folyadék az ajánlott mennyiség, és körülbelül ezzel arányosan növekszik az adag a testtömeggel párhuzamosan. Ebbe értsünk bele mindent, vagyis a levest éppúgy, mint a vizet, a teát vagy a tejet. Az fontos, hogy utóbbiból fél liternél többet ne igyon a gyerek egy nap, ez ugyanis a szervezet egész napos fehérjeigényét fedezi. Ha szomjas a kicsi, akkor pedig elsősorban vizet igyon, ne pedig cukros üdítőket, gyümölcsleveket.

A felsoroltakból arra következtetek, hogy a főzeléknek kell lennie a fő tápláléknak ebben a korban.

Az lenne az ideális, ha a gyerek minden nap kapna főzeléket, igen.

És hány étkezés ajánlott egy nap?

Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora a megfelelő ütemezés, vagyis öt. És ezek között a gyerek kapjon minden nap gyümölcsöt, netán zöldséget. A kicsik többsége kifejezetten szereti például a répát, ami rágcsálnivalónak is elsőrangú.

Mire kell még odafigyelni?

Pár évvel ezelőtt Magyarországon is nyilvánosságra hoztak egy felmérést, amiből kiviláglott, hogy a gyerekek túlnyomó többsége vashiányosan táplálkozik. Ezt mindenképpen kerülni kell, így fogyasszon a gyerek sok zöldséget és gyümölcsöt, és a hús vastartalma is jelentős, tehát a húst se vonjuk meg tőle. A máj vastartalma például kiemelkedően magas, a kicsiknek is ajánlott a fogyasztása többek között éppen emiatt.

Szóba került már a nassolás. Ezzel kapcsolatban létezhet arany középút?

Ez sem egyszerű kérdés. A szülők közül sokan általában végletekbe esnek e témában, de szerintem semmi értelme teljes bojkottot hirdetni az édességek ellen – a nagyszülőktől, rokonoktól, ismerősöktől úgyis kapni fog a gyerek csokit, és valljuk be, a világon semmi baja nem lesz attól, ha néha eszik ilyet. Ha viszont folyamatosan nassol, nincs értelme csodálkozni azon sem, hogy nincs kedve a főétkezésekhez, mivel a csokiknak, kekszeknek, sós rágcsálnivalóknak nagyon magas az energiatartalmuk. Vagyis keveset és ritkán, de kaphatnak édességet. Ha nem válik mindennapossá a dolog, egyébként is jobban fognak örülni neki. Itt szeretném megjegyezni, hogy a cukor – a divatos vélekedésekkel ellentétben – nem méreg, hanem a szervezet normális működésének nélkülözhetetlen szükséglete. Tehát nem kell tőle úgy óvakodni, mint a tűztől, egyszerűen csak nem szabad túllépni az egészséges mennyiséget és mértéket. Ez egyébként felnőtt korban is ugyanígy igaz. A cukor mellett pedig jóval kevesebb szó esik a túlzott sófogyasztás ártalmairól, pedig ezt ugyanúgy kerülni kell, mint a cukorbombákat. A virsli, a felvágottak, a szalámik többsége igen magas sótartalommal rendelkezik, és épp emiatt ezeket sem érdemes mindenféle mérték nélkül adni a gyereknek, még akkor sem, ha egyébként szereti. A chipsekre, sós rágcsákra mindez fokozottan érvényes.

A bölcsőde, óvoda mennyire járul hozzá a megfelelő táplálkozáskultúra kialakításához?

Jó esetben nagyon, már eleve azzal is, hogy ezekben az intézményekben figyelnek arra, hogy a gyerekek rendszeresen egyenek. Az étkeztetés minősége természetesen már más kérdés, és nagyban intézményfüggő.