Arcidegek - Enyhe remegéstől a teljes bénultságig

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. április 24.

Remeg a szemhéja, ha túl sok a munka, netán néha meg-megrándul az arca, ha túl sok stressznek tette ki magát az utóbbi időben – ismerős érzések? A jelenség már ebben a formában is igen kellemetlen, de nem az úgynevezett tikkelés az egyetlen rendellenesség, amely az arcidegekkel van kapcsolatban. Dr. Szücs László ideggyógyásszal beszélgettünk a témáról. arcidegek

 

Szinte mindenkivel előfordul, hogy néha megrándul az arca, netán remegni kezd a szemhéja. Ezeket a rendellenességeket a köznyelv tikkelésként említi, de valóban egyféle tünetcsoportról van szó?

A tikkelés összetett kérdéskör – egyrészt, mert száz százalékosan a mai napig feltáratlan, mi áll a hátterében, másrészt, mert más dolgokkal is összefügg, amik azonban elsősorban a kényszerbetegségek körét gyarapítják. Az említett arcösszerándulások, a szemhéj kellemetlen remegése akarattól független cselekvések – ezek az úgynevezett motorikus TIC-ek. Vagy egyszeri, hirtelen rándulásokról van szó, vagy gyors, ismételt mozgásokról, amik adott esetben akár hangokkal is párosulhatnak, és néha egészen bizarr formát öltenek. Fontos kiemelni, hogy mindez nem korlátozódik kizárólag az arcra: a vállizmok vagy a kar izmai szintén produkálhatnak ilyen akaratlan rángásokat. Mindez roppant kellemetlen mind a beteg, mind a környezete számára.

Ezek pszichés eredetű folyamatok?

A közvélekedés az, hogy stressz, netán fokozott fizikai-szellemi-idegi megterhelés hajlamosítja az embert a tikkelésre. Bizonyos újabb kutatások ehhez még hozzáteszik, hogy esetleges kisebb, magzati korban elszenvedett károsodások felerősíthetik ezt a hajlamot, de ez egyelőre nem bizonyított. Az azonban biztos, hogy a tikkelés sokszor nem jár egyedül, és más kényszerbetegség is kapcsolódik hozzá: körömrágás, dünnyögés, krákogás, köhécselés… Sőt, az önkéntelen káromkodással járó Tourette-szindróma is ide sorolható, bár ez egy roppant extrém forma, még ha leírva akár még viccesnek is tűnhet. Nos, a valóságban a legkevésbé sem az, hanem épp ellenkezőleg: pokollá teszi az ebben szenvedők és környezetük életét. Emellett a tikkelők sokszor magatartás- és figyelemzavarokkal, tanulási problémákkal is szembesülhetnek.

Milyen életkorban jellemző a tikkelés és melyik nemre?

Változó, de általában gyermekkorban, hat-hét évesen kezdődnek a tünetek, és a serdülőkort kinőve fokozatosan enyhülnek. A fiúk körében gyakoribbak az efféle problémák.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Az esetek többségében a probléma idővel magától megszűnik – ennek érdekében magunk is tehetünk, amennyiben azon vagyunk, hogy megszüntessük az érintett szorongását. Ha nem így történik, vagy súlyosabb esetről van szó, pszichoterápia vagy akár gyógyszeres kezelés is szóba jöhet.

A tikkelés tehát zömmel pszichés hátterű rendellenesség. Az arcidegzsába, úgy tudom, nem az. Mit értünk e betegség alatt?

Az arcidegzsába roppant kellemetlen betegség – szerencsére aránylag ritka is, átlagosan tízezer emberből egynél fordul elő. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a beteg arcába villámcsapás-szerű, hirtelen és roppant intenzív fájdalom hasít. Ezek a fájdalmak jellemzően egy-két másodpercig tartanak, és periodikusan jelentkeznek: akár évekig is tünetmentes lehet a beteg, amit aztán hónapokig tartó, rohamokkal tarkított időszak követ. Ilyenkor naponta többször is belehasít a fájdalom a betegbe. Mivel a csapásszerű fájdalmak roppant intenzívek, hirtelen grimasszal járnak, innen ered az arcidegzsába elnevezése is.

Az jellemző, hogy az arc mely területét érinti a fájdalom?

Féloldalas fájdalomról van szó, amely a homlokban, az arc valamelyik oldalsó féltekén vagy akár az állon is jelentkezhet. Ezek a bizonyos rövid fájdalmak bizonyos arcterületek megérintésével akár elő is idézhetők, de kiválthatják őket a mindennapi élet olyan elmaradhatatlan cselekvései is, mint a beszéd, a rágás, az orrfújás vagy akár a fogmosás.

Jellemző, hogy milyen életkorban vagy nemben gyakoribbak a hasonló problémák?

Bármikor jelentkezhetnek a tünetek, de elsősorban az idősebb korosztály érintett, az ötven év felettiek. A nők esetében valamivel gyakoribbak a panaszok, de nem jelentős mértékben.

Mi a gondok oka?

Amennyiben valamilyen betegség áll a háttérben, elsősorban gyulladásokról, fertőzésekről, agyi vagy nyaki érproblémákról, rákos elváltozásokról, esetleg stroke folyományáról beszélhetünk. A gyulladások széleskörűek lehetnek, például az íny megbetegedései is okozhatnak arcidegzsábát. Gyakori okcsoport, hogy egy ér nyomja, irritálja a szóban forgó idegeket, netán elmozdul egy csont például egy baleset vagy törés következtében, sőt, akár a porckorongsérv is vezethet hasonló fájdalmakhoz. Ezeknél az eseteknél bonyolultabb, amikor az ok nem határozható meg pontosan – és sajnos ez a gyakoribb. Ilyenkor tüneti kezelést kell alkalmazni. Amennyiben betegség van a háttérben, de nem nyilvánvaló, hogy mi, az általános ideggyógyászati vizsgálaton túlmenően további vizsgálatok szükségesek a rendelkezésre álló modern képalkotó eljárásokkal.

Pszichés okok állhatnak a háttérben?

Nem tudjuk biztosan. Az viszont biztos, hogy pszichés folyományai szinte minden esetben vannak, ugyanis ez a betegség roppant módon kellemetlenné teszi a mindennapokat, tehát rontja a beteg életminőségét. Sokaknál depresszióhoz vezet az arcidegzsába, sőt, öngyilkossági kísérletek is történtek már erre visszavezethetően, annyira kilátástalannak érzik a helyzetüket az érintettek.

Ha nem más betegségek tüneteként jelentkezik, jól gyógyítható az arcidegzsába?

Általában antiepileptikumokat, vagyis epilepszia ellen alkalmazott gyógyszereket, esetleg antidepresszánsokat szoktak rá felírni tüneti kezelésként, és ezek többnyire működnek is – többé-kevésbé. Az adott esettől is mindig sok függ. Ilyenkor mindig a fájdalom megelőzése, csökkentése a cél. Ha ez nem használ, idegsebészeti műtétre kerülhet sor, de ha nem használ a gyógyszer, az akupunktúrával is érdemes próbát tenni, mert sokszor működik.

Mi a helyzet a fenti esetek ellenkezőjével, amikor pont hogy nem mozog, hanem lebénulnak az arcidegek?

Az arcidegbénulást szaknyelven Bell-féle parézisnek hívjuk. Az ilyesmi nagyon ritka, tízezerből nagyjából két embernél fordul elő valamikor élete során. Alapvetően itt sem tudjuk pontosan, mi váltja ki a tüneteket – az egyik agyideg károsodásáról van szó, legvalószínűbb módon valamilyen gyulladás miatt, de vírusos fertőzés is meghúzódhat a háttérben.

Mi történik ilyenkor?

Hirtelen az arc egyik fele „elenged”: egyik pillanatról a másikra vagy teljesen, vagy részlegesen lezsibbad, kifejezéstelenné és mozdíthatatlanná válik. Mindez látványos és igen kellemetlen is. Ha lehet ilyet mondani, elsősorban az a problémás, hogy a beteg a szemét sem tudja behunyni, ami nemcsak fájdalmas egy idő után, de veszélyes is, hiszen így a szem is károsodhat. Egyébként összességében mire a „bénultság” beáll, az arcban már nincs fájdalom, előzetesen viszont előfordulhatnak fájások. A betegek általában zsibbadtságérzésről számolnak be az érintett arcféltekén.

Mit lehet tenni ilyenkor? Egyáltalán mennyi ideig tart ez a probléma?

Teljesen változó, néhány hét alatt általában javulnak a tünetek, és akár maguktól is megszűnhetnek, ez azonban nem általános. Általában szteroidos kezeléssel szokták csökkenteni az ideg duzzanatát. Ezt viszonylag sürgősen, egy-két nappal a problémák jelentkezése után meg kell kezdeni. Szerencsére a betegek legtöbbször gyorsan orvoshoz is fordulnak ilyenkor, sokan ugyanis stroke-ra gyanakszanak hasonló esetekben. A szem védelme különösen fontos ilyenkor, általában le is szokták fedni.

Előfordulhat, hogy a bénult állapot véglegessé válik?

Igen, de ez nagyon ritka. Ha mégis így alakul, lehetőség van műtétre, ami ha nem is tökéletesen, de legalább részben orvosolja a problémákat. Azt azonban ki kell emelni, hogy a gyógyulás egyéb esetben sem minden tökéletes, és a problémák az erre hajlamosaknál akár visszatérőek is lehetnek.