Katéterek a szívben

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. máricus 23.

Az utóbbi években már Magyarországon is ismert és bevett gyakorlat a szívkatéterezés, amely egy speciális, nagy körültekintést igénylő vizsgálat, és számos esetben láthatjuk hasznát. Dr. László Zsolt kardiológust kérdeztük az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról. szivkateter


 

Mit értünk szívkatéterezés alatt?

Az úgynevezett szívkatéteres vizsgálatoknak az a lényege, hogy katétereket vezetnek a szívbe különböző vizsgálatok, vagy például koszorúér-festés céljából. Utóbbi az úgynevezett koronarográfia, amelynek az a lényege, hogy olyan kontrasztanyaggal töltik fel a koszorúereket, ami röntgenes vizsgálat során pontosan láttatni engedi a kontúrjukat. Ez kizárólag úgy valósítható meg, ha vékony csöveket vezetünk fel a rendeltetési helyükre az érrendszeren keresztül – tehát katéterezéssel. Technikailag mindez úgy néz ki, hogy a szervezet legfőbb verőere, az aorta kezdeti szakaszához kell felvezetni a csöveket, a koszorúerek ugyanis innen erednek. A bemenet általában a comb- vagy könyökhajlatból, esetleg az alkarból, például a csukló tájékán történik: az érbe rövid csövet vezetnek, ami műanyagból készül, ezen keresztül cserélhető a katéter.

Hogyan zajlik mindez, altatásban?

Nem, hanem érzéstelenítéssel. Nem olyan vészes a beavatkozás fájdalom szempontjából, ami indokolná az altatást – pláne, hogy utóbbi mindig rejt magában bizonyos kockázatokat. A kellemetlenségektől ugyanakkor még az érzéstelenítés sem óvja meg teljesen a beteget, hiszen szívritmuszavarral, a vérnyomás drasztikus, mindkét irányba történő változásával is számolni kell, a bemeneti helyen kialakuló vérzésről nem is beszélve. A kontrasztanyag szintén válthat ki allergiás reakciót, ezért körültekintően kell eljárnia az orvosnak, a betegnek pedig minden ismert allergiájáról be kell számolnia. Ugyanakkor mindez megéri a fáradtságot, hiszen akár azonnali beavatkozásra is lehetőség nyílik ilyenkor.

Ezt hogy kell elképzelni, milyen esetekben?

Ha koszorúér-szűkületről van szó, egyből lehet tágítani egy drótra fűzött apró ballon révén, amit a katéteren keresztül lehet felvezetni és felfújni. Ilyenkor általában egy fémhálóval gondoskodnak róla, hogy az ér később se szűküljön be. Ez a kis háló az úgynevezett sztent, az eljárás pedig a sztentelés. Egyszerre akár két-három ilyen sztent is felhelyezhető, és léteznek olyanok is, amelyek gyógyszereket bocsátanak ki magukból, hogy így vessenek gátat bizonyos nem kívánatos folyamatoknak. A hasonló beavatkozást követően a betegeknek még hosszú heteken, akár hónapokon át vérhígító készítményeket kell szedniük, hogy ne történjen bajuk, ez a kis háló ugyanis fokozhatja a vérrögképződést. Mindez természetesen nem mindig kivitelezhető, hiszen nem oldható meg az összes szívprobléma katéteres úton. Ilyenkor szívműtétre van szükség.

Ha ilyen sztenteléssel „felfújják” az eret, az később nem szűkül vissza?

Nagyjából az esetek negyedében előfordulhat ilyesmi, különösen a beavatkozást követő fél évben jellemző. Csökkenthetjük ennek esélyét, ha az orvosi utasításoknak megfelelően szedjük a gyógyszereket a beavatkozás után.

Fájdalmas a szívkatéterezés?

A helyi érzéstelenítés sok mindent megold, de a cső felvezetése nyilvánvalóan nem kellemes. Utána azonban már nem jellemző a fájdalom. Fokozott vizelési inger viszont jelentkezhet a kontrasztanyag beadásakor. A sztentelés a ballon kitágításakor lehet kellemetlen, de miután leengedik, ez az érzés megszűnik. Néhány percről van tehát szó itt is.

Nem jelentkezhetnek a vizsgálat közben súlyosabb következmények vagy utólagos szövődmények?

Nem jellemző, de kizárni persze nem lehet. Ha például a katéter megsérti a koszorúeret, azt nem kell magyarázni, miért okoz gondot. Ritkán infarktus is jelentkezhet. Annak azonban éppen az említett fokozott odafigyelés miatt kicsi a valószínűsége, hogy a beteg például belehaljon a vizsgálatba. Katéteres vizsgálatra csak indokolt esetben, alapos mérlegelés után kerülhet sor, és mindig jelen van olyan szakorvos, aki a legritkább következmények megfelelő elhárítási módjával is tisztában van.

És milyen hosszú egy efféle beavatkozás?

Normális esetben legfeljebb negyed óra, maximum fél óra. De mindenképpen rövidebb egy óránál, még sztentelés esetén is. Egy koronarográfia körülbelül fél óra, ha más is társul hozzá, kicsit több. A beavatkozást azonban nem úgy kell elképzelni, hogy a beteg bemegy az utcáról, majd utána kocsiba ül és hazavezet. A szívkatéterezés rövidebb kórházi tartózkodással jár együtt, már csak azért is, mert a vizsgálatot követően – értelemszerűen – az érbe rakott csövet eltávolítják, és a szúrás helyére nyomókötést raknak. Ennek legalább fél, de inkább egy napon át fent kell lennie, és fekvést igényel, még csak felülni sem szabad közben. A sztentelés esetén négy nap kórházi tartózkodással minimum számolnunk kell.

Van-e szükség valami speciális felkészülésre a szívkatéterezés előtt?

Csak ami a hasonló röntgenes jellegű vizsgálatok előtt: sok folyadékot kell inni, és pár órával a vizsgálat előtt már semmiképpen se együnk. Bizonyos betegségek esetén akadnak még külön megkötések, például a diabéteszeseknek ilyenkor a kórházban adják be az inzulint, és nem pedig a szokásos házi procedúráról van szó. Ahogy már említettem, az orvosoknak alaposan be kell számolni az allergiákról, egyéb betegségekről, illetve ha esetleg szedünk gyógyszert, arról is. Ezek mind-mind befolyásolhatják a vizsgálat menetét.

Úgy tudom, szívinfarktus esetén is sor kerülhet katéterezésre.

Igen. Ezt a beavatkozást elsősorban az választja el a többi hasonlótól, hogy fokozott jelentősége van közben a gyorsaságnak. Amint azt már elmondtam az infarktus kapcsán: ilyenkor az időtényező alapvető fontosságú. Minél hamarabb kerül a beteg megfelelő ellátásra, annál nagyobb az esélye a túlélésnek, illetve annak, hogy minél kisebb szívizom-terület károsodjon.