Műtét nélkül a jóindulatú agydaganat is halált okoz
dr_bago_attila_gyorgy Sajnos gyakoriak az agy daganatos elváltozásai, ám a köztudatban viszonylag kevés információ kering ezekkel és kezelésükkel kapcsolatban. Milyen fajtáik vannak, és hogyan lehet őket kezelni, ha egyáltalán lehet? Dr. Bagó Attila György főorvos, idegsebész, klinikai onkológus volt segítségünkre a kérdések megválaszolásában.

 

 

 

 

Kezdjük az elején: mit értünk pontosan agydaganat alatt?

 

Minden olyan, az agyban, az agykoponyán belül növekvő idegen szövetet, amely térfoglalást okoz. Ezek között megkülönböztetünk jó- és rosszindulatú agydaganatokat, illetve eredetük szerint primer, illetve szekunder agydaganatokat. Az elsődleges agydaganatok magából az agyszövetből, az agyburkokból és az agyidegekből indulnak ki, a másodlagosak pedig áttétként kerülnek az agyba. Például a primer tüdő-, vastagbél- és emlődaganatoknak, illetve a melanómáknak gyakran képződnek agyi áttétei. Az agyi áttétek egyébként sokkal gyakoribbak, ilyenekkel csaknem kétszer annyi esetben találkozunk, mint elsődleges daganatokkal.

 

Miként lehet csoportosítani az elsődleges daganatokat?

 

Sokféle és nagyon részletes csoportosítás létezik, én inkább az előző beosztás szerint sorolnám fel először a leggyakoribb elsődleges és másodlagos agydaganatokat. Az agyszövet saját daganatai között mindenképpen külön kategóriát alkotnak az agyburokból kiinduló daganatok, orvosi nyelven a meningeómák, amelyek döntően jóindulatúak. Hasonlóan döntően jóindulatú daganatok az agyidegekből kiinduló tumorok, amelyek között a leggyakoribb a hallóideg daganata. Fontos csoportot képeznek az agyalapi mirigyből kiinduló hipofízis-daganatok, amelyek elsősorban hormonális eltéréseket, endokrin kórképeket okoznak. Az agy leggyakoribb saját daganatai azonban az agy támasztószöveteinek daganatai, az úgynevezett gliómák. Ezek döntő többsége igazi rosszindulatú daganat, bár vannak olyan csoportjaik, amik egy ideig még relatíve jó indulatú formában növekednek, de előbb-utóbb akkor is rosszindulatúvá alakulnak át. Sajnos a felnőttkori primer daganatok nagyrésze ebbe a rosszindulatú glióma csoportba tartozik.

 

Mennyire gyakori éves szinten Magyarországon a hasonló megbetegedések előfordulása?

 

Nehéz pontos számot mondani, becslések alapján évente nagyjából 3-4000 beteggel számolhatunk. A jóindulatú daganatok közül a meningeóma mintegy kétszer olyan gyakori a nők, mint a férfiak körében, a rosszindulatú primer agytumorok pedig a férfiaknál jelentkeznek kicsivel többször. Ami az életkorbeli megoszlást illeti, a meningeómák jellemzően az idősebb életkor betegségei, a még jóindulatú szakban lévő gliómák a fiatal felnőttkor, míg rosszindulatú gliómák a felnőttkor és az időskor határán jelentkeznek legnagyobb számban. Az agy áttétes daganatai mind rosszindulatú szervi daganatok, rákok agyi szóródásaként alakulnak ki, jelentős részükben nem is egy, hanem több daganat nő egyszerre az agy különböző részeiben. A leggyakoribb agyi áttétek a tüdő-, emlő-, vastagbél- és veserákokból, valamint a bőr pigmentes daganatából, a malignus melanomából származnak.

 

Lehet mondani valami hozzávetőleges adatot a halálozási arányról?

 

Ez szintén nehéz, ugyanis a halálozási arány alapvetően a daganatszövet típusától függ az elsődleges agydaganatok esetében, az áttéteknél pedig a túlélést álalában az alapbetegség, például a tüdő- vagy emlődaganat lefolyása határozza meg.

 

Milyen tünetek esetén gyanakodhat a beteg vagy az orvosa agydaganatra?

 

Ameddig nem álltak rendelkezésünkre a mai modern képalkotó eljárások, számos daganat hatalmas méreteket tudott ölteni, és a tünetek elsősorban az agyi nyomásfokozódásból  fakadtak. Tipikusan ilyenek a fejfájás, a hányás, tudatzavar. Ma már ezeknél jóval finomabb tünetek alapján is CT-re, MR-re küldik az orvosok a panaszokkal jelentkezőket, így az agydaganatok is korábban kerülnek felismerésre. A rákos betegeket gyakran stádium megállapítás (úgynevezett staging) kapcsán szűrő jelleggel küldik el koponya CT vagy MR vizsgálatra, ami akár klinikailag tüneteket nem okozó, néma áttéteket is kimutathat. A tünetek egyébként változatosak: jelentkezhetnek lokálisan, a daganat helyén, az érintett agyterület funkciójának megfelelő helyi tünetként, illetve beszélhetünk általános koponyaűri nyomásfokozódásos tünetekről is. A daganat elhelyezkedésétől függő helyi nyomás kiváltotta tünetek között vannak kieséses és izgalmi tünetek. Kieséses tünet például, ha meggyengül a kéz, mert a daganat közel helyezkedik el a motoros kéreghez, netán hirtelen testfél-gyengeség jelentkezik, vagy kiesik a látótér egy része. Tipikus izgalmi tünetként pedig az epilepsziás rohamot tudnám említeni, ami nagyon gyakori. Ami az általános koponyaűri nyomásfokozódás tüneteit illeti, ezek a korábban említett tudatzavar, hányás, fejfájás, amelyek jellemzően csak akkor jelentkeznek, ha a daganat már elért egy bizonyos nagyságot, vagy esetleg fontos agyvíz-keringési útvonalat zár el, ami nyomásfokozódáshoz vezet. A jóindulatú daganatok a lassú növekedés miatt gyakran hosszú évekig tünetmentesen tudnak nőni, de egy kritikus méret elérése után gyorsan okozhatnak kritikus koponyaűri nyomásfokozódást, amely azonnali sebészi beavatkozást igényelhet.

 

Milyen kezelésre van lehetőség a fenti esetekben?

 

Először is ki kell emelni, hogy a koponya zárt tér, ezért minden egyes daganat csakis az ép agy rovására tud növekedni. Vagyis idővel akár a jóindulatú daganat is a beteg halálához vezet, amennyiben nem vesszük ki. Ami ezeket a jóindulatú tumorokat, például a meningeómákat illeti, itt általában elegendő a műtéti kezelés, amely meggyógyító jellegű. Ez azt jelenti, hogy a beteg az operáció és esetleg rehabilitáció után ismét teljes életet élhet. Az agyat beszűrő gliómák azonban sebészeti módon nem gyógyíthatók, a műtét itt csupán egy komplex onkoterápia része, annak első lépése lehet, vagyis sugárkezelés, kemoterápia is szükséges. Eleve a műtéteknek is több típusa létezik: van, amikor teljes eltávolításra törekszünk, néha viszont a beavatkozás csak arra szolgál, hogy szövetmintát vegyünk. Erre például akkor kerül sor, ha több daganatgóc is van, és nincsen ismert szövettanunk. Ilyenkor egy speciáls célzószerkezet segítségével, CT tervezés után, egy kis fúrt lyukon át, éber állapotban, egy tompa mintavevő tűvel csippentjük ki a szövetmintát.

 

Minden esetben lehetőség van a műtétre?

 

A jóindulatú daganatokért mindig „elmegyünk”, hiszen az ilyen megbetegedések sebészi úton meggyógyíthatók. Az azonban előfordul, hogy inoperábilis rosszindulatú daganattal találkozunk, néha pedig olyan területeken helyezkedik el a tumor, ahová nem szabad nyúlni, mert többet ártanánk a műtéttel, mint amennyit használnánk, mivel az agy fontos, ép részei is sérülnének az operáció következtében. Néha tervezetten úgynevezett szubtotális eltávolításra kerül sor: az elérhető tumorrészt vesszük ki, vagyis annyit, amennyit biztonsággal ki lehet venni, a többit a sugárkezelésre és a gyógyszerekre bízzuk. Máskor persze lehetőség van radikális, azaz teljes eltávolításra is. A rosszindulatú daganatok esetében az idegsebész feladata a térszűkület megszüntetése, javítás az ideggyógyászati tüneteken és a szövetminta-nyerés, illetve az, hogy a beteget a legjobb állapotban prezentáljuk a sugár- és a kemoterápiára. Azt tudom mondani, hogy a lebenyekben kialakult tumorok például relatíve jól operálhatók, az agytörzsben, a törzsdúcokban képződött daganatok pedig jellemzően igen komplikált helyzet elé állítják az idegsebészt. Ilyenkor a tevékenységünk főleg mintavételre vagy csak részleges eltávolításra korlátozódik.

Hogy kell elképzelni egy ilyen műtétet a gyakorlatban?

 

Megnyitjuk a fejbőrt, majd magát a koponyát, készítünk rajta a tervezett behatolásnak megfelelően egy ablakot, kifűrészeljük a csontlebenyt, amelyet kihajtunk vagy kiemelünk. Ezt követően megnyitjuk a kemény agyburkot. Ilyenkor példul egy agyburokból kiinduló felszínes daganat már szem előtt is van, más esetekben a tumor azonban mélyen bent, az agyban helyezkedik el.

Ha ez a helyzet, meg kell nyitnunk az agykérget, ott megkeresni a tumort, majd kivenni. Általánosságban azt tudom elmondani, hogy igyekszünk minél kisebb feltárásokat végezni: ezek a műtétek gyorsabbak, gyorsabban gyógyulnak és kozmetikailag is előnyösebbek. Szerencsére a technikai lehetőségek fejlődése révén ma már egy kisalmányi méretű daganatot nem feltétlenül kisalmányi méretű lyukon keresztül kell kivenni: megnyitjuk az agyat, a tumort belülről daraboljuk, majd így emeljük ki a daganat darabjait, az ép agyat minél kevésbé károsítva. agydaganat

 

A műtétek jelentős részét operációs mikroszkóppal végezzük, amely lehetővé teszi a szűk munkacsatornában végzett mikrosebészeti munkát. A beavatkozás végeztével vérzést csillapítunk, az üreget általában vérzéscsillapító anyaggal béleljük ki, majd bezárjuk az agyburkot, visszahelyezük a csontot, és megvarrjuk a bőrt. A kioperált daganat helyét agyszövet és agyvíz „foglalja vissza”.

 

 

 

A rosszindulatú daganatok esetében gyógyulást hoz a teljes kezelés?

 

Rosszindulatú primer agydaganatok esetében sajnos nem beszélhetünk gyógyulásról, csak különböző idejű túlélésekről, illetve az életminőség javításáról, szinten tartásáról. Akár úgy is fogalmazhatnék: sebészi ténykedésünk célja ezekben az esetekben az, hogy minél több daganatot vegyünk ki minél kevesebb ideggyógyászati károsodással. Vagyis a betegek nem lesznek már többé tökéletesen egészsgesek, csak konzerválni tudunk náluk egy elfogadható állapotot. A felnőttkor legagresszívabb agyi daganatos megbetegedése, a glioblasztóma például pár hónap alatt halálhoz vezet. Korábban csak műtéttel 6 hónapig, műtéttel és sugárkezeléssel 12 hónapig, műtéttel, sugár- és kemoterápiával pedig 12-15 hónappal tudtuk meghosszabbítani a betegek életét, bár ezek természetesen középértékek. A manapság alkalmazott  komplex onkoterápiával, azaz a jó műtéttel, kombinált sugár- és kemoterápiás kezeléssel, illetve fenntartó kemoterápiával sok, 2-3 éve is jó életminőséggel élő betegünk van, ami valamelyest bizakodásra ad okot.

 

Van valamilyen lényeges műtéti eltérés a szekunder daganatok esetében?

 

Mint mondtam, az onkológiai alapbetegségek folyamodványaiként jelentkező másodlagos agydaganatok sorsa elsősorban az alapbetegség kezelésétől függ. Vagyis hiába veszem ki az agyi áttétet, ha közben az azt okozó tüdőrákot nem kezelik megfelelően, vagy nem reagál a kezelésekre – ebben az esetben lehet, hogy két hét múlva másik két új tumor fog kifejlődni az agyban. Amennyiben egy vagy két agyi áttétet találunk, és a rákos alapbetegséget jól kézben tartják az onkológus kollégák, érdemes radikálisan megoperálni ezeket, mert az alapbetegség megfelelő kezelése mellett kivehetőek úgy, hogy később nem, vagy ritkán jönnek vissza. Az agyi áttétek kezelése is komplex feladat, hisz itt a direkt műtéti eltávolítás mellett nagy szerepet kap az agyi sugársebészet is, ami lehetővé teszi kisméretű daganatok elpusztítását a koponya megnyitása nélkül is, fókuszált nagy energiájú fotonsugárzás segítségvel. Gyakran a két módszert kombináljuk: a nagyobb áttétet kivesszük, a másik egy vagy két kisebb tumort pedig sugársebészetileg látjuk el.

 

Hajlamosabbá tesz más betegségekre, ha valakinek agydaganata van?

 

Igazából nem. Akadnak persze bizonyos betegek, akiknél a daganatelnyomó mechanizmus valamilyen szinten károsodott, és ezért eleve hajlamosabbak mindenféle rákos megbetegedésre, mint az átlag, ez azonban nem a tumor agyi jellegével áll összefüggésben. Attól, hogy valakinek agydaganata van, még lehetnek tökéletes laboreredményei, és lehet teljesen jó szív- és légzésstátusza is. Annyit elmondhatunk, hogy minden daganatos beteg, többek között tehát az agydaganatosok is hajlamosabbak például a mélyvénás trombózisra.

 

Egy dologról nem beszéltünk még: mi az elsődleges agydaganatok kialakulásának oka? Netán genetikai hajlamról beszélünk, vagy esetleg életmódbeli tényezők is közrejátszanak? Itt most elsősorban a mobiltelefonokra gondolok, amelyek daganatkeltő hatásáról az utóbbi években szinte folyamatosan cikkezik a bulvármédia.

 

A pontos okokat csak nagyon kevés esetben tudjuk. Ami a genetikai okokat illeti, bizonyos tumoroknál kimutatható családi halmozódás vagy néha szabályos öröklődés, de mindez elenyésző számú az összes agydaganat között. Ami a mobiltelefonokat illeti, születtek bizonyos publikációk a témában pro és kontra. Elsősorban régi, nagyobb készülékek használata esetén mutattak ki némi összefüggést a mbiltelefonlás és a halántéktáji gliómák kialakulása között, ez azonban minimális statisztikai eltérést jelentett csak. Vagyis én nem látnék ezek között közvetlen összefüggést. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy aki dohányzik, az sokkal nagyobb eséllyel lesz tüdőrákos, majd agyi áttétes, vagy aki felelőtlenül, rendszeresen leégetteti magát a napon, az jó eséllyel lesz melanómás, és a melanómások nagy résznek bizony lesz agyi áttéte. Ezek tehát sokkal inkább kézenkfekvőek, mint a mobiltelefonálás és az agydaganatok közti kapcsolat.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

 

2011.12.20.

Kapcsolódó oldalak: