Mindennapok katéterrel
Rengeteg ember él katéterrel, ám a többiek jóformán semmit sem tudnak arról, mivel jár a hasonló eszközök felhelyezése. Dr. Papp Ferenc urológussal beszélgettünk. dr. Papp Ferenc

 

 

 

 

Mikor van szükség katéter felhelyezésére?

 

Amennyiben hólyag alatti szinten vizeleti elzáródás történik. Ezt prosztatamegnagyobbodás vagy prosztatadaganat ugyanúgy okozhatja, mint például húgycsőszűkület, netán különböző sérülések. A probléma lényege annyi, hogy a beteg nem képes spontán vizeletürítésre. A másik ok épp ennek ellentéte, amikor a beteg nem tudja tartani a vizeletét, vagyis az inkontinencia-problémákat soroljuk ide. Ezeknek rengeteg okuk lehet a műtétektől kezdve a baleset következtében kialakult hólyag- vagy húgycsősérülésen, a záróizom sérülésén át egészen a mozgáskorlátozottságig vagy az agyérelmeszesedésig. A harmadik okcsoport pedig speciális, mondhatni a civilek közé nem kerül ki: többórás műtétek közben nyilvánvalóan a beteg nem mehet ki vécére, így eközben szintén katétert helyeznek fel a baleseti sebészek, hasi sebészek, urológusok.

 

Mi történik, ha az említett elzáródás esetén a beteg nem fordul orvoshoz?

 

A pokoli fájdalom mellett egy ütés, esés hatására például spontán hólyagrepedés történhet. Ennek hatására vizelet kerül a hasüregbe, ami kezelés nélkül akár halálos következményekkel is járhat. Szerencsére az ilyesmi manapság már nagyon ritka, és a környezetnek, a beteg állapotának is nagy szerepe van abban, hogy ne fordulhasson elő. Idős embereknél gyakoribbak a hasonló esetek.

 

Hogyan működik technikailag a katéter?

 

A katétert mindenképpen orvosnak kell felhelyeznie. Néha az olyan betegeket, akiknek állandósult problémáik vannak, megtanítjuk az önkatéterezésre. Ez elsősorban a hölgyeket érinti: ők napi háromszor cserélik a rövid, vékony katétert. Például sclerosis multiplexben, ideggyógyászati eredetű betegségekben szenvedőknél gyakori ez. A felhelyezésnek minden esetben steril körülmények között kell történnie, a húgycsőnyílás fertőtlenítését követően. Egyébként többféle katéter létezik: az úgynevezett csapolókatéterek nem maradnak bent, hanem naponta háromszor csapolják a vizeletet. Az állandó katétereket behelyezik a hólyagba, és onnan folyamatosan vezetik el a vizeletet egy gyűjtőzsákba.

 

Fájdalmas ez a procedúra?

 

A hölgyeknél inkább csak kellemetlen, a férfiaknál több mint kellemetlen. Különösen, ha az imént említett betegségek valamelyikében szenvednek.

 

Mire kell odafigyelni, amikor már túllendültünk a kezdeti nehézségeken, és fent van a katéter?

 

A mozgással mindenképpen körültekintőbbnek kell lenni, hiszen amennyiben a katéter meghúzódik, a húgyhólyag bevérezhet, húgycsősérülés történhet. A szóban forgó betegek jelentős része egyébként mozgásképtelen, így esetükben ez a kérdés sajnos fel sem merülhet. Aki csak rövid ideig visel katétert, az a forgalomban lévő különböző katéter-elvezető rendszerek, lábzsákok révén gyakorlatilag teljes életet élhet addig, míg az eszköznek fent kell lennie, ezek ugyanis mozgásban is remekül használhatók, csak meg kell szokni őket. Fontos kiemelnem, hogy a nem megfelelő típusú katéterrel szintén a fenti rendellenességekkel kell számolnunk. A panaszok ezen a téren szerteágazóak lehetnek, akárcsak maguk a tünetek is. Másrészt tisztában kell lenni azzal, hogy az idegentestek a hólyagban állandó fertőzést tartanak fent. Ez alól a katéter sem kivétel. A férfiaknál e permanens fertőzés mellékhere-gyulladással, krónikus hólyaggyulladással járhat, amelyek a katéter eltávolítása nélkül nem szűnnek meg. Aki élete végéig katétert hord, annak sajnos élete végéig számolnia kell ezekkel a kellemetlenségekkel.

 

Utóbbi eset mennyire gyakori egyébként?

 

Törekszünk arra, hogy minél kevesebb betegnek kelljen élethosszig katétert viselnie, de mindez nem érhető el mindenkinél. Hetven-nyolcvan éves kor fölött például már szinte biztosan vannak az embernél olyan kísérőbetegségek a prosztatagyulladás vagy a húgycsőszűkület mellett, amik lehetetlenné teszik a műtétet: nem azért, mert maga az operáció ütközik akadályokba, hanem például mert az altatás, az érzéstelenítés nem vihető keresztül kockázatmentesen. Bizonyos szív- és érrendszeri megbetegedések, netán tüdőproblémák szintén lehetetlenné tehetik a beavatkozást. Ezekben az esetekben kerülhet sor állandó katéter felhelyezésére. Persze nagyon komoly felelősség azt mondani valakire, hogy megoperálható vagy nem operálható meg, ez a döntés az orvosnak sem könnyű, főleg, hogy a döntés eredménye utána a beteg mindennapjait is meghatározza.

 

kateter

Más eszközökkel kiváltható esetleg a katéter?

Léteznek bizonyos egyéb vizeletelterelő eszközök, ezek közül az úgynevezett kondomurinál a legismertebb. Ez – ahogy a nevéből is látszik – úgy néz ki, mint egy óvszer: fel kell helyezni a hímvesszőre, ott ragasztással rögzíteni, a végéhez pedig csatlakozik a vizeletelvezető, ami egy zsákkal végződik. Hasonló eszköz alkalmazására jellemzően elfolyás esetén kerülhet sor, ha a beteg nem tudja szabályozni a vizelését. Ez az eszköz nem tart fent állandó fertőzést, hiszen a hólyagban nincs idegentest, steril, gennymentes vizelet ürül.

 

Mennyire nehéz meggyőzni a betegeket azt illetően, hogy katétert kell hordaniuk?

 

Nem lehet általánosítani ezen a téren, mert sem az orvosok, sem a betegek nem egyformák. Van, akinek természetes, hogy öt-nyolc-tíz éve állandó katétert visel, és egyáltalán nem okoz neki problémát a dolog, de akadnak olyanok is, akik már rövid ideig is nehezen tolerálják a dolgot. Ennek mentális okai éppúgy lehetnek, mint például a katéterviselés leggyakoribb mellékhatása, a gyakori vizelési inger. Itt ragadnám meg az alkalmat arra is, hogy elmondjam: a betegek egy csoportja eleve negatívan áll a műtéthez. Az agyvérzésen túl a katéterviseléshez vezető leggyakoribb ok a prosztatanagyobbodás, ami az orvostudomány mai állása szerint szerencsére már elég jól gyógyítható. Sokan ennek ellenére tájékozatlanságból kijelentik: ők már idősek ehhez, felesleges őket megoperálni, és inkább életük végéig katétert viselnek, pedig meg lehetne őket műteni. A katéterviselés kényszermegoldás, ami millió problémával, millió szövődménnyel járhat az említett fertőzésektől kezdve egészen a mechanikai sérülésekig, vagy odáig, amikor az idős bácsika kitépi a katétert, aztán éjszaka kell kórházba szállítani a bevérző húgycsöve miatt. Vagyis mindenképpen minimalizálni kell azok számát, akik katétert viselnek. Ilyen veszélyek mellett luxus az, ha valaki nem engedi megoperálni magát csak azért, mert például a szomszéd műtétje rosszul sikerült. Számos ilyenkor elmondott kifogás nem állja meg a helyét, tehát nagy szükség van a betegek felvilágosítására is. Mint mondtam, a prosztataműtétek ma már nem igazán rossz hatásfokkal működnek, vagyis ezt a félelmet például jó lenne levetkőzni. Akit meg lehet operálni, az ne viseljen katétert, hanem operáltassa meg magát és rendezze az életét! Akiket pedig érint a katéterviselés, azok számára a magyar egészségügy állapota miatt is nagy csapást jelent mindez, hiszen az eszközt háromhetente cserélni kell. Ez alapból egy kétperces procedúra, a családorvosok jelentős része azonban nem cseréli ki a katétert, és sok beteg emiatt nem ritkán száz kilométert is utazik. Mentő hozza be, utána órákat tölt el az egészségügyi szolgáltató helyeken a kétperces csere kedvéért, utána pedig hazafuvarozzák. Nem kell külön elmagyaráznom, mivel jár mindez. A betegnek is érdemes lenne ilyenkor a családorvosi szolgálatra ráerőltetni az akaratát.

 

2011.11.21.

 

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

http://endouromed.hu/