Endometriózis - Egy rejtélyes nőgyógyászati betegség
A meddőség hátterében számos esetben az endometriózis nevű probléma áll, amelynek létezéséről sokan nem is tudnak, pontos háttere pedig még a szakemberek előtt sem ismert. Dr. Zatik János szülész-nőgyógyásszal beszélgettünk. endometriozis

Mit értünk endometriózis alatt?

Egy olyan, a mai napig rejtélyes betegséget, amelynek lényege, hogy a méhnyálkahártya a méh üregén kívülre kerül, és ott ugyanúgy növekszik, mintha az eredeti helyén lenne. Mindez komoly fájdalmakat okozhat, és meddőséghez vezet. Az üregen kívül elhelyezkedő szövetet sokféleképpen nevehetjük: endometriotikus plakk, csomó, implantátum vagy növedék. Tulajdonképpen egészséges szövetek nem megfelelő helyen történő elhelyezkedéséről van tehát szó, amely daganatszerűen viselkedik – de nem valódi daganat.

Miért kerül az üregen kívülre a méhnyálkahártya?

Nem tudjuk a pontos okokat. Számos elmélet létezik a kérdésre, de egyik sem magyaráz minden egyes esetet. Az egyik elmélet szerint a menstruáció során a menstruációs szövettörmelék a véráram útján vagy a petevezetőkön keresztül a hasüregbe jut vissza, ott megtapad a hashártyán, és növekedésnek indul. Néhány szakember véleménye szerint a nők többségénél igazolható a retrográd menstruáció.

Mi okozhatja ezt?

Hormonális okok, netán az immunrendszer elváltozása teremti meg a feltételeket, hogy a szövettörmelék megtapadjon a hashártyán, majd ott növekedésnek induljon. Egy másik elmélet szerint az endometriális szövet a méhüregből a nyirok- és vérkeringés útján terjedhet szét a test különböző részeire. A genetikai elmélet szerint pedig bizonyos családok génállományában endometriózisra hajlamosító gének fordulnak elő. Megint mások úgy vélik – ez egy újabb elmélet –, hogy a nők embrionális korából származó szövetmaradványok fejlődhetnek a felnőtt korban később endometriózissá, továbbá érett, felnőtt kori szövetek is megtarthatják azon képességüket, amellyel az embrionális korban rendelkeztek. Azaz bizonyos körülmények között a szervezetben endometriózis szövetté képesek alakulni.

Hol alakulnak ki leggyakrabban az elváltozások?

Az endometriózis csomók leggyakoribb elhelyezkedése a hasüreg, magába foglalva a petefészkeket, a petevezetőket, a méhet függesztő szalagokat, a hüvely és a végbél közötti réteget, a méh külső felszínét és a medence hashártyaborítékát. A szigetek ritkán előfordulhatnak hasi sebészeti beavatkozások hegében, a gátmetszés hegében, a belekben, de a végbélben, a hólyagban, a hüvelyfalban, a méhnyakban vagy a szeméremtesten. A hasüregen kívül a tüdőben, a végtagokon is észleltek már endometriális csomókat. Ezek azonban igen ritkák. Az endometriózis csomók a méhnyálkahártyához hasonlóan reagálnak a női hormonokra a menstruációs ciklus során: minden hónapban hasonlóan felépülnek, és menstruációs vérzés formájában leválnak. Szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriózis szövetek számára nincs lehetőség arra, hogy a szervezetből távozzanak. Így a csomók egyre növekszenek, úgynevezett csokoládé ciszták jönnek létre, amelyek a nevüket a sűrű csokoládéra emlékeztető tartalmukról kapták. Ennek ultrahangképe is jellegzetes, úgynevezett sűrű echókat ad, így viszonylag könnyen azonosítható az ilyen endometriotikus ciszta. A csomók megrepedése esetén a ciszta tartalma, amely – mint mondtam – a sűrű csokoládéra emlékeztet, szétkenődik a hasüregben, és számos új endometriotikus plakkot képezve összenövéseket, összetapadásokat okozva daganatszerűen tovább növeli az endometriózis kiterjedését. Itt tehát nincs mód arra, hogy a méhnyálkahártya szigetek kijussanak a testüregből. Ennek eredménye belső hasüregi összetapadás, összenövés és fájdalom, valamint számos egyéb panasz forrása lehet következményes gyulladással és hegképződéssel,  az adott szövetek funkciójának károsodásával. Az elhelyezkedéstől függően tehát egyéb szövődmények is felléphetnek: például a kürtök és ritkán a belek elzáródása. A hólyag működési zavara is előfordulhat. Utóbbi vérvizeléshez, görcsös vizeléshez vezethet.

Vagyis fájdalmas betegségről beszélünk?

Alapesetben igen, a fájdalom a leggyakoribb tünet. Különösen a menstruációs vérzés előtt és alatt jelentkező fájdalom lehet különösen intenzív, de a szexuális együttlétek is kellemetlenné válhatnak. Az egyéb tünetek közé sorolhatók a fáradékonyság, a menstruáció során fájdalmas bélmozgások, deréktáji fájdalmak, hasmenés vagy székrekedés, esetleg egyéb béltünetek. A csomók nagysága egyébként nem függ össze a fájdalom mértékével, hanem inkább azok elhelyezkedésével. Néha a kicsiny csomókban, bevérzésszerű elváltozásokban sokkal aktívabb a prosztaglandin-termelés, ami fokozhatja a tüneteket. Más esetekben azonban egyáltalán nem jelentkezik fájdalom, és csak azután derül fény a betegség meglétére, hogy az illető hölgy sokáig nem esik teherbe. A meddő nők több mint harmadánál az endometriózis, illetve annak progressziója vezet terméketlenséghez.

Mennyire széles az a kör, amelyet a betegség érint? Milyen gyakori az endometriosis?

Nagyjából a nők 8 százalékáról beszélhetünk, és leginkább a 25-40 év közötti korosztály számít veszélyeztetettnek.Egyes statisztikák szerint a  nők 5-25 százalékánál áll fenn az endometriosis, a meddő nőknél ez az arány 40-50 százalék. Amennyiben az édesanyánál vagy testvérnél fordult már elő endometriózis, akkor hétszer nagyobb a kialakulás valószínűsége. Sajnálatosan sokan nem is tudnak betegségükről, mert tüneteiket természetesnek tartják.

Hogyan diagnosztizálható az endometriózis?

Minden kétséget kizáróan csak hastükrözés útján, illetve szövettani mintavétellel, de a nőgyógyászati vizsgálat során az orvos is gyakran tapinthatja a csomókat. Az ultrahang vizsgálattal is sokszor látunk jellegzetes endometriozisra utaló, sűrű bennékű cisztákat. Szövettani vizsgálat, esetleg egyértelmű műtéti lelet nélkül azonban a célzott kezelés nem javasolt, társadalombiztosítási támogatás is csak a szövettanilag igazolt esetekben adható. A kezeléskor alkalmazott modern, nagyhatású hormonális készitmények ára ráadásul rendkivül magas, és mellékhatásaik sem elhanyagolhatóak.

Kezelhető a betegség?

A panaszok jelentősen csökkenthetőek. Mindig egyénileg kell megszabni a kezelés formáját és mértékét, hiszen nem mindegy a páciens kora, nem mindegy, hogy szeretne-e még szülni vagy már befejezte a családtervezést. Az sem mindegy, milyen súlyosságú és milyen jellegű panaszokkal állunk szemben. Egyszóval a kezelés individuálisan, az adott páciensre szabottan végzendő. Hosszabb ideje fennálló, visszatérő és elviselhetetlen panaszokat okozó endometriózis esetében azonban radikális műtétre is sor kerülhet a méh és a petefészkek eltávolításával, de erre szerencsére csak ritkán kerül sor. Az egyik lehetséges megoldás lehet a menstruációs ciklusok leállítása gyógyszerek segítségével, ha ugyanis a vérzések elmaradnak, a tünetek idővel visszaszorulhatnak. A fogamzásgátlók is enyhítik a tüneteket, ezek ugyanis felére, harmadára csökkentik a a menstruációs vérzés mennyiségét, illetve a méhnyálkahártya vastagságát. Ezzel arányosan az endometriózis plakkok „utánpótlása”, illetve feszülése megszűnik. A kezelés lényege tulajdonképpen a mesterséges menopauza létrehozatala, amely a nők hormonális ciklusának felfüggesztését, megszüntetését jelenti. Sajnos ilyenkor az ezzel járó öregedési és menopauzális tünetek mellékhatása is jelentkezik: ezek a kellemetlen változó kori tünetek, azaz izzadás, hőhullámok, alvászavar, hüvelyszárazság. A kezelés lényege, hogy az endometriális szövet elsorvad, és ezzel akár ismét átjárhatóvá válik például a méhkürt. A kezelés után általában jobb lesz a helyzet, és a terhesség is lehetségessé válik. A terhesség bizonyos szempontból hasonlit a menopauzára, és az endometriózisos panaszok  javulását idézi elő. A meddőség kialakulása annál valószínűbb, minél hosszabb időn keresztül van jelen az endometriózis, ezért a betegségben szenvedő nőknek gyakran ajánlják a mielőbbi terhesség vállalását. Ez azonban számos nehézséget jelenthet a beteg számára, hiszen lehet, hogy az illető még nem is döntött gyermekvállalási szándékáról, vagy nem állnak rendelkezésre ennek feltételei. Az is előfordulhat, hogy a beteg a diagnózis felállításakor már meddő, így a terhesség nem jön létre, csak mesterséges uton!.

Magától nem javulhat a helyzet?

Az enyhe vagy középsúlyos endometriózis tünetei a menopauza után általában megszűnnek, mivel ilyenkor az ösztrogén termelés a szervezetben jelentősen csökken. A méhnyálkahártya és az endometriotikus szövetek elsorvadnak, ugyanakkor a korábban kialakult összenövések  már nem javulnak, igaz, nem is romlanak. Összességében a panaszok mindig jelentősen csökkennek.

Mi a garancia arra, hogy a beavatkozások után nem térnek vissza a problémák?

Semmi. Az endometriózis bizony kiújulhat, a probléma véglegesen a jelenlegi állás szerint sajnos nem oldható meg, és ha egyszer kialakul, véglegesen nem irtható ki.

 

2011.08.08.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám