Kínzó fájdalmakat okoz a bambuszgerinc
Számos kellemetlen ízületi betegséget ismerünk, amelyek megkeserítik elszenvedőik mindennapjait, ám még ezek közül is kiugróan fájdalmas az ankylotizáló spondilitis vagy másik nevén Bechterew-kór. A szerencsére nem túl gyakori rendellenességről Dr. Egedi György ideggyógyásszal beszélgettünk. dr_egedi_gyorgy

Miként foglalható össze a Bechterew-kór lényege?

Az ankylotizáló spondilitis, másnéven Bechterew-kór genetikai tényezőkből eredő, sajátos ízületi elváltozás-rendszer, ami jellemzően egy HLAB27 nevű gén meglétekor alakul ki 100 ezer emberből átlagosan 130-nál. Ugyanezen gén szerepet játszik a psoriasisban, a Crohn-betegségben, illetve a colitis ulcerosában (vastagbél-gyulladásban) is. Azt azonban tegyük hozzá: a HLAB27 gén léte esetén sem feltétlenül alakul ki betegség.

Esetleg autoimmun betegségről van szó?

Leginkább sajátos, átmeneti jellegű genetikai alapú gyulladásos hajlamként jellemezhetjük a kórt, mely sokféle ízületben kialakulhat. Az eddigi kutatások sem baktérium, sem vírus szerepét nem mutatták ki a Bechterew-kór kialakulásában, és ugyanígy nem bizonyított, hogy autoimmun betegségről lenne szó.

Mik a fő tünetek?

A kór krónikus ízületi gyulladással jár: a legkellemetlenebb formában a csigolyák porckorongjainak rostgyűrűjében, a kisízületi tokszalagoknál alakul ki gyulladás, majd rakódik le mész. Vagyis a gerincoszlop fokozott meszesedéséről (hegesedéséről) beszélünk. Gyakran nevezik a röntgenképi jelenséget bambuszgerincnek, mivel oldalról nézve a gerincoszlop bambuszbothoz hasonlóan bütykös lesz. Az elváltozások hatására a gerinc mozgásterjedelme nagymértékben csökken.

bambuszgerinc

Csak a csigolyákat érintik ezek az elváltozások?

Nem. Ugyanígy jellemző típusa a betegségnek a keresztcsont és a csípőlapát közti ízületből indul ki fokozatos hegesedéssel, meszesedéssel, a gerincre ráterjedve. A megbetegedések mintegy 30 százaléka pedig a térd- és csípőízületeket érinti. A boka, a nagyízületeknél húzódó inak, illetve szalagok meszesedése is előfordul, sőt, nem ritka, hogy egy-egy kézujj megvastagodásával kezdődik a betegség, és onnan terjed tovább. Sajátos megnyilvánulási forma, amikor a bordák szegycsonthoz kapcsolódó részénél elmeszesednek a bordaporcok. A bordamozgás emiatt korlátozottá válik, és további mellkasi zavarok jelentkezhetnek. Ami a további tüneteket illeti, gyakori például a keresztcsonti, gerinc körüli gyulladás miatt fellépő hajnali fájdalom az ágyban. Utóbbi az ízületek mozgáskorlátozottságából fakad, és az ízületi tokszalagok szűkülésével együtt válik egyre erősebbé.

Milyen szövődményekkel jár a kór?

Legrosszabb végállapotban a bordák elülső porcos részeinek meszesedése, valamint gerincoszlopi bordavégek hegesedése, meszesedése miatt csökken a felső tüdőrészek átlélegezhetősége, így üregek, tágulatok jöhetnek létre. A dohányzás csak súlyosbítja a helyzetet. Ha ilyenkor tüdőgyulladás alakul ki, könnyen felülfertőződik, és igen nehezen gyógyul, gyakran csak hosszas antibiotikumos kezelésekkel. A szívre szintén kihathat a kór az aortabillentyű meszesedése miatt romló keringéssel, így szívbetegségekhez vezethet. Következményesen a jobb szívfél tágulata is létrejöhet. A lassú, fokozatos ízületi mozgásterjedelem-csökkenés, szűkülés lesoványodással is járhat, sajátos esetekben a kötőhártya és szaruhártya is begyulladhat. A Bechterew-kór hatására a vörös vérsejtek képzése is romlik. Utóbbinak ugyanakkor ma már nem kell feltétlenül bekövetkeznie.

Nőknél vagy férfiaknál gyakoribb a betegség?

A férfiaknál, bár azt illetően megoszlanak a vélemények, hogy milyen arányban. Egyes felmérések szerint 1a 3-hoz, más kutatások szerint 1 a 7-hez az arány.

Mikor jelentkeznek a tünetek az arra hajlamos betegeknél?

Az általános tévhit szerint 45 és 55 év között, ami azonban csak annyiban igaz, hogy a jobb indulatú megbetegedések jelentős hányada valóban ilyenkor produkálja az első fizikális tüneteket. Azonban akár már 16 éves korban, tehát a pubertás után jelentkezhet a betegség.

Meddig romlik a betegek állapota?

A betegség nem túlzottan ismert, ami annak is köszönhető, hogy tömegesen nem jellemző a legvégső állapot. Ez is azt bizonyítja, hogy az esetek jelentős százalékában a betegek állapota stabilizálódik, nem jellemző, hogy végsőkig romoljon. Ami az ízületi tüneteket illeti, 60-70 éves korban a jellemző ízületi leromlás rendszerint lelassul.

Miként kezelhető a Bechterew-kór?

Az ízületi fájdalmak enyhítéséhez a szalagok megrövidülését kell megakadályozni, amihez jó erőben tartott izomzatra van szükség. Vagyis a valódi izomerősítéssel járó, célzott torna megoldást jelenthet, végtagi nagyízületek esetében szalagnyújtás (gyógytornász által), ami az ízület melegítése után könnyebb (vízben vagy szárazon). Szintén jó szolgálatot tehetnek a napjainkban kapható újabb reumatológiai készítmények, amelyek már nem károsítják a csontvelőt, nem izgatják a gyomrot. A fájdalmakat fájdalomcsillapítókkal kezelhetjük. Homeopátiás vagy természetgyógyászati módszerekről eddig nem bizonyították be, hogy hatékonyak lennének a betegség elleni védekezésben. Ezek esetében inkább átmeneti, szuggesztív hatásokról beszélhetünk. Az enyhe Bechterew-kór esetében hangsúlyoznám az úszás kedvező hatását. Elsősorban gerincproblémát okozó esetben mellúszás nehézséget okozhat, nyugodt tempójú hátúszás kevésbé megterhelő. Magyarországon az uszodákban sajnos kevés lehetőség nyílik búvárszemüvegben, pipával mell- vagy gyorsúszás módjára. Az ideális vízhőmérséklet mindehhez 28-32 Celsius fok közötti. Kerüljük viszont a különböző fűzők használatát, és ne aludjunk lágy, puha ágyon, ragaszkodjunk megszokott ágyunk keménységhez.

Vagyis korlátozott mértékben van lehetőség öngyógyításra is?

Egyszerű módszer hanyatt feküdni vastag szőnyegen – tehát semmiképpen sem hideg földön –, és saját súlyunkkal egyenesíthetjük hátunk görbületét. Ehhez hasonló kiegyenesítést, öngyógyítást nemcsak Bechterew-kórban szenvedőknek tudom ajánlani, hanem mindenkinek, aki ülőmunkát végez.

Az elhangzottakból arra következtetek, hogy a betegség nem gyógyítható.

Pontatlan a megfogalmazás: a Bechterew-kór okait nem ismerjük kellőképpen, így nem tudjuk, mi mindent kell gyógyítani. A tüneteket kezeljük, és amíg a betegség pontos keletkezési módja tisztázatlan, jelentős továbblépésre terápiájában nem számíthatunk. Adjon reményt mindenkinek az a tudat, hogy a genetika évszázadában élünk.

2011.07.25.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

Kapcsolódó oldal: