Miért nem jön a baba?
Akadnak, akiknél csak úgy véletlenül „becsúszik” a baba, méghozzá úgy, hogy ehhez semmiféle külön erőfeszítést nem tesznek, mások évekig hiába várják az olyannyira remélt gyermekáldást, pedig semmiféle szervi bajról, meddőségről nincs szó esetükben. Dr. Koiss Róbert szülész-nőgyógyász segítségével annak jártunk utána, min múlik, hogy sikerül-e teherbe esni. dr_koiss_robert

Néha akár egy egyéjszakás kalandból is gyerek lesz, más esetekben viszont arról hallunk, hogy párok hosszú éveken át próbálkoznak eredménytelenül az utódnemzéssel. Mitől függ, hogy valaki gyorsabban vagy lassabban esik teherbe?

Úgy gondolom, nem helyes az a megfogalmazás, ami gyors vagy lassú teherbe esést emleget. Ha a párnak az a szándéka, hogy gyermeket vállalnak, az bizonyos időintervallumon belül teljesül, ez azonban egyénileg eltérő lehet, és ez sok mindentől függ. A nők legkönnyebben 18 és 28 éves kor között esnek teherbe, de ehhez egészséges életmód is szükséges – a későbbiekben is. Vagyis a dohányzás, az alkohol- és kábítószerfogyasztás egyértelműen a teherbe esés ellen hat, ugyanis ezek az élvezeti szerek ilyen vagy olyan okokból gátolják a peteérést. A cigarettában lévő nikotin például csökkenti a petefészek vérellátását. Meg kell kísérelni a minimálisra csökkenteni a környezeti ártalmakat is, próbáljuk meg kizárni ezeket.

Igaz, hogy a teherbe esés – a fentiek mellett – mégis elsősorban fejben dől el?

Igen, amennyiben az adott pár valamelyik tagja esetében nem beszélhetünk meddőségről, ez pontosan így van. Sok pár ott követi el a hibát, hogy átesik a ló túloldalára, és nagyon görcsösen akarja a gyereket, a várandósságot. Ilyenkor számítanak ki mindent matematikai pontossággal: a ciklus közepén akkor is együtt kell lenni, ha éppen nincsenek ráhangolódva, és így tovább. A stressz ront a hüvelyi flóra összetételén, ami hosszútávon a hüvelybe került spermiumok életképességét gyengíti. Számtalan esetben találkozunk olyan párokkal, akiknél semmiféle szervi okról, elváltozásról, hormonális vagy anatómiai eltérésről nem beszélhetünk, egyikük sem meddő, mégis hiába próbálkoznak. Ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy tegyék félre az elvárásokat, ne görcsöljenek, ne menjenek ultrahangra. Hagyjanak fel az állandó orvoslátogatással is, ez ugyanis szintén jelentős pszichés teherrel jár, még ha ez nem is feltétlenül tudatosul. És ilyenkor az esetek túlnyomó többségében spontán össze is szokott jönni az olyannyira várt baba.

Létezik olyan, hogy két ember egyszerűen „nem kompatibilis” egymással gyermeknemzés szempontjából?

Igen, de ez a meddőségi esetek kevesebb mint 2 százalékában fordul elő, vagyis nagyon ritka. Ilyenkor a méhnyak nyákot termel a sperma ellen, a spermiumsejtek pedig elpusztulnak, mielőtt célhoz érhetnének.

nemjonababa_2

Mi ennek a jelenségnek az oka?

Kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy egyfajta „evolúciós csökevényről” van szó. A természetben, az állatvilágban a fajfenntartás természetes része, hogy a nőstények bizonyos hímekkel nem képesek utódokat nemzeni. Az állatok esetében a nőstények rendszerint több hímmel is párosodnak, de csak az egyiktől esnek teherbe. Az emberré válás egyik lépcsőfokaként a szelektálódás megszűnt, nincs külön párzási időszak, és a monogámia miatt a petesejtnek nem kell több idegen spermiummal találkoznia.

Embercsoportokra bontva az emberiséget beszélhetünk termékenységi eltérésekről? Itt most nem kizárólag az egyes rasszokra, népcsoportokra gondolok, hanem például bizonyos speciális körülmények között élő populációkra is.

Bizonyított, hogy egyes népcsoportok esetében könnyebben megtörténik a megtermékenyülés, de hangsúlyozni szeretném: ez evolúciós szempontból természetesen semmiféle minőségi különbséget nem jelent a rasszok között. Inkább arról van szó, hogy bizonyos szociális és gazdasági körülmények között élő emberek szívesebben vállalnak több gyereket, és gyorsabban össze is jön nekik. Itt természetesen a vetélési arányok kérdése is számításba jön, illetve meg kell említeni a gyermekhalandóság kérdéskörét is, bár ez a fejlett világban már szerencsére nagyon alacsony ráta. Kambodzsában, Fekete-Afrikában viszont sajnos ma is igen magas az arány.

Ahogy már többször is utalt rá a beszélgetés során, akadnak olyan esetek, amikor testi oka van a terhesség elmaradásának. Nők esetében melyek ezek közül a leggyakoribb tényezők?

A nők esetében alapvetően három nagyobb okcsoportról beszélhetünk. Az első ezek közül a sárgatest-működési elégtelenségek köre. Ilyenkor valamilyen hormonális zavar következtében vagy átmenetileg, vagy véglegesen meddővé válik az adott hölgy. Beszélhetünk veleszületett tényezőkről, ilyen például a PCO- vagy a Turner-szindróma, amelyek speciális kromoszóma-rendellenességek. A szerzett esetekben abban a fázisban, amíg a rendellenesség fennáll, a nő terméketlen. A második csoportba a méh szerkezeti zavarait sorolhatjuk: különböző kinövéseket, összenövéseket, a méhnyálkahártya burjánzásait, polypot és méhűri sövényt vagy bizonyos veleszületett deformitásokat. A harmadik okcsoport pedig a petevezető átjárhatatlansága. Ez is lehet veleszületett sajátosság, például a Turner-szindróma esetében, de szerzett változatok is léteznek. Kismedencei gyulladásokat követően például jellemzőek a hasonló károsodások. Ilyenkor a sperma nem tud átjutni a petevezetőn, vagyis képtelen eljutni a rendeltetési helyére, így fizikailag nem történhet meg a megtermékenyítés.

Van lehetőség ilyenkor műtéti beavatkozás útján helyretenni a dolgokat?

Igen, de ez a veleszületett esetekben rendkívül nehéz. De a lombikbébi-programoknak köszönhetően ma már nem is feltétlenül van szükség műtétekre.

Milyen meddőségi okokról beszélhetünk a férfiak esetében?

A férfiaknál az okoz nemzőképtelenséget, ha nincs kellő számú működőképes sperma. A férfiaknál ritka a veleszületett rendellenesség, hiszen a spermiumok az ivarérett kor elérését követően folyamatosan termelődnek, így inkább szerzett okokról beszélhetünk, amelyek következtében a spermiumtermelő őssejtek elpusztulnak. Ez rendszerint visszafordíthatatlan folyamat.

És mi vezet idáig?

A herék azért vannak a testünkön „kívül”, hogy hűtött hatásnak legyenek kitéve, ugyanis a sugárzó hő, a nyomás rosszat tesz nekik. Így aztán bizonyos foglalkozások művelői esetében fokozottan jellemző a nemzőképtelenség: ebbe a körbe tartoznak például a szakácsok, a biciklisták vagy a kohászok.

Mit tanácsol azoknak, akik régóta próbálkoznak eredménytelenül a gyermeknemzéssel?

Azt tudom mondani, hogy napjainkban a meddőségi számok emelkedő tendenciát mutatnak, pedig nincs több betegség. A dolog tehát minden kétséget kizáróan pszichés okokra vezethető vissza, a napjainkban eluralkodott „ide nekem mindent most azonnal!” hozzáállásnak, a felpörgetett globalizált világnak, amelyben nincs helye lassúságnak, türelemnek.
nemjonababa

Semmire sem szánunk elegendő időt, így a gyermeknemzésre sem. Megszoktuk, hogy berohanunk az áruházba, gyorsan leemeljük a polcról, ami megtetszik, és az máris a miénk. A gyermek azonban nem ilyen. Ha valaki hasonló problémákkal fordul hozzám, igyekszem megnyugtatni. Nem tartom szerencsésnek és célravezetőnek, hogy valakit két hónap eredménytelen próbálkozást követően egyből különféle szűrővizsgálatoknak vessünk alá, mondván, hogy biztos meddő az illető. Ehelyett sokkal fontosabb, hogy a párok átértékeljék az életüket, átgondolják, mi az igazán fontos. Ha gyermeket szeretnénk, a karrierszempontokat például háttérbe kell szorítani.


2011.06.24.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

Kapcsolódó oldal: http://www.drkoiss.hu/