Az enyhe halláskárosodás is halláskárosodás
Mikor számít valaki halláskárosultnak: ha kicsit nehezebben érti meg, amit mondunk neki, vagy ha hallókészüléket kell hordania? Netán akkor, ha semmit sem hall? Egyáltalán, mi okozhat maradandó halláskárosodást? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Maródi Márta fül-orr-gégész szakorvossal. dr_marodi_marta

Mit tekintünk orvosi értelemben maradandó halláskárosodásnak?

A nevében benne van: olyan halláskárosodást, mely nem átmeneti, hanem tartós, vagyis spontán nem múlik el, csak kezelés hatására, vagy akár úgy sem, vagyis nem lehet rajta javítani.

A többség részleges vagy teljes siketségre asszociál, ha ezt a kifejezést hallja. Helytálló ez a vélekedés? Mindenképpen súlyosak is ezek a károsodások?

Nem, a fokozatok eltérőek: beszélhetünk kis, közepes, nagy vagy súlyos fokú, a siketséggel határos állapotot eredményező károsodásról, illetve teljes siketségről. Vagyis az is halláskárosodás, ha csak pár frekvenciát nem hallunk.

Tehát akkor nem jelenti mindenképpen az életminőség romlását a halláskárosodás?

A hallás szempontjából a legfontosabb alapvetően az emberi beszéd megértése. Ehhez az 500, 1000, 2000, illetve 4000 Herzes tartomány szükséges. Ez azt jelenti, hogy aki például folyamatos zajártalomnak van kitéve, és emiatt mondjuk károsodik a hallása, nem is feltétlenül érzékeli majd ezt, hiszen a probléma nem zavarja őt a kommunikációban. A tartós zajban tipikusan a 4000 Herzes tartomány károsodik először. Amennyiben a 2000-es is elkezd károsodni, az illetőt azonnal ki kell venni az adott munkakörből vagy onnan, ahol a zajártalom állandó, és nem megoldott a zajvédelem. Ilyen esetben nagy zaj mellett az ember már nem érti meg a beszédet, és ezt természetesen egyből észre is szokták venni. Ekkor már sajnos késő… Aki hangos munkagépekkel, netán rockkoncerteken, diszkókban dolgozik, annak igenis el kellene járnia rendszeres szűrővizsgálatokra, hogy megelőzze a maradandó károsodást. Védekezni egyébként annyira nem könnyű, hiszen gyakran mondják, hogy a legzajosabb munkahely a háztartás, és ez valóban így van. A fúró, a folyamatosan zúgó-berregő gépek nagyon nagy kockázati tényezőt jelentenek, különösen arra nézve, akinek egyébként is érzékeny a füle.

A zajártalom tehát tipikus halláskárosodási ok, de miből eredhetnek még hasonló problémák?

A legnyilvánvalóbb a genetikus, veleszületett  örölkődő nagyothallás ill. siketség esete. Lehet, hogy valakinek már születésekor gyengébb a hallása, másoknak csak tízéves korban kezd el romlani, megint másoknak harminc-negyvenévesen, ez az un. korán jelentkező időskori nagyothallás. Maga az időskori hallásromlás természetes jelenség: a belső fül szőrsejtjei elhalnak, károsodnak a hallóidegek, az egyéb betegségek pedig ráerősítenek ezekre a tényezőkre. A zajártalomról már nem is beszélve… Nagyon ritka, ha valakinek nyolcvanéves korára ép marad a hallása. Aztán az életkor mellett egyes vírusfertőzések – például az influenza –, agyi betegségek is vezethetnek halláskárosodáshoz, illetve olyan betegségek, melyek belsőleg méreganyagok felszaporodását okozzák, vagy rontják az erek állapotát. Tipikusan ilyen például a köszvény vagy a diabétesz. Az ipari mérgező anyagok közül is sok veszélyes ebből a szempontból, például a benzol vagy a szénmonoxid, illetve gyógyszerek is okozhatnak halláskárosodást. Utóbbi kategóriába esnek a TBC-re adott antibiotikumok, vagy a daganatos betegségek elleni védekezésben használt kemoterápiás készítmények. És persze nem feledkezhetünk el a koponyatöréssel, agyrázkódással járó különféle balesetekről sem, ezek ugyanis szintén gyakran járnak átmeneti vagy maradandó halláskárosodással. Ilyen lehet, ha valaki autóbalesetet szenved, vagy egyszerűen csak elesik a jégen.

Mutatkozik ezekben az esetekben esély a gyógyulásra?

Javarészt sajnos nem, spontán gyógyulásra legalábbis biztosan nem.

Akkor mi a megoldás? A hallókészülék?

A hallókészülék pótlásnak jó, de a teljes siketségre nem jelent gyógyírt. Megoldás lehet például az úgynevezett cochleáris implantátumok, azaz különféle stimuláló hatást kifejtő elektródák beültetése a fülbe. Ezek igen bonyolult készülékek, amik nem hangokat adnak, illetve nem a hangokat erősítik fel, hanem ingerlik a hallóideget. Ezen jelzéseket tanulják meg értelmezni a paciensek. Ehhez persze igen jó agyműködésre van szükség, illetve nem kevés pénzre, hiszen nagyon drága berendezések. Jellemzően siket gyerekek szoktak ilyet kapni, vagyis olyanok, akik soha nem hallottak, vagy korán megsüketültek. Persze hónapok hosszú munkájába telik, mire valaki megtanulja helyesen értelmezni ezeket a jeleket, és mindehhez komplex segítségre is szükség van: nemcsak orvosi, de pszichológusi, logopédusi, informatikusi közreműködésre is.

Mi a helyzet az időleges halláskárosodásokkal például egy hangos koncert utáni napon?

Erős hangterhelés után teljesen természetes a másnapi dugulás, fülcsengés. Ez általában kisfokú halláscsökkenést jelent, ami sokszor spontán is rendbe jön, ha pedig nem, értágítót, keringésjavító infúziót adunk rá, és az szinte garantáltan elmulasztja. Persze ha valaki minden este a hatalmas hangfalak előtt áll, az számoljon azzal, hogy idővel tartósan is romlani fog majd a hallása.

Ejtsünk még pár szót néhány mindennapokban gyakoribb fülkárosodásról, amikhez a köztudat azt kapcsolja, hogy szintén vezethetnek halláskárosodáshoz. Mi a helyzet a fülgyulladás különböző fajtáival? Valóban ennyire veszélyesek?

hallaskarosodas

Mondjuk inkább úgy, hogy lehetnek veszélyesek, de szerencsére azért nem ez a jellemző. A főleg a gyerekkorban jellemző gennyes fülgyulladások többnyire teljesen meggyógyulnak, ma már az sem fordul elő gyakran, hogy bármiféle szövődménnyel járnának. Régebben előfordult, hogy ezek átterjedtek az agyra, és egyéb problémákat is okoztak, ami elméletileg ugyan ma is megeshet, de csak ritkán találkozunk hasonló esettel.
Ha már maradandó halláskárosodásról beszélünk, gyakoribb, hogy a veleszületett, egyéni okokra visszavezethető fülgyulladások vezetnek hasonlóhoz. Ide tartozik az úgynevezett „gyöngydaganat”, ami csak nevében daganat, mert nincs köze a rákos megbetegedésekhez. Arról van szó, hogy a fülben pl. fejlődési rendellenesség következtében visszamarad egy hámsziget, ami folyamatosan növekszik, emiatt a fül éveken, évtizedeken át folyik, fáj, és a végén a hallás is romlik miatta. Szintén okozhatnak halláskárosodást a krónikus, nem gennyes fülgyulladások, melyek elsődleges oka az, hogy a megnagyobbodott orrmandula lezárja a fülkürtöt. A fülkürt a középfület az orrgarattal összekötő járat, ami a középfül nyomásának kiegyenlítését szolgálja. Ha az ebből fakadó állandó negatív középfüli nyomás tartós, váladékképződés, esetleg később hegesedés kezdődik, ami rontja a hallást. A probléma a nyomás helyreállítása útján, tehát az orrmandula eltávolításával, esetleg egy ventillációs tubus dobhártyába helyezésével orvosolható. Ez egyben a halláscsökkenés véglegessé válásának megelőzését is szolgálja.

Okozhat-e végleges siketséget a dobhártya beszakadása?

A dobhártya könnyen megsérülhet, a hallójáraton keresztül átszúródhat például fültisztogatás közben, vagy a hirtelen légnyomásváltozás miatt: repüléskor, búvárkodáskor, esetleg egy fülre mért ütéstől egyaránt gondok jelentkezhetnek. Ezek a sérülések ideális esetben két-három hét alatt meggyógyulnak, és önmagukban 20-30 decibelnyi károsodást okozhatnak. Komolyabb a probléma, ha a hallócsontok is sérülnek, esetleg a belsőfül is, ez ugyanis már 40-50 decibelnyi csökkenéshez is vezethet. Ez a romlás sajnos csak korrekciós műtéttel gyógyítható.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2010.12.27.

Orvostudakozó - dr. Maródi Márta