Lisztérzékenység - Még egy szál ropit sem!

 

Dr. Hidvégi Edit gasztroenterológus A cöliákia avagy hétköznapi nevén lisztérzékenység viszonylag régóta ismert betegség, ráadásul a benne szenvedők száma az évek múltával világszerte folyamatosan nő. A tudomány jelenlegi állása szerint ez a fajta felszívódási zavar nem gyógyítható, így akinek a szervezete így működik, annak élethosszig tartó diétát kell szigorúan betartania. Dr. Hidvégi Edit gyermekorvossal, gasztroenterológussal beszélgettünk a cöliákiáról.

Mit értünk lisztérzékenység alatt?

A lisztérzékenység, azaz orvosi nevén cöliákia a búza, rozs, zab és árpa egyik összetevőjével, a gliadin fehérjével szembeni túlérzékenység. A glutén a gabonák egyik fehérje összetevője, mely 50-50 százalékban két alcsoportra oszlik, ezek egyike a gliadin a glutenin mellett. A lisztérzékenységet korábban a kisgyerekek betegségének tartották, mivel a tünetek főként a liszttartalmú ételek bevezetését követő időszakban jelentkeztek, de ma már tudjuk, hogy felnőttkorban is létrejöhet a lisztérzékenység kiváltotta bélkárosodás.

De mégis mit jelent a gyakorlatban az, hogy valaki lisztérzékeny? Miben működik másképp a szervezete, mint azoknak, akik nem lisztérzékenyek?

Ehhez először is azt kell tudni, hogy a vékonybél belső felszínén lévő nyálkahártyát bélbolyhok borítják, ezek végzik el a szervezetünkbe jutó tápanyagok felszívását. A liszttartalmú ételek fogyasztásának hatására lisztérzékeny betegeknél a bélnyálkahártyában károsító folyamatok indulnak el, melyeknek az az eredménye, hogy a bélbolyhok ellaposodnak. A lisztérzékeny egyén ezért a továbbiakban képtelen lesz a tápanyagokat megfelelő mennyiségben felszívni, az étkezések során elfogyasztott táplálékok nem tudnak megfelelően hasznosulni a szervezetében.

Milyen tünetei vannak ennek a rendellenességnek?

Első tünetként hasmenés jelentkezik, majd hosszabb távon a fel nem ismert lisztérzékenység fogyáshoz vezet. Ezzel együtt a has puffadttá válik. A későbbiekben vérszegénység, sőt, csontritkulás is kialakulhat. Gyermekkorban egyébként a tünetek rendszerint a lisztes táplálék bevezetését követő 3-6 hónap múlva kezdődnek: a csecsemő nem gyarapszik, sőt, inkább fogy, a hangulata elromlik, kedvetlen, bágyadt, gyenge lesz. Amennyiben a hasmenés, a hasfájás és a puffadás krónikussá válik, okkal gondolunk lisztérzékenységre, főleg, ha a családban van példa hasonlóra.

Miben különböznek a felnőttek tünetei a kisgyermekekétől?

A felnőtteknél a vékony testalkat, illetve a kezelésre nem, vagy rosszul reagáló vérszegénység a leggyakoribb tünet. Ilyenkor tanácsos gasztroenterológus szakorvoshoz fordulni a diagnózis megállapítása, illetve a kezelés megbeszélése céljából. A betegséget speciális vérvizsgálattal és vékonybél-nyálkahártya biopsziával, azaz szövettani vizsgálattal lehet igazolni.

Tételezzük fel, hogy valakinél diagnosztizálták a betegséget. Ezután mi a teendő? Milyen kezelési módozatok képzelhetők el?

Egyetlen lehetőség létezik, ez pedig a lisztes ételek teljes kihagyása az étrendből. Ilyenkor a panaszok hamarosan elmúlnak, a fejlődés normalizálódik, a felszívódási zavar megszűnik. A diétát ezt követően egész életen át kell tartani, mert csak így maradhat tünetmentes a beteg.

Nem ütközik nehézségekbe élethosszig tartani ezt a diétát? Kis túlzással akár azt is kérdezhetnénk, egyáltalán mit ehet egy lisztérzékeny beteg…

Lisztérzékeny betegek számára azokat a termékeket kell választanunk, melyek csomagolásán gluténmentes, gliadinmentes, vagy lisztérzékenyek is fogyaszthatják felirat látható. Grafikusan egy áthúzott búzakalász jelöli a gluténmentességet. Kereskedelmi forgalomban kaphatóak késztermékek is, például gluténmentes kenyér vagy száraztészta. Bizonyos húskonzervek, pástétomok, tejdesszertek, levesporok, kakaó- és pudingporok, szaloncukrok, habkarikák, csokoládéfigurák nagy része is tartalmazhat nyomokban glutént. Minden alkalommal alaposan át kell tanulmányozni az összetevők listáját a bevásárlások során, hogy ezeket kiszűrjük.

Vagyis a kenyeret, tésztát és társaikat el kell felejteni?

Igen. Még egy szál ropi is káros és ártalmas. Ezek helyett viszont lehet enni kukoricát, rizst, burgonyát, ezekből készült kenyeret, tésztát. Zöldséget, gyümölcsöt és húst pedig korlátlanul lehet fogyasztani. Kapható egyébként speciális gluténmentes liszt is, ez azonban nagyon drága.

liszterzekenyseg

Milyen tanácsokat tud adni a megelőzés érdekében? Egyáltalán létezik ennek érdekében bármiféle módszer?

Mivel a lisztérzékenység kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszik az öröklődés, a megelőzésre elsősorban azokban a családokban kell nagyon odafigyelni és különös gondot fordítani, ahol más családtagoknál korábban már igazolták a betegség létét. Mindebből ugyanakkor az is következik, hogy amennyiben a gyermeknél lisztérzékenységet diagnosztizáltak, úgy célszerű a felnőtt családtagoknál is vizsgálatot végezni. Visszatérve a megelőzésre: a legújabb vizsgálatok szerint a lisztérzékenység legjobb megelőzése az, ha 5-7 hónapos korban, még a szoptatás alatt kap liszteset a csecsemő, így jobban tudja tolerálni ezt a táplálékot. Mindenképpen kis adagokkal kezdjünk, például napi egy-két kiflicsücskével. A lisztérzékenység fiatalabb korban sokkal intenzívebb tünetek formájában jelentkezik, mint későbbi életkorban. A lisztes ételek 5-7 hónapos kor után történő bevezetése esetén az anyatej védő faktorai már nem hatnak, és az enyhébb tünetek miatt a betegség is később kerülhet felismerésre. A baba 5-7 hónapos kora előtti időszakot megelőzően ugyanakkor csak gluténmentes élelmiszereket válasszunk ételeinek elkészítéséhez. Főzelékek sűrítéséhez, vagy pépek készítéséhez ebben az időszakban használjunk burgonyát, rizs- vagy kukoricalisztet.

Mennyire gyakori Magyarországon ez a betegség?

Eléggé gyakori, 4-500 emberből legalább egy cöliákiás. A szigorúan betartott lisztmentes diétával ugyanakkor a lisztérzékeny betegeknek is ugyanolyan életkilátásaik lehetnek, mint nem lisztérzékeny társaiknak.

 

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2010.10.14.

Budai Allergia Központ - Dr. Hidvégi Edit Phd.