Színtévesztés - A világ néhány száz színben

 

A színtévesztők többségét nem zavarja fogyatékossága, és a mindennapokban sem okoz nekik különösebb nehézségeket, egy rendes színlátással rendelkező ember mégsem tudja elképzelni, milyen lehet a világ az ő szemükkel nézve. Dr. Feminger Andrea szemészorvos segítségével próbáltuk meg érzékeltetni ezt.

Dr. Feminger Andrea

Dr. Feminger Andrea

A köznyelv általában a színvak kifejezéssel hivatkozik a színtévesztőkre. Pongyolaságról vagy pontatlanságról van szó, netán egyikről sem?

Két különböző dologról van szó. A szemben kétfajta receptor szolgál a fény érzékelésére: az úgynevezett pálcikareceptorok révén látjuk a fény-árnyék hatásokat, a konkrét színekért pedig a csapreceptorok felelősek. Ezeken belül háromfajta anyag, úgynevezett pigment felelős a vörös, a zöld és a kék szín érzékeléséért. Amennyiben a receptorok közül valamelyik, vagy mindhárom hiányzik, akkor beszélünk színvakságról, amikor pedig csak  csökkent a receptorok érzékenysége, az a színtévesztés. A vörös és a zöld receptorok érzékenységének csökkenése a leggyakoribb, a kéké jóval ritkább. Egy új elmélet szerint egyébként a receptorok hullámhossz-érzékenységének eltolódása vezethet csökkent vagy hiányos színérzékeléshez. Vagyis a kérdésre visszatérve: a színvakság nem pongyola megfogalmazás, mert ez is létező jelenség, csak éppen nagyon ritka.

Hogy kell elképzelnünk a gyakorlatban a színvakságot és a színtévesztést? A színvak ember fekete-fehérben lát, a színtévesztő  pedig sokkal kevesebb árnyalattal, bizonyos színeket egyáltalán nem érzékelve?

Igen, gyakorlatilag erről van szó. A teljes színvakság esetén az ember szürkében lát, a színtévesztő pedig egy-egy receptor hiánya vagy csökkent érzékenysége miatt kevesebb színárnyalattal. Egy jó színérzékelő több millió színárnyalatot tud megkülönböztetni, egy színtévesztő pedig lehet, hogy csak néhány százat. Ugyanígy a színkontraszt-érzékenységük is alacsonyabb, tehát kevesebb részletet tudnak felismerni, megkülönböztetni a környezetükben, mint azok, akik hibátlanul érzékelik a színeket.

Mire vezethetők vissza ezek a zavarok?

Öröklött esetben a problémák az X kromoszóma génhibájára vezethetők vissza. A férfiaknál 8 százalék, a nőknél 0,4 százalék az öröklött színtévesztők aránya, vagyis a színtévesztés a férfiak körében lényegesen gyakoribb, mint a nőknél. Egy nő csak akkor lesz színtévesztő, ha mindkét X kromoszómája hibás, mert ha csak az egyik hibás, a másik, normális X kromoszóma normális génje „felülírja” a hibás gén működését. Ebben az esetben a nő csak „hordozza” a színtévesztést. A férfiaknál azonban az X kromoszóma hibája színtévesztést eredményez, hiszen az Y kromoszóma nem tudja ellensúlyozni a hibás X kromoszómát. Vagyis ha egy anyától a fiúgyermek a rossz X kromoszómát örökli, mindenképpen színtévesztő lesz. Ha a színtévesztő férfi jó X kromoszómákkal rendelkező nőnek nemz utódot, a lányuk hordozni fogja a tulajdonságot, a fiuk pedig nem lesz színtévesztő.

Mi a helyzet a szerzett színtévesztéssel? Minek hatására alakul ki ilyen zavar?

Szürkehályog hatására például kialakulhat, hiszen ilyenkor megváltozik a szemlencse fénytörése, fényáteresztő képessége, ami eltérő színlátást eredményezhet. Zöldhályog, cukorbetegség, alkoholizmus is vezethet csökkent színérzékeléshez. Ezekben az esetekben a kezelés ugyanakkor mérsékelheti a tüneteket, sőt, el is mulaszthatja a problémákat.

szintevesztes

Az öröklött színtévesztés esetében van erre lehetőség?

Nincs. Aki színtévesztőnek vagy színvaknak született, az sajnos az is marad egész életében. Speciális szemüveg ugyanakkor már számukra is létezik, sőt, magyar találmányról van szó. A színtévesztést korrigáló szemüveg esetén a lencsére speciális színszűrő rétegeket visznek fel, melyek olyan módon változtatják meg a szembe jutó fényt, hogy a színtévesztő színérzékelése nagy mértékben javul. Mindez persze meglehetősen drága, de a lehetőség már létezik. Egy ideig Magyarországon is forgalomban volt egy speciális, a színtévesztést bizonyos mértékben korrigáló kontaktlencse, de úgy tudom, hogy ez már nem kapható.

Mikor szokták felismerni, hogy valaki színtévesztő?

Súlyosabb esetben már gyermekkorban, enyhébb esetekben csak bizonyos szűrővizsgálatok kapcsán – beiskolázás, jogosítványszerzés esetén. Óvodáskorban feltűnhet, ha a gyerek következetesen összekever bizonyos árnyalatokat. Ilyenkor a jól ismert „pöttyös” ábrákkal el lehet végezni a szükséges vizsgálatokat, amire akár a számok ismerete nélkül is sor kerülhet. A szűrővizsgálatokhoz ezek tökéletesen megfelelnek, de a továbbiakban természetesen finomabb tesztekre is van lehetőség. A színtévesztés fajtáját, mértékét az úgynevezett anomaloszkóppal szokás bemérni, ami egy mikroszkópra emlékeztető készülék. Ebben a  látótér két egyenlő részre van osztva, az egyik fél sárga, a másik fél színét pedig a vizsgált személynek kell „kikeverni” úgy, hogy hasonlítson a másik mező sárga színéhez. A  „kikeveréshez” használt színek arányából lehet következtetni a színtévesztés fajtájára. Gyerekeknél akkor végezhető el a vizsgálat, ha már megértik a feladatot, teljes biztonsággal általában 5-6 éves korban. Minél fiatalabb korban derül ki a színtévesztés, annál könnyebben lehet korrigálni a korábban említett szemüveggel.

Mik a tapasztalatai, mennyire zavarja a mindennapokban a színtévesztőket az, hogy ők színtévesztők?

Ez attól függ, milyen a színtévesztés mértéke. Alapvetően a színtévesztők többsége teljes életet tud élni, bár olyan szakmákat persze nem tudnak űzni, amikhez a tökéletes színlátás alapvető követelmény. Jelenleg több, mint száz ilyen szakma létezik Magyarországon, a szobafestőtől az orvoson és a pilótán át egészen bizonyos elektronikai munkákig. Hivatásos gépkocsivezető még mindig nem lehet színtévesztő Magyarországon, de az úrvezetők megkaphatják a jogosítványt bizonyos megszorításokkal, melyek a színtévesztés fajtájától és mértékétől függenek. Egy sima közlekedési lámpánál nyilván nem okoz komoly gondot az áthajtás, hiszen azt a színtévesztő is látja, hogy éppen melyik mező villog, a vasúti átkelőknél azonban már veszélyesebb a helyzet. Én  úgy tapasztalom, hogy a színtévesztők többségét nem nagyon akadályozza a mindennapokban ez a fogyatékosság. Van olyan páciensem, aki nem is vásárolta meg az említett korrekciós szemüveget, mert nem jelentett neki akkora élményt vagy előnyt, amiért úgy érezte volna, hogy megéri kiadni érte annyi pénzt. Személyesen nem találkoztam még olyannal, akinek ez tényleges nehézségeket vagy hátrányokat jelentene a mindennapokban. A színvakok esetében már nehezebb a helyzet, de mint mondtam, az ilyen típusú zavar nagyon ritka.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2010.06.01.

Kapcsolódó oldalak: