Mindig tünet, sosem önálló betegség: a vérszegénység

 

Gyakran halljuk, sőt, mondjuk is azt a szót, hogy vérszegény, ám pontos jelentésével és elhatárolásával a többség nincs tisztában. Mit jelent a vérszegénység, mivel jár, milyen fajtái vannak és hogy lehet kezelni? Dr. Dévai Judit belgyógyásszal, osztályvezető főorvossal beszélgettünk. dr_devai_judit

Mit értünk azalatt, hogy valaki vérszegény?

A szövetek anyagcseréjéhez oxigén szükséges, amit a vörösvérsejtek szállítanak. Ha a vörösvérsejtek száma vagy hemoglobin-koncentrációja csökkent, akkor beszélünk vérszegénységről. A vérszegénység nem önálló betegség, hanem mindig valaminek a tünete. Vagyis ilyen esetekben mindig a kiváltó okot kell megkeresni, azt, ami a vérszegénységhez vezet.

Ez szükségszerűen betegség, vagy kiválthatja életmódbeli ok is?

A vashiány világszerte a vérszegénység leggyakoribb oka. A hemoglobin-szintézishez megfelelő vaskínálat szükséges, amennyiben ez nem megfelelő, vérszegénység alakul ki. A hazai átlagos vegyes táplálkozással a vasbevitel megfelelő, de mivel a növényi ételekben lévő vas felszívódása gyengébb, szélsőségesen vegetáriánus értrend során mérsékelt vashiány alakulhat ki.

Milyen típusú vérszegénységekről beszélhetünk?

Magát a vérszegénységet különböző alapon osztályozhatják. Az okok a csökkent vérképzésből vagy a fokozott vörösvérsejt-pusztulásból adódnak. A csökkent képzés leggyakoribb oka a vashiány. A másik csoport gyakori oka a vérvesztés. Lassan kialakuló vérszegénység kevés tünetet okoz, hirtelen kialakuló nagyobb vérzés súlyos tüneteket idéz elő.

Ez a tulajdonképpeni vashiányos vérszegénység?

Igen. A vas a hemoglobin felépítéséhez szükséges nélkülözhetetlen elem: a felnőtt ember szervezetében 2-5 gramm vas található, a férfiakban némileg több mint a nőkben. Ennek nagy része, 70-95 százaléka a vörösvérsejtekhez kötődően a keringési rendszerben található, a többi pedig a szervezet vasraktáraiban, ahonnan aztán a szervezet mobilizálni tudja a tartalékokat, ha erre van szükség. Hazai viszonylatban egy átlagos étrend 10-15 milligramm vasat tartalmaz. Ennek kb. 10%-a szívódik fel a gyomorból és vékonybél felső szakaszából.

A felszívódás üteme függ az aktuális vas igénytől, azaz vas hiányában a felszívódás üteme fokozódik. Kisgyermekkorban ez a szabályozás még nem működik, így a túlzott mértékű vas bevitel helytelen. A napi vasvesztés 1 mg, és ezt a napi 1-1,5 mg vasfelszívódás egyensúlyban tartja.

Hogyan veszít a szervezet vasat? Egyáltalán mi okoz vashiányt, ha az ember rendesen eszik, nem szélsőségesen vegetáriánus, és általánosságban betart mindenféle előírást, ami az egészséges életmódhoz szükséges?

A szervezet leginkább vérzés útján veszít vasat. Fiatal, fogamzóképes korban a nők jelentős része vashiányos. Krónikus vérvesztés leggyakoribb oka a túlzottan erős menstruációs vérzés. Idősekben a krónikus vérvesztés gyakori oka a tápcsatorna-betegség, például divertikulumok a vastagbélben, vagy vastagbélrák, illetve más tumorok is. Polipok, aranyeres csomók is gyakori helyei a vérzésnek. A gyomor-bél vérzés gyakori oka bizonyos fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők kontroll nélküli szedése. A vérzés gyakran szabad szemmel nem látható, csak mikroszkopikus – laboratóriumi vizsgálattal mutatható ki.

verszegenyseg

Tehát egy nem kezelt ínygyulladás is okozhat vashiányt?

Olyan fokú ínyvérzés azért nem jellemző, hogy az vérszegénységet okozzon, de elméletileg még akár ez is előfordulhat.

Mik lehetnek a vashiány okai a vérzésen kívül?

Vashiány kialakulása során először a raktározott vas mennyisége csökken. Ha a vasraktár kiürült, a szérumvas szintje is csökken. A vasfelszívódás zavarát felnőttkorban leggyakrabban az úgynevezett lisztérzékenység okozza. Sokszor ennek egyetlen tünete a szájon át pótolt vasra nem javuló vashiány. A nem megfelelő vasbevitel egyik magyarázata a vasban gazdag ételek – hús, zöldség, tojás – viszonylag magas ára. A gabonafélék, kenyér, tej vastartalma viszonylag alacsony. A vasszükséglet terhesség, szoptatás során is megnövekszik.

Eltérnek-e a vashiányos vérszegénység tünetei az egyéb vérszegénység tüneteitől?

A vérszegénység tünetei összetettek, az alapbetegségtől, az életkortól és a vérszegénység kialakulásának időtartamától függenek. Magának a vérszegénységnek az általános tünetei a szövetek oxigén ellátásának elégtelenségéből származnak: ezek a fáradtság, a fejfájás, a szívdobogásérzés, a fülzúgás, a szédülés, a terhelésre jelentkező fulladás, és így tovább. A vashiányos tünetcsoport a vérszegénység általános tüneteiből áll. A vashiányos vérszegénység is mindig tünet, önálló betegségként nem létezik.

Esetleg léteznek külön vérszegénységi sajátosságok az eltérő életkorokban?

Idős embereknél a vérszegénység leggyakoribb okai a vashiány és a krónikus betegségek. Tipikus időskori vashiányossági ok a helytelen táplálkozás, amiről már az előbb beszéltem. Ahogy említettem, a vasbevitel elsődleges forrását az állati eredetű táplálékok – hús, tojás és a többi – jelentik. Az olcsóbb tej, kenyér, cereáliák nem teljesen fedezik a szükségleteket. Időskorban a gyomor és a bél nyálkahártyája sorvad, így a felszívódás – főleg a folsav, illetve a B12 esetében – romlik. Ez is jellegzetesen időskori probléma. Mivel a vérszegénység az idős korban gyakran tünetmentes, megítélése nehéz. A sokszor típusos tüneteket is tévesen értelmezhetik, az időskornak tulajdoníthatják. Ilyen típusos tünetek a gyengeség, a fáradékonyság, a csökkent aktivitás vagy a szédülés. Ugyanekkor ezek a típusos jelek ugyanakkor – a gyakoribb egyéb betegségek miatt – hamarabb is jelentkezhetnek. Például már meglévő koszorúsér-betegség mellett vérszegénység esetén hamarabb észlelhető a koszorúsér-fájdalom kialakulása. Az időskori vérszegénység apátia, depresszió, zavartság és gyengeség okozásával a szenilitást utánozhatja. Nehéz klinikai döntés, hogy mikor és milyen mélységben végezzünk vizsgálatokat. Sok információ nyerhető az alapos kikérdezésből, a fizikális vizsgálatból és az egyszerű laborvizsgálatokból.

Miként történik a vas pótlása?

A vashiány kezelése általában tabletta formájában történik. Napi 150-200 mg vas bevitele szükséges tartósan. A kezelés az alapbetegség kezelésétől, illetve a vashiány megszüntetéséből áll. A szérumvas-szint egy idő után normalizálódik, de a raktárak ekkor még üresek. A szérumvas-szint normalizálása után általában 6 hónap szükséges a vasraktárak feltöltéséhez. A vas pótlása mindenképpen szájon át történő formában javasolt, injekció formájában vas adása csak akkor indokolt, ha súlyos felszívódási zavar áll fenn.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2010.05.04.