Immunrendszer - A szervezet védőbástyája

Miért leszünk betegek, és miért ellenállóbbak bizonyos emberek a kórokozókkal szemben, mint mások? A válaszok egy része a szervezet immunrendszerének működésében keresendő, mely az emberi test egyik csodája, páratlanul bonyolult és fejlett szisztéma. Dr. Bertalan Flóra háziorvos segítségével kíséreltük meg nagy vonalakban áttekinteni, miként is működik.
Kezdjük a legalapvetőbb kérdéssel: mi is valójában az immunrendszer, hogy kell elképzelni a gyakorlatban – már ha egyáltalán el lehet?

Rendkívül komplex rendszerről van szó, így a képszerű érzékeltetés igen nehéz. A lényeg röviden annyi, hogy a szervezet elsődlegesen az immunrendszeren keresztül biztosítja védekezését a betegségekkel, a kórokozókkal szemben, az immunrendszer szervrendszere pedig a nyirokrendszer. Utóbbi a nyirokszervekből és az ezeket összekapcsoló nyirokér-hálózatból tevődik össze, illetve azokból a vegyületekből, melyeket ez a rendszer termel.

Melyek a nyirokszervek, és hol fut ez az említett nyirokér-hálózat?

A nyirokszervek a nyirokér-hálózatba kapcsolódó szervek. Az úgynevezett elsődleges nyirokszervek a csecsemőmirigy és a csontvelő, a másodlagos szervek pedig a lép, a nyirokcsomók, a bőrmenti nyirokszövet vagy bizonyos nyálkahártyák. A mandulák szintén immunszervek, ezek az emésztőrendszer nyálkahártyájához tartoznak. Az immunrendszer működésében a fehérvérsejtek játszanak kiemelt szerepet, ezek a vérben és a nyirokrendszerben egyaránt nagy mennyiségben találhatók meg. Ami a nyirokér-hálózatot illeti, először is tisztáznunk kell, mi is az a bizonyos nyirok.

És mi az?

Egy olyan sűrű folyadék, mely az erek falán átszűrődő folyadékból alakul ki a keringési rendszer artériás szakaszán. A vér egyéb összetevői mellett tartalmaz fehérvérsejteket is, illetve sejteket, zsírokat és fehérjéket is. A szövetközi térben helyezkednek el az úgynevezett nyirokkapillárisok. Egy csőhálózatról beszélünk itt tulajdonképpen, ami vak kitüremkedések formájában kezdődik. A nyirok fokozatosan kerül a nagyobb átmérőjű nyirokerekbe, amiket billentyűk tagolnak szakaszokra. Egy nap körülbelül 3-4 liternyi nyirok termelődik az emberi testben, bár ez a testszövetek pillanatnyi állapotától is nagyban függ. A folyadék egy irányba áramlik. Maguk a nyirokerek kisebb nyiroktüszőkbe és a már említett nyirokcsomókba nyílnak: a nyiroktüszők szűrik meg a nyirokfolyadékot, míg az a fő rendeltetési helyeire ér. A nyirokszervek ebbe a nyirokérrendszerbe kapcsolódnak be.

Hogy működnek ezek a nyirokszervek?

Az elsődleges nyirokszervek közül a vörös csontvelő a vérképzésért felelős, így a szervezet védekezésében kulcsszerepet játszó fehérvérsejtek termeléséért is. A csecsemőmirigy, azaz tímusz azért fontos, mert a T-limfociták még éretlen fehérvérsejtekként itt „tanulják meg” felismerni a szervezet rendszerének elemeit. Az elsődleges nyirokszervekben képződött és éretté vált limfociták ezután a másodlagos nyirokszervekben aktiválódnak.

Miként biztosítja ez a szervrendszer a mindennapokban a szervezet ellenállóképességét?

Alapvetően kétféle immunitásról beszélhetünk az emberi test kapcsán. Az egyik az úgynevezett velünk született immunitás, mely mindenkiben ott van. Ez a fehérvérsejtek egyik típusán, a fagocitákon keresztül fejti ki hatásait. Utóbbiak felismerik, ha idegen részecske, így például valamilyen kórokozó került a szervezetbe, és a behatolás helyén bekebelezik, elpusztítják azt. A specifikus vagy más néven szerzett immunitás szintén fehérvérsejtek, a már említett limfociták révén alakul ki, ami némileg bonyolultabb folyamat, itt ugyanis a limfociták eleve attól kezdenek el átalakulni, működésbe lépni, hogy a szervezetbe idegen „test”, kórokozó kerül. A limfocita úgymond áthalad egy érési folyamaton, így a végén képessé válik elpusztítani éppen azt az idegen anyagot, ami behatolt a szervezetbe. Kétféle limfocitát kell külön is kiemelnünk: a szintén említett T-limfociták azok, melyek végeznek a behatolóval, a B-limfociták pedig ellenanyagokat, úgynevezett immunglobulinokat termelnek azzal szemben.

Egy találkozást követően a szervezet „megjegyzi” az adott behatolót, igaz?

Igen, mindkét típusú limfocitából termelődnek úgynevezett memóriasejtek, melyek a szervezetben maradnak, és amennyiben ismét ugyanaz a kórokozó támadná meg a testet a későbbiekben, már jóval gyorsabban beindul a válaszreakció.

Ha jól tudom, ezt az egész rendszert ugyanakkor nem kapja készen az ember a születésekor.

Valóban nem. A magzat az anya szervezetének antitestei révén jut immunvédelemhez. A terhesség során ezek a méhlepényen keresztül jutnak el a fejlődő szervezetbe, és a születés után is védelmezik a kisbabát élete első néhány hónapjában. Ez az idő általában elegendő ahhoz, hogy saját immunrendszere is éretté váljon az antitestek termeléséhez. Fontos leszögezni, hogy normális esetben már a csecsemők szervezetében is jelen van minden ahhoz, hogy kialakuljon a védekezési mechanizmusok összessége, csak még éretlen formában. Éppen ezért az anyatejes táplálás is nagyon fontos ebből a szempontból, ez ugyanis szintén nagyban erősíti az immunrendszert. Az anyatej számos olyan tápanyagot, speciális összetevőt tartalmaz, melyek védik a kisbabákat a fertőzésekkel szemben. Ilyenek például bizonyos speciális rostok, azaz a prebiotikumok, melyek a bélbe jutnak, és táplálják az ott tenyésző jótékony hatású baktériumokat. Ezek azért fontosak, mert megakadályozzák a káros baktériumok megtapadását.

Ezek a jótékony baktériumok a későbbiekben is ilyen kiemelt szerepet játszanak a védekezésben?

Igen. Ahogy arra már az imént is utaltam, a bélrendszer központi szerepet játszik a szervezet védekezésében a kórokozókkal szemben, és e védekezésben óriási feladatok hárulnak ezekre a baktériumokra. A bélrendszerbe rengeteg idegen anyag jut a táplálkozás során, közöttük sok káros is, és e jótékony organizmusok gátolják meg a káros baktériumok elszaporodását.

Igaz az, hogy minél több betegséggel találkozik a szervezet, annál ellenállóbb lesz?

Nyilván a test annál több információt raktároz magában, minél több támadással bánt már el, ez mindenképpen igaz. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene védenünk például pont a kisbabákat a kórokozóktól. A „túlvédés”, a mindentől rettegés és a klinikai körülmények között tartás azonban többet árt, mint használ. Semmi baja nem lesz a gyereknek attól, ha egyszer-egyszer a kelleténél koszosabb helyen játszik, pormacskát eszik és így tovább. Ez azt is maga után vonja, hogy nemcsak lehetetlen, de teljesen értelmetlen is megpróbálni elszigetelni a kicsit például a tüsszögő nagyobb testvértől. Vizsgálatok igazolják, hogy a testvérekkel rendelkező gyerekek kevesebbszer betegednek meg később, mint azok, akiknek nincs testvérük, ennek pedig annyi az oka, hogy immunrendszerük már egészen kicsi koruktól kezdve több kihívással találkozik, és van alkalma kellő mértékben megedződni. Kevesebb közöttük az allergiás is.

Miért?

Az allergia az immunrendszer egyfajta túlzott érzékenységére utal. Az a gyerek, akit soha nem engednek a füvön játszani, a kicsit poros földön kúszni-mászni, sokkal nagyobb valószínűséggel lesz allergiás, mint az, aki kiskorában elfogyasztott néhány szemétlapátnyi háziport. Ismétlem, ez nem azt jelenti, hogy célirányosan tegyük a gyereket a koszba, erről szó sincs. De a túlfertőtlenített környezet és a széltől is óvás többet árt, mint használ.

Mikorra alakul ki a gyerekekben a felnőttekre jellemző immunrendszer?

Nagyjából a serdülőkor kezdetére, 12-13 éves korra.

És innentől kezdve ideális esetben folyamatosan kielégítően is működik?

Ha arra kíváncsi, a csecsemőkoron kívül is léteznek-e úgymond veszélyeztetett életszakaszok, akkor a válaszom igen. A terhesség időszaka például tipikusan ilyen a nőknél. Idősebb korban pedig már gyengülőben van a szervezet védekezőképessége.

Mikor bizonyul ellenállóképtelennek a szervezet bizonyos kórokozókkal szemben?

Például ha túl nagy mennyiségben hatolnak be a szervezetbe túl erős kórokozók, illetve ha maga a védekezőrendszer nincs megfelelő állapotban. Ami az utóbbit illeti, nagyon sokféle és szerteágazó diszfunkciók, az immunrendszer komplexitásához mérten bonyolult és egymástól eltérő rendellenességek léteznek. Az első csoport, amiről szót kell ejteni, az immunhiányos állapotok köre. Ebben az esetben arról van szó, hogy a szervezet válasz- és reakcióképtelen bizonyos behatolókkal szemben, esetleg válasza nem megfelelő, nem elegendő, vagy esetleges egyéb funkcióját nem képes kielégítően betölteni. Ez veleszületett állapot éppúgy lehet, mint szerzett.

Mi okozza ezeket?

A veleszületett immunhiányos állapot genetikai okokból ered, a szerzettet több tényező is okozhatja. Bizonyos vírusfertőzések tipikusan ilyenek, a legnyilvánvalóbb ezek közül a HIV-fertőzés, mely közismerten teljesen védekezésképtelenné teszi a szervezetet, bár ma már szerencsére viszonylag jól kezelhető, igaz, továbbra is gyógyíthatatlan. De ugyanígy a rákos megbetegedések, sőt, az ezek elleni kemoterápia vagy sugárkezelés is okozhatnak immunhiányos állapotot. A csontvelő megbetegedései, mérgezések vagy az „egyszerű” alultápláltság, vitaminhiány is vezethetnek immunhiányhoz.

Milyen rendellenességeket emelne még ki?

Mindenképpen beszélnünk kell az úgynevezett autoimmun betegségekről. Ez röviden azt jelenti, amikor az immunrendszer nem ismeri fel a szervezet bizonyos sejtjeit, és ellenük fordul. A T-limfociták vagy az ellenanyagok ilyenkor saját sejteket pusztítanak el, mivel valamelyik alkotóelemüket azonosnak vélik bizonyos behatolók egyes alkotóelemeivel. Kétféle csoportba sorolhatjuk őket: a szisztémás autoimmun betegségek esetében több szervet is érintenek a károsodások, a lokalizált autoimmun betegségeknél pedig csak bizonyos szervek vagy szövetek érintettek. Utóbbiból ugyanakkor könnyen az előbbi válhat. Sőt, egyszerre többféle autoimmun betegség is fennállhat egy betegnél.

Ezek genetikai eredetű betegségek?

A pontos okuk nem ismert, de bizonyos örökletesség például kimutatható. Összességében nagyon sok ilyen típusú betegséget ismerünk, közel százféle kórképet sorolunk ide, és akkor azokról még nem is ejtettünk szót, amikről csak gyanítják, hogy autoimmun betegségek, de ez minden kétséget kizáróan még nem bizonyosodott be róluk. A legismertebb autoimmun betegségek a reumás ízületi gyulladás, a sclerosis multiplex, a pikkelysömör vagy a diabétesz egyes formái. Ezek némelyike gyógyszerekkel, szteroidos készítményekkel jól kezelhető vagy elmulasztható, többjükkel kapcsolatban azonban sötétben tapogatózik az orvostudomány éppen azért, mert nem tudni teljes pontossággal, mire vezethetők vissza.

Az immunrendszer téves reakciója vezet ahhoz is, ha például szervátültetés esetén „kilökődik” az új szerv?

Szó sincs téves reakcióról, hiszen éppen az a normális, hogy az immunrendszer támadást indít a szervezet számára idegennel szemben. Az más kérdés, hogy ez a reakció szervátültetés esetén nem kívánatos, éppen ezért szoktak ilyenkor tartósan az immunrendszer működését gyengítő gyógyszereket felírni a transzplantáción átesett betegeknek. Ezekkel általában elég jól uralható a folyamat, de alkalmazásuk nyilvánvalóan rejt némi kockázatot, hiszen a szervezet védekezőképessége a valós fertőzésekkel szemben is csökken. Ez az oka annak, hogy a transzplantáción átesett betegek könnyebben szednek össze fertőzéseket, és körükben gyakoribbak a rákos megbetegedések is. Maga a kilökődés egyébként leggyakrabban az átültetést követően nem sokkal kezdődik, ez azonban egyáltalán nem törvényszerű, akár évekkel később is sor kerülhet rá. A lefolyás súlyosságát illetően is komoly eltérésekről beszélhetünk: néha a beteg súlyos, életveszélyes állapotba kerül, máskor csupán kellemetlenül érzi magát.

Az imént említette az allergiát, mint az immunrendszer túlérzékenységének jelét. Mivel jár ez a túlérzékenység?

Ez annyit jelent, hogy az immunrendszer olyan jelenségek hatására is működésbe lép, amikkel kapcsolatban egyébként nem lenne szükség védekezésre, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint ami végül tapasztalható. A túlérzékenység legnyilvánvalóbb megjelenési formája az allergia, de ne csak a szénanáthára vagy az asztmára gondoljunk itt, mert a kóros bőrreakciók, például az ekcéma közel ugyanennyire gyakoriak.

Szükséges-e célzottan erősíteni az immunrendszerünket, vagy magától is megfelelően működik?

Amennyiben egészségesen élünk, alapvetően nincs szükség további rásegítésre, habár számos vitamin és immunerősítiő készítmény kapható a patikákban, és ezek többsége tényleg hasznos, jó készítmény. Különösen a szervezetet megterhelő időszakokban, például fokozott terhelés idején vagy télen lehet áldásos, ha szedünk valami ilyesféle tablettát, de ezek azért korántsem nélkülözhetetlenek. Inkább aludjunk eleget, együnk sok zöldségfélét és gyümölcsöt, ne faljunk mértéktelenül zsíros, túlfűszerezett, a szervezetet megterhelő ételeket, ne dohányozzunk, ne igyunk alkoholt mértéktelenül, kerüljük a stresszt, és mozogjunk. Ebben az esetben a szervezetünk úgy védekezik majd a kórokozókkal szemben, ahogy kell.


Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2010.04.22.

Kapcsolódó oldalak: