Kérdezze meg gyógyszerészét - de hogyan?
Budai Korona Gyógyszertár Budai Korona Gyógyszertár

Nem múlik el nap úgy, hogy ne hallanánk, a rádióban, vagy a TV-ben ezt a mondatot: „Kérdezze meg gyógyszerészét!” Ma már a gyógyszerek 40 %-a nem vényköteles, azaz bárki megvásárolhatja, recept nélkül, csak tudnia kell, melyik gyógyszert milyen tünetek enyhítésére, betegség gyógyítására kell alkalmazni. Honnan fogjuk megtudni? Kérdeznünk kell. Vajon milyenek vagyunk mi betegek, hogy viselkedünk a gyógyszertárban, hogyan kérdezünk?
Errõl kérdeztük Dr. Buzásiné Bölcs Judit gyógyszerészt, a Budai Korona Gyógyszertár vezetõjét.

1. Elõször talán fordítva kérdeznék: Mikor tartod feltétlenül szükségesnek, hogy Te kérdezd a pácienst, még akkor is, ha õ csak átnyújtja a receptet, vagy egyszerûen kér valamilyen készítményt?

Minden alkalommal megkérdezzük a beteget, hogy ismeri-e a gyógyszert, amit az orvos felírt, hiszen még a késõbbiekben folyamatosan használandó medicinákat is van aki elõször kapja. A nem krónikus betegségek szereit pedig mindenképpen pontos használati utasítással szabad csak kiadni.
A szezonális betegségek kezelésekor feltétlenül meg kell beszélni a pácienssel, hogy szedett-e valamilyen vény nélkül kapható gyógyszert mielõtt orvoshoz fordult, ill. folytathatatja-e ennek szedését az orvos által felírt medicina mellett. Patikánk egy szakrendelõvel szemben fekszik, betegeink 90%-a közvetlenül az orvostól érkezik hozzánk, mégis igénylik a pontos felvilágosítást.
Sokan bevallják, hogy mindent elmagyaráztak nekik (feltéve, hogy nincs õrült tömeg a váróteremben), de idegességükben elfelejtették, mit is mondott a doktor. Máskor kiderül, hogy a beteg fontos informácókat nem mond el a rendelõben, mert nem akarja "terhelni" vele az orvost. Nálunk viszont elmondja és ilyen esetekben természetesen büszkén vállaljuk a tanácsadást. Sajnos olyan eset is elõfordul, hogy hiába próbálunk segíteni, nem bíznak bennünk, leginkább eladónak tekintenek. Nálunk szerencsére ez ritka eset.

2. Vénymentes gyógyszerek esetén mi a jellemzõ, tünetet említ a páciens és arra kér valamit, vagy direktbe 1-1 konkrét készítményt kér?

Mindkettõ jellemzõ. A TV reklámok elszaporodása óta gyakran kérnek egy bizonyos készítményt , de legtöbbször kiderül, hogy sem a nevét, sem a hatását nem ismerik, csak a "jópofa " reklám-szlogenre emlékeznek. Jó példa volt erre: „azt az elefántos fájdalomcsillapítót, na azt kérem!”
Nem könnyû a dolgunk ilyenkor, különösen, ha fogalmunk sincs, aktuálisan milyen csatornán mit hirdetnek. Többnyire a sorbanállók is bekapcsolódnak kis kvízjátékunkba, értékes tapasztalatokat tudunk mi is szerezni. Szerencsére közben megismerjük betegünk valódi panaszát és sikerül neki ajánlani valami jó szert rá. Az dupla szerencse, ha éppen az általa eredetileg elképzelt gyógyszert kapja.

3. Ha az utóbbi esetrõl van szó, - azaz konkrét készítményt kér a beteg - lehet-e tudni, hogy azt a készítményt az orvos ajánlotta-e, vagy a szomszédasszony?

Legtöbbször a szomszédasszony. Aztán az is kiderül, hogy a szomszédasszony egész más panaszra szedte, mint amire a mi betegünk kérte... Amennyiben az orvos ajánl valamilyen vény nélkül kapható készítményt, felírja egy darab papírra és azzal érkezik a páciens.

4. Lehetne-e „tipizálni” a betegeket? Sok információt igényel, vagy szinte semmit, csak az ár érdekli, vagy a hatásmechanizmus is, mellékhatásokra rákérdez, vagy sem?

Általában az idõsebbek szívesen veszik, ha elbeszélgetünk velükbetegségeikrõl, de ez természetes is hiszen õk szedik a legtöbb fajta orvosságot, így valóban velük kell a legtöbbet foglalkozni. Aztán van az okoskodó, aki személyes sértésnek veszi, hogy feltételezzük róla, nem tud mindent a gyógyszerrõl, sõt kioktat arról, hogy éppen mi a legújabb vélemény egy-egy betegség kezelésérõl, amit az interneten olvasott.
Van olyan betegünk, akinek fel kellene mondani a Gyógyszertan könyvet, de még akkor sem hinné el amit mondunk. Nagyon nem szeretjük, ha egy beteg elsõ kérdése az, hogy "hogy jövök ki jobban". Úgyis megpróbáljuk mindenkinek a pénztárcája szerinti legjobbat ajánlani de ez nem lehet az egyedüli szempont.
Talán a "kérdezze meg gyógyszerészét" mondat ismételgetése végre tudatosítja az emberekben, hogy a gyógyszertárban nem eladók tevékenykednek. Összegezve a válaszom az, hogy természetesen a patikában is kiderül, milyen sokfélék vagyunk mi, emberek.

5. Mi jellemzõ a fiatalokra és mi az idõsebbekre?

A fiatalok inkább vény nélküli szereket vásárolnak, ritkán mennek el az orvoshoz. Az idõsebbek inkább recepttel érkeznek, kevésbé rugalmasak, annak ellenére, hogy az általunk ajánlott szer ugyanolyan hatékonyság mellett olcsóbb lenne számukra. Annak mindkét korosztály örül, ha megismerve õket, érdeklõdünk hogylétük felõl. Az emberi hangért kortól függetlenül hálás mindenki.

6. Mi a különbség a krónikus betegek és a kisebb panaszokkal hozzád fordulók stílusát, kérdezési módszereit illetõen?

A krónikus betegek többnyire nem kérdeznek a patikustól, inkábbjelzik, hogy már mindent tudnak betegségükkel, gyógyszereikkelkapcsolatban. Õk minden változtatástól félnek, amit megértéssel kell fogadnunk, hiszen, ha úgy érzik, jól vannak beállítva egy orvossággal, akkor nehezen értik meg, hogy más néven ugyanazt kapják.
Ha idõnk engedi, megpróbáljuk meggyõzni õket, ami a fiatalabbaknál többnyire sikerül is. Olyan, hogy „kisebb panaszokkal érkezõk”, nem nagyon vannak, mert mindenkinek a saját panasza a legnagyobb, vagyis egyforma figyelemmel és türelemmel kell mindenkihez fordulnunk.

7. Hogyan lehetne jellemezni a Korona Gyógyszertár pacientúráját, inkább a törzsvevõk, vagy az átmenõ „forgalom” a domináns? Mennyiben kell más módszer ehhez a két betegcsoporthoz tartozó páciensekhez?

A Korona Patika talán inkább a törzsvevõkre épül, bár mostanában a környéken történt építkezések miatt több lett az ún. átmenõ beteg is. A törzsvevõket már jól ismerjük, tudjuk, kihez hogyan közeledjünk, ami fordítva is igaz, hiszen a patika dolgozói sem egyformák, hozzánk is kell egy kis türelem...
Az újonnan betérõ betegek nagy részét megérinti a gyógyszertár különlegesen családias hangulata, így hamarosan õk is törzsvendégekké válnak. Van olyan betegünk, aki Csepelrõl jár hozzánk, van aki Újpestre költözött, de négy gyermeke gyógyszereit még mindig nálunk vásárolja meg. E-mail-ekben kapunk fényképeket a család gyarapodásáról. Nagyon jól esnek ezek a gesztusok, és újult erõvel, kedvesen dolgozunk tovább.
Általános szabály, hogy a Beteg beteg, vagyis türelmetlen, órákóta várakozik esetleg az orvosnál, tehát nekünk mosolyogva, végtelen megértéssel kell feléjük fordulni. Kínálóedénykében cukorka van a tárán, amibõl bekap egyet-egyet a sorbanálló beteg, és máris más színben látja a világot. Ettõl kezdve nekünk már könnyû dolgunk van!
Azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert munkatársaimmal hasonlóan gondolkodunk, ez a patika lélekben mindannyiunké, egyformán sokat dolgozunk a közös sikerért.

8. Meg lehet-e valósítani egy ilyen – viszonylag kis officínában – a gyógyszerészi gondozást valamilyen mértékben?

Erre a kérdésre már nem is kellene válaszolnom , hiszen egyértelmû az IGEN, nagyonis nagy mértékben. A gyógyszerészi gondozás nem patika-, vagy officina méret, hanem bizalom kérdése. A mi közösségünk bármely tagjához fordulhatnak bizalommal, és ez sokszor csak egy bíztató mosolyon múlik, mint minden az életben!!!
Javaslom, mindenki próbálja ki egyszer, mennyivel más, ha mosolyogva fogadja a beteget, vagy ha õ maga mosolyogva köszön, ha belép valahova! Minden jobban mûködik, mindenki bizalmasabbá válik a másikkal szemben. És ha emellett épp arra van szükség, természetesen megmérjük a beteg vérnyomását.

9. Az utóbbi idõben különbözõ okokból többször halljuk, hogy drágább gyógyszereket nem tudnak készletezni a patikák, csak konkrét igény esetén rendelik meg. Igaz-e ez, s ha igen, mi ennek az oka és hogy viszonyulnak ehhez a betegek?

A hír igaz, sajnos az állandó bizonytalanság a gyógyszer-ellátásban ezt eredményezi. Energiáink nagy részét az köti le, miként ügyeskedjünk, hogy a különbözõ ár- és támogatás-változásokat nagyobb veszteség nélkül tudjuk átvészelni. Ehhez társul még a gyógyszer-paletta állandó szélesedése - ami persze üdvözlendõ, de a patika - anyagi korlátai miatt - nem képes minden megjelenõ készítménybõl rendelni.
Ugyanez vonatkozik a drágább szerekre is, bár jó hír, hogy gyakorlatilag fél nap alatt meg tudjuk rendelni a keresett medicinát. (Én a budapesti állapotot ismerem, itt valóban így mûködik a rendszer.) Úgy látom, a betegek ezt megértik, lassan megismerik és tudomásul veszik a gyógyszertárak finanszirozási problémáit.

10. Kik vásárolják az un. egyéb termékeket, kozmetikumokat, gyógykozmetikumokat, látsz-e ebben elõrelépési lehetõséget? Hiszen, ha a páciens betegségével kapcsolatban tanácsot kér, akkor a bizalmi elv alapján talán ebben a kérdésben is!

A kozmetikumokat, gyógyhatású szereket talán inkább a fiatalabb korosztály keresi, ill. a középkorúak érdeklõdnek utánuk. Sajnos sokszor pénztárca-függõ az általunk ajánlott szer elfogadása, mi mindenesetre szívesen kínáljuk ezeket. Elsõ lépésként a kemikáliák helyett a természetes hatóanyagokat részesitjük elõnyben. A kozmetikumokat illetõen igyekszünk csak patikai forgalomban lévõ cikkeket tartani, ezzel rangot adunk a márkának, érveink is a termék tisztaságára, allergén-mentességére épülnek.

Kedves Judit! Köszönjük a beszélgetést.


OSYNA


2005.01.24.

 

További interjúk