15 éves a MOSZ

 

A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1991-ben alakult Kecskeméten.

Dr. Mikola Bálintot a MOSZ alapító elnökét arról kérdeztük, hogyan értékeli a Szövetség akkor megfogalmazott „Ars poeticáját” a 15 éves működés és a MOSZ által deklarált „Missziós Nyilatkozat” tükrében.

„Érdekérvényesítő tevékenységünket a nemzetközi szakmai folyamatokra is figyelemmel tényszerű adatokra, elemzésekre és következtetésekre támaszkodva, a gyógyszerészet stratégiai érdekeit szem előtt tartva végezzük”

1. Elnök Úr, véleménye szerint hogyan, milyen módon és mértékben sikerült megvalósítani azt az elvet, hogy megalapozott adatokra, elemzésekre támaszkodjon a MOSZ érdekérvényesítő tevékenysége?

A MOSZ 1991-ben 83 fő részvételével alakult meg. Az első rendezvényen 400-an voltunk. Akkori jelmondatunk, azóta is időtálló, azt minden kiadványunkon olvashatjuk: „Gyógyszert szed? Beszéljen a gyógyszerészével!” Az idő minket igazolt. Ma, tizenöt évvel később, 2006-ban megalapítottuk a „Gyógyszerterápia Menedzselése” c. konferenciás továbbképzésünket, ami az eredeti 1991-es gondolat mai kifejezője. Az irányt tehát tartottuk. A gyógyszerészek elsődleges érdeke az alakuláskor az volt, hogy technikai és gazdasági értelemben működtetni tudják a gyógyszerellátást. Ezzel hozható összefüggésbe a gyógyszertár-működtetés monitorozása, a havi rendszerességgel megtartott konzultációk és módszertani egyeztetések egyaránt. Ezt követte a szakmai felkészültség iránti igény megfogalmazása, az egyetemekkel való kapcsolatteremtés, a továbbképzési programok megalapozása. Ugyancsak ebben az időszakban már elkezdtük tanulmányozni, az akkor még nyugat-európai országok és az Egyesült Államok gyógyszerellátó gyakorlatát is, valamennyi nemzetközi gyógyszerészeti szövetségbe bejelentkeztünk és részt vettünk munkájukban. Ez a széles körű tájékozódás nagyban segítette azt, hogy megalapozott adatokra és elemzésekre támaszkodjon az érdekérvényesítő tevékenység. Az ösvényt kitaposni, amin ma járunk – igen széleskörű feladatokat jelentett. Személyes kapcsolatokat építettünk ki a gyártó, a forgalmazó, a finanszírozó, az informatikai a pénzügyi és az adóhivatal egyes szakterületeivel. Ebben az időszakban formálódott – közreműködésünkkel – a gyógyszertár működtetés magyarországi feltételrendszere.

„Kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottunk ki és tartunk fenn a mindenkori állami, szakmai irányítás vezetőivel, egészségügyi és civil szervezetekkel egyaránt.”

2. Hogyan jellemezhetőek - másfél évtizedet átfogva – a Szövetségnek az állami és szakmai irányítással, a civil szervezetekkel fenntartott kapcsolatrendszere, a kapcsolatrendszer kialakításának folyamata?  

A mindenkori állami és szakmai irányítással való partnerkapcsolat kialakítása számunkra, de a döntéshozatal számára is eredményekkel járt. Az állami/önkormányzati időszak megszűnését követően nem voltak írott normák, sőt olykor jogszabályok sem, a kiegyensúlyozott, hozzáférhető, és esélyegyenlőséget biztosító közvetlen lakossági gyógyszerellátás működtetésére. A gyógyszerbiztonsági kérdések megfogalmazása is ebben az időszakban alakult ki. Visszatekintve az elmúlt időszakra, személyes élményem, hogy a gyógyszerellátás szakmai és közgazdasági környezetét 10 miniszterrel, 6 parlamenti bizottsági elnökkel, és számos szakvezetővel, politikussal közösen formáltuk az elmúlt másfél évtizedben. A gyógyszerésztársadalom büszke lehet arra, hogy tudatosan felépített ösvényen jár, s erről sosem hagyta magát letéríteni. Mindig szem előtt tartottuk a szakmai, a társadalmi és az egészségügyi ellátórendszer által megfogalmazott igényeket, és ezt tesszük ma is. Kis kitérések, időveszteségek, lefékeződések voltak, de az irány megmaradt.

„Filozófiánk homlokterébe tartozik a magángyógyszertárak működési feltételeinek javítása, a kiszámítható szakmai, gazdasági és jogi környezet megteremtése.”

3. Elnök Úr véleménye szerint hogyan, milyen területeken javultak a magángyógyszertárak működési feltételei és mely vonatkozásokban vált ez kevésbé realizálhatóvá?

1991-ben az Ars poetica vezérfonala a magángyógyszertárak arculat-teremtése, működtetésének kialakítása volt. Semmi gyakorlatunk nem volt ezen a téren, csak a hitünk, elkötelezettségünk, a szakértelmünk, és néhány olyan segítőnk, akik a régmúlt gyógyszerellátásában szereztek tapasztalatot. Jó részük - ma már 80 évesen - még mindig segíti munkánkat. Felkészültünk - szakmailag tudásunkat folyamatosan gyarapítva - a gyógyszerellátás biztosítására és európai színvonalú csodálatos patikahálózatot építettünk fel. A mai közvetlen gyógyszerellátás rendszere össze nem hasonlítható az egykori állami rendszerrel és ez jelentős mértékben a gyógyszerész kar elhivatottságának, tudatos, koordinált szakmaépítő tevékenységének köszönhető.
Nagy motivációs bázist jelentett az orvosdiagnosztika hihetetlen mérvű fejlődése, a gyógyszerpaletta megtízszereződése, ugyanúgy, mint az egészségpolitikai célkitűzések szerint az alapellátás szintjén definitív betegellátás gondolatának megfogalmazása. A szakmai, a racionális, a humánus és a gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe véve célkitűzés volt, - és az ma is – a beteget a progresszív ellátás magasabb szintjeinek drága és kevésbé közvetlen igénybevétele helyett a házi-orvoslásban a lakossági gyógyszerellátás igénybevételével meggyógyítani. A 90-es évtized első felében - az ezzel a stratégiával korreláló - kiegyensúlyozott és dinamikusan bővülő gyógyszertár működtetési feltételek az évtized végére jelentősen beszűkültek, s a mai nappal meglehetősen bizonytalanná váltak. A legnagyobb problémát a gazdasági és szakmai környezet jelenlegi kiszámíthatatlansága okozza. Az alapellátás – a házi orvoslás és a közvetlen lakossági gyógyszerellátás - definitivitásra való törekvése szükségességét ma sem cáfolja az egészségpolitika, de az ehhez tartozó eszközrendszert – mind orvosi, mind gyógyszerészi vonalon - folyamatosan szűkíti, s a jól működő struktúra alapvető átalakítását tervezi.

„Kiemelkedően fontosnak tartjuk a gyógyszerpiac szereplőivel, a gyógyszer-gyártók és nagykereskedők szervezeteivel való érdekazonosság hangsúlyozását, a harmonikus szakmai és gazdasági együttműködést.”

4. Hogyan jellemezné a MOSZ-nak a gyógyszer-gyártókkal és forgalmazókkal való együttműködését az idő tükrében?

Az államigazgatási és szakmapolitikai kapcsolatrendszerek kiépítését követően egyértelművé vált a gyógyszerpiac szereplői érdekazonosságának hangsúlyozása. A gyártó, a gyógyszer nagykereskedő és a gyógyszerész ugyan annak a feladatnak az ellátásában fáradozik, nevezetesen a betegellátás kiegyensúlyozott, hozzáférhető és biztonságos megteremtésében. Ez a gazdasági érdekazonosságon túl komoly szakmai érdekazonosságot jelent. Ma már csak néhányan emlékszünk az egycsatornás állami nagykereskedelmi rendszerre, amikor havonta(!) egy (nagy ütem), esetleg kettő (kis ütem) gyógyszerszállítás volt a patikákban. A változás kezdeti hektikus állapotát követően – amikor 96 gyógyszer-nagykereskedő próbált a disztribúcióban részt venni – kialakult a harmonikus egyensúly. Ma már több mint évtizedes távlatban a gyógyszerpiaci szereplők és az ellátást segítő szervezetek (rendszergazdák, OEP és ÁNTSZ, egészségbiztosító pénztárak) tevékenységének harmonizációjáról szóltak és szólnak a márciusi gyógyszertár-működtetés MOSZ konferenciái. A gyártó csak rajtunk keresztül jut el a beteghez, s ahhoz, hogy ezt kellő kiegyensúlyozottsággal és számára is gazdaságosan tehesse, nélkülözhetetlen a professzionális logisztikai feltételrendszerrel rendelkező gyógyszer-nagykereskedő. Különös tekintettel érvényesül az érdekazonosság felismerése napjainkban, amikor elsősorban gazdasági területen egymásra utalt pozícióink igen nagy jelentőségűek. Ma a nagykereskedő – a szerződésben vállalt feltételek mellett - jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a patikai gyógyszerválaszték naprakész és gyorsan forgó készletek mellett kiegyensúlyozott ellátást garantáljon. Nyilvánvalóan ez a saját gazdasági érdeke is, hiszen csak így tudja megtartani piaci részesedését. Hacsak pár nappal is, de késik a gyógyszertár elszámolására teljesített utólagos társadalombiztosítási átutalás, a gyógyszer-nagykereskedő - a gyógyszerszállítás felfüggesztésével - lehetetlen helyzetbe tudja hozni a patikákat. De nem teszi. Az ő érdeke is az, hogy társadalmi és lakossági szolgáltatást a patikán keresztül elégítsen ki.
Évek óta visszatérően a gyógyszer-finanszírozásban a TB büdzsé a peremfeltétel. Az a TB büdzsé, amely ugyancsak évek óta - annak ellenére, hogy az egészségpolitika az alapellátásban való definitív gyógyítás szükségességét hangoztatja - tudatosan alultervezett. A gyógyszerészek minden év végét összeszorult gyomorral várják, hogy hogyan tudják a gazdasági bizonytalanság mellett a kiegyensúlyozott ellátást biztosítani. Nagy aggodalommal figyeljük ennek az évnek a gazdasági mutatóit is, amikor az első hét hónapban elfogyott az erre az évre alultervezetten szánt TB gyógyszerbüdzsé kétharmada. Nem ad optimizmusra okot a jelenlegi egészségügyi kormányzat igen erős, a gyógyszerészek irányában tanúsított és folyamatosan kommunikált antipátiája sem. Ha a biztosító csak néhány hétre is, de „átmeneti” büdzsé-gondjaira, vagy ellenőrzési technikákra való hivatkozással felfüggeszti a gyógyszertárak elszámolásának teljesítését, a közvetlen lakossági gyógyszerellátás összeomlik. Ne felejtsük, hogy itt arról az OEP teljesítési kötelezettségről van szó, amit a gyógyszerész a biztosító és a beteg helyett már kifizetett. Ennek a jelenségnek a lehetősége új megfontolásokra készteti a gyógyszerpiac szereplőit. Új gondolatok születnek az érdekazonosság és közös felelősség szorosabbá tétele irányában. A legnagyobb gyógyszer-nagykereskedők – köztük a Phoenix - érzik felelősségüket és szerepüket az ellátás biztosításában. A 2006. év márciusi „MOSZ Magángyógyszertárak működtetése” konferenciájának ez a gondolatmenet markáns eleme volt.

„Tudatosan törekszünk a gyógyszerészi érdekek megfogalmazására, tagságunk tájékozottságának növelésére, felkészültségének javítására.”

5. Míg az előző célok megvalósítása nem egyszer a külső körülmények függvénye volt, ez a törekvés, és annak megvalósítása a MOSZ egyik sikertörténete. Mit tart Elnök Úr ezen a téren a legnagyobb vívmánynak?

A kérdésre adott választ két részre kell bontani. A szakmai érdekek megfogalmazása terén kiemelkedő volt annak a társadalmi presztízsnek a visszaszerzése, amellyel az államosítás előtti időszakban elődeink rendelkeztek. Ez a gondolatmenet volt a meghatározó képzési, továbbképzési programjaink megalkotásában. Szakmai felkészültségünk felismert hiányait eleinte az egyetemekkel közösen kialakított oktatási tematika segítségével továbbképző programok során pótoltuk. Ez képezte a csíráját a MOSZ önálló továbbképzési rendszerének, amelyből a későbbiekben kinőtt az akkreditációs szisztéma. Ez volt a szakmai felkészülés-felkészítés alapja és markáns eleme, ami ma már professzionális szinten (szakmai-, és jogi keretek között szabályozva) működik. Valódi sikertörténet.
A másik szál a személyi jogos tulajdonos gyógyszerészi és a társadalmi haladásért felelősséget érző értelmiségi érdekek érvényesítése kapcsán a tájékozottsági szint fejlesztése terén hozott hatalmas eredményeket. A tavalyi évben az októberi GYOK kongresszuson közel 3000 fő vett részt. Több mint 5 éve létrehoztuk a Gyógyszertár c. szakmapolitikai havi lapunkat. Kialakítottuk, és folyamatosan fejlesztjük a Szövetség internetes portálját, amelyen a mai nap olykor óránként változó szakpolitikai, vagy szakmapolitikai irányokat tudjuk követni, s szinte azonnali hatállyal vannak válaszaink azokra. Ma már nem úgy működik a véleményezési rendszer, hogy több körben testületeket hívunk össze, hanem az információ-technológiának köszönhetően 24 órán belül érdekazonosság alakítható ki a gyógyszerellátással összefüggő alapvető kérdésekben. Ezzel a jórészt közös informális szinttel alakítható ki az egyezség és a harmónia a gyógyszerészet szakmai fejlesztésével és gazdasági környezetének alakításával összefüggő kérdésekben. Ha ma megkérdez 100 gyógyszerészt az aktuális szakmapolitikai kérdésekről – pl. liberalizált gyógyszertár-létesítés, gyógyszer a benzinkútnál, hivatásrendi köztestületi szerepek, stb.- legalább 95 alapvetően ugyanazt az álláspontot fogja képviselni.

„Célkitűzésünk a gyógyszertárak szakmai-, gazdasági-, jogi- és az egyéni érdekérvényesítésének magas szintre való fejlesztése.”

6. Mi a véleménye az Elnök Úrnak, a gyógyszertáraknak, mint önálló gazdasági egységeknek sikerült-e egyéni érdekérvényesítésük terén előbbre lépni, s ha igen, mely területet, területeket emelné ki?

Az érdekérvényesítő gyakorlat legalább kétoldalú dolog. Kell, aki az érdekeket megfogalmazza, közösíti, képviseli, de kell, aki azokat fogadja. Ebben a párbeszédben kristályosodik ki a megoldás. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége alapos, körültekintő, széles körű érdekérvényesítő gyakorlatot folytat és ezt csendesen teszi. Nincs velünk tele a média. A mi módszerünk a személyes meggyőzés, nem a látványos attitűdök hangsúlyozása. Kialakított és képviselt álláspontunkat mindig elmélyült vizsgálat, elemzés alapozza meg, s a lehetséges megoldásokat a másfél évtizede nem változó stratégiai célkitűzéseinkkel harmonizáljuk. Munkacsoportokat működtetünk, szakértőkkel dolgozunk. Számos sikerünk volt ezzel a módszerrel a közösségi érdekérvényesítés területén, most úgy tűnik, van egy kis filmszakadás. Össze fogjuk ragasztani.
A közösségi érdekérvényesítés magas szintje a feltétele annak, hogy a rendszerben az egyén is felmérje saját érdekeit, és a színvonal emelésének érdekében, egyéni döntéseket hozzon. Tipikusan ez a helyzet pl. a kereskedelmi és informatikai kapcsolatok terén, ahol minden tagunk maximális önállósággal dönt a saját gyógyszertára gazdálkodásának kérdéseiben. Ennek kialakításában jelentős segítséget nyújtanak a konferenciákon megrendezett - már korábban említett - fórumok, pl. könyvelők fóruma, informatikai találkozók, stb.

„Törekszünk a gyógyszerészet társadalmi presztízse növelésére, a szakmai szolgáltatások színvonala emelésére”.

7. Az elmúlt 15 éves időtávra vonatkozóan a szakmai szolgáltatásokat illetően milyen területeken, milyen eredményeket sikerült a MOSZ-nak elérnie? (Mindamellett, hogy manapság a médiának sikerült, sikerül szinte folyamatosan és hatásosan rombolnia az orvosok, gyógyszerészek társadalmi presztízsét.)

Ahogyan azt korábban említettem, a gyógyszerhez nyújtott szakértő tájékoztatással kezdődött a történet. Idővel, komoly szakmai felkészüléssel és jelentős informatikai támogatottsággal a mellékhatás és kölcsönhatások területén a beteg részére nyújtott információval szélesítettük a gyógyszertári szolgáltatásokat. Részben a társadalmi igény, részben a naponta mintegy 600 000 gyógyszerész-beteg találkozás motivált minket abba az irányba, hogy elindítsuk a nemzetközi tapasztalatokkal már rendelkező gyógyszerészi gondozási tevékenységet. Ezt elsősorban a legnagyobb populációkat érintő megbetegedésekben kezdeményeztünk. Így került sor a diabétesz programra, majd a magas vérnyomás betegség szűrési programok patikai meghonosítására. Úgy ítéljük meg, hogy az a több mint évtizedes beteg-gyógyszerész közötti bizalom, amely a gyógyszerész szakértelmén alapul, támogatást ad nekünk arra, hogy felvállaljuk, és részt vegyünk a lakosság életviteli mintáinak kialakításában, az egészséges életmód formálásában. Az idén alapítottuk meg a „Gyógyszerterápia Menedzselése” elnevezésű továbbképző konferenciát, amely ennek a kérdéskörnek a legmagasabb szintű megvalósítási lehetőségeit célozza. Ezen gondolatokat a Nemzeti Fejlesztési Terv II.-ben is megjelenítésre kértük, s reményeink szerint a kormányzat ezt akceptálni is fogja.
Összegezve, meggyőződésem, hogy a társadalmi presztízs visszanyerése a szakmai szolgáltatások színvonala és az értelmiségi felelősségvállalás emelésével érhető el. Bizonyára sokaknak ismerős még a „tisztelendő úr, a tanító, a doktor és a patikus” megbecsülése és elismert, közvéleményt formáló szerepe a korábban polgárosodó társadalmi környezetben. Szeretnénk mi magunk ezt újra megélni. Sokat és sokan teszünk ezért.

„Fontosnak tartjuk a betegek életminősége javítását, a gyógyszerész gyógyszerterápiás tanácsadó szerepének növelését, a betegorientált gyógyszerészet elterjesztését”.

8. Milyen eredményeket ért el a betegorientált gyógyszerészet terjesztésében, a gyógyszerész tanácsadó szerepének növelése terén a Szövetség?

Az eredmény egy évben már mérhető. 2005-ben indítottuk el a Diabétesz Programot a patikákban, 50 patikával, ma 350 gyógyszertárban működik. Kiemelkedő a társadalmi érdeklődés ez irányban, amit a 2006. októberi konferenciánkon összegzünk. Egyben itt teremtünk alapot annak is, hogy a tapasztalatokat elemezve milyen módon alakítsuk a gyógyszerész jövőbeni tanácsadó szerepét, hogyan fejlesszük a minőségbiztosított környezetet, a gyógyszerbiztonságot.

„Elősegítjük a gyógyszerészeti szakterületek érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, felvállalva a gyógyszertárak és azok működtetésével összefüggő kérdések képviseletét”.

9.  Hogyan értékeli az Elnök Úr a Szövetség érdekérvényesítési gyakorlata harmonizációját, a gyógyszertárak működtetésével kapcsolatos kérdések érdekérvényesítését?

Ma négy meghatározó gyógyszerészi reprezentáció létezik Magyarországon. A Magyar Gyógyszerész Kamara, az állam által biztosított jogosítványokkal rendelkező önigazgató hivatásrendi testület, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, az önkéntes tagságú személyi jogos tulajdonos gyógyszerészek tizenöt éve működő civil szerveződése, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, és a Magyar Gyógyszerész Egyesület. Kezdeti átfedéseket követően mára egyértelműen körvonalazódott képviselet-területek vannak és éppen az utóbb napok érdekérvényesítő gyakorlata, bizonyította be ezen a területen is a teljes harmóniát. Magam ezt kívántam félreérthetetlenül hangsúlyozni - amikor a jelenlegi kormányzat első, a gyógyszerellátást alapvetően átformálni szándékozó gondolatai felreppentek - azzal, hogy ez év júniusában egy asztalhoz hívtam egyeztetni valamennyi gyógyszerészi reprezentációt. Az egyeztetések azóta rendszeresek. Mindenkinek megvan a feladata, a szakértelme és a gyakorlata abban, hogy a másfél évtizedes és alapvetően nem változó szakmai célkitűzéseket tovább folytassuk. Legújabban örvendetes módon csatlakozott ehhez a Fiatal Gyógyszerészek Klubja is.
Úgy ítélem meg, hogy a másfél évtizedes feladatot alapvetően teljesítettük. Öt év alatt kialakult a hatékonyan működő gyógyszerellátó struktúra. A második öt évben kialakítottuk a minőségbiztosított körülmények között dolgozó európai színvonalú gyógyszertári hálózatot és meglapoztuk a gyógyszerbiztonsági feltételeket. Mára mintegy a harmadik 5 év lezárásaként az egészségügyi ellátó rendszerben megbecsült helyünk van, a társadalom egyértelműen jónak értékeli a közvetlen lakossági gyógyszerellátás rendszerét. Halad a gyógyszerészi gondozás, s már a gyógyszerterápia menedzselésén dolgozunk.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönjük az interjút.
OSYNA

2006.10.11.

Kapcsolódó oldal: