Elnöki interjú Dr. Mikola Bálinttal 2007

Magángyógyszerészek Országos Kongresszusa 2007

Idén 16. alkalommal gyűltek össze az ország legkisebb falvaiból is a gyógyszerészek, hogy megtárgyalják közös dolgainkat, meghallgassák az előadásokat, kérdezzenek, a fórumokon vitatkozzanak. Dr. Mikola Bálintot a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnökét kértük fel, értékelje az idei rendezvény tapasztalatait ebben a minden eddiginél nehezebb környezetben.

1. Aki a MOSZ médiákat rendszeresen figyeli, annak feltűnhetett mind a Gyógyszertár c. újságban, mind a MOSZ Portálon az Elnök Úr „Gondolkodó a párhuzamokról” című többrészes cikksorozata. Talán nem véletlen, hogy ezeket a stratégiai jellegű gondolatokat épp a GYOK 2007 előtti hetekben olvashatták a kollégák. Van-e ilyen összefüggés, hallhatnánk erről néhány szót?

Meggyőződésem, hogy az értelmiség – intellektus és szellemi felkészültség okán - különös felelősséggel kell, hogy viseltessen a társadalmi folyamatok alakulásával összefüggő kérdésekben. A gyógyszerészek ezen túlmenően - szakmai feladatukra és a gyakori betegtalálkozásokra tekintettel - nem nélkülözhetik az empatikus és megfelelő szociális érzékenységet napi munkájukban. A gyógyszerészet, hivatás. A hivatás elkötelezettséget jelent.
Néha le kell ülni, és át kell gondolni a dolgokat. Ez felgyorsult világunkban egyre fontosabb. Egyik kollegám említette a közelmúltban, hogy mennyire kedveli a „Gyógyszertár” c. kiadványunkat. Amikor ügyeletes, akkor nekiül, és aprólékosan átolvas benne minden cikket.
A „Gondolkodó a párhuzamokról” cikksorozat az ilyen elmélyüléshez akar szerény iránytűt biztosítani. Hármas tagoltsága adja a párhuzamok kényszerű felismerését, evidenciáját. A makro folyamatok befolyását a társadalmi fejlődés és a szakma művelésének területére, s a személyes mozgástérben mindezek leképeződését fejtegetem benne egy sajátos íven. Egyben azt a hitet akarom erősíteni, hogy szakmai mikro szinten is lehet, sőt kell törekedni a nagy társadalmi kérdések befolyásolására. Ez az értelmiség egyik legszebb feladata. Gondoljunk csak arra, sohasem lett volna politikai rendszerváltás, ha sokan nem így gondolkodnának.
Úgy látom a társadalmi folyamatok most nem jó irányban haladnak.
A mai médiával pont ez a bajom, hogy nem késztetnek gondolkodásra, véleményalkotásra, hanem készen közvetítik a – gyakran szubjektív - ítéleteket.
Kaptam olyan reflexiót a cikksorozatra, hogy valóban milyen jó az összefüggéseket átgondolni. Tudom, hogy sok érdekérvényesítő tevékenységet tudtam „becsatornázni” meditációimmal, komoly közéleti szereplők használták olykor gondolataimat. De kaptam olyan reflexiót is, hogy „te aztán marhára ráérhetsz!”. A véleményeket oda teszem, ahova valók.
A MOSZ a gyógyszerellátás helyzete változására figyelemmel új stratégia alapjait tette le márciusban. Folyamatosan kontrolláljuk a megvalósításhoz vezető utakat, módszereket, tárjuk fel az összefüggéseket. Ennyiben való igaz, hogy nem véletlen a három cikk kongresszusra való „beélesítése”.

2. Történt-e a kongresszuson valamilyen összegzése annak, hogy az „új” gazdasági-jogi környezet milyen átrendeződéseket eredményezett?  

Igen, részletesen elemeztük a kialakult helyzetet. Az elmúlt év végén a parlament által elfogadott törvények és azok peremfeltételein született új jogszabályok teljesen átformálták a gyógyszerellátás korábbi környezetét. Azt kell, hogy mondjam, a tavaly őszi törvényalkotás vitája során sok egyéni képviselői módosító indítvány megfogalmazásában lévén részem, már kalkuláltuk a várható, kedvezőtlen következményeket. Ami azonban bekövetkezett, az minden képzeletünket felülmúlta. Ha az ember nyitott szemmel jár a világban, látja, hogy merre alakulnak a nagy ellátó rendszerek változásai. A gyógyszerügyben viszont én még ilyen vulkánerejű változást sehol sem láttam. Várható volt, hogy előbb-utóbb kerülnek ki gyógyszerek a gyógyszertárból. Kiszámítható volt, hogy bizonyos gyógyszertár létesítési korlátok kilágyulnak. Kalkulálható volt, hogy az E-alap gyógyszerkiadásainak racionalizálása előbb-utóbb elkerülhetetlen. De a józan ész nem teszi tönkre, ami végre felépült, ami hasznára van, ami működik, és amivel a társadalom alapvetően elégedett, hanem használja azt. Sehol a világon nem tapasztalható jelenség, hogy egy strukturális átalakítás során az államigazgatás és a politika nem a saját, jól bevált és bizonyított szakembergárdára számít, hanem multinacionális befektetőket hív segítségül. Sehol sem látni olyat, hogy államapparátus – jogilag megerősítve magát - szándékosan okoz gazdasági és egzisztenciális kárt a nemzeti szellemi szabadfoglalkozású értelmiségi polgárainak. Két éve még büszkék voltunk a fénysebességű építkezésünkre, eredményeinkre, ami hihetetlen személyes erőfeszítéseket takar. Büszkék voltunk arra, hogy nemzeti tulajdonosként, folyamatosan bővülő ismeretekkel, új szakmai perspektívák megnyitásával kiegyensúlyozott és hozzáférhető, biztonságos gyógyszerellátást alakítottunk ki Magyarországon.
Derékba tört a koncepció.
Minden ellenkező híresztelés dacára ma sem a vagyonunkat féltjük, hanem korábbi, a társadalom, az ellátó rendszer, a szakmapolitika által is elismert és megerősített célkitűzéseink megvalósításának folytatása került kritikus, lehúzó spirálba.
Nos fel fogunk állni innen is, legfeljebb megfogyatkozva, átrendeződve és késve egy évtizedet.

3. Mit jelent ez az átrendeződés az 50-es, 60-as - régi MOSZ tagsággal rendelkező – kollégák életében, és mit a fiatal gyógyszerészek számára? Valóban ez az új lehetőségek időszaka számukra? Milyen nehézségekkel kell számolniuk?

A régieknek azt jelenti, hogy lenullázódott a vagyonuk, beszűkült a szakmai és egzisztenciális perspektívájuk, hiszen értéktelenek a patikák és nincs szükség a szakértelemre. A legújabb, az egészségbiztosítás átszervezéséről szóló törvénytervezetben a gyógyszerellátás már nem is egészségügyi szolgáltatásként szerepel (míg pl. a betegszállítás igen), hanem olyan típusú kereskedelmi egység, ahol a biztosítottnak járó támogatást a működtetők megelőlegezik, s ha utólag a biztosítók rendben találják azt, elszámolják.
A fiatal kollegák általában nem jutnak máshoz, mint kifelé jó fizetségért - belül ez minimálbér jutalékkal - egy befektetői társaság alkalmazza őket gyógyszertárvezetőnek. Ugyanis szó sincs olyan alapítványról, vagy filantróp befektetői szándékról, amely önálló gyógyszertárhoz tervezi juttatni őket.

4. Hogyan értékeli Elnök Úr a nemzetközi tapasztalatokról szóló előadásokat, mennyiben tudja akár a MOSZ, akár a gyógyszerész, aki a tára mellett áll jövőbeni munkája során ezeket hasznosítani?

Nagyon sok hasznos segítséget kaptunk és kapunk ma is a nemzetközi gyógyszerész szervezetektől. Dick Gourley professzor, - a MOSZ életműdíjasa - bevezetőjében utalt is arra, hogy 1991-től kíséri figyelemmel a magyar gyógyszerészet építkezését. Véleménye szerint a világon egyedülálló az a koncepciózus szakmai munka és annak eredményei, amit a magyar gyógyszerészek másfél évtized alatt abszolváltak. A gondozási programok protokolljainak kialakításában igen sok segítséget kaptunk tőlük, s a Tennessee egyetemen is még csak néhány éves gyógyszeres terápia menedzsment metodikát a „train the trainer” módszerrel eredményesen építjük Magyarországon. A PGEU elnöke a liberalizált, versenyszemléletű gyógyszerpiac néhány elkerülhető buktatójára fókuszált és adott megoldási alternatívát. A GYOK 2007. siófoki és a EuroPharm Fórum pozsonyi, egy időpontban szervezett kongresszusán szimultán ismertette Samu dr. és Hankó dr. a diabetes gondozás nemzeti protokollját és eredményeit. Európa a mi módszerünket fogja alkalmazni.
Ezek a szakmai célkitűzések kitörési pontot jelentenek a kátyúból. Ha a szűrési, gondozási és terápia menedzsment programjainkkal egészséges életéveket tudunk a betegek számára biztosítani, bizonyítottuk alkalmasságunkat.

5. A MOSZ deklarált célkitűzése, hogy a gyógyszertárak egészségcentrummá alakulva, új funkciókkal bővülve tudják felvenni a versenyt a globalizáció kihívásaival. Hogyan értékeli Elnök Úr az ehhez a koncepcióhoz vezető utat a GYOK 2007 tükrében?

Az egészségcentrum építése az előbb vázolt gondolathoz csatlakozik. A napi hatszázezer beteg-gyógyszerész találkozás a gyógyszer kiszolgáltatása és az alkalmazás ismertetésén túlmenően még sok mindenre alkalmat adhat. Ezt érzékeltettük a „Jövő Patikája” program során a GYOK-on. A diabetes és hypertonia szűrés mellett koleszterin és lipidszint méréseket, testsúly-magasság indexszámítást, de még csontdenzitometriás elemzéseket is bemutattunk. A Kongresszuson résztvevő kollegák érdeklődése, tanácsai és aktív közreműködése megerősített minket abban, hogy jó az irány. Ha egyetértésben vagyunk, meglesz az eredmény is.

6. A kongresszus szakmai témái, a Generikus Program, a Diagnosztika a gyógyszertárban, mind olyan témák, amelyek a gyógyszerészekre információs és szakmai „többletterheket” rónak, melyek haszna csak részben a betegeknél jelentkezik, többnyire inkább az államkasszában. Hogyan látja, - különös tekintettel az egészségügyi miniszternél tett minapi látogatására - az egészségügyi kormányzat fogja valamilyen módon „ellentételezni” a gyógyszerészek ezen erőfeszítéseit?

A generikus program mellett már korábban hitet tett a gyógyszerésztársadalom. Nem az a gond, hogy sokat költünk gyógyszerre, hanem nem arra költünk sokat, amire érdemes. A TB büdzsé kiadásai valóban exponenciálisan növekedtek az utóbbi években, a lejárt szabadalmú készítmények árai nem sokkal maradtak alatta az originális készítmények árainak. Megengedhetetlen, hogy olyan kórképeket ne tudjunk kezelni ma Magyarországon, amik már gyógyíthatóak. Az ehhez szükséges innovatív terápiák befogadásához nélkülözhetetlen a gyógyszerkiadások átstrukturálása. Az elv korrekt, a megvalósítás előkészítés nélkül, rapid tempóban zúdult a gyógyszerellátás szereplőire. A generikus program megbukhat az alkalmatlan módszeren, amivel bevezették. Amellett, hogy hihetetlen és váratlan gazdasági károkat okoz a gyógyszertárak számára, az orvos rendelési kényszere, a gyárak, nagykereskedők és gyógyszertárak készletezési gondjai okán a betegek ide-oda csapódnak a háziorvos gyógyszertár háromszögben. Nem értik, hogy miért kapnak egyszer piros, aztán zöld, majd kék dobozos gyógyszert ugyanarra a betegségükre. Bizalmatlanná vált az a légkör, amiben a bizalom – az információs asszimetria okán is - nélkülözhetetlen eleme a gyógyulásnak. A betegterhek egyelőre nőnek, a kommunikáció zavaros, az ellátó személyzet feszült. Küszöbön áll az alapellátás demoralizációja, ami a szak-, és fekvőbeteg-ellátás hektikus átszervezésével párosulva katasztrófához vezethet. Ezt nem oldja meg a tőkeinjekció, a multinacionális befektető, de még a patikák számának növekedése sem.
Erről beszélgettem a miniszterrel, de nemcsak vele, hanem még számos más politikussal és döntéshozóval, tudóssal és gazdasági vezetővel. Nagyon bízom abban, hogy meg fogjuk találni a megoldást. Vannak ennek halvány, de reményt keltő jelei.

7. Az Ifjúsági Fórum minden évben nagy érdeklődés mellett zajlik. Mennyiben alkalmazkodtak az ifjú kollégák témaválasztásaikkal a megváltozott jelenlegi – nehezített – helyzethez? Ön hogyan értékeli ennek tükrében az Ifjúsági Fórumot?

Remek fiataljaink vannak. Probléma-érzékenyek, okosak, felkészültek és elhivatottak. Csak röstelkedni tudok, hogy nem tudunk számukra megfelelően kiegyensúlyozott és stabil gyógyszerellátó struktúrát hagyományozni, amit jelentősebb anyagi tehervállalás nélkül át tudnának tőlünk venni. Remek előadásokat hallhattunk. Életszagúak és jövőbe mutatóak. Valószínű, hogy ez az Ifjúsági Fórum programját szervező kollegáim érdeme, de valamennyien tanultunk gondolataikból és örülünk annak, hogy ők látótérbe kerültek.


A 2007. október 12-én megrendezett MOSZ Ifjúsági Fórum 6. előadói versenyének első helyezettjének, Dr. Ságiné Polics Évának gratulál Dr. Mikola Bálint

8. A közösen kiérlelt tervek csak a MOSZ szervezetével, a megyei szervezetekkel együtt valósíthatóak meg. A MOSZ közgyűlése értékelte a közös munkát. Ön személy szerint hogy látja a megyei szervezetek aktivitását, a közösből való felelősségvállalást az elmúlt évben?

Rettenetes helyzetben vannak ma a közvetlen lakossági ellátásban dolgozó gyógyszerészek. Napi 10-14 órás „munkaidőben„ dolgozunk, hihetetlen nyomás alatt. Ebben a környezetben minden elismerésem azoké, akiknek jut még energiájukból családjuk mellett közösségi szerepvállalásra is. Ilyenek a megyei szervezeteink elnökei. Vannak még csiszolnivalók a területi munkában, de az a tény, hogy pár nyári hónap alatt több mint kétszáz fővel szaporodott a Szövetség taglétszáma, önmaga helyett beszél. Nyilvánvaló, hogy csak jelentős tagsági aktivitás mellett valósíthatóak meg azok a szakmai célok, amiket közösen tűztünk fel a zászlóra.

9.  Végül egy személyes jellegű kérdés: volt-e Elnök Úrnak az idei Kongresszuson valamilyen különösen kedves pillanata?

Igen, volt. Sőt voltak. Amikor a szakmapolitikai fórumon a nálam huszonévvel fiatalabb kollegák olyan bölcsen fogalmazzák meg kérdéseiket, mondanivalójukat, ahogyan én sem tudnám. Amikor egy ifjú gyógyszerésznő profi kismama gondozási programot mutat be, amit Ő épített fel a patikájában. Amikor egy az ország szélén lévő gyógyszertárban olyan felkészült szakmai munka folyik, amibe a Év Patikája 2007 nyertese esetében betekintést nyerhettünk. Amikor Pap Endre barátom elcsukló hangon köszöni meg rég elhunyt édesapjának a kitüntetését - ezek a számomra felejthetetlen pillanatok.

Tisztelt Elnök Úr! Nagyon köszönjük az interjút.
OSYNA

2007.11.08.

Kapcsolódó oldal: