A Magyar Gyógyszerészi Kamara I. Vándorgyűléséről

Beszélgetés a Kamara elnökével, Horváth Tamással

A Magyar Gyógyszerészi Kamara több mint fél évszázada élt hagyományt kívánt feleleveníteni az I. Vándorgyűlés megszervezésével (Békéscsaba, 2008. április 4-6.), oly módon, hogy évről évre más régióban szervezi majd meg az eseményt. Horváth Tamást, a Kamara elnökét kérdeztük a Vándorgyűlés előzményeiről, eseményeiről, eredményeiről. Kezdjük talán a regionális elképzelés kérdésével a beszélgetést…

- Miért döntött úgy a Kamara, hogy a regionalitást, mint szervezési elvet érvényesíti? … és hogyan sikerült ezt az I. Vándorgyűlésen megvalósítani?

A döntés meghozatalánál több szempontot mérlegeltünk egyidejűleg. Szükség van arra, hogy saját környezetükben találkozzunk az egyes régiók gyógyszerészeivel és elmondhassák: hogyan élnek, milyen gondok terhelik a mindennapjaikat, miben kérnek segítséget. A konferencia jó lehetőséget teremt a helyi politikusokkal, önkormányzati vezetőkkel, szakhatóságokkal való megismerkedésre és egyeztetésre. Sőt a kollégák pozícióját is erősítheti, ha politikai vezetőik azt látják, hogy az országos kamara a helyi gyógyszerészeket nem hagyja magukra. És jó a regionális konferencia az országos szervezet szempontjából is, mert sok személyes tapasztalatot, konkrét ismeretet gyűjthetünk. Az I. vándorgyűlés – hála a helyi szervezőknek – ebből a szempontból sikeresnek mondható. Egyeztetést folytattunk a Békés megyei közgyűlés és önkormányzat irányítóival, akik annak ellenére, hogy a gyógyszerellátás nem önkormányzati feladat, felelősségteljes érdeklődést tanúsítanak ügyeink iránt. Találkoztunk az ÁNTSZ regionális vezetőivel, átfogó képet kaptunk a szervezeti felépítésről, feladatkörökről, eredményekről. Volt alkalmunk a helyi gyógyszerészekkel személyes és csoportos konzultációkra is.

- A konferencia címe: „A gyógyszerészi jövőkép záloga a kompetencia”. A kompetencia kritériumai: illetékesség, jogosultság, szakértelem. Ez utóbbi a gyógyszerész adottsága, hiszen több évet töltött tanulással az egyetemen, évenként akár többször is továbbképzéssel. Így hát a másik két tényezőről kérdezném: Ön hogy látja ma az illetékességet és a jogosultságot a közforgalomban dolgozó gyógyszerészeknél, illetve a kamara tevékenységével kapcsolatban?

A definíció elemzése helyett egyik kollégám megfogalmazását idézném, aki szerint a liberalizációs törvénykezést követően alig maradt piacképes, kizárólagos és jogszabályok által elismert gyógyszerészi kompetencia. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy nemcsak a tulajdonosi pozíciónkat, hanem a hivatásunkat is elveszíthetjük. Ha ez így van, akkor kötelességünk foglalkozni a gyógyszerészi kompetenciák feltárásával, körülírásával, megújításával és a szükséges változások előkészítésével. Ezt más nem végzi el helyettünk, vagy kárunkra teszi, lásd liberalizációs törvények. Erre a feladatra irányította a figyelmet a konferencia címe és a szekciókban közvetve vagy közvetlenül is ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. A gyógyszerészi kompetenciák megújítása egyébként más kamarai műhelyekben is téma és a Magyar Gyógyszerészeti Fórum is napirendre tűzte ezt a kérdést, egyik munkabizottsága kifejezetten e témával foglalkozik.

- 1994-ben, a gyógyszertári privatizáció kezdetén sokan tartottak az önállósággal, a gazdasági tevékenységgel járó felelősségtől. Ez az aggály akkor feleslegesnek bizonyult, mind a privatizált, mind a jogelőd nélküli patikák néhány évig jól prosperáltak. Azonban az illetékesség és a jogosultság csorbulásával együtt a patikák gazdasági helyzetének jelentős romlása is bekövetkezett. A háború előtt a kisebb falvak gyógyszerészei – csak a példa kedvéért említve - a szikvíz-gyártással egészítették ki a tevékenységet, hogy fennmaradhasson a patika. Ez a konferencia milyen irányokat próbált mutatni a gyógyszertáraknak, amely felé elmozdulva stabilizálhatják helyzetüket? Inkább a több lábon állás irányát, - mint a háború előtt -, vagy inkább a patikai tevékenység szakmaiságának erősítése felé való elmozdulás irányát javasolták a résztvevő előadók?

Szeretném, ha elkerülhetnénk, hogy a palackozott ásványvizek világában szikvízgyártással kelljen próbálkoznunk. A gyógyszerész szakmai kompetenciája és a gyógyszertári vállalkozás működőképességének biztosítása szorosan összefügg egymással. Hiszen mire jó egy kompetens gyógyszerész egy csődbe ment vállalkozásban? Vagy mit ér egy jól menő gyógyszertár gyógyszerész nélkül? A kompetens gyógyszerésznek és a biztos lábon álló gyógyszertárnak tehát egymást kell erősítenie. A kompetencia és a jövedelmezőség tehát nem állítható egymással szembe, ez a két láb szükséges és elégséges a stabilitáshoz, és jó alap a gyógyszerbiztonság, ellátásbiztonság, költséghatékonyság és szolgáltatásminőség szempontjait figyelembevevő szakmai kreativitás kibontakoztatásához.

- A gyógyszerészi gondozás a közforgalmú gyógyszertárak tevékenységét hogyan kívánja fejleszteni – az öngyógyítás támogatása, vagy inkább a megelőzés, a szűrések irányába, esetleg mindkettő felé?

A Magyar Gyógyszerészi Kamara kezdeményezésére tavaly nyáron – a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság és a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével karöltve - megalakult a Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottsága. Ez a bizottság kidolgozott egy definíciót a gyógyszerészi gondozásra, amely – reményeim szerint - a részletes jogi szabályozás alapja lesz. A definíció, az államigazgatási egyeztetésre beterjesztett szabályozási koncepció, valamint a már folyó, illetve előkészítés alatt álló programok szerint a gyógyszerészi gondozásnak egyaránt része az egészséges életmód promóciója, az öngyógyítás-öngyógyszerelés támogatása, a betegségek korai felismerése és a diagnosztizált betegek terápiájának monitorozása. A gyógyszerészi gondozás tehát a gyógyszertáraknak egy olyan új és komplex szolgáltatása, amely a gyógyszertár egészségügyi intézmény jellegét erősíti és egyben kiegészítő forrást jelenthet a gazdaságos működtetés irányába.

- Az I. Vándorgyűlés ezt a célt hogyan tudta a gyógyszerészek felé közvetíteni?

Az I. vándorgyűlésnek nem volt a gyógyszerészi gondozási programokkal kapcsolatos szekciója. Az expediálás és a személyi jog volt most soron. A gondozás és a minőségbiztosítás később, például májusi soproni konferenciánkon kerül napirendre. Egy előadás azonban foglalkozott a gyógyszerészi gondozásnak egy új területével, az urológiai szaktanácsadással. Az előadó – urológus főorvos – rávilágított arra, milyen gondosan kell majd eljárni mind az adminisztráció, mind a feltételek biztosítása terén. A gondolatokat a gyógyszerészi gondozás törvényi előkészítése során fogjuk hasznosítani.
A gyógyszerészi gondozás magas színvonalú művelésének további feltétele, hogy tisztázzuk az expediálással kapcsolatos elvárásokat, az expediálásban részt vevő szakemberrel szemben támasztott készségbeli és felkészültségbeli követelményeket. Ezek hiányában a szakszerű gyógyszerészi gondozási tevékenység nem képzelhető el. Különösen fontos kérdés ez azért is, mert az expediálással kapcsolatban manapság komoly szakmai és etikai felvetésekkel találkozunk, illetve a gyógyszer-gazdaságossági törvény lényegében alanyi jogon tette lehetővé a szakasszisztensnek az expediálásban való részvételt. Hasonló előfeltétel, hogy a gyógyszerész szakmai függetlenségét megőrizzük, aminek az egyik előfeltétele a személyi joghoz tapadó jogok és kötelességek jelenleginél precízebb körülírása.

- A konferencia egyik kiemelt témaköre volt az expediálás, annak is különböző aspektusokból való megközelítése. Az Ön számára a négy téma közül – az expediálás adminisztratív elszámolása, a gyógyszermarketing, a generikus helyettesíthetőség és a betegelégedettség – melyik a legfontosabb: kamarai elnöki minőségében, illetve pannonhalmi gyógyszerészi minőségében?

Az expediálás szabályozásának pontosításával kapcsolatban komoly előkészítő munka folyik a kamarában, részben erről szerettünk volna tájékoztatást adni, részben véleményekre és tapasztalatokra voltunk kíváncsiak. Ezért én nem állítanék fel a négy megközelítés között fontossági sorrendet sem kamarai elnökként, sem gyakorló gyógyszerészként. Az adminisztratív elszámolás követelményei és feltételei egyfelől a patika és a biztosító közötti kapcsolat, másfelől a patikai munkaszervezés szempontjából is lényegesek. A gyógyszertári marketingszemlélet elsajátítása ma már nélkülözhetetlen. A generikus helyettesíthetőség szakmai és politikai szempontból is izgalmas kérdés, a betegelégedettség-vizsgálatok pedig a valódi betegigények feltárásához segíthetik a gyógyszerészt.

- Miért döntöttek úgy, hogy a személyi jogot a konferencia kiemelt témájaként kezelik?

Köztudott, hogy a személyes gyógyszertár működtetési jog csak az elnevezésében azonos a korábbival, mert ma már csak a gyógyszertár szakmai vezetésére jogosít. Feltéve persze, hogy ennek megfelelő státuszban nyer valaki alkalmazást. Azt tapasztaljuk, hogy nagy a zavar a mindennapokban, mert sokan még a gyógyszertár szakmai vezetésével járó kötelességeiket sem képesek érvényesíteni. Ezért a kamara a személyi joghoz tapadó ún. menedzsment jogok jelenleginél pontosabb körülírását és érvényesítésük garanciáinak megerősítését kezdeményezi. Az ezzel foglakozó szekciót elsősorban a tapasztalatszerzés igényével szerveztük, mert kíváncsiak voltunk, hogy kollégáink hogyan vélekednek erről a kérdésről.

- A rendezvény talán leginkább várt eseménye a vasárnapi fórum volt, a gyógyszerpiac szereplőivel és a hatóságok képviselőivel. Ilyen konfliktusokkal terhelt időszakban a kollégák nagyon várták, hogy valami bíztatót halljanak. Hogyan értékeli a fórumot, mit tart a legfontosabb üzenetnek…

A fórum rendkívül informatív volt és úgy gondolom, hogy a jelenlévő kollégák is hasonlóképpen értékelik. Majdnem egy órával volt hosszabb a tervezettnél, és ez annál is figyelemre méltóbb, mert a konferencia vasárnap délutánba nyúló utolsó programja volt. Nem hiszem, hogy az ilyen fórumok a konfliktusok feloldására alkalmasak, de arra mindenképpen jók, hogy hasznos információkhoz jusson hallgató és előadó egyaránt. Az országos tiszti főgyógyszerész, az OEP főosztályvezetője, a rendszergazdák és az egészségpénztárak képviselője – ki-ki a saját területét illetően - korrekt tájékoztatást adott a problémákról és a tervekről, a hallgatóság pedig nemcsak kérdezhetett, hanem a kérdésekbe burkolt véleményét is elmondhatta. Ezzel együtt mindvégig konstruktív volt a légkör, amiben a vendégek empatikus magatartása mellett a gyógyszerészek felelősségteljes megnyilvánulásainak egyaránt szerepe volt. Számos kérdés fogalmazódott meg, amelyek ismertetésére ez a beszélgetés nem alkalmas. A jelen nem lévő érdeklődőknek azonban mindenképpen segíteni szeretnénk, ezért a konferencia valamennyi előadójának prezentációját - hozzájárulásukat kérve - a kamara szokásos heti hírlevelében közzé fogjuk tenni.

- Végül egy személyes kérdés: az Ön számára ez alatt a három nap alatt mi volt a legmeghatározóbb élmény, légyen az egy előadás, egy hozzászólás, vagy akár valamelyik szakmai találkozó valamelyik pillanata.

Nagyváradi kirándulásunk során volt lehetőségünk egy gyógyszertárat meglátogatni és a vacsora mellett beszélgethettem egy ottani kolléganővel, aki elmondta mindennapi gondjait. Megtapasztalhattam problémáink, helyzetünk viszonylagos voltát és ez erőt ad a vándorgyűlésen megfogalmazottak végrehajtásához.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm az interjút.
Offenbeckné dr. Sólyi Ilona (www.helpnet.hu)


2008.04.17.

További interjúk