Gyógyszerkincsünk része a varázsmogyoró

A Hamamelis virginiana L. alkalmazási területei és alkalmazásmódja, valamint felhasználásra kerülõ növényi részei a terápia keretében kezdettõl fogva szinte ugyanazok maradtak. A varázsmogyoró az igényelt indikációk esetén hatékony és veszélytelen.

A növény õshazája Észak-Amerika atlanti partja, elsõsorban Virginia. Lombhullató cserje, habitusa a mogyorócserjéhez hasonló. Az idõsebb ágak fásodottak, a levelek kissé bõrnemûek, õsszel sárgára vagy vörösre színezõdnek. A virágzási idõ közvetlen lombhullás elõtt, vagy után van, szeptember és december közt. A sárga virágzat a lombtalan növényen található; hosszan virágzik.

A növényt Collinson angol botanikus (1693-1768) dísznövényként honosította meg Európában az 1730-as években. Észak-Amerika indiánjai régóta alkalmazták terápiai céllal az ágakból és levelekbõl elõállított fõzetet égések, rovarcsípések, kelések és egyéb bõrsérülések kezelésére. Hering Konstantin Szászországból származó német orvos (1800-1880) elsõként használta Amerikában az orvosi terápia során. Az õ idejében már létezett ún. Pond’s extract of Hamamelidis, melyet Theron T. Pond a New York állambeli Utaka lakosa "Golden treasure" aranykincsként hozott forgalomba. Az oneidatörzzsel 1840-ben került kapcsolatba, akik megtanították a kivonat készítésére. Az idõk során Hering megváltoztatta a készítésmódot. "Hazaline" néven az ágakból készített desztillátumot. A "Hazaline" az amerikai homeopátiás orvosok standard készítményévé vált. Az európai gyógyászatba Laux (1993) közlése alapján a Willmar Schabe cég vezette be 1864-ben.

A Hamamelis virginiana L. kérgét és levelét alkalmazzák a gyógyászatban, köztük különbségek vannak a tartalmi anyagok spektrumában és összetételében is. Összességében 3 csoportra oszthatók, polifenolok, szerves savak, illóolaj.

A Hamamelis virginiana hatása (Hänsel, 1991). Elsõsorban adsztringens, mely hatásáért egyes fenolszármazékok (cserzõanyagok) ill. alacsony atomszámú aldehidek is felelõsek. Az elõbbieket a kéregkivonatok, az utóbbiakat az ágakból elõállított vízgõzdesztillátum tartalmazza.

A drogkivonatok vénatonizáló hatását házinyulakon tesztelték részben vadgesztenyemag-kivonatokkal összehasonlítva. A hatást adrenolitikumok és miotonikumok egyidejû alkalmazásával nem tudták befolyásolni.
A Hamamelis-desztillátum gyulladáscsökkentõ, adsztringens és lokális vérzéscsillapító hatású. A hatásért felelõs anyagok jelentõs része ma még nem ismert.

Vennot és munkatársai (1992) egy japán kutatócsoport munkájáról számoltak be, akik a varázsmogyoró-kivonat bõröregedést gátló hatását mutatták ki.

A kéregbõl, levélbõl elõállított kivonatokat, valamint a vízgõzdesztillátumot krémekbe, kenõcsökbe dolgozzák be. Az így elõállított készítményeket nehezen gyógyuló sebek hámosodásának elõsegítésére alkalmazzák, továbbá égési sebek, napégés, atopiás dermatitisz esetén. A kéregbõl készült fõzet kiváló toroköblögetõ szer torokgyulladásnál.

Dr. Marczal Gabriella
egyetemi adjunktus


Ezen cikk bármilyen további felhasználása csak írásbeli engedéllyel történhet.

További cikkek a témában