1. rész - Bevezetés a homeopátiába

"A gyógyítás legmagasabb ideálja a gyors, enyhe, tartós egészség-helyreállítás, vagy a betegség kiküszöbölése, megszüntetése teljes terjedelmében, mégpedig a legrövidebb, legmegbízhatóbb, következményekkel nem járó módon és áttekinthetõ alapon."
(S. Hahnemann, Organon 2.§)

A fenti idézet a homeopátia "szülõatyjának", Samuel Hahnemann-nak az 1810-ben megjelent mûvébõl származik, melyben a német orvos-gyógyszerész a homeopátiás gyógymód legfontosabb irányelveit írja le. Ezek a közel 200 éve leírt gondolatok ma, a 3. évezred elején is idõtállóak.
Sajnos Magyarországon egy orvos-gyógyszerész generáció nõtt fel úgy, hogy a homeopátiáról nem is hallott, vagy ha mégis, akkor a Trencsán: Orvosi szótár 1979-es kiadásában azt olvashatta, hogy a homeopátia mint "hasonszervi" gyógymód, egy megfigyelésen alapuló, téves tan. Az elmúlt évtizedekben, 1946-1990 között a világon egyedül hazánkban rögzítette jogszabály (nem szakmai, hanem ideológiai megfontolásból) a homeopátia alkalmazásának tilalmát.

Nagy jelentõségû volt az Egészségügyi Tudományos Tanács 1990. áprilisi határozata, melyben kimondta, hogy nem indokolt a homeopátia jogszabályi tiltása.
Az elmúlt években sok változás történt. Újra elkezdõdött a gyakorló orvosok, gyógyszerészek homeopátiás képzése, egyre több szakirodalom jelent meg magyar nyelven. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet rövid idõ alatt a homeopátiás gyógyszerek jelentõs részét törzskönyvezte.
Mindezek ellenére még mindig sok mítosz kering a homeopátia körül. Igen hasznos lenne, ha minél többen megismerkednének ezzel a rendkívül logikus, és - a gyógymód szabályainak pontos betartása mellett alkalmazva - hatékony, és veszélytelen terápiás módszerrel.

A homeopátiás gyógyszerek nem csodaszerek, de megfelelõ szaktudás birtokában hatékonyan alkalmazhatók az akut és krónikus betegségek gyógyításában egyaránt. Komoly kihívás ez az expediáló gyógyszerészeknek, hiszen a betegek részérõl az érdeklõdés egyre nõ, és ezen gyógyszerek jelentõs része vény nélkül kiadható.

A homeopátiás gyógymód megismeréséhez és megértéséhez feltétlenül szükség van egy összehasonlításra azzal a gyógymóddal, amit az elmúlt évtizedekben a leggyakrabban alkalmaztunk, és alkalmazunk még ma is. Ezt a terápiás módszert a komplementer medicina akadémiai orvoslás, vagy allopátia néven definiálja. Össze kell hasonlítanunk a két módszer jellemzõ tulajdonságait, eszközeit ahhoz, hogy meghatározhassuk a homeopátia helyét a gyógyításban. Nincs szó a két módszer közötti antagonisztikus ellentétrõl, - mint ahogy ezt felületes információk alapján gondolhatnánk - sõt bizonyos szituációkban a két módszer kiválóan kiegészíti egymást.

Mit is értünk az allopátia fogalmán? Allos = más, phatos = szenvedés.

Az allopátia az esetek nagy részében az ellentétes hatás, a contraria elvét alkalmazza. Ha egy ember megbetegszik, pszihikai és testi tünetei alakulnak ki. A contraria elve közvetlenül érvényesül pl. az antipiretikumok és szedato-hipnotikumok alkalmazása során. A gyógyszerek közvetlenül a tünetek ellen fejtik ki hatásukat a beteg szervezetében, az elsõdleges cél a tünetek megszüntetése.
Az allopátiás gyógymód nagyon fontos eszköze az un. diagnózis felállítása.
A diagnózist az orvos szakmai ismereteit felhasználva, objektív vizsgálati módszerek segítségével (labor; EKG; ultrahang stb.) a beteg tüneteinek figyelembe vételével állítja fel. Ekkor a contraria elve közvetve érvényesül - az orvos a betegség feltételezett okának megszüntetésére ír fel gyógyszert. A diagnózis felállítása és az alkalmazott gyógyszerek kiválasztása azonban mindig függ az orvos szakmai ismereteitõl, és az orvostudomány fejlettségétõl.
Pl.: A beteg egy felsõlégúti infekció következtében az alábbi tünetekre panaszkodik: orrfolyás, köhögés, láz. Az orvos megállapítja, hogy a betegség oka egy bakteriális fertõzés, ezért antibiotikumot rendel páciensének. Ekkor az orvos arra törekszik, hogy a betegség feltételezett okát, a bakteriális fertõzést megszüntesse.
Ennek a terápiás módszernek nagy elõnye a gyors hatás és a jó reprodukálhatóság.

Mi jellemzi az alkalmazott gyógyszereket?

Leggyakrabban szintetikusan elõállított szerekkel találkozhatunk, melyek kvantitatív hatással bírnak. A gyógyszer hatása függ az alkalmazott dózistól: más a dózis egy kisgyermek, és más egy 100 kg-os férfi esetén. Sajnos ennek a módszernek is megvannak az elõnyei mellett a hátrányai.
Az emberi szervezet egy rendkívül bonyolult, komplex rendszer, bármely szintetikus anyag "inzultálja" azt.

Mi történik, ha egy tünet ellen adunk egy gyógyszert?

Egy tünet kialakulásának soha sem egy oka van. Amikor egy ember megbetegszik, ez azt jelzi, hogy a szervezetének a belsõ egyensúlya felborult. Az önregulációs mechanizmusok annyira legyengültek, hogy azok már nem képesek az egyensúlyi állapot helyreállítására. Ilyenkor a szervezet tünetekkel jelez. Mire egy tünet kialakul, már nagyon sok olyan folyamat lezajlott, aminek a korrigálása nem történt meg a szervezetben, és amirõl nem biztos, hogy tudunk. A tünet csak a "jéghegy csúcsa". Ezért fordulhat elõ, hogy a betegek egy részénél a gyógyszer fõ hatása mellett jelentkezhetnek mellékhatások, allergiás reakciók. Legyengülhetnek a szervezet önregulációs mechanizmusai, krónikus betegségek alakulhatnak ki.

Természetesen senki sem vitatja ennek a terápiás módszernek a fontosságát.
Pl. egy anaphylaxiás sock esetén, amikor egy gégeoedéma kezd kialakulni, szükségtelen lenne a szteroidok mellékhatásain meditálni, illetve bizonyos bakteriális fertõzések esetén feltétlenül szükséges az antibiotikumok adása, hogy megakadályozhassuk a súlyos szövõdmények kialakulását.
Dr. Paál Tamás professzor MTV-ben elhangzott véleménye szerint a szintetikus gyógyszereket jóval gyakrabban alkalmazzuk, mint ahogy erre valóban elkerülhetetlenül szükség lenne. Az esetek egy részében helyettesíthetõk lennének más módszerekkel. Léteznek "szelídebb" gyógymódok is, és egy ilyen "szelíd" gyógymód a homeopátia.

A homeopátia szó jelentése: hasonló szenvedés.
Ennek a gyógymódnak a tárgyalásakor figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az un. klasszikus homeopátia mellett létezik a komplex homeopátia, hiszen Hahnemann születése óta több mint 200 év telt el, és ez a gyógymód is fejlõdött, változott. A klasszikus homeopátia alapelve a hasonlósági, simile elv, aminek a tárgyalására késõbb kerül sor.

Nézzük tehát, hogy mik a homeopátiás gyógymód azon tulajdonságai, amik a mono-készítményekre és a komplexekre egyaránt vonatkoznak!

A homeopátia az ingerterápiák közé sorolható. A homeopatikum - specifikus ingerként hatva - segít a szervezet homeosztázisának helyreállításában. A leglényegesebb különbség a két gyógymód között az, hogy míg az allopátia a contraria elvét alkalmazza, addig a homeopátia esetén a gyógyszer hatása ugyanabban az irányban érvényesül, mint a szervezet öngyógyító folyamatai. A homeopátiás gyógyszer (specifikus inger) a szervezet reakcióinak felerõsítését hozza létre, amik a betegség miatt legyengültek. Az önregulációs mechanizmusok beindulása révén a szervezet gyógyítja meg önmagát.
Minden ingerterápiára érvényes: nem az akció intenzitása, hanem az alkalmazott ingerre fellépõ reakció a döntõ a siker szempontjából. Ez azt jelenti, hogy csak akkor várhatunk gyógyulást a homeopátiás gyógyszerektõl, ha a beteg szervezete reagálóképes állapotban van.

A homeopátia csak reverzibilis folyamatok esetén alkalmazható!
Pl. egy hosszú évek óta inzulint használó cukorbeteg esetében, akinél már leállt az inzulin termelése, hiába adnánk bármilyen homeopatikumot, a hasnyálmirigy nem fog újra inzulint termelni.

Mi jellemzi a homeopátiás gyógyszereket?

Növényi, állati, ásványi eredetû alapanyagokból készülnek speciális eljárásokkal, rendkívül szigorú elõírások betartása mellett. (Fokozatos hígítás, potencírozás). Az így elõállított gyógyszerek mikro – illetve infinitezatív mennyiségû hatóanyagot tartalmaznak. Bizonyos mértékû hígítás elérése esetén kémiai eszközökkel már nem mutatható ki a hatóanyag, ezért a gyógyszerek minõségvizsgálata a kémiai módszerek mellett speciális fizikai módszerekkel történik.

A homeopatikumok kvalitatív hatást gyakorolnak a szervezetre, tehát a hatás nem dózisfüggõ, ezért a gyógyszeradagolás szabályai is mások, mint az allopátia esetén. A speciális "hatóanyag" miatt - a gyógymód szabályainak betartása esetén - nincsenek mellékhatások, allergiás reakciók, a gyógyszer-túladagolás fogalma gyakorlatilag nem létezik.

A homeopátia alkalmazásához azonban alapos ismeretekre van szükség.


Kapcsolódó oldalak: