3. rész - Klasszikus homeopátia - gyógyszerkép

A homeopátia a XX. században jelentõs fejlõdésen ment keresztül. Az un. klasszikus homeopátia mellett (nem azon belül) több irányzat alakult ki, némelyik már igen távol áll a Hahnemann-féle klasszikus homeopátiától.

A teljesség igénye nélkül a legelterjedtebb irányzatok a következõk:

  • klinikai homeopátia
  • homotoxikológia
  • komplexizmus
  • Voll-féle elektroakupunktúra
  • rezonancia-homeopátia
  • Schüssler-féle "biokémiai" kezelés
  • Bach-féle virágterápia
  • gemmaterápia
  • spagirikus kezelési mód
  • izoterápia
  • antropozófia

Ezen irányzatok mellett a Hahnemann-féle klasszikus homeopátia gyakorlatilag változatlan formában napjainkig fennmaradt. Alapelveinek helytállósága az elmúlt kétszáz év során folyamatosan bebizonyosodott.

A gyakorlatban mono-készítményekkel és komplexekkel találkozhatunk.
A mono-készítmények a klasszikus homeopátia törvényszerûségeinek alapján fejtik ki hatásukat, a komplexek esetén azonban sokszor csak az ebben a témában járatos szakember tudja eldönteni, hogy a gyógyszer összeállítása milyen szempontok szerint történt.

A továbbiakban a klasszikus homeopátia részletes tárgyalására kerül sor (homeopátia alatt a klasszikus homeopátiát értem).

Klasszikus homeopátia

A homeopátia egy olyan terápiás módszer, ami a hasonlóság elvét alkalmazza a gyógyításban. Ismétlem: SIMILIA SIMILIBUS CURRENTUR, hasonló a hasonló által gyógyíttatik. Más megfogalmazásban: Minden tömegben mérhetõ anyag képes tüneteket elõidézni egészséges és fogékony egyéneken, és kis vagy infinitezimális dózisban ugyanezeknek a tüneteknek a gyógyítására beteg embereken.

Nézzünk egy nagyon egyszerû példát:
Biztosan sokan tapasztalták már, hogy a vöröshagyma tisztításakor felléphet egy égõ, csípõ érzés a szemben, könnyezés, esetenként a vöröshagyma egy híg, vízszerû orrfolyást is provokálhat. Ezek a tünetek a hagyma tisztítása után nyomtalanul eltûnnek. (Egészséges embereken kialakuló tünetek.)
Nem ritkák azok a betegek, akik vagy egy megfázás miatt kialakuló nátha, vagy egy allergiás reakció következtében fellépõ szénanátha esetén a következõ tünetekre panaszkodnak: híg, bõséges, vízszerû orrfolyás, égõ, csípõ érzés a szemben, esetleg az orrfolyást könnyezés kíséri. A tünetek zárt, meleg helyiségben rosszabbodnak, a friss levegõn javulnak. (Beteg ember tünetei.)
Ilyen panaszok esetén a vöröshagymából készült homeopátiás gyógyszer az ALLIUM CEPA bevétele után enyhülnek, vagy teljesen megszûnnek a betegség tünetei. A homeopátiás gyógyszer a hasonlósági törvény alapján fejti ki hatását a beteg szervezetében. Hatása független attól, hogy az elõzõ példához visszatérve a betegség tüneteit kiváltó ok egy vírusos fertõzés vagy egy allergiás reakció volt.

A homeopátia terápiás alkalmazásakor egyszerre három dologra támaszkodunk:

  • I. Minden tömegben mérhetõ anyag egészséges és fogékony egyéneken olyan tünetegyüttest vált ki, amely az alkalmazott anyagra jellemzõ. Ezeknek a tüneteknek az összességét patogenezisnek (gyógyszerkép) nevezzük.
  • II. Minden beteg egyén a betegségére jellemzõ tünetegyüttest mutat. Mint már az elõzõekben említésre került, a beteg állapotra jellemzõ, hogy a szervezet az önregulációs mechanizmusok legyengülése miatt nem képes az egyensúlyi állapot helyreállítására, ezért alakulnak ki pszichikai és testi tünetek. A beteg ember pszichikai és testi tüneteinek összességét nevezzük betegképnek.A homeopátiával gyógyító szakember feladata megtalálni a beteg tüneteihez leginkább hasonló gyógyszerképet.
  • III. A gyógyulási folyamat beindításához szükség van arra a homeopátiás gyógyszerre, ami kis vagy infinitezimális dózisban tartalmazza a gyógyszerképet mutató anyagot. Ki kell emelnünk a gyógyszerkészítés során alkalmazott technológia (fokozatos hígítás, potencírozás) jelentõségét, ugyanis ennek az elõállítási módnak köszönhetõ, hogy a természetben található legkülönbözõbb anyagok a "simile" elv alapján ható gyógyszerré válnak. Így lehetséges, hogy a tengeri sóból készült NATRIUM MURIATICUM fejfájást csillapíthat, egy kígyóméreg (LACHESIS) hatására megszûnhetnek egy beteg asthmás rohamai, illetve tünetmentessé tehetõ a klimax egy nõbeteg számára, stb.

Tehát a homeopátiás gyógymód eszközei: patogenezis (gyógyszerkép), betegkép, homeopátiás gyógyszer.

Vizsgáljuk meg részletesen ezeket!

I. Patogenezis (gyógyszerkép)
Elméletileg egy anyag patogenezise tartalmazza a vizsgálandó anyag által egészséges személyeken kiváltott tünetek összességét.

1, Toxikológia
A patogenezisnek ebben a részében rögzítik az akut és krónikus mérgezési tüneteket. (Természetesen itt a véletlenszerû mérgezés tüneteinek a leírásáról van szó). Azon anyagok, amelyek toxikus hatással bírnak, jelentõs dózisban alkalmazva szervi károsodásokat idéznek elõ. Amennyiben a vizsgálandó anyag nem toxikus, a patogenezis nem tartalmaz toxikológiai adatokat.

2, Patogenetikai kísérlet
Különbözõ életkorú, nemû, érzékenységû egészséges személyeken történõ kettõs vak módszerrel végzett kísérlet subtoxikus ill. infinitezimális dózisokkal.
A patogenetikai kísérlet során részletesen feljegyzik az összes pszichikai és testi tünetet, amirõl a kísérletben résztvevõ személyek beszámolnak. A kísérlet és a tünetek kiértékelése rendkívül szigorú szabályok szerint történik.
A tünetek kiértékelésekor világossá válik, hogy melyik szervre, szervrendszerre, élettani folyamatra hat a vizsgálandó anyag. Kiértékelésre kerülnek azok a pszichikai kísérõtünetek is, amiket a vizsgálatban részt vevõ személyek elmondtak. Az egészséges egyéneken végzett kísérletek alkalmával fõként funkcionális vagy általános tünetekkel, esetleg általános magatartásváltozásokkal találkozhatunk.
Munkánk során a patogenezis (gyógyszerkép) és betegkép összehasonlításakor ritkán elõfordul, hogy a toxikológiai tünetek ismerete elegendõ ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelõ gyógyszert. Az esetek nagy részében azonban a patogenetikai kísérlet kiértékelésekor leírt tüneteket kell figyelembe vennünk.

3, Klinikai kísérlet
A klinikai terápiás megfigyelésekre két dolog miatt van szükség. A legfontosabb, hogy meg kell bizonyosodni a homeopátiás gyógyszer hatásosságáról. Másrészt alkalmanként elõfordul, hogy a klinikai vizsgálat során derül fény a homeopátiás gyógyszer olyan tulajdonságára, amit sem a toxikológia, sem a patogenetikai kísérlet nem támaszt alá. Az ilyen rendszeresen igazolt tüneteket beillesztik az adott gyógyszer patogenezisébe.
Pl.: A SILICEA nevû homeopátiás gyógyszer kiválóan alkalmazható krónikus gennyesedési folyamatok esetén is. Egészséges emberen végzett kísérlet során viszont a SILICEA esetén soha nem észleltek ilyen tünetet.
A patogenézisben leírt tüneteket az un. Homeopátiás Materia Medica nevû könyvekben találjuk meg. Az egyes Materia Medica gyûjtemények szerkezeti felépítésében vannak kisebb-nagyobb eltérések, de a gyógyszerképek leírásában nincs lényeges különbség az egyes szerzõk, kiadások között.
Magyar nyelven két Materia Medica olvasható. Az egyik Dr. S. R. Phatak Homeopátiás Gyógyszertan (Materia Medica Homeopatica) címû könyve, a másik a francia homeopaták által használt Farmakológia és Homeopátiás Materia Medica címû kiadvány.
A Materia Medica alapján készülnek a repertóriumok, amelyekben összegyûjtve, csoportosítva megtaláljuk a különbözõ tüneteket kiváltó anyagok (remediumok) nevét. Ma már bizonyos repertóriumok számítógépes alkalmazása is lehetõvé vált, de ez csak segédeszköz lehet a homeopátiás szakember kezében.
Ha egyetlen tünetet kiragadva csak a repertórium alapján akar valaki gyógyszert javasolni a betegnek, könnyen „vakvágányra futhat”. (folyt.köv.)


Kapcsolódó oldalak: