4. rész - Klasszikus homeopátia - betegkép

Az előző részben elkezdtük a klasszikus homeopátia részletes tárgyalását. Megállapítottuk, hogy a klasszikus homeopátia egy olyan terápiás módszer, aminek az alkalmazásakor három dologra támaszkodunk: gyógyszerkép (pathogenezis), betegkép, homeopátiás gyógyszer.

A pathogenezis után vizsgáljuk meg részletesen, hogy mit takar a betegkép fogalma, hogyan történik a beteg tüneteinek kiértékelése, és ez mennyiben tér el a klasszikus orvoslás tünettanától.

II. Betegkép
Mindenki elõtt nyilvánvaló, hogy egy betegség esetén un. általános és egyéni tünetekkel találkozunk.

Nézzünk egy példát:
Egy influenzajárvány idején sorra betegszenek meg az emberek, felsõlégúti infekciórautaló tünetek és magas láz miatt keresik fel a kezelõorvosukat. Az orvos megállapítja,hogy a torokkép a betegeknél hasonló (apró hólyagok), ami vírusfertõzésre utal >lokális fizikai tünet .
A betegek nagy részénél a magas láz jellemzõ >általánostünet .
Beszámolhatnakmég a páciensek > ún. funkcionális tünetekrõl (pl.nagyfokú aszténia).

A fenti tünetek alapján már tudhatja az orvos, hogy egy vírusinfekció okozta a megbetegedéseket. Feltételezését alátámaszthatja laboratóriumi vizsgálatokkal is, ami alapján egyértelmûvé válik, hogy pl. ugyanaz az Influenza A vírus a kórokozó.
Tehát a diagnózis felállítása a betegségre jellemzo általános tünetek alapján történik, és a betegség tüneteinek megszüntetésére rendel gyógyszereket az orvos (lázcsillapító, esetleg antibiotikum, köptetõ, köhögéscsillapító, orrcsepp stb.).

A homeopátia alkalmazásakor nem a hagyományos értelemben vett diagnózis felállításáról van szó. A beteg embert komplex módon vizsgáljuk. A betegség általános tünetei mellett rendkívül fontosak a személy egyéni reakciói is.
Az elõzõ példához visszatérve: egy influenzajárvány idején a lakosságnak csak egy része betegszik meg, lehet, hogy jóval kevesebben, mint akik valójában kontaktusba kerültek a kórokozóval. Csak azok lesznek a fertõzés "áldozatai", akiknek az immunrendszere az önregulációs mechanizmusok legyengülése miatt nem képes a vírus elpusztítására.

Ha alaposabban megfigyelünk néhány embert azok közül, akik megbetegedtek, azt állapíthatjuk meg, hogy annak ellenére, hogy a kórokozó ugyanaz, és a betegség lefolyásában is sok a hasonlóság ( magas láz, aszténia stb.), az emberek mégsem egyformánreagálnak.

Az egyik betegnél a következõ tünetek domináltak:

  • hirtelen felszökõ, gyakran borzongással induló magas láz
  • a bor piros, száraz, nem verejtékezik
  • erõs szomjúságérzet, a beteg nagy mennyiségû hideg vizet kíván
  • tachicardia
  • nagyfokú izgatottság, szorongás, esetleg halálfélelem az intenzív klinikai tünetek miatt.

A másik esetben a következõ tünetekkel találkozhatunk:

  • hirtelen kialakuló, de intermittáló láz
  • vértolulásos fej, az arc piros (lázrózsák)
  • intenzív izzadás
  • a bor nagyfokú melegsége ellenére feltûnõ fázékonyság
  • fényre, zajra, hangra való túlérzékenység

A harmadik esetben az alábbi tünetek a jellemzõek:

  • fokozatosan kialakuló, gyakran magas láz
  • borzongás, remegés
  • fejfájás
  • szellemi tompaság, szemhéj-elnehezülés
  • végtagokra lokalizálódó bénultságérzet (erõtlen a beteg keze, lába)
  • szomjúság hiánya

Ha megfigyeljük, a betegség tünetei mellett mindhárom esetben találunk olyan tüneteket, amik az illetõ személyre jellemzõek a betegség alatt. ezek a beteg emberre jellemzo > pszichikai és testi individuális tünetek.
A fenti esetben azokat a feltûnõ, különös tüneteket kell keresnünk, amik az egyik lázas embert megkülönböztetik a másiktól.

Az elsõ esetben a páciens "betegképe" hasonló az ACONITUM gyógyszerképéhez. A második eset a BELLADONNA, a harmadik a GELSEMIUM gyógyszerképéhez hasonló. tehát a homeopátia alaptörvénye, a 'simile' elv szerint az elsõ betegnek Aconitumból, a másodiknak Belladonnából, a harmadiknak Gelsemiumból készült homeopatikum adható.

Ezek a gyógyszerek komplex módon fejtik ki hatásukat a beteg szervezetében. Ha jó homeopátiás gyógyszert választottunk, akkor nemcsak a láz fog csökkenni, hanem javul a beteg általános állapota, és megszunnek a pszichikai és testi kísérõ tünetek is, hiszen a szervezetet stimulálják a vírusos fertõzés elleni "harcban", és szövõdmények nélküli gyógyulás várható.

Az elõzõ példák alapján talán értheto, hogy miért nincsenek a homeopátiában egy meghatározott betegségek esetén szisztematikusan alkalmazható gyógyszerek. Egy konkrét betegség kezelésére a beteg tünetei alapján többféle homeopátiás gyógyszer közül választhatunk.

A homeopátia egy individuális terápia.
A tüneteket jelzõrendszerként használjuk, hogy a betegkép és a gyógyszerkép összehasonlítása révén megtaláljuk a megfelelõ homeopatikumot a beteg számára.

Hogyan történik a tünetek értékelése?

Mások az irányelvek akut és krónikus betegségek kezelésekor, de mindkét esetben a betegség tünetei mellett a beteg ember egyéni tüneteinek a pontos megfigyelése és kiértékelésére van szükség.
Egy akut betegség kezelésekor néha elég néhány tünet ismerete ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen homeopatikumot kell adni a betegnek. Egy krónikus betegség esetén azonban az anamnézis felvétele akár 1-1,5 óra is lehet, ahol a homeopátiás szakember (homeopata) jó megfigyelõ-képességére is szükség van.

E cikksorozat keretében nincs mód arra, hogy kitérjünk a homeopátiás tünettan minden részletére ill. teljes mélységében megtárgyaljuk az anamnézisfelévétel, a tünetek osztályozásának és hierarchizálásának szempontjait krónikus patológiák esetén. Célom az, hogy rávilágítsak arra, mennyiben tér el egy homeopátiás esetfelvétel egy szokásos orvosi vizsgálattól.

A homeopata részletesen kikérdezi a beteget arról, hogy mikor és milyen körülmények között kezdodtek a panaszai, és milyen problémái vannak jelenleg. A testi tünetek mellett mindig érdeklodik a páciens pszichikai állapota iránt is. A kikérdezés és a tünetek regisztrálása egy un. fej-láb séma szerint történik.

A betegség általános és egyéni tünetei mellett nagyon fontos a páciens "egészséges részének" az ismerete ahhoz, hogy megértsük: a szervezet legyengülésekor - ami történhet például nagyfokú stressz, családi konfliktus, stb. hatására - miért éppen azok a szervek betegedtek meg, miért éppen azok a tünetek alakultak ki, amirol a beteg beszámolt. Egy személy morfológiai jegyei, alaptulajdonságai, életmódja, étkezési szokásai, a szülõk, nagyszülõk betegségei stb. meghatározhatják a különbözõ betegségekre való hajlamot, fogékonyságot. Fogékony típus vagy alkat fogalma.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy közérzetünket, hangulatunkat mennyire befolyásolják a környezeti hatások. Ez a beteg embernél még szembetûnõbb. Elõfordul pl., hogy valakinek mindig délelõtt 10-11 óra körül fájdul meg a feje, a másik személynek a reumatikus fájdalmai nedves hideg idõ esetén erõsödnek fel.
Azért, hogy ezeket a szempontokat is könnyen figyelembe vehessük és a kiértékelés során felhasználhassuk, a homeopátia alkalmazza a modalitás vizsgálatát.

Mit értünk a modalitás fogalmán?

A modalitás (módozat) azt jelzi, hogy a beteg egy bizonyos tünete, vagy az általános állapota spontán módon milyen hatásoktól javul, vagy romlik.

Néhány fontos modalitás:

  • meleg, hideg
  • pihenés, mozgás
  • idõpont, napszak
  • légköri viszonyok, szárazság, nedvesség, tengeri levegõ, magaslati levego, stb.
  • fiziológiai körülmények, menses, alvás

Természetesen a modalitások megfigyelésére, regisztrálására a pathogenetikai kísérletek során nagy súlyt fektetnek, a Materia Medicában megtaláljuk ezeket az információkat.
A homeopátiával való ismerkedésünk a következõ részben a betegkép további vizsgálatával folytatódik.

Kapcsolódó oldalak: