A fogpótlás módszerei

Sokan félnek a fogorvostól, és inkább hiányos, netán rossz fogazattal élnek ahelyett, hogy rászánnák magukat a kezelésre. Pedig a fogpótlásra ma már számos jól bevált módszer létezik, melyek segítségével nemcsak használati, de esztétikai szempontból is jelentősen javítani lehet rágószerveink állapotán. Dr. Decker Iván fogorvossal beszélgettünk a különféle fogpótlási módszerekről.

Miként lehet osztályozni a fogpótlásokat?

A fogpótlásokat alapvetően két nagy csoportra lehet osztani: beszélhetünk fix és kivehető fogpótlásokról. Előbbieket berögzítjük, ráragasztjuk a fogakra, utóbbiakat nem. A legelterjedtebb fix pótlások a koronák és a hidak, míg a kivehető megoldások közül a protézisek a legismertebbek és leggyakoribbak. Ezek között is vannak teljes és részleges protézisek. Kivehető fogpótlásokat teljesen fogatlan szájba vagy részleges foghiány esetén is lehet készíteni. Ezeken túlmenően léteznek még az úgynevezett kombinált fogpótlások is, amik a két típus ötvözetei: ilyenkor a kivehető részt a fogpótlás fix részéhez kapcsoljuk különféle rögzítőeszközök segítségével.

Mik a koronák? Egyáltalán miért hívjuk őket így?

Mert vagy részben, vagy teljesen beborítják a fogat. A részleges koronák csak a fog egy részét fedik, a teljes koronák pedig a fog lecsiszolt csonkját burkolják be teljes egészben. Az egymással összekötött több korona alkotja a hidat. Ha az összes fogat beborítjuk koronával és ezeket összekötjük, körhídról beszélünk.

Mi dönti el, mikor melyik megoldás kerül alkalmazásra?

Ez több tényezőtől is függ. Először is tudni kell, hogy a fogaink csak bizonyos ideig tömhetők büntetlenül, nem lehet a végtelenségig beléjük erőltetni a különféle tömőanyagokat. Egy határon túl az ilyen fog már nem lesz erős, nem tudja ellátni a funkcióját, sérülékennyé válik, ráadásul kevésbé esztétikus is. Ilyenkor koronával láthatjuk el részben mechanikai, részben esztétikai okokból: lecsiszoljuk, majd beborítjuk. A korona visszaadja a fog eredeti formáját, színét, és összetartja azt.Persze nem ez az egyetlen megoldás, hiszen a tömések mellett léteznek úgynevezett betétek is.


Ezek nem a rendelőkben, hanem a fogtechnikai laboratóriumokban készülnek el műanyagból, porcelánból és más különféle anyagokból. Bizonyos esetekben ezek is erősebbek tudnak lenni, mint egy sima tömés. Hangsúlyozom, hogy itt még mindig nem az egész fogat kell pótolni. Vannak, akik különböző okokból kifolyólag nehezen tűrik a fogpótlást: vagy nem bírják elviselni az idegen anyagot a szájukban, vagy úgy érzik, ez már az öregedés jele, és ezért ódzkodnak tőle. Ebből kifolyólag hajlamosak a végtelenségig tömetni a fogaikat, pedig manapság már nagyon szépen és esztétikusan megoldható a fogpótlás. Aztán persze találkozom olyanokkal is, akik teljesen ép, ám helyzeti rendellenességgel bíró, például az életkor miatt már nehezen szabályozható vagy elszíneződött fogakat láttatnak el koronával.

Funkcionális szempontból különböznek ezek a megoldások a természetes fogazattól?

Gyakorlatilag nem. A jó anyagból készített fogpótlások tökéletesen működnek. Persze sok minden függ az adott pótlás anyagától is, de a megfelelő minőségű, tartós koronák a napi életben egyenértékűek a saját fogakkal.

Mit jelent ebben az esetben az, hogy tartós? Életre szóló megoldást?

Nem életre szóló, de mindenképpen hosszútávú megoldásokról beszélünk. Egyrészt a korona anyaga is öregszik, másrészt bizonyos élettani folyamatok is befolyásolják a helyzetet. Ilyen például az ínyvisszahúzódás, fogágy-sorvadás, ami egészséges szájban is teljesen természetes és hétköznapi jelenség: ez esztétikai szempontból teheti kívánatossá a korona ismételt kezelésbe vételét, megújítását vagy cseréjét. De más betegségek is befolyásolhatják a korona élettartamát. Éppen ezért mindenkit vissza szoktunk hívni rendszeres, lehetőleg évenkénti kontrollra, hiszen a fogsor folyamatosan alakul, és így szemmel lehet tartani a változásokat, netán időben meg lehet újítani az adott koronát, ami ezáltal még akár 10-15 évig kiválóan használható marad. Van, aki észre sem veszi, hogy a koronája alatt elhalt az eredeti fog, mert nem fáj neki, nem látszik, nem működik rosszul. Számtalan koronát távolítunk el, ami alatt szinte elkorhadt a fogkorona, és így természetesen nem is tudunk helyette újat betenni.

Ilyenkor jönnek be a képbe a kivehető pótlások?

Gyakran előfordul, hogy teljes kivehető fogpótlások esetén, miután az összes fog eltávolításra kerül, a páciens tiltakozik a protézis ellen. Öklendezik tőle, utálja, nem tudja megfelelően használni, nem bírja elviselni. Ilyen betegeknél is van ma már megoldás, hiszen fogatlan állcsontba is tudunk fix fogpótlást ültetni. Ez az úgynevezett implantációs fogpótlás, amikor implantátumokat – műgyökereket – helyezünk a állcsontokba, és erre építjük rá aztán a koronákat. Egy átmeneti gyógyulási periódus azonban az implantáció előtt is szükséges, így erre az időszakra ideiglenes protézist szoktunk adni. A megoldást előtte kategorikusan kizáró betegek gyakran meg is szeretik ezt. Sokan annyira megkedvelik a protézist, hogy le is tesznek az implantációs megoldásról, és inkább csináltatnak egy végleges kivehető fogsort. Igazából nem nagyon lehet előre megjósolni, hogy szeretni fogja-e az adott beteg a protézist. Ezek a dolgok csak akkor derülnek ki, amikor elkészül a pótlás.

Miből készülnek az implantátumok és mit kell tudni róluk?

Régen többféle anyagból csináltunk ilyeneket, így például tantálból, kerámiából, manapság azonban már elsősorban titánból készülnek. Ennek az anyagnak az a nagy előnye, hogy a szervezet roppant jól tolerálja: ritkán lökődik ki, gyakorlatilag „össze tud nőni” a csonttal. Azelőtt a beültetett implantátumokat 8 hónap-1 év után lehetett terhelni, mára azonban ez az idő lerövidült, már csak 2-3 hónapot kell várakozni a beültetést követően, hogy ráhelyezzük a fogpótlást. A titán viszonylag gyorsan terhelhető.

Vannak-e speciális veszélyei ennek a megoldásnak?

Ritka esetben előfordulhatnak különféle szövődmények, komolyabb gyulladások, amik akár az eredeti állapotnál rosszabb helyzetet is előidézhetnek, de ez nagyon ritka: a titánból készült implantátumok ötéves túlélési hatásfoka 95 százalékos, ami majdnem száz százalékosnak mondható.

Mik a protézis előnyei és hátrányai a fix fogpótlásokkal összehasonlítva?

Fogorvosként én minden szempontból nagyon jó megoldásnak tartom a kivehető fogsort is. Ezek jó minőségű, kifogástalanul használható eszközök, melyek alkalmazása esetén könnyedén tisztítható a szájüreg, nincs szájszag, ráadásul esztétikai szempontból is rengeteget jelent egy hasonló műfogsor. Méghozzá az egész arc szempontjából, hiszen egy műíny-rész is tartozik hozzá, amivel jelentősen módosítani tudjuk az arckontúrt. Hölgyeknél, uraknál ezáltal egyaránt 10-15 évet lehet fiatalítani egy jó protézissel plasztikai beavatkozások nélkül.

Az esztétikai szempontok egyébként is kiemelten fontosak a fogpótlások esetében. Alkalmaznak egyáltalán ma még olyan pótlásokat, amik színben nem illeszkednek a saját fogakhoz?

Ma már nem használunk olyan feltűnő fémkoronákat, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A fogorvosok fogszínű anyagokkal dolgoznak. Betétek, tömések esetében ugyanakkor más a helyzet, és az igazat megvallva ma sem tudunk tartósabb anyagot a fogpótláshoz a nemesfémnél, jelesül az aranynál. Az arany annyira szövetbarát és annyira tartós anyag, hogy egyszerűen nincs nála alkalmasabb az efféle beavatkozásokhoz. Előfordul, hogy különféle okokból eltávolítunk évtizedekkel ezelőtt betett aranytöméseket, és még mindig teljesen  ép körülöttük az adott fog saját anyaga.

Az amalgám is roppant tartós, de kevésbé esztétikus tömőanyag. A ma használt fogszínű tömőanyagok valószínűleg nem fognak annyi ideig tartani, mint ezek, néha már 8-10 évet sem bírnak ki igazán jól. Teljes arany koronákat ma már nyilvánvalóan nem nagyon csinálunk, de néha egy-egy beteget rá tudunk beszélni arra, hogy a tömést, a betétet aranyból készíthessük, netán valamilyen kombinált megoldást alkalmazzunk például porcelánnal. Ezek rendkívül jó minőségű, nagyon tartós tömések.

Mik egy fogpótlásos beavatkozás legfőbb kockázatai?

Mindenféle orvosi beavatkozásnak lehet kockázata és mellékhatása, ebből a szempontból a szívátültetés és a fogpótlás nem különbözik, bár nyilván más jellegűek az esetleges negatív következmények. Egy fog lecsiszolása esetén például simán benne van a pakliban, hogy az adott fog nem bírja ezt a kezelést és elhal. Ez a kockázat persze minimalizálható, de teljesen kizárni nem tudjuk, hogy bármilyen lecsiszolt, fogpótlásra előkészített fog tönkremenjen, netán olyan enyhébb kellemetlen következmények lépjenek fel vele kapcsolatban, mint például az utóérzékenység.

Milyen különleges elbánást igényel a hétköznapokban egy koronákkal megerősített fogsor vagy bármilyen más fogpótlás?

Ápolási szempontból alapvető, hogy fogpótlást csak megfelelő szájhigiénia esetében van értelme elvégezni. Nyilvánvalóan a pótlást követően még jobban oda kell figyelni a fogápolásra. Ezen túlmenően akadnak esetek, amik extra elbánást igényelnek, például olyan különleges eszközöket, mint a fogselyem, egyes speciális fogkefék a jobb hozzáférhetőség érdekében, netán a szájzuhany. Ismét hangsúlyoznám a rendszeres kontroll szükségességét, még teljes panaszmentesség esetében is évente legalább egyszer célszerű megnézetni szakemberrel a koronákat, hidakat. Utólag rengeteg kellemetlenséggel járhat az ellenőrzés elmulasztása, de az emberek mégis hajlamosak ezt félvállról venni, miközben például az autójukat napra pontosan elviszik a szervízbe, hogy 5-10 ezer forintokat spóroljanak. Egy ilyen fogászati felülvizsgálat sem kerül ennél többe, miközben a fogainkat minden nap többször is használjuk, az autóra pedig ez nem minden esetben igaz.

Az interjút készítette:

Dr. Draveczki Ádám

2008.05.19.

Kapcsolódó oldal: