A szív négy billentyűje
A szívbillentyűk szerepe kiemelt az emberi szervezet működtetésében, mégis nagyon keveset tudunk ezekről a szervekről, pedig egyáltalán nem ritka, hogy valamely működési rendellenességük következtében komolyan károsodik egészségünk. Dr. László Zsolt kardiológussal beszélgettünk a témáról.

Mi a szívbillentyűk szerepe, funkciója? Egyáltalán hogyan kell elképzelni ezeket a szerveket?

A szívben négy billentyű található. Ezek biztosítják, hogy a szív folyamatosan, a megfelelő irányban és ütemben pumpálja a vért a testbe, méghozzá azáltal, hogy folyamatosan nyitnak és zárnak. A szív percenként átlagosan 70-80 alkalommal húzódik össze, és ezalatt nagyjából a testben lévő összes vér átáramlik rajta. Ez egy felnőtt ember esetében nagyjából 4,5-5 litert jelent. Ha valamelyik billentyű sérül vagy deformálódik, ezt a nyitó-záró funkcióját sem képes rendesen betölteni, így a vér visszaszivároghat.

Miben tér el egymástól a négy billentyű?

Két billentyű szabályozza a véráramlást a pitvarokból, azaz a felső üregekből a lentiekbe, tehát a kamrákba. A két másik billentyű a kamrákból a tüdőbe, illetve a szervezetbe hajtja a vért. Az oxigénben dús vér a bal pitvarból, az úgynevezett kéthegyű billentyűn keresztül jut a bal kamrába, ami aztán az aortabillentyűn keresztülpumpálva juttatja el a vért a szervezet többi részéhez. Az oxigénben szegény vér a jobb pitvarból, az úgynevezett háromhegyű billentyűn keresztül áramlik a jobb kamrába. Innen a tüdőverőér-billentyűn keresztül érkezik a tüdőbe, ahol oxigént vesz fel. Nagyjából így foglalható össze a billentyűk konkrét funkciója, de természetesen ez most egy jelentős leegyszerűsítés.

Mi okozza a szívbillentyűk fő megbetegedéseit?

Többnyire születési rendellenességekről beszélhetünk. Nagyjából az emberek 0,5-1 százalékánál tapasztalható ilyen elváltozás. Ezeken belül elég sok fajtát különböztethetünk meg, nagyon részletesen nincs is értelme belemenni ebbe, mert egyrészt maguk a problémák, elváltozások is jelentős mértékben különböznek egymástól, másfelől az is egyénileg eltérő, hogy kinél milyen hatást vagy működési rendellenességet váltanak ki. Már ha egyáltalán kiváltanak bármiféle problémát, mert ez sem feltétlenül biztos… Annyiban mindenesetre megállapodhatunk, hogy léteznek veszélyesebb és kevésbé problémás eltérések. Ezek közül némelyik sürgős műtétet igényel, de van olyan is, ami a fejlődéssel, növekedéssel párhuzamosan magától megszűnik vagy rendbejön.

Mi okozza ezeket a születési rendellenességeket?

Bizonyos problémák öröklődnek, ezek genetikai adottságnak tekinthetők. A külső okok közül bizonyos magzati korban bekövetkezett károsodásokat említhetünk leginkább. Ha például az anya rubeolás lesz a terhesség alatt, annak – az egyéb súlyos következmények mellett – szívrendellenesség is lehet az eredménye. Ugyanígy az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása, kábítószerezése, dohányzása is okozhat szívkárosodásokat, de akár az is, ha a magzatot erős ütés éri például egy esés következtében. Mindennek az az oka, hogy a szívbillentyűk kialakulása meglehetősen komplikált folyamat, amibe könnyen hiba csúszhat a terhesség alatt, különösen az egyébként is kockázatos első három hónapban.

Gondolom, azért szerzett betegségek is előfordulnak.

Persze, de ezek is igen sokfélék. A legtipikusabbak a különféle gyulladások, amik általában különböző bakteriális fertőzések következtében alakulnak ki. Ezek közül több erős rosszulléttel, fájdalommal jár, mint például a heveny szívbélhártya-gyulladás. Fontos hangsúlyozni, hogy a fejlődési rendellenességek, a billentyűk megbetegedései hajlamosítanak a fertőzésekre, ezért aztán az efféle elváltozásokkal rendelkező betegeknél minden nagyobb műtéti beavatkozás előtt antibiotikumos kezelésre van szükség ezeket megelőzendő. Ez nemcsak szívműtétekre értendő! Szerencsére manapság éppen az antibiotikumos megelőzés révén már egyre ritkábbak a hasonló megbetegedések. Ezeket a fertőzések nyomán kialakuló gyulladásokat ugyanakkor kezelni kell, mert ennek hiányában nemcsak károsodásokkal, de akár végzetes következményekkel is járhatnak. A leggyakoribb hosszú távú következmény talán a kéthegyű billentyű szűkülete és emiatti elégtelen működése, de az aortabillentyű is gyakran megbetegszik különféle fertőzések miatt.

Károsodás esetében mit jelent az, hogy elégtelenül működnek majd a szívbillentyűk?

Mint mondtam, ha a billentyűk nem tudják kifejteni a tökéletes záróhatást, a vér egy része visszafelé kezd el áramlani.

Ez a visszaszivárgás miért okoz ekkora problémát?

Mert felesleges terhelést jelent a szívnek és ezáltal a szervezetnek is. A szívkamrák, pitvarok ilyenkor kitágulnak, a fokozott igénybevétel következtében megvastagszik a faluk, miközben a betegek nehezebben vesznek levegőt, fáradékonyabbakká válnak, és egy idő után már a mindennapos, normálisnak nevezhető fizikai terhelést, például a lépcsőzést, a bevásárlószatyrok cipelését sem bírják megfelelően.

Mi ilyenkor a megoldás? A műtét?

Nem feltétlenül. A szívbillentyűk működési rendellenességeinek jellemzője, hogy az esetek jelentős részében „csupán” a megfelelő gyógyszerekre, a beteg részéről pedig némi odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy ne okozzanak problémát a mindennapokban. Az odafigyelés itt a szükséges életmódbeli változtatásokat takarja: több pihenést, a fő stresszfaktorok kiiktatását a mindennapokból, és emellett természetesen egészségesebb táplálkozást minimális zsír- és csak a szükséges sóbevitellel. Azaz koleszterinszegény étrendet, mérsékelt alkoholfogyasztást, a dohányzás abbahagyását. Ha valaki szigorúan betartja az előírtakat, elkerülhető vagy halasztható a műtét.

Annyira kockázatosak az operációk, hogy mindenképpen kerülni kell őket?

Nem, egyáltalán nem. Egyszerűen az esetek nagy számánál – mint mondtam – nincs rájuk szükség, mert nem olyan súlyos a helyzet, hogy műtéti beavatkozást igényelne. Kockázatot elsősorban az idős betegek esetében jelentenek az operációk, egyébként a többség számára a műtét rizikója messze nem olyan magas, hogy ne érje meg vállalni. . Az imént említett genetikai rendellenességek kapcsán szintén jó eredményekkel végezhetők műtétek csecsemő- vagy akár kisgyerekkorban is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs kockázat, hiszen minden műtéti beavatkozás rejt magában némi rizikót, ráadásul ez a beavatkozás az emberi szervezet motorjánál történik, tehát mindenképpen kiemelt odafigyelést igényel. Feltételezem, mondanom sem kell, hogy maga a műtét altatásban történik, és a szívfunkciókat úgynevezett szívmotorral, tehát egy mesterséges eszközzel pótoljuk közben. Az már a probléma jellegétől függ, hogy a szóban forgó rendellenesség kezeléséhez elég-e egy-egy bemetszés vagy varrás, vagy pedig tovább kell menni, és műbillentyűt kell beültetni a szervezetbe. Szintén az idősebb korosztálynál jellemző, hogy a billentyűproblémákkal egyidejűleg a koszorúérrel is gondok vannak. Itt elsősorban szűkületre gondolok. Ez is kezelhető a billentyűműtéttel egyidőben. Az a legfontosabb, hogy ha szívproblémákkal küzdünk, mindenképp menjünk orvoshoz!

Az interjút készítette: Dr. Draveczki Ádám

2009.07.20.

További interjúk