Adjon esélyt magának a mellrákkal szemben!

Habár a rendszeres ingyenes szűrővizsgálatok lehetősége nálunk is adott, a magyar nők jelentős része ennek ellenére egyáltalán nem jár mammográfiai vizsgálatokra. Ennek oka nem ismert, pedig az időben diagnosztizált emlőrák a viszonylag könnyen gyógyítható daganatos megbetegedések közé tartozik. Dr. Nahm Krisztina radiológus főorvossal beszélgettünk a mellrákról és kezeléséről.


Dr. Nahm Krisztina

Mi a mellrák?

Az emlő mirigyállományának rosszindulatú daganata, ami az emlő bármely részén kialakulhat. Ez egy progresszív betegség, mely kezelés nélkül idővel az érintett halálához vezet: áttéteket képez a hónaljban, a csontokban, a májban, az agyban, a tüdőben.

Magyarul a nem kezelt vagy nem megfelelően kezelt mellrák minden esetben halálos?

Igen, egyértelműen. Az, hogy a kifejlődése mennyi ideig tart, sok tényezőtől függ, így például a daganat típusától, a beteg korától és általános egészségi állapotától is, de elmondható, hogy nagyjából öt év alatt az emlőrák mindenképpen halálhoz vezet, ha nem kezelik.

Miből vehető észre, ha valakinek emlőrákja van?

Észre lehet venni azáltal, hogy az érintett egy csomót talál a mellében: ez általában az 1 centiméternél nagyobb daganatokra érvényes, ezek a már tapinthatók, de alkattól függően változik, mi az, amit fel lehet ismerni így. Nagy, tömött mellű nőknél előfordul, hogy csak 2-2,5 centis elváltozást vesznek észre, kismellű hölgyek viszont megfelelő technikával akár a fél centiseket is érzékelhetik. A csomó egyébként nem jelenti automatikusan azt, hogy valakinek daganata van, hiszen lehet szó teljesen normális mirigyállományról, netán jóindulatú elváltozásról, cisztáról is. Ilyesmi a fiataloknál is előfordulhat. Tapintás alapján ugyanakkor nem lehet megállapítani, mivel állunk szemben, tehát azonnal orvoshoz kell fordulni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha behúzódik a mellbimbó, de az is utalhat mellrákra, ha a hónaljárokban tapintunk csomót, netán ha véres váladék ürül a bimbóból. Magyarországon – az európai gyakorlatnak megfelelően – kétévente minden 45 és 65 év közötti hölgy behívót kap a területileg illetékes szűrőcentrumba egy vizsgálatra, ahol mammográfiai szűrést végeznek. Ha valakit ezután visszahívnak egy második alkalomra, az sem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető rákos. A szűréssel már a 4-5 milliméteres elváltozásokat is fel lehet ismerni. Magyarországon ennek ellenére sajnos a nők jelentős része egyáltalán nem jár a szűrővizsgálatokra, a megjelenések aránya tartósan 40 százalék körül van, és ez a fele sincs annak, ami például az északi országokban általános.

Mi ennek az oka? Szégyenlősség?

Nem igazán tudom. Biztos benne van az is, hogy elterjedt: a mammográfia fájdalmas, pedig ez nem igaz. Rengeteg tévhit kering a témával kapcsolatban, az interneten is számtalan ostobaságot írnak a mellrákról és a vizsgálatról, és sokan sajnos hajlamosak szentírásnak venni minden szöveget, amit nyilvános formában publikálnak.

Miért alakul ki emlőrák? Alkati, genetikai tényezők keresendőek a háttérben, netán életmódbeli okokra vezethető vissza ez a megbetegedés?

A hölgyek mintegy 10 százalékának genetikai hajlama van a mellrákra, a többségnél pedig az életmód, az életvitel, a civilizációs környezet okozza ezeket az elváltozásokat. Utóbbit bizonyítják azok a statisztikák, melyek szerint az emlőrák elsősorban a fejlett világ betegsége: Afrikában ritkábbak az ilyen megbetegedések, de vizsgálatok igazolják, hogy az Amerikába kivándorolt afrikai családok nőtagjainak utódaiban ugyanakkora az érintettek aránya, mint az Egyesült Államokban. Rizikófaktor rengeteg van: tipikus mellrákra hajlamosító tényező például a nagy mennyiségű ösztrogén a szervezetben, ezért kell vigyázni a hormonkezelésekkel, hormonkészítményekkel. Vizsgálatok bebizonyították, hogy 5 év folyamatos ösztrogén szedés után nincs kimutatható különbség a mellrák előfordulásában, de 10 év után már lényegesen több a hormont rendszeresen szedő nők között a mellrák a nem szedőkhöz viszonyítva. Aki tehát rendszeresen szed ösztrogéneket, annak mindenképpen ajánlatos évente szűrésre mennie és fokozottabban odafigyelni a havonta egyszeri önvizsgálatra.. Egyébként pedig a szokásos kockázati tényezőket tudom említeni: a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás vagy bizonyos gyógyszerek szedése egyaránt jobban hajlamosít az emlőrákra.

Amennyiben valakinél diagnosztizálták az emlőrákot, mi a következő lépés? Biztos, hogy sugárkezelésen, kemoterápián kell részt vennie?

Valamit fontos tisztázni: az emlőrák elnevezés nem egyfajta betegséget jelent, hanem gyűjtőfogalom, legalább 6-8 különböző szövettani elváltozást emlegetünk így. Ezek között vannak nagyon agresszív, nagyon gyorsan terjedő fajták, melyek hamar áttétet képeznek, és nagyon lassan növekvők is. Alapvetően a daganat mérete határozza meg, mit lehet kezdeni vele, másodsorban a szövettani besorolása, harmadsorban pedig az, hogy kialakult-e már nyirokcsomó-áttét vagy sem. Ha a mammográfiai szűrés során felismert, még nem tapintható emlőrákokról van szó, az esetek kétharmadában eleve emlőmegtartó műtétre kerül sor. Egy áttét nélküli, kezdeti stádiumban lévő daganatnál, ami szövettanilag sem tartozik az agresszív fajták közé, általában nincs szükség kemoterápiára. Akadnak olyan hormonérzékeny, receptorérzékeny daganatok, melyeknél az ösztrogének hatását blokkoló gyógyszerek szedésével szintén kiváltható a kemoterápia. Fontos megjegyezni azt is, hogy a kemoterápia során sem ugyanazt kapja mindenki. Következésképpen nem igaz, hogy aki ilyen infúziós kezelésben részesül, annak kihullik a haja. A másik, hogy akinek igen, 6-10 hét után annak is visszanő, és gyakran egészségesebb, szebb, mint előtte. Ezt a közbeeső időszakot kell parókával túlélni. Általában egy emlőmegtartó műtét után is kötelező ugyanakkor a sugárkezelés, mert a beavatkozás során elszóródott ráksejteket így lehet elpusztítani, ezzel pedig nagyban csökkenthető a daganat kialakulásának esélye. Ha pedig nagyon pici, nagyon jó szövettani prognózisú daganatról van szó, akár még az is előfordulhat, hogy semmiféle kezelésre nincs szükség. Rosszindulatú daganatok esetében nagyon fontos tényező az emlő mérete és a daganat nagysága is. Előfordul úgynevezett meszesedéssel járó daganat, ami annak ellenére, hogy nem ad áttétet, néha olyan nagy kiterjedésű, hogy el kell távolítani az emlőt. Ilyenkor sajnos gyakori, hogy a műtét előtt a jéghegy csúcsát látjuk, és csak a szövettani vizsgálat során derül ki, hogy a baj voltaképpen sokkal nagyobb. Vagyis a műtét előtt csak 80-90 százalékos biztonságban mondható meg a betegnek, hogy mi vár rá. Az 1 centiméter alatti daganatok esetén a nők 90 százaléka tíz évig tünetmentes marad, magyarán gyógyultnak tekinthető.

Vagyis a különböző rákos megbetegedések közül az emlőrák a könnyebben kezelhetők közé tartozik, amennyiben időben felismerik?

Igen. Az emlőrák alapvetően jól gyógyítható betegség a rákok között, pontosan ezért is lett általános a szűrővizsgálat. Körülbelül két év a lappangó periódus: ennyi idő alatt nő meg a daganat mintegy egy centiméteresre. Sajnos a többféle szövettani típusból akad olyan is, ami úgynevezett intervallum-rák, vagyis ennél jóval gyorsabban fejlődik. Ezért is áll ott a szűrőcentrumok leleteinek alján, hogy panaszok esetén azonnal jelentkezni kell az orvosnál. Azaz ha csomót észlelünk a mellünkben, akkor is forduljunk orvoshoz, ha a legutóbbi vizsgálatunk eredménye negatív volt. A szűrővizsgálattal nem lehet megelőzni a mellrák kialakulását, csak azt tudjuk biztosítani, hogy időben észrevegyük, ha baj van. Sok beteg hajlamos homokba dugni a fejét, ha elváltozást észlel. A másik véglet, aki úgy könyveli el, hogy „na, nekem anyám, nagyanyám mellrákban halt meg, én is abban fogok.” Ez sem így van. A genetikai hajlam sem jelenti azt, hogy óhatatlanul mellrákos lesz valaki, ha pedig mégis, azt is van esély meggyógyítani.

Mik a tapasztalatai, hogyan viselik a nők, ha el kell távolítani a mellüket?

Nagyon rosszul. Érdekes, hogy egy méh vagy egy petefészek eltávolítása is megviseli a nőket, ezeket a beavatkozásokat általában mégis jobb pszichés állapotban vészelik át, mintha például eltávolítják az egyik mellüket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen műtét eredménye látványosabb, de azt kevesen tudják, hogy a hasonló beavatkozásokat követően két év tünetmentesség után majdhogynem tökéletesen újjáépíthető, reprodukálható az emlő különféle plasztikai sebészeti módszerekkel, a beteg alkatától függően akár hasi szövetből, hátizomból, akár implantátummal, akár ezek kombinálásával. Nyilván hegvonal ezek után is marad, de ha nem kifejezetten ezt figyeli valaki, akár még egy méterről sem látható, hogy nem a természetes eredeti állapotban van a mell.


Az interjút készítette: Dr. Draveczki Ádám

2008.08.12.

Kapcsolódó oldalak: