Pajzsmirigy-rendellenességek - túlműködés, alulműködés, golyva
A pajzsmirigy-rendellenességek gyakoriak, mégis keveset tudunk magáról a szervről és ezekről a betegségekről is. Dr. Solymosi Tamás Magyarország talán legtapasztaltabb szakorvosa a területen, vele beszélgettünk.

Mi a pajzsmirigy?

A pajzsmirigy a szervezet alkalmazkodóképességének szerve: ez a belső elválasztású, hormontermelő mirigy szabályozza az emberi test összes sejtjének oxigén-felvételét. A nyak elülső részén helyezkedik el, az ádámcsutka alatt, körülbelül ott, ahol a férfiaknál a nyakkendőn a csomó van. A mérete pedig normális esetben körülbelül akkora, mint az emberi hüvelykujj elülső perce. A pajzsmirigy két hormont termel, az egyik a tiroxin, a másik a trijód-tironin.

Leggyakrabban pajzsmirigy-túlműködésről és -alulműködésről lehet hallani. Mit jelentenek ezek a rendellenességek?

A túlműködés felfokozott állapotot jelent, melyben a beteg folyamatosan feszült, szíve hevesen ver, pulzusa és légzése szapora, a rendes táplálkozás ellenére is fogy, és így tovább. A súlyos alulműködés esetében mindennek pont az ellenkezője jellemző, az ilyen rendellenesség extrém esetben teljes fizikai és szellemi leépüléshez vezethet. Ez azonban nagyon ritka.

A tünetek, amiket említ, meglehetősen általános jellegűek. Honnan sejtheti a beteg, hogy a szapora szívverést, vagy ellenkező esetben a folyamatos fáradtságot a pajzsmirigy-működés rendellenességei okozzák?

Valóban általános tünetekről van szó, nem is egyszerű mindig felismerni, mi okozza őket. A túlműködés esetében egy biztos jel azért van, ami árulkodó, más betegségekre nem jellemző, ez pedig az, hogy a pulzus nyugalmi állapotban is folyamatosan, konzekvensen magas. Ettől eltekintve túlműködésnél valóban olyan tüneteket produkál a beteg, amik egy komoly stresszhelyzetben egészséges embernél is előfordulnak. A pulzusszám azonban árulkodó.

Ezek a fizikai tünetek pszichikai idegességgel, állandó feszültséggel is járnak?


Igen. De természetesen nem azokról az esetekről beszélek most, amikor valakinek például 14 éves kora óta stabilan 90-es a hétköznapi pulzusa, az ilyesmi ugyanis teljesen normális, hiszen vannak egyéni eltérések az emberek között ezen a téren.
Ha azonban valakinek az átlagos 70-80 közötti pulzusszáma emelkedik meg és marad tartósan, minden helyzetben – tehát például éjszaka, alvásidőben is – a szokásos felett, annak jó eséllyel a pajzsmirigy-túlműködés az oka.


Mi a helyzet az alulműködéssel?

A kifejezett súlyos alulműködés viszonylag egyszerűen diagnosztizálható. Az enyhébb fokú alulműködést ezzel szemben kimondottan nehéz felismerni, amennyiben a vizsgálat nem célirányosan erre irányul. A legbiztosabb módszer az időben elvégzett szűrővizsgálat, amit egyre több, Magyarországnál fejlettebb egészségügyi kultúrával rendelkező országokban elvégeznek. Ezekben az államokban általában háromévente végzik el az úgynevezett TSH-vizsgálatot, illetve emellett terhesség esetén a várandósság elején, soron kívül is.

Vagyis nem valószínű, hogy egy egyszerű háziorvosi vizsgálat fényt deríthet a problémáink okaira?

Alapvetően az dönti el, hogy gondol-e a lehetőségre az orvos. Egy egyszerű vérvétellel, a TSH-szint meghatározásával gyakorlatilag felállítható a diagnózis. A tünetek a gyanú felvetésére szolgálhatnak.

Mennyire veszélyesek ezek a rendellenességek?

A túlműködés nem igazán, noha a tünetek roppant kellemetlenek. Azt szokták mondani: már csak azért sem olyan veszélyesek ezek a problémák, mert a beteg annyira pocsékul érzi magát, hogy kis idő elteltével gyakorlatilag biztosan orvoshoz fordul a tünetek miatt. A pajzsmirigy-túlműködés tipikusan azon betegségek közé tartozik, amelyek jóval súlyosabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Mivel az esetek túlnyomó többségében viszonylag gyorsan megállapítják, mi okozza a kellemetlenségeket, ezek nem is tartanak addig, hogy esetleg a szívet károsító, az életminőséget tartósan és súlyosan rontó hatást tudjanak kifejteni. Az alulműködésnél az igazi gond a felismerés. Ez a probléma életminőségromlást gyakorlatilag csak addig okoz, amíg fel nem ismerik, és el nem kezdik a hormonpótlást. Egészségkárosodást manapság már extrém ritkán okoz a betegség.

Mi ennek az oka?

Az, hogy a háziorvos által is kérhető a TSH-szűrés, és ennek köszönhetően nagyon alacsonyan van azon esetek száma, amikor túl későn ismerjük fel a problémát. Az is ritka, hogy sokáig lappangjon a betegség, bár előfordulhat, és ez nem is veszélytelen. A végső stádiumban a pajzsmirigy-működés teljesen leáll, ami teljes leépüléshez vezet úgy fizikailag, mint szellemileg: a beteg nem tud felkelni az ágyból, elbutul, folyamatos gondoskodásra szorul. Ez azonban, mint már említettem, tényleg nagyon ritka. Legalább 90 ezer embert kezeltem már a pályám során különféle pajzsmirigy-rendellenességekkel, és mindössze 2-3 hasonló esettel találkoztam.

Mit értünk göbösödés vagy golyva alatt?

A göb a pajzsmirigy körülírt, a normális pajzsmirigy-állománytól eltérő tapintatú vagy a pajzsmirigy felszínéből előboltosuló része. Emellett léteznek nem tapintható, csak ultrahangos vizsgálattal kimutatható göbök is. A göbös golyvát önmagában leginkább tünetként lehet értelmezni: számos pajzsmirigy-betegség megjelenhet göbös formában. Másrészről a jóindulatú göbös golyva önmagában is egy jól körülhatárolható betegségnek tekinthető. Magyarországon a nők 60-70 százalékánál alakul ki életük során 1 centiméternél nagyobb göb.

Az efféle elváltozás csak kellemetlenségeket okoz vagy tényleg veszélyes?

Az esetek nagy részében teljesen ártalmatlan, de elképzelhető, hogy kezelendő betegséget jelez. Ha az utóbbiról van szó, akkor a kezelés elmulasztása veszélyeztetheti a beteg egészségét, tehát amennyiben bármilyen csomót találunk a nyakunkon, mindenképpen forduljunk orvoshoz!

Milyen tünetekből ismerhető fel a göbösödés?

A göbös golyva elsősorban a mérete vagy az elhelyezkedése miatt okozhat tüneteket. A kettő között szoros kapcsolat van. A tünet lehet maga az a tény is, hogy valaki csomót érez a nyakán, de a göb következtében különféle nyomási tünetek léphetnek fel: légcső-szűkület nehézlégzéssel, nyelőcső-szűkület időszakos nyelési problémával, illetve folyamatos gombóc-érzés a torokban. Egy „kifelé” növekedő göb általában nem, vagy csak jóval nagyobb nagyság mellett okoz légcső- vagy nyelőcső-szűkületet, mint egy úgynevezett „befelé” növekedő göb. Két speciális dolgot itt mindenképpen meg kell említeni. Egyrészt ezek a tünetek akár szervileg teljesen egészséges embereknél is fennállhatnak a mindennapokat megnehezítő mértékben. Ez annyira gyakori, hogy ha valaki ilyen tüneteket észlel magán, majd vizsgálattal pajzsmirigy-göböt állapítanak meg nála, még akkor is valószínűbb, hogy nem a göb okozza a panaszt, hanem más betegség. Jóval gyakrabban fokozott pszichés megterhelés, szorongásos alkat is állhat a panasz hátterében. A másik speciális körülmény, hogy a göböket nem ritkán tünetet nem okozó állapotban kell kezelni. Az egyik gyakori példa, amikor régóta fennálló, lassan növekedő göb légcső-szűkületet okoz, mely még nem okoz panaszt a betegnek. A másik, amikor a megnagyobbodott pajzsmirigy a mellkasba terjed, ez az úgynevezett substernalis golyva vagy substernális struma. Tehát az a paradox helyzet áll elő, hogy olyan göbös golyvás beteget, akinek nyaki panasza van, sokszor nem kell pajzsmirigy-betegség miatt kezelni, máskor pedig műtétet kell javasolni olyan embernek, akinek semmilyen panasza sincs.

Igaz, hogy a nőknél gyakoribbak az egyes elváltozások?

Igen, mintegy nyolcszor többször fordul elő náluk túl- vagy alulműködés, mint a férfiaknál, a műtétet igénylő göbösödés pedig négyszer-ötször.

Mi ennek az oka?

A pontos okokat nem tudjuk, valószínűleg az ösztrogének működésében keresendők, de ez sem bizonyított. Egy másik lehetséges ok, hogy a nők hajlamosabbak az autoimmun betegségekre, és a pajzsmirigy-rendellenességek igen magas százaléka ilyen jellegű.

Mennyire nagy a rákosodási kockázat a pajzsmirigy-megnagyobbodások esetében?

Nagyon fontos, hogy miközben rendkívül gyakori a jóindulatú göbösödés, a rosszindulatúság kockázata legfeljebb 1-2 százalék a göbbel élő embereknél. A kóros képletek genetikai eredetűek. Vagyis itt nagy valószínűséggel nem arról van szó, hogy egy jóindulatú göb sejtjei egyszerre „bolondulnak meg”. Valószínűbb, hogy egyetlen rákos sejt burjánzása vezet a rosszindulatú betegségre. A pajzsmirigyrákok között fordul elő a szervezet legjobb indulatú és legrosszabb indulatú daganata. Utóbbi szerencsére igen ritka, gyakorlatilag majdnem mindig régóta fennálló, elhanyagolt eredendően nem agresszív daganatból alakul ki 55-60 évesnél idősebbekben. Erre sajnos nincs semmilyen hatásos kezelés. Ezzel szemben a pajzsmirigyrákok 80 százaléka az úgynevezett papilláris rák, ami annyira jól gyógyítható, hogy nem is túlélési esélyeket számolunk, hanem a gyógyulás 90 százalék feletti arányát adjuk meg.

Áttekintettük a leggyakoribb pajzsmirigy-diszfunkciókat, most már csak az a kérdés maradt hátra, miből fakadnak ezek. Genetikai vagy esetleg életmód-beli okaik vannak?

A túlműködésnek alapvetően két oka van. A ritkább, amikor hormontermelő göb okozza. Ez tipikus példa arra, hogy a genetikai alap egy környezeti hatásra (jódhiány) válik betegséggé. A másik, gyakoribb túlműködés, a Basedow-kór és az alulműködés autoimmun betegségek. Előbbit általában nagyobb stresszhelyzet váltja ki. A pajzsmirigyműködés zavaraira igen jellemző a családi halmozódás: ha a családban az elsőfokú hozzátartozók között volt már példa hasonló megbetegedésre, kétszeresen nagyobb lesz az esély, hogy mi magunk is szenvedünk majd benne.

Miként lehet kezelni ezeket a rendellenességeket?

Elsősorban gyógyszerekkel. Az alulműködés a legjobban kezelhető betegségek közé tartozik, tökéletesen pótolható a hiány. Itt sosem a kezeléssel van probléma, az teljesen megoldott, inkább az időben történő felismerés jelent néha gondot. A túlműködés szintén viszonylag könnyen gyógyítható, de a Basedow-kór esetén 50 százalékban kiújul a későbbiekben. Ilyenkor – miként a göb okozta túlműködésnél - műtétet vagy jódizotóp-kezelést végzünk. A golyva sebészileg kezelhető, átlagosan minden tizedik magyar nőnél kell élete során pajzsmirigyműtétet végezni.

Mit javasol, hogyan vegyük elejét a komoly bajoknak? Már ha az elmondottak fényében egyáltalán van erre mód…

Az olyan nők esetében, akiknek az elsőfokú hozzátartozói között előfordult alul- vagy túlműködés, mindenképpen ajánlott háromévente TSH-vizsgálatra menni, a terhesség elején pedig soron kívül is. Az állapotos asszonyoknál még az olyan enyhe pajzsmirigy-problémák is fokozott vetélési kockázatot jelentenek, amik másoknál egyáltalán nem kezelünk. Szintén nagyon fontos szót ejteni a jódhiány témájáról, a Magyarországon uralkodó állapotok ugyanis szégyenteljesek ezen a téren. A műtétre kerülők mintegy felénél a jódhiányra is visszavezethetők a problémák. Amennyiben törvényi szabályozás születne arról, hogy kizárólag jódozott sót lehetne forgalomba hozni az állattenyésztéstől kezdődően, a pajzsmirigy göbös megbetegedéseonek száma nagyjából 30 év alatt a felére lenne csökkenthető, az anaplasztikus rákos megbetegedések pedig gyakorlatilag teljesen el is tűnnének.

Vagyis a jódozott sók használata nem divathóbort, hanem tényleg fontos…

Nem arról van szó, hogy milyen sót használunk a konyhában, az önmagában még kevés, és nem jelent megoldást. Azt kellene elérni, hogy az állattenyésztésben, a feldolgozóiparban is kizárólag jódozott sót használjanak. Mivel azonban ezek pár forinttal drágábbak a közönséges sónál, ami ipari méretekben többletköltséget jelent, ez kizárólag törvényi szabályozás útján oldható meg.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2010.03.09.

Kapcsolódó oldal: