Parkinson-kór

Amikor a legegyszerűbb mozgás is pokoli kínokat okoz

A világ egy része csak a filmsztár Michael J. Fox megbetegedése kapcsán döbbent rá arra, hogy a Parkinson-kór nem kizárólag az idős embereket veszélyezteti, hanem fiatalabb korban is megnehezítheti az életet. De mi is okozza ezt a kegyetlen, a legegyszerűbb, legalapvetőbb mindennapi cselekvéseket is megkeserítő betegséget? Dr. Buda Botond neurológus szakorvossal jártuk körül a témakört.

Dr. Buda Botond

Mi a Parkinson-betegség oka?

Az emberi idegrendszer esetében két nagy mozgatórendszert különböztethetünk meg. Az egyik a piramispálya-rendszer, mely az akaratlagosan vezérelt mozgásokért felelős, a másik pedig a piramispályán kívüli, úgynevezett extrapiramidális rendszer, mely az automatikus, külön odafigyelést nem igénylő mozgásainkat irányítja. Ennek révén tudunk például úgy járni az utcán, hogy nem figyelünk oda, hová lépünk az aszfalton, miközben nézegetjük a kirakatokat, és kitérünk a szembejövő forgalom elől is. Egy dopamin nevű anyag az, mely az agyon belül parancstovábbító szerepet játszik a piramispályán kívüli rendszer felé, és bizonyos megbetegedések esetében alapvetően – némi leegyszerűsítéssel – az a helyzet, hogy a pályák vezérlésében kulcsfontosságú agyalapi dúcokban nagymértékben lecsökken ennek mennyisége.

Mi ennek az oka?

Degeneratív és genetikai háttere egyaránt lehet, de nem igazán tudjuk. A lényeg, hogy amennyiben a dopamin mennyisége lényegesen lecsökken az agyalapi dúcokban, abból számos negatív következmény származik. Az egyik leggyakoribb ilyen hozadék a Parkinson-betegség, amiről mindenki tudja – mert esetleg látott is ilyen beteget a közvetlen környezetében –, hogy remegéssel jár. Kétségtelenül ez a legszembetűnőbb megnyilvánulási formája, de a probléma korántsem merül ki ennyiben. Sőt, nem is feltétlenül ez zavarja leginkább a betegeket a kórral járó tünetek közül.

Miért, miben nyilvánul még meg a Parkinson-betegség?

Például merevségben, mozgásszegénységben, ami miatt megnehezül a járás. Apróléptűvé, csoszogóvá válik az ember, a megfordulás csak több lépésben, egyfajta sasszéval történhet meg, és haladás közben teljesen elmarad a kéz jellegzetes együttmozgása.

A lendületes járás velejárója a lábak ritmusára ütemesen himbálózó kéz, ez a betegség következtében eltűnik. Nagyon jellegzetes és szakmai körökben is kevésbé köztudott az úgynevezett tartási instabilitás, ami szintén meglehetősen gyakori tünet. A Parkinson-betegek ebből fakadóan nagyon sokszor nem tudnak felkelni egy székből, csak óriási nehézségek árán, megkapaszkodva, megfeszülve, sokszori nekirugaszkodásra, és fordítva is gondjaik akadnak: úgy huppannak le, mint egy krumpliszsák. A tartási instabilitás legveszélyesebb velejárója ugyanakkor az, hogy akár mindenféle külső behatás nélkül, spontán eldőlhet a beteg, ami leggyakrabban hátrafelé történik meg.

Nem kell külön hangsúlyoznom, micsoda következményekkel jár az, ha valaki hirtelen elveszíti az egyensúlyát, és hanyatt esik… Komoly sérüléseket, agyalapi törést, agyalapi zúzódást lehet így szenvedni. A Parkinson-beteg ráadásul az egészséges emberrel szemben nem is tud védekezni ilyenkor. Ha egy egészséges ember megbotlik, megtántorodik, a piramispályán kívüli mozgatórendszer azonnal igyekszik korrigálni a történteket annak érdekében, hogy visszanyerjük az egyensúlyunkat. Ezek automatikus, azonnali reakciók: kitesszük a lábunkat, megkapaszkodunk, satöbbi. Ezzel szemben a Parkinson-beteg észleli, hogy el fog esni, csak éppen a szervezete képtelen elvégezni ezeket megfelelő korrekciós mozgásokat. „Doktor úr, szédülök!”, mondja sok beteg a gyanútlan háziorvosnak a hirtelen egyensúlyvesztések után. Szakember persze a megfelelő vizsgálatokkal ki tudja szűrni, amennyiben Parkinson-betegség van a háttérben.

Kiket veszélyeztet leginkább ez a betegség?

A Parkinson-kór kapcsán elsősorban idősekre gondolunk, de ez nem kizárólagos, fiatalabbaknál is jelentkezhet ez a rendkívül komoly életminőség-romlást okozó betegség.

Hány embert érint ma Magyarországon a Parkinson-kór?

Nagyjából 35-40 ezret. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegek nagyrésze szellemileg teljesen ép, keresőképes ember, akik a családban és a munkában egyaránt helyt tudnának állni, a Parkinson-kór azonban szociálisan is teljesen ellehetetleníti a mindennapjaikat, az életüket.

Miként lehet enyhíteni a tüneteket?

Fontos leszögezni, hogy a Parkinson-betegség az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható: feltartózhatatlanul, lassan terjed el a szervezetben, egyre jobban lerontva a beteg állapotát. Kevésbé szerencsés esetben akár 2-3 éven belül is komoly következményekkel járhat az életminőség romlása terén, ha valakinél jelentkezik.

Bő negyedszázada léteznek eljárások a dopamin pótlására bizonyos anyagok agyalapba juttatása segítségével, de ez sem jelent gyógyítást, legfeljebb a betegség tüneti kezelésére teremt lehetőséget. Léteznek gyógyszerek is, melyeknek a kezdeti nagy sikerek után láttuk az árnyoldalait is, bár a fejlődés ezen a téren is kétségtelen. A Parkinson-betegek többségét a mai készítmények segítségével már viszonylag jó állapotba tudjuk hozni, amit hosszabb ideig, éveken keresztül is fent tudunk tartani.

Évek óta próbálkozunk más megoldásokkal is külföldön és Magyarországon egyaránt, a speciális agyműtétektől elkezdve a különböző gyógyszerekig. Ez azért is nagyon fontos, mert a betegség nagy tömegeket érint.

Vagyis mondhatjuk, hogy egy rejtélyes betegségről van szó még annak ellenére is, hogy milliók életét keseríti meg világszerte?

Abból a szempontból mindenképpen rejtélyes a betegség, hogy nem tudjuk pontosan az okát. Nagyon óvatos példát mondanék: a depresszió szintén agyi alapú, hiszen a boldogsághormonok alacsony szintje miatt alakul ki, teljes bizonyossággal, egyértelműséggel azonban ott sem tudjuk, mitől és pontosan hogyan csökken le ez a mennyiség. Én erre azt szoktam mondani, hogy Murphy nyomán ami elromolhat, az el is romlik, adott esetben az emberi szervezeten belül is. Az extrapiramidális pályák az élő természet zseniálisan összetett, működőképes és csodálatos átviteli megoldását jelentik, és éppen olyan bonyolult modellt alkotnak, mint egy vadonatúj televízió. Ebben a rendszerben ugyanúgy benne van a károsodás, a tönkremenés lehetősége is, mint egy elektronikus készülékben. Ugyanakkor nagyon sok mindent tudunk magáról a betegségről, még ha a konkrét okot nem is tudjuk, vagyis nem sötétben tapogatózunk. Semmivel sem lenne jobb, ha tökéletesen tisztában lennénk a hátterével, kezelni azonban egyáltalán nem lennénk képesek.


Az interjút készítette: Dr. Draveczki Ádám

2008.11.24.

Kapcsolódó oldal: