Zsírszívás: korrekcióra kiváló, jelentős súlycsökkentésre alkalmatlan

Habár aránylag gyakori beavatkozásról van szó, a zsírszíváshoz számos tévhit kötődik a köztudatban. Dr. Kathó Jenő fül-orr-gégész, plasztikai sebész volt a segítségünkre abban, hogy ezeket eloszlassuk, illetve minden fontosat megtudjunk e speciális műtétről.


Dr. Kathó Jenő

Mi a zsírszívás lényege?

Akár a klasszikus, akár az ultrahangos, akár a vibrációs zsírszívásról beszélünk, a beavatkozás azzal kezdődik, hogy a zsírszövetbe egy 0,5-1 centiméteres bőrmetszésen át bevezetünk egy speciális kanült. Ez az úgynevezett zsírszívó kanül, melyben ablakok vannak, és vákuummal működik: ezt a kanült mozgatjuk az eljárás folyamán. Leginkább egy szivacshoz tudnám hasonlítani a zsírszövetet, amin szintén rengeteg lyuk van, ha pedig összenyomjuk, összemegy a vastagsága ötödére. A zsírszövetbe lyukak százait fúrjuk – ez jelenti a tulajdonképpeni szívást –, majd ezután összenyomjuk, így összemegy. Úgynevezett duzzasztásos technikával dolgozunk: mielőtt elkezdenénk a zsírszívást, nagy mennyiségű progressziós oldat segítségével felduzzasztjuk a zsírsejteket. Ez az oldat egyfajta infúzió: egy bemetszésen keresztül juttatjuk a kérdéses területre, ahol aztán helyi érzéstelenítő, érösszehúzó hatást fejt ki. Az oldat mennyisége nyilván függ attól, hogy mekkora területen kívánunk zsírszívást végezni. Ezek a felduzzasztott zsírsejtek kisebb felületi trauma árán szívhatóak ki. A mozgatás azt jelenti, hogy úgy szúrjuk bele a zsírszövetbe a lyukakat, hogy a maradék egyenletes vastagságú maradjon, és ne maradjanak benne egyenletlenségek.

Mennyire kellemetlen egy ilyen beavatkozás?

Mivel a zsírszívást altatásban végezzük, csak annyira kellemetlen, mint egy altatás: a páciensnek egy infúzió behelyezését kell elviselnie. Még azt a speciális zsírszívó dresszt is feladjuk rá a műtét után, amit hetekig viselnie kell. Amennyiben helyi érzéstelenítéssel végzik a beavatkozást, ott a duzzasztás mindenképpen kellemetlen, ráadásul a fokozatos előrehaladás közben a vákuum nemcsak a zsírt, de az érzéstelenítő oldatot is kiszívja. Vagyis mire a műtét végére érünk, ez elfogyhat, ami egyrészt kellemetlen a betegnek, másrészt nem hagy minket nyugodtan dolgozni. Ezért szoktuk altatásban végezni a műtéteket. A beavatkozás utáni időszakban mindenképpen kell számolni némi kellemetlenséggel, ez azonban nem elviselhetetlen szintű: a páciensek leginkább egy jó erős izomlázhoz szokták hasonlítani. Vagyis nyugalmi helyzetben nincs különösebb fájdalom, eszünkbe sem jut a kérdéses terület, ha mozgunk, az viszont kellemetlen lehet. Ez az érzés az első 3-4 napban a legintenzívebb, hiszen mint minden műtét után, ilyenkor is megduzzad, feszül az érintett rész. Ez az érzés később enyhül, de hogy mennyi idő alatt múlik el teljesen, az egyéntől is függ. Feküdni nem kell vele, sőt, nem is szabad, mivel fokozódik a trombózisveszély, de egy hónapig nem ajánlott sportolni sem a műtét után. Sokakban furcsa képzet él: azt hiszik, a zsírszívás úgy működik, hogy beugrom az orvoshoz, az elvégzi a műtétet, aztán futok tovább. Ez nem így van, komoly műtétről beszélünk: altatás vagy gerincvelő-érzéstelenítés után 1 éjszakát szükséges a klinikán tölteni. A zsírszívás ugyanakkor részletekben is elvégezhető, ha éppen erre van igény, de úgy gondolom, jobb, ha rászánjuk a megfelelő időt.

Milyen veszélyei vannak egy zsírszívó beavatkozásnak?

Az úgynevezett általános sebészi kockázatok természetesen a zsírszívó műtétek kapcsán is fennállnak: ezek a vérzés, a gyulladás, a trombózis és az embólia. A kérdéses terület mindig bekékül, a beavatkozás során azonban tekintettel vagyunk arra, hogy ne érintsünk nagyobb ereket. Az én praxisomban még nem fordult elő olyan jellegű probléma, amely miatt ismét fel kellett volna nyitni az érintett részt, hogy ellássunk valamilyen vérzésforrást. Ami a gyulladásokat illeti, tudni kell, hogy a zsírszívást csak ugyanolyan steril körülmények között végezzük el, mint bármilyen más műtétet, vagyis ha a páciens teljesen egészséges, a leletei jók. Azaz normális esetben a gyulladás esélye kicsi. Trombózisos esettel én személy szerint még nem találkoztam, és nem is vállalok zsírszívást olyan páciensnél, akinek a kórelőzményében szerepel trombózis. A zsírszívásnak ezeken túlmenően van egy speciális kockázata is, ez azonban nem egészségkárosító, hanem esztétikai jellegű: a műtétben mindig benne van az a hibalehetőség, hogy az érintett terület felszíne egyenletlen maradhat utána. Minden egyes csatornának össze kell hegednie, és ha ez nem történik meg tökéletesen, a felszín ugyanolyan maradhat, mint a nagyjából 3 hónapig tartó gyógyulási periódus ideje alatt, ekkor ugyanis természetes, hogy egyenletlenségeket tapasztalunk. Ez szerencsére nagyon ritka, de ha mégis így alakul, egy másik műtéttel esetleg korrigálható. Szintén speciális és szerencsére nagyon ritka szövődmény a zsírembólia: zsírszövet kerül a vérbe, mely nem oldódik, és valahol elzár egy eret, amely aztán a vérellátás hiányában elhal. Amennyire tudom, Magyarországon ilyen esetre még nem volt példa. Elméletileg is nagyon kicsi az esély ilyesmire, de teljességgel nem lehet kizárni.

Csak és kizárólag zsírleszívás útján megoldhatóak-e a súlyfeleslegből származó esztétikai problémák?

Nem, és ezt nem is vállaljuk. A maximum, amit az úgynevezett egy napos sebészeti beavatkozások keretében korrektnek gondolok, 3 liter zsír leszívása.

Ez tömeget tekintve mit jelent?

Mivel a zsír nagyon könnyű, ez legfeljebb 1 kilogramm súlyveszteség. Fontos eloszlatni a tévhiteket: a zsírszívás nem általános kövérség ellen van, hanem a kontúrhibák korrigálására, helyi, körülírt zsírlerakódások korrekciójára alkalmas, jellemzően a has, a csípő, a nyak, a comb, a térd, a hát, a toka területén. Ezek elsősorban alkati dolgok. Olyan részeken érdemes beavatkozni ezen a módon, melyeket egyébként nem nagyon lehet lefogyni. Az Egyesült Államokban csinálnak úgynevezett mega-zsírszívásokat, melyek során 30 liternyi zsírt szívnak le, ez azonban nagyon komoly műtét utáni kezelést igényel, hiszen rengeteg szövetveszteséget jelent a szervezet számára. Én ezt esztétikai okokból nem tartom helyesnek, nem is vállalok ilyesmit, ráadásul igen komoly kórházi intenzív háttér is szükségeltetik hozzá.

Mennyire tartós az eredmény?

Alapvetően leszögezhető, hogy bármelyik módszerrel lehet kiváló eredményt elérni, illetve egyik módszer sem garantál 100 százalékos eredményt. Zsírszívással csak korlátozott mennyiségű zsírt lehet eltávolítani egy alkalommal, mivel a szervezet számára nem közömbös folyadékveszteségről van szó, ez egy mennyiségen túl nem fokozható veszély nélkül. Az adott területről sem lehet az összes zsírsejtet eltávolítani, csak legfeljebb 80-90 százalékot, így a visszahízás nem kizárt. Megfelelően megválasztott esetekben a módszer nagyon szép eredményt biztosít, a testforma helyi hibáját szépen megszünteti, ez azonban nem azonnal látszik, mivel a beavatkozás után – ahogy már említettem – duzzanat, bevérzés keletkezik. Végleges eredmény kialakulása tehát néhány hónap múlva várható. Mivel gyakori tévhitről van szó, fontos leszögezni azt is, hogy a cellulitis, azaz a narancsbőr megszűnését a zsírszívástól nem várhatjuk.

Nem és életkor tekintetében kik jelentkeznek jellemzően zsírszívó műtétre?

Jellemzően inkább nőknél szoktunk efféle beavatkozásokat végezni, de nemi megkötés nincsen. Ami az életkort illeti, lefelé egyértelmű a korhatár: 18 év alatt nem csinálunk zsírszívó műtéteket, hiszen fejlődő szervezetről beszélünk. Felfelé nem létezik abszolút korhatár, de azt szoktuk mondani, hogy általában 40-45 éves korig alkalmas a bőr a zsírszívó műtétekre, utána már nincs meg benne ehhez a kellő rugalmasság. Vagyis elképzelhető, hogy valakinek 50 évesen is alkalmas erre a bőre, ha azonban valaki 20 évesen ikerterhességet hordott ki, és ennek következtében megnyúlt a hasán a bőr, annál teljesen értelmetlen ilyen beavatkozást elvégezni.

Saját praxisából fel tud idézni valamilyen sajátos, különleges esetet?

Egy 50 év feletti úr jelentkezett nálam hasi zsírszívásra. Nem láttam rá alkalmasnak, de kiderült, hogy speciális ok húzódik meg a háttérben: egy olyan fém rakódott le a zsírjában, amit csak ezen az úton lehetett eltávolítani. Ebben az esetben természetesen közösen tudomásul kellett vennünk, hogy esztétikai szempontból a műtét nem hozza majd azt, amit alapesetben szokott, de hát nem is ez volt a cél. Ez egy tényleg nagyon érdekes, kuriózumnak számító eset volt. Ráadásul amikor legutóbb láttam az illetőt, esztétikai szempontból sem volt gond az eredménnyel.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki Ádám

2008.07.14.

Kapcsolódó oldal: