Dr. Bácskay Ildikó: Mit jelent a gyógyszerészi gondozás a beteg ember számára?

1. Bevezetés:

Ahhoz, hogy megértsük a gyógyszerészi gondozás szükségességének kialakulását, elõször át kell tekintenünk a gyógyszerész társadalmi szerepének történeti változását. A XX. század gyógyszerészetének három fõ periódusát különböztetjük meg: a tradicionális, valamilyen átmeneti és a betegcentrikus gyógyszerészet idõszakát. Mindegyik saját koncepciót dolgozott ki, és ezek tulajdonképpen a gyógyszerészet társadalmi szerepének különbözõ modelljei is voltak [1].
A gyógyszerészet társadalmi szerepe a huszadik századba lépéskor Stájer [2] szerint az volt, hogy gyógyszereket készítsen és forgalmazzon; e tevékenységével részt vegyen a gyógyszerészeti alapellátásban. Ez volt egyben klasszikus és tradicionális szerepe is, beszerezte, elkészítette és szétosztotta a gyógyszereket. Elsõdleges kötelessége volt biztosítani a kiadott szerek tisztaságát, elkerülni a gyógyszercseréket stb. Ehhez azonban egy másik kötelezettség is járult - az, hogy tanácsokat adjon a betegeknek, akik egyben arra kérték õt, hogy ajánljon és adjon orvos által fel nem írt szereket is.
Amint késõbb nyilvánvalóvá vált, ez a tradicionális gyógyszerkészítõ szerep egyre inkább csökkent, mert a készítést fokozatosan a gyógyszeripar vette át, de a terápiás szerek közötti választás is fokozatosan az orvosok kezébe került. Ebbõl következõen a gyógyszerész professzionális szerepe jelentõsen beszûkült. Sajnálatosan, hiszen a gyógyszerészeknek „gyógyszerszakértõkké” kell válniuk egyetemi tanulmányaik során, képessé arra, hogy önálló döntéseket hozzanak a terápiában és tanácsokat adjanak a gyógyító orvosnak, ill. a beteg ember számára.

2. A gyógyszerészi gondozás kialakulása:

A gyógyszerészi gondozás fogalmát megelõzte a klinikai gyógyszerészet kialakulása, melynek kezdete az 1960-as évek végére tehetõ. Az Európai Klinikai Gyógyszerészeti Társaság rövid és tömör megfogalmazása szerint:„A klinikai gyógyszerészet a gyógyszerész szakmai magatartását írja le, aki ismereteit és képességeit a gyakorlatban, kutatásban és fejlesztésben kamatoztatja, hogy segítségére legyen minden egyes ember optimális terápiájának biztosításában.” Ez az alapelv, valamit a gyógyszerkincs megsokszorozódása a gyógyszer alkalmazásával, bevételével kapcsolatos problémák számának növekedéséhez vezetett. Így élõvé vált az igény a gyógyszerszakértõ, gyógyszerterápiás tanácsadó szakember iránt.Érdemes követni a gyógyszerészi gondozás definíciójának változását, amíg eljutunk annak mai értelmezéséhez [3]:1973: a beteg számára szükséges tanácsadás a gyógyszerek helyes alkalmazásának biztosítására;1990: a gyógyszerészi gondozás középpontjában a beteg jó állapotának elérése áll, 1993: a gyógyszerésztõl megkívánt, hogy megítélje és eldöntse, a farmakoterápia elindítható, fenntartható vagy abbahagyható-e ?Az 1990-es években Hepler és Strand [4] fogalmazta meg a Pharmaceutical Care – a gyógyszerészi gondozás alapelvét, miszerint a gyógyszerész olyan gyógyszeres terápiáért felelõs, amelynek eredményeként a betegek életminõsége jobb lesz. A gyógyszerészi gondozás kulcsembere: az officinai gyógyszerész, aki minden nap érintkezik a beteggel, hiszen csak õ van olyan elõnyös helyzetben, hogy segíteni tudja a betegeket a megfelelõ gyógyszer kiválasztásában és használatában. Mivel a betegek felvilágosítása is a jövő szakmai kulcsa, a gyógyszerészi gondozás sem a gyógyszerészt, sem a beteget nem tekinti passzív befogadó, tehát a terápiás utasításokat egyszerűen tudomásul vevõ és elfogadó félnek, hanem olyannak, aki a gyógyszer kiválasztásában aktívan közremûködik. Így egyben a gyógyszerész hatékony és döntést hozó tagja lesz a gyógyító csapatnak az egészségügyi ellátás rendszerében [2].

3. A gyógyszerészi gondozás megvalósítása:

A gyógyszerészi gondozás megvalósítását a Helyes Gyógyszertári Gyakorlat (Good Pharmacy Practice) fogalmazza meg, amelyet a FIP az 1993-as Kongresszusán [5] ismertetett. Magyarországon is számos fórum foglalkozott a GPP-vel, többek között egyik témája volt a XI. Congressus Pharmaceuticus Hungaricus-nak, valamint a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Kongresszusán is ismertették, mint megvalósítandó feladatot.A dokumentumok két dologban egyeznek meg teljesen (FIP, WHO, európai, amerikai). Az egyik az, hogy a gyógyszerész legyen a szakma iránt elkötelezett, mert így biztosítható, hogy az általa nyújtott szolgáltatás mindig egyenletesen magas színvonalú. A másik az, amiben a nemzetközi dokumentumok megegyeznek, hogy az egyes országok nemzeti gyógyszerészeti szervezeteinek kell megítélniük, hogy a nemzetközi dokumentumok – az adott ország jogrendjét, szabályozását és gyógyszerészképzését figyelembe véve – milyen ütemben vehetõk át [6]. Összefoglalva: a Pharmaceutical Care a gyógyszeres terápiáról való felelõsségteljes gondoskodás azzal a céllal, hogy határozott eredményt érjünk el a betegek életminõségének javulásában. A gyógyszerészi gondozás középpontjában az ember áll, aki ha egészséges, akkor az egészség megõrzésérõl kapjon megfelelõ információkat, ha beteg, akkor orvosával és gyógyszerészével közösen az elérendõ eredmény a következõ:
  • 1. a betegség gyógyítása vagy meggyógyítása,
  • 2. a betegség tüneteinek enyhítése vagy megszüntetése,
  • 3. a betegség folyamatának lassítása vagy megállítása.
Nagyon fontos alappillére a gyógyszerészi gondozásnak a felhõtlen, egymás szakmai tudását kölcsönösen elismerõ orvos-gyógyszerész kapcsolat, ahol a szakemberek ismerete nem összeadódik, hanem megsokszorozódik a beteg ember érdekében. A gyógyszerészi gondozás nemcsak a betegség meggyógyítását, hanem a beteg lelki egészségét is fontosnak tartja. A gyógyszerészi gondozás magába foglalja azt a folyamatot, ahogyan a gyógyszerész kooperál a beteggel és azokkal a szakemberekkel, akik megtervezik, véghezviszik és ellenõrzik azt a szakszerû terápiás tervet, ami a beteg szempontjából a legjobb eredményt nyújtja. Mind ez pedig három fõ funkciót jelent: 1. a gyógyszerrel kapcsolatos lehetséges és tényleges problémák felismerését, 2. a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatos problémák megoldását,3. a gyógyszer alkalmazásakor fellépõ káros hatások megelõzését.
Érdekes megjegyezni, hogy Magyarországon sokan törekednek arra, hogy az OTC gyógyszerek megvásárolhatók legyenek a patikákon kívül is. Ez a lehetõség a gyógyszerészi gondozás eszméjével teljesen szemben áll. A gyógyszerész csak akkor tud a gyógyszerekkel kapcsolatban korrekt információval szolgálni, ha ismeri a beteg által egy idõben szedett összes gyógyszert (az orvos által rendeltet és az OTC gyógyszereket is). Hiszen a nem adekvát gyógyszerelés miatt - egy 1971-es az USA kórházaiban végzett felmérés szerint - 140 ezer beteg halt meg és 1 millió beteget kezeltek kórházban [2]. Ez igen súlyos probléma.
Az oka lehet:
1. a betegnek nem a megfelelõ gyógyszert indikálják, vagy nem megfelelõ OTC gyógyszert vesz meg pl. a benzinkútnál,
2. rossz a gyógyszer kiválasztása, 3. a beteg szubterápiás dózist kap a gyógyszerbõl, 4. a beteg szociális vagy gazdasági okokból nem jut hozzá a megfelelõ gyógyszerhez, 5. a gyógyszert túldozírozzák, 6. a beteg kedvezõtlen vagy egyenesen káros hatású gyógyszert kap, 7. kedvezõtlen a gyógyszer interakciója más szerekkel, esetleg az élelmiszerekkel, 8. a beteg orvosi indikáció nélkül a megfelelõ felvilágosítás, gondozás hiányában nem a megfelelõ gyógyszert szedi.

4. Mi az, amit a beteg várhat a gyógyszerészi gondozás során?

Elsõsorban azt érezheti, hogy nem szenvedõ alanya, hanem aktív résztvevõje a gyógyításának. Nem felette, hanem vele együtt döntenek a szakemberek (orvos-gyógyszerész) a szükséges terápiáról. Pontosan elmagyarázva azt, hogy mi miért szükséges. A gyógyszerészi gondozás során a beteg életében szedett összes gyógyszerrõl és betegségrõl tudomása van a szakembereknek (számítógépes hálózat vagy Chip-kártya révén), és ennek birtokában igen korrekt kezelést tudnak adni a beteg számára Bizalmas beszélgetés keretében bármilyen kérdésre pontos választ kap a beteg, nem csak a gyógyszerekkel kapcsolatban, hanem az életvitelérõl, diétájáról, az egészségmegõrzésrõl stb. A beszélgetések során a beteg elmondhatja szorongásait, félelmeit gyógykezelésérõl, ezzel a „lelki betegsége” is gyógyul. Tudjuk ugyanis, hogy a pozitív lelkiállapot nagymértékben elõsegíti a gyógyulást. A gyógyszerész a terápia felállítása után is figyelemmel kíséri a beteg sorsát, és kapcsolatban van vele egészen gyógyulásáig. Ez az, ami nagyon fontos, hiszen a lehetséges mellékhatások kialakulása is pontosabban nyomon követhetõ.

Érdekes felmérés adatait tartalmazza az I. táblázat [3].

I. táblázat: Milyen szolgáltatásokat vár a beteg a gyógyszertárban?

Szolgáltatás
Válasz %-ban
Vérnyomásmérés, vércukor, koleszterinszint meghatározás
62%
Házi patika összeállítása
59%
Egészséges életmódra nevelés
52%
Diétás tanácsadás
38%
Tanfolyam enyhébb betegségek kezelésérõl
33%
Tanfolyam természetes anyagokról, gyógynövényekrõl
24%
Oltási tanácsadás
24%
Kozmetikai tanácsadás
20%
Terhességi teszt
20%
A bõr típusának meghatározása
16%
Talaj- és víz elemzés
12%
Tanácsadás fogamzásgátlásról
12

A táblázatból kitûnik, hogy a betegek igen sok kérdésben kérnék ki szívesen a gyógyszerész tanácsát, és fordulnának hozzá bizalommal.

Ideális állapot (Németországban van rá példa), hogy a gyógyszerrendelés számítógépen történik, és nem a páciens megy a gyógyszertárba, hanem a gyógyszerész (a gondozó) keresi fel otthonában a beteget. Elviszi neki a rendelt gyógyszert, valamint nyugodt, szorongásmentes környezetben szolgál információkkal. Természetesen ez utóbbi példa egy nagyon ideális eset.
Hangsúlyozom, hogy a gyógyszerészi gondozás során a gyógyszerészek nem az orvos feladatát akarják átvenni, inkább a beteg ember érdekében segítségükre kívánnak lenni az információ átadásban, amire a zsúfolt rendelõkben nincs idõ.

5. A gyógyszerészi gondozás személyi és tárgyi feltételei:

Természetesen e feladat megvalósítása úgy személyi, mint tárgyi feltételeket kíván. Nézzük elõször a személyi feltételek megvalósítását.Nagy kérdés, hogy vajon minden gyógyszerész alkalmas-e arra, hogy a pharmaceutical. care elvárásainak megfeleljen. Az elkövetkezõ 5-10 évben követelmény lesz, hogy minden gyógyszerész megfeleljen a gyógyszerészi gondozás minimális követelményeinek. Ez az egyetemi képzésben is meg kell, hogy jelenjen, új felkészítési és képzési program formájában. A Budapesti és Szegedi egyetemek Gyógyszerésztudományi Karain már oktatják a betegtanácsadást ill. kommunikációt, a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán pedig hamarosan bevezetésre kerül.

A nagy tárgyi tudás mellett szükség van az ún. problémamegoldó tanulásra, ill. készségre. A gyógyszerésznek meg kell tanulni összegyûjteni és értékelni a betegre vonatkozó információkat és megállapítani, hogy a betegnek van-e a gyógyszerrel összefüggõ bármilyen problémája, történése. Ezek megállapítása után meg kell fogalmazni a kívánt terápiás célt és mérlegelni kell a szóba jöhetõ terápiás alternatívákat. Ki kell választani az egyén számára legkedvezõbb terápiás lehetõséget és ezt a gyógyszerhasználatnál alkalmazni kell. Meg kell tervezni a terápiás folyamat követésének elvét, ami a kívánt cél eléréséhez vezet. Ezek a legfõbb feladatok, amelyet csak nagyon jól képzett szakember, szintetizáló tudás birtokában képes megoldani.
Nagyon fontos még egy olyan hatékony együttmûködés elérése az orvosokkal és nõvérekkel, beteggondozókkal és ápolókkal, hogy azok a gyógyszerészi gondozást a többi egészségügyi gondozással egyenrangúnak fogadják el. A gyógyszerészi gondozás szakmai szolgáltatás, mely közvetlenül a beteg érdekében mûködik, és a gyógyszerész viseli a felelõsséget a szolgáltatás minõségéért. Sokkal értékesebb tevékenység, mint a gyógyszerek és gyógytermékek alapellátásban történõ biztosítása és kiszolgáltatása.
A tárgyi feltételekrõl a Helyes Gyógyszertári Gyakorlat (GPP) általános irányelvei szerint fontos a jól elérhetõ gyógyszertár biztosítása, a beteggel való bizalmas beszélgetés lehetõségének megteremtése, a megfelelõ tárolási körülmények biztosítása, felszerelések eszközök karbantartása, hitelesítése, szakkönyvek, jogszabályok tárolása stb. A legfontosabb feltétel a beteg szempontjából egy olyan helyiség kialakítása, ahol a beteg diszkréten, kényelmesen tud kommunikálni gyógyszerészével. Speciális helyet kell kialakítani, ahol a személyes beszélgetés meg nem szakítható és mások által nem hallható tanácsadás lehet. Lehetõség szerint ez a tér a normál betegfogadó tértõl különüljön el.
Végül, de nem utolsósorban, nagyon fontos néhány szót szólni a gyógyszerészek gyógyszerészi gondozással kapcsolatos etikai felelõsségérõl is. A Magyar Gyógyszerész Kamara 2000. januárjában léptette életbe a gyógyszerészi tevékenység Etikai Kódexét. Az Etikai Kódex nagyon jól és egyértelmûen rögzíti a gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek kötelességeit és így a Helyes Gyógyszertári Gyakorlat „emberi tényezõ” oldalát ennek alapján lehet és kell Magyarországon értelmezni [6]. A gyógyszerész betegekkel való kapcsolatában érvényesülnie kell a gyógyszerész titoktartási kötelezettségének és a gyógyszerrel kapcsolatos szükséges információk egyértelmû, érhetõ megadásának.
A gyógyszerész betegnek adott információi, magyarázatai, tanácsai minden estben tárgyszerûek legyenek, és a terápia eredményességét szolgálják, ne érintsék a betegség diagnózisát vagy prognózisát. A gyógyszerésznek a szakértelmét minden területen (gyógyszerhatástan, gyógyszerismeret, interakciók, jogszabályok stb.) fejleszteni szükséges és naprakész állapotban tartani. Az Etikai Kódex alapján is visszakanyarodtunk az egyetemi képzés, szakképzés, továbbképzés fontosságához, hogy a gyógyszerész mindig naprakész információkkal tudjon a beteg ember érdekében szolgálni.
Összefoglalva a fentieket: a gyógyszerészi gondozás nagyon szép, érdekes és nehéz feladatot jelent a gyógyszerészek számára. A beteg ember minõségi többletet kap az egészségügyi ellátás rendszerében, ami nem feltétlenül nagy anyagi ráfordítással, sokkal inkább némi empatikus képességgel, emberséggel, az emberek egészségi állapota iránt érzett felelõsséggel jár.

Dr. Bácskay Ildikó

Egyetemi adjunktus

Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszertechnológiai Tanszék

Irodalomjegyzék:

1. Hepler, C.D.: Amer. J. Pharm. Educ. 51, 369 (1987)
2. Stájer G.: Gyógyszerészet 41, 131-134 (1997)
3. Mezey G.: Modern gyógyszerelés szakmai, gazdasági és etikai szempontjai. Elõadás X. Kórházi Gyógysz. Kong. Pécs 1994.
4. Hepler, C.D., Strand, L.M.: Amer. J. Hosp. Pharm. 47, 533 (1990)
5. FIP GPP irányelvek (Tokió, 1993)
6. Török I.: Gyógyszerészet 44, 211-219, (2000)
7. Etikai Kódex Gyógyszerészi Hírlap XI. évf. 1. sz. 24-27. old. (2000. január)


Kapcsolódó oldalak: