A gyógyszerészi gondozás szerepe az öngyógyszerezésben
dr. Soós Gyöngyvér

Interjú dr. Soós Gyöngyvérrel – az MGYT Gyógyszerészi Gondozás Szakosztályának elnökével

Egy EU vizsgálat megállapításai szerint az öngyógyszerezés növekedése esetén pénzügyi összefüggés tapasztalható a közkiadások csökkenése és az egyének megtakarításai között. Az elért megtakarítás a közpénzek és a nemzetgazdaság számára együttesen meghaladta a 11,5 milliárd eurót. Makrogazdasági szinten kétségtelenül megtakarítás látszik, mivel a kiadások az egyéni háztartásokat terhelik.

Közismert tény, hogy a felelősségteljes öngyógyszerezés fontos szerepet játszik a hazai egészségügyi rendszerben. És bár hatékonysága farmakoökonómiai vizsgálatok hiányában kérdéses, mértéke ma még talán elmarad a kívánatostól. Az embereknek egyre nagyobb szerepük van saját egészségük irányításában; ehhez a felismeréshez nagymértékben kapcsolható a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási kiadások kézbentartásának sürgető szükségessége. Tanulmányok sora bizonyította a felelősségteljes öngyógyszerezés közegészségügyi értékét és kísérelte meg számszerűsíteni a gazdasági előnyöket. Az utóbbi évek tendenciái egyre jobban erősítik azt a felfogást, hogy ennek a folyamatnak a biztonságát, hatékonyságát a gyógyszerészi gondozás tudja a leginkább biztosítani.
A témakörrel kapcsolatos kérdéseket dr. Soós Gyöngyvérnek, az MGYT Gyógyszerészi Gondozás Szakosztálya elnökének – a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docensének – tettük fel.

1.  Az öngyógyszerezés szerteágazó fogalom. Mit vállalt fel ebből az MGYT, pl. bizonyos betegségcsoportok öngyógyszerezését, hogy csak egy példát említsünk, vagy más a rendező elv?

Az MGYT jelenlegi vezetése úgy ítéli meg, hogy a gyógyszerészi felelősségvállalás különösen jelentős az öngyógyszerelés területén. Ez a nézőpont szöges ellentéten áll a hagyományos elvekkel, miszerint „kézi eladású szer” expedíciója nyugodtan bízható asszisztensre, mivel nemkívánatos hatásoktól mentes, biztonságos gyógyszerek alkotják ezt a csoportot. Nézetünk szerint azonban ezekben az esetekben, amikor a gyógyszer alkalmazását nem előzi meg orvosi baj-megállapítás, hanem jó, vagy rossz beidegződés, laikus tanács vagy reklám hatására dönt a vásárló, a gyógyszert kiadó személy felelőssége lényegesen nagyobb, mint a receptre történő expedíció esetén.

Mivel 1997 óta a nem vényköteles gyógyszerek és gyógyhatású készítmények reklámozása a tömegtájékoztató eszközök útján is megengedett, fokozott súlya van egy-egy gyógyszer helyes alkalmazásáról való információ átadásának, erre az 1998-as első gyógyszertörvény kötelezi is az expediáló gyógyszerészt.
Az, hogy milyen területeken kívánatos leginkább a súlyozott informálás, milyen recept nélkül kiadható gyógyszercsoportok érintettek leginkább, erre vonatkozóan hazai és nemzetközi statisztikák mutatják meg az MGYT cselekvési programjának időrendi beosztását, lépéseit, de folyamatosan hangsúlyozzuk a közvetlen betegellátásban dolgozó kollegáink körében az öngyógyszerezés valamennyi területén az általános felelősségvállalás jelentőségét, fontosságának tudatosítását.

2. Az öngyógyszerezés kérdéskörében, a közforgalmú gyógyszertárak körében a közelmúltban készült egy széleskörű felmérés. Kérem, vázolja ennek célját és eredményét az öngyógyszerezés tükrében!

A gyógyszerészi gondozás a jelenlegi hazai szakmai vezető körökben „sláger” téma, de vajon a tényleges szereplők számára ugyanilyen fontos-e? Erre voltunk kíváncsiak, ezért készítettük 2005. II. félévében a felmérést. Szerettünk volna megerősítést kapni arra vonatkozóan, hogy kollégáink is az öngyógyszerezés irányítását tekintik-e kiemelten fontos területnek.
Az MGYT tagságának 10%-ától érkezett válasz. Arra kérdésünkre, hogy „A gyógyszerészi gondozás mely területeit látja megvalósíthatónak munkahelyén?” a többség pozitív válasza az öngyógyszerezésre vonatkozott. Arányát tekintve cca. kétszer annyian gondolják aktivitásukat kifejteni az öngyógyítással kapcsolatos tanácsadás területén, mint a krónikus betegségek gondozásában.
A felmérés részletes eredményeit a CPhH XIII. keretében, illetőleg azt követően a Gyógyszerészet c. folyóiratban tesszük közzé.

3. Eddig két módszert ismertünk meg: a MOSZ által beindított "Egy csepp figyelem!" vércukormérési országos kampányt, (300 gyógyszertárral) illetve az MGYK által a magas vérnyomásos betegek részére szervezett zárt tudományos vizsgálatot, amelynek nem célja a tömegmédia figyelmének felkeltése. Milyen konkrét tervei vannak a módszereket illetően az MGYT-nek?

Az MGYT-n belül a Gyógyszerészi Gondozás Szakosztály a téma gazdája. Mint ismeretes az MGYT-nek ez a legújabb szakosztálya ’de jure’ 2005. december 2 óta működik és küldetés-nyilatkozatában megfogalmazott elv szerint aktivitását tényleges vizsgálati programok megtervezésében, kivitelezésében és értékelésében kívánja kifejteni. Az első vizsgálatokat – amelyek a fejfájással és az akut napfény ártalommal kapcsolatos tanácsadás felmérésére irányulnak majd, – 2006. III. negyedévében fogjuk végezni. Ettől a vizsgálattól azt várjuk, hogy a tényleges állapotot, gyakorlatot tükrözze.

4.  Hogyan kívánják felkészíteni a gyógyszerészeket? Terveznek a Diabetes Prevenció Protokollhoz hasonló elvi támogatást, illetve kötelező továbbképzést?

A felkészítést lényegében már 2004. évben megkezdtük, amikor az MGYT által kiadott Gyógyszerészi gondozás c. könyvet az MGYK, a Phoenix Pharma Zrt. és a Hungaropharma Rt. támogatásával valamennyi gyógyszertárba eljuttattuk. A tervezett vizsgálatba bekapcsolódó szakosztályi tagok un. ’vizsgáló találkozón’ (investigator’s meeting) vesznek részt, amelyről „emlékeztető posztert” visznek haza.

5.   Mi lesz a gyógyszerész szerepe, és milyen jellegű: kezdeményező, vagy inkább követő?

A kommunikációs elméletek szerint ez a viszony – gyógyszerész/beteg - vertikális; szakember – laikus viszonylat, ahol egyértelműen a szakembernek kell kezdeményezni.
Ettől függetlenül is a szakma hagyományai szerint már eddig is elvárás volt, hogy a gyógyszertárban egészségügyi, gyógyszerterápiás problémák tekintetében a gyógyszerész legyen a kezdeményező. Ez azonban a gyógyszerészi gondozás dokumentált művelése esetén hangsúlyozottabbá válik.

6.  Hogyan fog a lakosság tudomást szerezni arról, hogy öngyógyszerezés esetén „Kérdezze meg gyógyszerészét!”, hiszen ez a szlogen ma is él. Terveznek valamilyen média-kampányt?

A reklámtörvény érvénybelépése óta a lakosság a tömegtájékoztatás útján nap mint nap találkozik ezzel a szlogennel – hogy mennyire él vele, vagy fogadja el, erre vonatkozóan megbízható felmérés nincs –, tehát úgy gondoljuk, hogy külön kampányra nincs szükség, annál is inkább, mert a korábbiakban említettek szerint a tényleges gyakorlatot szeretnénk vizsgálni. Azokat a gyógyszertárakat, ahol a szakosztály tagjai gondozói tevékenységet folytatnak, a későbbiekben speciális lógóval szeretnénk jelölni.

7.  Általános az a vélemény, miszerint annak érdekében, hogy konkrét előrelépés történhessen a felelősségteljes öngyógyszerezés terén, számos intézkedésre van szükség, ezek közül is az egyik legfontosabb: a nem vényköteles gyógyszerekkel kapcsolatos jobb kommunikáció. Hogy látja a gyógyszertárak, a gyógyszerészek és asszisztensek szerepét ebben?

Komoly, meghatározó szerep vár ebben a témában a magyar gyógyszerészetre; a képzőhelyekre, a gyógyszerészeti szakmai szervezetekre és a tényleges szereplőkre, a közforgalmú gyógyszertárakra és az abban dolgozó gyógyszerészekre egyaránt. Az asszisztensek csak háttérfeladatokat láthatnak el ezen munkák során; a szakmai tájékoztatás, a gyógyszert igénylőkkel (nem feltétlenül betegekkel), a kapcsolatfelvétel véleményem szerint szigorúan gyógyszerészi, át nem ruházható feladat.

8. Permanensnek mondhatóak a nem vényköteles gyógyszerek indikációival kapcsolatos viták. Mi lehet a gyógyszerészek szerepe ebben a kérdésben?
A gyógyszerforgalmazásért felelős hatóságok – az OGYI, az OEP – döntenek a fenti kérdésben. A napi gyakorlat során felmerülő problémák felismerése, regisztrációja és a hatóságokhoz való eljuttatása a gyakorló gyógyszerészek felelőssége és kötelessége.

9.  Várható-e a vényköteles gyógyszerektől a vénymentes gyógyszerek irányába történő elmozdulás, ha a gyógyszertárakban a gyógyszerészi gondozás keretében az öngyógyszerezés nagyobb hangsúlyt kap?

A világ gyógyszerpiacának tendenciáit tekintve joggal prognosztizálható, hogy Magyarországon is folyamatosan nőni fog a recept nélkül kiadható gyógyszerek aránya, függetlenül a gyógyszerészi gondozás elterjedtségétől. Az előzőben említett tendencia is alátámasztja azonban a gyógyszerészi gondozás sürgető szükségességét és ennek a társadalom egészében való tudatosítását az öngyógyszerezés területén.

10.  A gyógyszerészek tapasztalatai alátámasztják-e azt a vélekedést, hogy a páciensek egy jelentős hányadának nincs elég önbizalma saját öngyógyszerezéséhez?

Ma jellemzően valóban ez a helyzet, mert a magyar lakosság döntő többségében még nem alakulhatott ki az egészségtudatos, önmagáról felelősséggel döntő gondolkodásmód a korábbi, gyakorlatilag 100%-os egészségügyi biztosítottság, és a recept nélkül kiadható gyógyszerek alacsony aránya miatt.

11. Egy tanulmány szerint1 a felmérésben megkérdezettek 89%-a fordult az adott tünetekkel, betegséggel szakértőhöz. 99%-a orvoshoz - vagy orvoshoz is - fordul. Természetgyógyászt keresett fel a megkérdezettek 7%-a. Mindössze a lakosság 2%-a említette meg a gyógyszerészt, mint olyan szakértőt, aki a segítség és tanácsadás elsődleges forrása. Ez a jelenlegi rendkívül alacsony arány mivel magyarázható Ön szerint?

Az előző válaszban említettek mellett még magyarázható azzal, hogy a korábbi egészségügyi irányítás a gyógyszerészek ilyen típusú tevékenységére nem számított, sőt gyakorlatilag a tiltott kategóriába tartozott a gyógyszerész tanácsadó tevékenysége (kuruzslás). A lakosságot tehát leszoktattuk arról, hogy kérdezzen a gyógyszerésztől, idő kell, mire ezt újra megtanulja.

12. Ugyanez a felmérés azt jelezte, hogy a falusi lakosság körében a gyógyszerészhez, Budapesten pedig a természetgyógyászhoz fordulás gyakorisága volt inkább jellemző. Úgy tűnik, hogy a kis falusi gyógyszertárakban a gyógyszerész személyes kapcsolata jobb a páciensekkel, ott gyakorlatilag meghirdetés nélkül is megvalósult már a gyógyszerészi gondozás és az öngyógyítás hatékony összekapcsolása. Ön egyetért-e ezzel a megállapítással, ill. hogyan kívánja ezt a tendenciát támogatni az MGYT?

A megállapítás helytálló, egyéni tapasztalat és a gyógyszerészhallgatókkal való személyes beszélgetések megerősítik a fenti állítást. Az MGYT Gondozási Szakosztálya által tervezett vizsgálat reményeink szerint azonban erre vonatkozóan is szolgáltat majd tényleges adatokat. Ezen túlmenően a jövőben szakosztályunk folyamatos szakmai támogatással, aktualizált információkkal kívánja ellátni a kollégákat az öngyógyszerezés valamennyi jellemző területére vonatkozóan.

13. Vannak-e az MGYT-nél, vagy a gyógyszertárak tapasztalatai alapján adatok arra, hogy az öngyógyítás összefügg-e a páciensek anyagi helyzetével?

Sajnos erre vonatkozóan objektív adatok nem állnak rendelkezésünkre, de egyéni tapasztalatok számos esetben fordított összefüggésre utalnak. Azaz a kis jövedelműek (idős nyugdíjasok) nem ritkán vásárolnak drága recept nélkül kapható szereket, ugyanakkor ugyanezen rétegnek problémáik vannak a magas térítési díjak kifizetésével.

14. Hogyan, milyen módszerekkel kívánja meggyőzni az MGYT a gyógyszerészeket arról, hogy a gyógyszerészi gondozásra – azon belüli is az öngyógyszerezésre – időt, energiát fordítsanak? Nemzetközi szakmai körökben nem kérdés, hogy a gyógyszerészi gondozás tényleges működése, művelése a gyógyszerészet jövőjének a záloga, következésképpen e tekintetben a ma dolgozók kezében van a jövő. Elvileg törvényi kötelezettség; amennyiben ez kérdés, ez arra utal, hogy a kötelezettség a gyakorlat nem feltétlenül valósul meg. Erre vonatkozó ellenőrzés, szankció nincs, tehát csupán a szakmai igényesség a kényszerítő erő. Ez utóbbira szeretne alapozni az MGYT!

15. Milyen lépéseket tervez az MGYT annak érdekében, hogy előbb utóbb valamilyen ellenszolgáltatást is kapjanak a gyógyszerészek ezért a tevékenységért? Mikorra várható ennek megvalósíthatósága?

 

Az MGYT karöltve más szakmai szervezetekkel próbálkozik ez irányú érdekérvényesítésért tenni. A tervezett és ez év során kiértékelésre kerülő vizsgálat eredményei reményeink szerint meggyőző adatokat szolgáltatnak az öngyógyszerezés területén folytatott hasznos, ezért talán anyagilag is elismerhető tevékenységért. A hivatalos elismerés mellett, előtt is meggyőződésem, hogy a visszatérő betegek nemcsak anyagiakban kifejezhető haszna, hanem erkölcsi értéke a gyógyszerészek globális társadalmi megbecsülését szolgálják.

A tényleges finanszírozásról a jelenlegi magyar viszonyok (gazdasági helyzet, egészségügyi & biztosítási rendszerváltozás) felelőtlenség volna jóslásba bocsátkozni. Mindenesetre kérni csak akkor lehet, ha dokumentált, bizonyított a tevékenység és annak hasznossága.

16. Ebben a témakörben van-e olyan - a témakörhöz kapcsolódó - tény, terv, elképzelés az MGYT részéről, amelyet Ön fontosnak tartana kiemelni?

Nem hangsúlyoztuk a gyógyszer és betegbiztonság kérdését, mint a gyógyszerészi gondozási tevékenységnek általánosan elfogadott központi gondolatát. Elvileg ez is kötelesség, de nem eléggé széles körben tudatos és cselekvésre váltott ismeret. Ezen a téren is további „akciókra” van szükség.

Tisztelt Professzor Asszony! Köszönjük, hogy ebben a mindnyájunkat érintő kérdéskörben volt szíves kérdéseinket megválaszolni.
OSYNA

2006.05.29.

Kapcsolódó oldalak: