Veszélyes is lehet a horkolás

 

Becslések szerint a férfiak közel fele horkol, ami nemcsak a közelükben alvók éjszakáit keseríti meg, de bizonyos esetekben az ő egészségüket is igen komolyan veszélyezteti, méghozzá anélkül, hogy az érintett egyáltalán tudatában lenne annak, miért érzi magát napközben rosszul. Dr. Kozma Dávid fül-orr-gégésszel beszélgettünk a horkolásról.

Miért horkolunk?

Hogy erre válaszoljak, először meg kell érteni, miként jön létre maga a horkoló hang. Ez ugyanis a szájüreg, az orrüreg és a gége által határolt területen, az úgynevezett szájgaratban jön létre. Ez egy csőszerű rész, ami elölről nyitott, és mivel nincsenek benne csontok vagy porcok, normális esetben rugalmasan tágul. Erre szükség is van, hiszen miközben belélegezzük a levegőt, szívó hatás jön létre, és biztosítani kell annak szabad áramlását. Alvás közben a garat átmérőjét különböző reflexek szabályozzák, amik azonban az alvás bizonyos ciklusaiban gyengülnek, vagy teljesen kiiktatódnak. Emiatt a beáramló levegő számára nyitva álló út leszűkül, vagyis önkéntelenül is gyorsabban és nagyobbakat lélegzünk. A szűkebb útvonalon, szaporábban beáramló levegő okozza a jól ismert horkoló hangot a garatívek, a nyelvcsap és a lágyszájpadlás „megrezegtetésével”. A horkolás intenzitását bizonyos testi elváltozások csak még inkább fokozzák.

Milyen elváltozások ezek?

Mindenféle olyan rendellenesség, ami gátolja vagy megnehezíti a légzést. Például a megnagyobbodott orr- és garatmandulák vagy az orrsövényferdülés tipikusan ilyenek, ezek horkolásra hajlamosító tényezők, akárcsak az orrpolip, ami az orr melléküregeit bélelő nyálkahártya jóindulatú megvastagodását, ennek terjeszkedését jelenti. Ugyanígy az állkapcsok hibás állása, sőt, az úgymond átlagostól eltérő mérete is itt említendő. Szintén horkolást kiváltó tényező az elhízás, ugyanis bármilyen hihetetlen, de a zsírszövetek a felső légutakat sem kímélik, és itt is lerakódnak, gyengítve ezzel a garat izomzatát és nehezítve a levegő útját. Az is köztudott, hogy minél idősebb az ember, annál inkább horkol, mert egyszerűen nem olyan feszesek, ruganyosak a szájon belüli szövetek, izmok és szervek. Ezen túlmenően egyébként az életkor nem jellemző tényező horkolási szempontból, akár gyerekek is horkolhatnak.

A fizikai adottságokon kívül számításba jöhetnek más kiváltó okok is?

Igen, egy egész sor egyéb tényező. Aki háton alszik, az például eleve hajlamosabb a horkolásra, mint az, aki hason vagy oldalt fekszik. Ugyanígy a kimerültség, fáradtság, kialvatlanság is közrejátszanak a levegővétel intenzitásában, és persze az olyan szokások is, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy bizonyos gyógyszerek szedése.

Meghatározható-e bármiféle határérték akár a horkolás hangerejét, akár időtartamát illetően?

Konkrét értékekről nem beszélhetünk, csak fokozatokról. Az átlagos horkolás 30-50 decibel erősségű, ez nem vészes érték, bár annak nyilván más a véleménye, aki a horkoló mellett aludna éppen. Ami az időtartamot illeti, egyénenként változó a helyzet. Léteznek olyanok, akik csak bizonyos testpozitúrákban horkolnak, mások csak akkor, ha éppen valamilyen légúti megbetegedésben szenvednek, sokat ittak, netán nagyon fáradtak – ezek az esetek teljesen természetesek. De olyanok is vannak, akik az egész éjszakát végighorkolják, teljesen függetlenül attól, hogy háton vagy hason fekszenek, ittak vagy nem ittak, betegek vagy egészségesek.

Azt tudjuk, hogy a horkolókkal élőknek miért rossz a horkolás, de a horkolóknak miért az?

Önmagában a horkolás még nem betegség, csak egyfajta kellemetlenség a környezet számára. A horkolók körében viszont különösen gyakori az obstruktív alvási apnoé szindróma előfordulása. Ez röviden és egyszerűen megfogalmazva alvási légzészavart, alvás közbeni légzéskimaradást jelent, és a horkolók legalább egyharmadát érinti. Akik ilyen szindrómában szenvednek, azoknál alvás közben kórosan hosszú, akár 10 másodpercnél is tovább tartó légzésszünetek alakulhatnak ki, óránként több mint ötször.

Ez miért annyira veszélyes? Ébren is kibírjuk, ha hosszabb ideig nem veszünk levegőt…

Ez önmagában véve igaz, de rengeteg nélkülözhetetlen fehérje, enzim és hormon kizárólag mélyalvási fázisban tud megtermelődni. Márpedig ez kellő véroxigén-szint nélkül nem megy. Az apnoés betegek a fuldoklás miatt csak nagyon kevés időt töltenek a mélyalvási szakaszban, és ennek következtében egész sor kellemetlen, káros következmény alakul ki náluk a fáradtság, kialvatlanság érzésétől kezdve egészen az ingerlékenységig.

Vagyis aki horkol, az nem alszik olyan mélyen és pihentetően, mint aki nem horkol?

Ha a horkoláshoz nem kapcsolódik apnoé, akkor az alvás ugyanolyan, mint azoknál, akik nem horkolnak, ebben az esetben a horkoló csak azt zavarja, aki a közelében szintén aludni próbálna. Amennyiben viszont a horkolás alvási légzészavarral is párosul, akkor az alvás felszínesebb, nyugtalanabb és gyakran megszakad. A horkoló sokszor felébred a légzéskimaradásokra, még ha ezt nem is érzékeli, mivel azonnal visszaalszik. Ezek az ébredések széttöredezik az alvás normális ritmusát. Az apnoé emellett a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát is jelentősen fokozza, hiszen egy-egy ilyen fuldoklási roham megviseli a keringést, növeli a vérnyomást, szívritmuszavart okoz. Sokan nem is tudják, hogy egészségügyi problémáikat ez a rendellenesség okozza. Amennyiben tartósan rosszul érezzük magunkat és horkolunk is, mindenképpen hasznos alávetni magunkat egy alvásvizsgálatnak, ott ugyanis nagyon gyorsan és egyértelműen kiderül, ha apnoé áll a problémák hátterében.

Mi a teendő a „szimpla”, azaz pusztán csak a környezet számára zavaró és kellemetlen horkolással szemben?

Először is annak kell a végére járni, miért horkolunk. Első lépésben az a legegyszerűbb, ha megpróbálunk testhelyzetet változtatni éjszaka, ez ugyanis gyakran azonnal megoldja a gondokat. Ha viszont a probléma mögött életmódbeli tényezők állnak, változtatnunk kell a mindennapi szokásokon, és mint tudjuk, gyakran ez bizonyul a legnehezebbnek. Vagyis fogynunk kell, abba kell hagynunk a dohányzást, kevesebb alkoholt kell fogyasztanunk, és így tovább. Amennyiben a probléma így sem orvosolható, vagy eleve nem ez áll a horkolás hátterében, mindenképpen orvoshoz kell fordulnunk. Az említett légzési problémák mindegyike kezelhető ilyen vagy olyan módon, akár gyógyszerekkel, akár valamilyen eszköz, így például valamilyen a szájba, garathoz helyezendő protézis segítségével. Ma már számos efféle alkalmatosság férhető hozzá. Ha pedig a kiváltó ok természete olyan, a műtéti megoldás is szóba jöhet, például a már említett orrpolip esetében, amit csak műtéti úton lehet eltávolítani.

Tehát elmondható, hogy amennyiben horkolunk, mindenképp érdemes elmennünk egy alvásvizsgálatra?

Igen. Lehet, hogy a horkolásunk teljesen ártalmatlan, de ha nem az, számos komolyabb bajnak vehetjük elejét egy ilyen vizsgálattal.


Az interjút készítette: Dr. Draveczki Ádám

2009.04.01.

Kapcsolódó oldal: