Narkolepszia - Amikor az álom betör az ébrenlétbe

 

Aludt már el egyik pillanatról a másikra úgy, hogy amikor felébredt, azt sem tudta, mi történt Önnel? Bizonyára igen, és amennyiben csak néha-néha fordul elő, nincs is ebben semmi rossz, ha azonban a dolog naponta többször is megtörténik, nem árt orvoshoz fordulni, ugyanis nem kizárt, hogy narkolepsziában szenved. Hogy mi is az a narkolepszia, arról Dr. Polgár Tamás ideggyógyásszal beszélgettünk.


Mi a narkolepszia?

Egy olyan zavar, ami az alvási és ébrenléti szakaszok szabályozásában jelentkezik. A betegség lényege tulajdonképpen az, hogy a szervezet nem tudja szabályozni a REM alvást. Ez az alvás úgynevezett álom-fázisát jelenti. A rövidítés a rapid eye movements kifejezésből ered, ami azokra a gyors szemmozgásokra utal, melyek akkor figyelhetők meg az alvón, amikor az ebbe a szakaszba ér. Ebben a fázisban az izomtónus is eltűnik, megszűnik, a test teljesen ellazul. A narkolepsziásoknál a REM-fázis mintegy betör a mindennapokba, megzavarva ezzel az ébrenléti agyműködést. A betegség legfőbb és legismertebb megnyilvánulása ebből következően az, hogy a beteg képtelen leküzdeni azokat az alvásrohamokat, amik gyakorlatilag bárhol, bármikor rátörhetnek a nap különböző szakaszaiban, így tehát nappal is.

Ezek az alvásrohamok hirtelen, úgymond a semmiből jönnek?

Nem egészen. A narkolepsziásokra jellemző, hogy folyamatosan fáradtnak, elnyűttnek és álmosnak érzik magukat. Maguk az alvásrohamok egyébként nem tartanak sokáig: általában pár percről, de legfeljebb negyed óráról van szó. De aligha kell külön magyarázni, miért lehet ez is életveszélyes bizonyos helyzetekben, például az utcán közlekedve vagy pláne autóvezetés közben…

Mennyire gyakori ez a betegség, és mi okozza?

Jóval gyakoribb, mint azt gondolnánk: nagyjából minden két-háromezredik ember szenved tőle. Sokan nincsenek is tisztában a betegségükkel, így az első tünetek megjelenésétől a diagnózisig nem ritkán hosszú-hosszú évek telnek el. Ami az okokat illeti, félhomályban tapogatózunk. Mindenképpen ide tartoznak bizonyos örökletes genetikai rendellenességek, de az orexinek működési zavara is szerepet játszhat a kialakulásban. Ezek olyan molekulaláncok, amik a hipotalamuszban, az idegsejtekben termelődnek, és az alvás, illetve az étvágy szabályozásában van fontos szerepük. Pontos és egzakt módon meghatározható okot azonban nem tudunk, így aztán a narkolepsziának kizárólag tüneti kezelése lehetséges.

A váratlan elalvások önmagukban is elég veszélyes és rendellenes tünetek, de van-e még ezeken kívül valami, ami megnehezíti a narkolepsziás betegek mindennapjait?

Ritkább, de a betegek jelentős hányadánál szintén jellemző tünet az úgynevezett kataplaxia, ami azt jelenti, hogy az izomkontroll, az izomtónus hirtelen semmivé lesz. Vagyis a beteg spontán, egyik pillanatról a másikra összeeshet. Ezt a reakciót általában valamilyen érzelemkitörés, heves érzelmi esemény váltja ki. Szintén tipikus megnyilvánulási forma az alvási paralízis, amin a beteg mozgás- és beszédképtelenségét értjük az álomba zuhanás vagy a felébredés pillanataiban. Jelentkezhetnek kellemetlen és zavaró, úgynevezett hipnagóg hallucinációk is, amikor a narkolepsziától szenvedő valóságként éli meg álmait. Ezek elsősorban az ébredés környékén jellemzők. Sok betegnek fáj a feje, és kis százalékuknál még testsúlynövekedést is regisztráltak.

Negatívan érinti-e a betegség az elmeállapotot?

Nem. A szellemi teljesítőképességre ugyanakkor közvetetten hatást gyakorol, hiszen az állandó fáradtság miatt romlik a koncentráció, a memória, általánosságban véve szerényebbé, hullámzóvá válik a szellemi és fizikai teljesítmény, különösen hosszabb távon.

Megfigyelhető-e bármiféle szabályosság a betegség megjelenése kapcsán?

Általános és mindenkire érvényes törvényszerűségek nincsenek, de annyi azért elmondható, hogy a betegek túlnyomó többségénél fiatal felnőttkorban, jellemzően még a 25. életév előtt veszi kezdetét a betegség, amit azonban – mint ahogy arra már utaltam – sem a szenvedő alany, sem a közvetlen környezetébe tartozók nem vesznek feltétlenül észre. Azt hiszik, a beteg egyszerűen csak kialvatlan, krónikusan fáradt, netán depressziós… Gyakran 10-15 év is eltelik, mire a beteg eljut odáig, hogy egyáltalán orvoshoz forduljon a tünetekkel, bármilyen hihetetlenül is hangzik ez. A biztos diagnózis elsősorban speciális alváscentrumokban születhet meg, ha azonban idáig eljutottunk, szakember számára már egyáltalán nem bonyolult megállapítani, miről is van szó. Előfordul egyébként, hogy még fiatalabb vagy idősebb korban jelentkeznek az első tünetek, de ritka.

Férfiakra vagy nőkre jellemző inkább a narkolepszia?

Mindkét nemre egyformán jellemző, ezen a téren nincs számottevő különbség.

Mit lehet tudni a betegség intenzitásáról? Az évek múltával folyamatosan romlik a helyzet, vagy stagnálás figyelhető meg?

Mindkettő előfordulhat, enyhülés azonban rendszerint csak idősebb korban, a már 60-70 éves betegek esetében figyelhető meg. Ennek oka ugyanúgy nem ismert teljes részletességgel, mint a betegséget kiváltó tényezők, az azonban köztudott, hogy ettől az életkortól kezdődően az emberek többsége egyébként is lényegesen kevesebbet alszik, mint előzőleg. Egy átlagos felnőtt alvásigénye 7-9 óra, idős korban ez a többségnél pár órával lecsökken.

Hogy történik a narkolepszia tüneti kezelése?

A nappali elalvások stimuláló gyógyszerekkel, a többi tünet antidepresszánsokkal jól és hatékonyan kezelhető. Utóbbiak a REM-fázis késleltetése révén fejtik ki hatásukat. Emellett a beteg is sokat segíthet magán a megfelelő életmód és életritmus kialakításával. Így például nagyon sokat számít, ha 3-4 óránként a nappali órákban is alszik 10-15 percet, az pedig nem is kérdéses, hogy a lefekvési és felkelési időpontoknak fixnek kell lenniük a napi rutinban. Ugyanígy fontos a rendszeres étkezés is, méghozzá lehetőleg többször kell kevesebbet enni, mivel a betegek nagyobbik hányadánál egy-egy kiadósabb étkezés után rosszabbodnak a tünetek.

A hétköznapokban hagyományosan használt élénkítők, így a tea, a kávé, a kóla vagy a különféle energiaitalok sem segítenek a helyzeten?

Nem. A koffein a narkolepsziával szemben teljesen hatástalan, és egyébként sem csodaszer, még ha hajlamosak is vagyunk rá így gondolni, hiszen csak csökkenti az álmosságérzetet, az alvásigényt azonban nem befolyásolja. A narkolepsziás betegek számára kifejezetten nem javasolt a koffeintartalmú italok fogyasztása, és ugyanígy a dohányzás sem. A gyógyszerekkel és a megfelelő életmóddal önmagában is elérhető, hogy a kellemetlen hatások lényegesen ne rontsák az életminőséget, és a beteg gyakorlatilag tünetmentesen élje a mindennapokat.

Vagyis a betegség nem gyógyítható.

A tudomány jelenlegi állása szerint nem. De Magyarországon is számos alváscentrum működik, ahol könnyen javíthatnak a kilátástalannak tűnő helyzeten.


Az interjút készítette: Dr. Draveczki Ádám

2009.04.07.

Kapcsolódó oldal: