c.doc. Dr. Gombos Margit Anna

Technikusból címzetes egyetemi docens

Az utóbbi hetekben egy sorozatot kezdtünk, melyben gyógyszerészi élettörténeteket mutatunk be. Kolléganőnk, dr. Gombos Margit Anna dolgozik azon, hogy minél több példaértékű, tartalmas életutat megismerhessünk. Most azonban – ahogy mondani szokták – akasztják a hóhért, azaz őt magát kérdezzük saját történetéről.

- Kezdjük a szülői háznál.
- Nagykamaráson születtem, Békés megyében. Édesapám vegyeskereskedő volt, Édesanyám „kizsákmányolt” volt az üzletben - velem együtt – és a háztartást vezette. Apám tanított meg arra, hogy pontos, szavatartó, megbízható ember legyek – néha vonalzóval (Nekem kellett mintagyereknek lenni!) Anyu a munka, a növények, a kézimunka és az olvasás szeretetére nevelt. ’52-ben államosították az üzletet, és ezzel osztályidegen lett a család, én pedig „e” vagyis egyéb származású személy.

- Akkor ez a bélyeg biztosan végigkísért tanulmányaid során is.
- Igen. Gimnáziumba se akartak felvenni, de aztán Édesapám valahogy elintézte azt, hogy Battonyára a Mikes Kelemen Gimnáziumba járhassak. Középiskola után mindenképpen tovább szerettem volna tanulni. Naív falusi leányként azt hittem, hogy elég, ha jól tanulok, és akkor előttem az élet. Akkoriban a színművészeti, a képzőművészeti és az orvosi pálya gondolatával kacérkodtam, de végül a szülői intelmek alapján az orvosi kart választottam.
Az egyetemre persze nem vettek fel, megüzenték: ne járjak templomba – de a hit nem érvényesülés kérdése volt.

- Mit kezd magával egy Békés megyei leány 18 évesen, a hőn áhított továbbtanulási kilátások nélkül?
- Kevermesen gyógyszertári technikusként dolgoztam 3 évig, segédmunkás besorolással, így a munkámhoz tartozott a patikában a takarítónői munka egy része is. Egyébként Édesapámnak tetszett a választásom, mert legjobb vevői: a helybéli patikusok voltak (persze magángyógyszerész korukban). Első főnököm a Fejes család legidősebb tagja, Fejes Lajos gyógyszerész úr volt, de találkozhattam olyan kiváló személyiségekkel is, mint dr. Turbucz Imre, Somogyi Géza, Szeberényi Andor bácsi (leánya most a Kőszikla Patikában dolgozik).
A Gyógyszertári Központba havonta kellett tanfolyamokra menni. A központban tanítottak: Dr. Ragettli János, Szász Dönci bácsi, dr. Dávid Ferenc. ŐK mind a szüleim mellett nyomatot hagytak rajtam és bennem, és amikor cselekszem, beszélek ŐK együtt vagy külön-külön irányították, irányítják az egyetemi hallgató, majd patikus Gombos „Babát”.

- Hogyan került be akkoriban egy – ahogy mondod – „e” származású személy mégis az egyetemre?
- Nem egyszerűen és persze nem azonnal. 3 évi segédmunkási múlttal a hátam mögött nagyszüleimről és szüleimről már nem kellett számot adni és ráadásul később Dr. Palovits Gyula a politikai támogatást biztosította Szegeden számomra.
A gyógyszertárban velem örültek mikor felvettek az egyetemre. Emlékszem olyan boldog voltam, hogy rendőr kísért haza, mivel motorral túlléptem a megengedett sebességhatárt, és a kapu előtt vettem csak észre a kíséretet. A büntetést a rend őre - a nagy esemény miatt, és mert a 2 évvel előbb érettségizett fiúval egymásra ismertünk – nem szabta ki rám.

- Az egyetemi évek alatt gondolom kinyílt a világ előtted…
- Fel sem tudom sorolni a szeretett egyetemi oktatóim: Novák prof, Háznagy Bandi bácsi, Kedvessy prof, Mackó bácsi, Regdonék, Kata Mihály, Ferenczi Ilona, Keresztes Anci, Erzsike, Mária stb. stb. és persze a fiatalok, tanársegédek, Tóth Laci, Szendrei K., Staier Géza, Simoncsics, Gulyás, Ezüst Mari. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem őket.
Szegeden kollégista voltam és nagyon örültem a lehetőségnek, hogy végre tanulhatok, színházba, filmmúzeumba járhatok a többi, mindenre fogékony leánnyal. Sokszor futottunk utolsó pillanatban a Kárász utcán moziba, sav marta alig harisnyában, kénhidrogén bűzt árasztva. Azt mondták a sétányon, így tudták kik is vagyunk tulajdonképpen. A szobatársaim, de a kollégista évfolyamtársaim is mind kiváló tanulók voltak. És persze a zenei élmények. Dr. Háznagy Bandi bácsi hétfőnkénti opera lemez-bemutatói megnyitották szívünket Wagner felé és már akkoriban is operabérletem volt.
Aztán Diákkörös lettem, két helyre is hívtak. Novák prof. a Gyógynövény és Drogismereti Intézet vezetője volt az első. A diákkörös előadások tartására maga a prof készített fel.

- Az ember azt gondolná, hogy akkoriban egy diplomával a kezedben választhattál a leendő munkahelyek között.
- Nem egészen, mert megint jött a politika. Még diplomaosztás előtt megkerestek, hogy lépjek be a párt tagjelöltek sorába és akkor gyakornokként dolgozhatom a Gyógynövény és Drogismereti Intézetben. Végül is döntésem eredményeként nem lettem gyakornok, hanem inkább a vidéki táraasztal melletti patikus-életet választottam. Állomáshelyeim: Békésszentandrás, Dombegyház, Mezőhegyes. A táraasztal melletti, mindig tanácsot adó patikusként kaptam meg a Than Károly Emlékplakettet.
Később azután már mezőhegyesi éveim alatt külső disszertánsként, szabadidőmben részben Szegeden a Drogintézetben, részben a mezőhegyesi cukorgyárban végeztem feladatom.
A Genfi Kábítószer Ellenőrző Laboratóriumnak állítottam elő a kábítószer geográfiai eredetét meghatározó fontos molekulát. Közben izoláltam az opiumban eddig még le nem írt kristályt. Ekkor már Szendrei Kálmán dr. volt a témavezetőm. Ledoktoráltam, de figyelmeztettek, hogy Békés megyében az első nő doctor pharmatiae nem dolgozhat vidéki patikában.
Így „csábítottak” el a Nehézvegyipari Kutatóintézetbe (Veszprém) toxikológusnak (hiszen előtte már gyakoroltam a mezőgazdaságban, mivel tanfolyamokat végeztem!). Nagy volt a változás, alföld kontra hegyvidék, nyitott, barátságos emberek és a kisvárosi ,büszke vegyészmérnökök, technikusok közé bekerül az első „antipatikus patikus”. Mikor 5 év múlva férjhezmenetelem miatt elköszöntem, mindenki sajnálta, hogy a mindig közvetlen, mosolygós alföldi leány elmegy. A NEVIKI-s pályafutásomhoz hozzátartozik, hogy egy biológus kollégámmal együtt egy nagyon fontos elismerésben részesülhettem. Egy munkánkkal elnyertük az Akadémiai Pályadíj megfelelő kategóriájának 1. díját. Meghatározó élmény volt számomra.

- Apropó család…
- A veszprémi évek alatt az ICI fogadásán ismertem meg a férjem, aki közgazdász, kertészmérnök, növényvédelmi szakmérnök, és akivel immár 31 éve együtt élek. Egy lányunk van, ő zenei pályát választott.
Szüleim felköltöztek hozzánk, édesanyám 91 éves lesz, Édesapám 86 éves korában hagyott itt minket. Sjnos patikus a családban egyelőre csak én vagyok, de a Teremtő szándéka kiismerhetetlen!

- Folytassuk a szakmai pályafutásod áttekintését!
- Veszprémből a Chinoinba kerültem, mint alapkutató, de aspiránsként a Petri prof asszony által vezetett Gyógynövény- és Drogintézetben dolgoztam, és Nagy Béla prof. által vezetett Dísznövénytermesztési tanszéken. Kísérletes munkát végeztem itt, mert a Chinoin kereskedelmi igazgatója szerint a „férfiak megöltek” volna egy nő aspiránst. Főnököm Feuer László azonban hagyta járjam utam.
Ekkor már nem humán hatású vegyületet volt szabad izolálnom, hanem olyan növényt kellett feldolgozni, mely a növényvédelemben környezetkímélő, biológiailag aktív molekulákat tartalmaz. Sok, eddig le nem írt molekulát sikerült izolálnom. (Szendrei K. adjunktus és Reichs prof segítségével)
Én voltam az első, aki Magyarországon növényből növényvédő szert izolált. Ebben az időben már külföldön a piretrin kutatás (természetes eredetű molekula szintetikus változata) jelentős volt.
Igen sok konferencián, kongresszuson vettem részt itthon és külföldön, ahol előadást tartottam, aztán megkaptam a kandidátusi fokozatot.
A Chinoinos éveim alatt – szinte már menetrendszerűen – ismét be akart lépni az életembe a politika, ezúttal két BM-es úr személyében, beszervezési szándékkal. Ezt persze visszautasítottam, aminek az lett a következménye, hogy egy ideig nem mehettem külföldi tanulmányútra.

- Mikor és miért hagytad el a kutatói munkát?
- 1991-től átjöttem a kereskedelembe, mivel a Sanofi megszüntette az alapkutatást. Lassan 10 éve lesz, hogy a PHOENIX Pharma Zrt-nél dolgozom. Többek között a továbbképzést szervezem, odaadó munkatársakkal együtt. Évente mintegy 30 gyógyszerész és asszisztens továbbképzést szervezünk. A jubileumi 10. évben talán ki kellene pontosan számolni az összes résztvevő számát.

-Ilyen kutatási múlt után mit adott Neked ez az utóbbi 10 év?
- Mit adott nekem? Nekem a legtöbbet. A sok kiváló előadó, és a sok nagyszerű hallgató megismerése, a vígjátékba vagy szomorú játékba illő történetek. Magyarország szépséges helyszínei, a rendezvényeken segítők, akik mind részesei lettek, hogy egy nap emlékezetes lehessen valahol, valakinek, valamiért. Minden lehetőségért és munkanapért hálás vagyok a Teremtőmnek.
Nagyon örülök annak, hogy a gyógyszerészet minden lépcsőfokát végigjártam. Pályám példa arra is, hogy ha egy patikus megfelelő képzést kap, akkor bárhová veti a sors (és saját választása) előhívja a tudásának azt a szeletét, amire építkezni kell és az biztosan sikerülni is fog. Közben persze mindig és mindenhol keményen kell dolgozni.

Talán ennek bizonyítéka az, hogy a valamikori gyógyszertári technikusból 2006-ra címzetes egyetemi docens lett.
Köszönöm a beszélgetést.

P.Zs.


2007. április


A gyógyszerésznő nevével a következő két kiadvány is találkozhatunk:

  • Ki kicsoda a magyar mezőgazdaságban?
  • Új Révai Lexikon 2001


A gytári technikus jelölt a kevermesi kertben 1958


A fiatal gyógyszerésznő


Gyógyszerésztechnikus képesítő oklevél 1960

 


Az első munkahely - Kevermesen a gytár. kertjében. dr. Visky Mátyás körzeti orvos, a főnök Fejes Laló bácsi, felesége Ilus néni, Zsiván Gizella helyettesítő gyógyszerész


14/8-as gyógyszertár Békéscsaba, 1966


A békéscsabai 14-/8-as gyógyszertár dolgozói


Egyetemi ballagás 1966


Margit nap ünneplése, Babi jelenleg a nagykkovácsi gyógyszertárban asszisztens


Margit nap ünneplése Mezőhegyesen Balkéz felől a gyógyszerésznő kitűnővel végzett asszisztense, Kerekes Erzsébet, aki még mindig Mezőhegyesen dolgozik


Újvidék, előadók a kémiai kongresszuson 1974


A címzetes docensi kinevezés átvétele 2006. november 17-én Szegeden