A női kiegyensúlyozottság hormonja

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám, 2015. május

A progeszteron a termékenység hormonja, amelynek léte alapvető feltétele a baba érkezésének, hiányában azonban azok a nők is sokkal kellemetlenebbül érzik magukat, akik nem akarnak – vagy már nem akarnak – gyermeket vállalni. Dr. Deli Balogh Ildikó szülész-nőgyógyász szakorvossal, a Menopauzális Medicina Minősített Orvosával beszélgettünk a progeszteronról és a termelődésében bekövetkező zavarokról.  Dr. Deli Balogh Ildikó

Mi a progeszteron szerepe a szervezetben?
Az ösztrogén a nőiesség hormonja, a progeszteron pedig a termékenységé. A progeszteron a női ciklus második felében képződik a petefészekben a luteinizáló hormon hatására a megrepedt tüsző helyén. Szerepe az ösztrogének által felépített méhnyálkahártya átalakítása, hogy az esetlegesen megtermékenyült petesejt beágyazódjon. Ha ez nem következik be, akkor a hormonszint csökken, a nyálkahártya pedig vérzés kíséretében lelökődik: ez a havivérzés. Ha pedig bekövetkezik a megtermékenyülés, a progeszteron biztosítja a terhesség fennmaradását. Vagyis ha nincs progeszteron, nincs gyerek. Ezen túlmenően pedig akár a béke hormonjának is nevezhetjük, mivel a kismamák jellegzetes bájos mosolya és nyugalma is ennek a hormonnak köszönhető. A kismamák szervezetében többszázezerszeres a progeszteron szintje a nem várandós nőkhöz képest, ami nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, magabiztosságot, jókedvet, türelmet eredményez.

Mi történik, ha nem termelődik elég progeszteron?
Bő vérzés jelentkezik, a nő kimerül, fáradékony lesz. A „vérfolyásban szenvedő asszony” már a Bibliában is szerepelt, nem véletlenül: amennyiben ösztrogén van, de progeszetron nincs a szervezetben, akkor igen vastag lesz a méhbelhártya, amelyet szabálytalan, bő vérzés jelez. Ez fordul elő a változókor kezdetén is. De általánosságban elmondható, hogy ha valakinél folyamatos menstruációs problémák tapasztalhatók, azokért legtöbbször minden esetben a progeszteron hiánya tehető felelőssé. Egyaránt a progeszteron hiánya okozza a serdülőkori, akár hat-hét héten át tartó, elhúzódó vérzéseket, felnőttkorban a meddőséget, illetve változó korban a hőhullámokat.

Mi károsíthatja ezt a folyamatot? Miért nem termelődik elég progeszteron?
Nagyon sokféle zavar idézhet elő rendellenességeket a genetikai okoktól kezdve a szennyezett környezeten és a nem megfelelő minőségű vízen át egészen a rengeteg adalékanyaggal készülő élelmiszerekig. A genetikai okok közül a PCOS, azaz a policisztás ovárium szindróma a legjellemzőbb. Ami pedig a többit illeti, a mai ember már teljesen mást eszik, mint a húsz évvel ezelőtti, és ez sajnos az egészségi állapotán is látszik. De ugyanígy a napjainkban mindenkit sújtó stressz, az agyonhajtás is jellemző ok.

Eszerint emelkedik a progeszteron-problémákkal küzdő nők száma?
Nagyjából ötven százalékos emelkedést tapasztalhatunk a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ennek az az oka, hogy genetikailag komoly „romlásnak indultunk”, ami elsősorban az élelmiszerek megváltozott minőségének köszönhető. Emellett egyre kövérebb is a világ, és a száz kiló körüli nőknél már gyakorlatilag nincs peteérés sem – a sok tesztoszteron miatt viszont eközben természetesen nem kizárt, hogy egy nagyon elhízott, inzulinrezisztens hölgy libidója is az egekben van. Nizzában van egy 1970 környékén felállított szobor, amely egy elhízott párt ábrázol. Akkoriban mindenki csodálkozott rajta, ma meg már az egész világ úgy néz ki.

Ez elsősorban a nyugati világra jellemző, nem?
Nem. Ma már a japánok, a kínaiak, az indonézek is híznak. Ezek a változások mindenütt kihatnak az ember termékenységére, viszont az a különbség az európai és az ázsiai, afrikai népek között, hogy utóbbi kultúrákban előbb házasodnak és előbb szülnek gyereket, ráadásul a vallásnak is nagyobb a szerepe a mindennapi életben, az pedig sokasodásra buzdít. A mi kultúránkban ezzel szemben egyfajta civilizációs ártalommá vált, hogy azt hisszük: csak azután lehet gyereket vállalni, ha már minden más megvan a karriertől kezdve az autóig. Pedig ez nem így működött, még néhány évtizeddel ezelőtt sem. Ma azonban ez lett a jellemző. És eközben nem eszünk elég gyümölcsöt, zöldséget, viszont tömjük magunkba a mesterséges vackokat, és azt hisszük, hogy ha veszünk valamilyen multivitamint, azzal megoldódik a helyzet. Amikor várandós nők kérdezik tőlem, milyen vitamint ajánlok, mindig azt mondom: répát, uborkát, paradicsomot, paprikát, mogyorót, amit a piacon találnak. Ugyanígy említettem az imént a stresszt. Egész nap hajtunk, sokan három műszakban, miközben heti váltásban egyszerűen nem szabadna felborítani a bioritmusunkat. Különösen kockázatos azoknak a helyzete, akik vegyszerek között, párolgó gőzökben, rossz megvilágításban, napfényt egyáltalán nem látva végzik a munkájukat például egy modern gyárban. A ma már üresen tátongó, szép gyárépületek helyett a mai gyárak gyakorlatilag bádogdobozok mindenféle természetes fény nélkül. Ezek a tényezők mind-mind kihatnak a hormonháztartásunkra és ezáltal a termékenységre is.

Mit lehet tenni, ha az említett okokból kifolyólag felborul a szervezet egyensúlya, és problémák jelentkeznek a progeszteron-termelésben?
Gyógyszert kell felírni. Részleges vagy teljes hormonpótlással, esetleg alacsony dózisú fogamzásgátlóval ma már kezelhetők ezek a problémák, és ha előtte minden rendben volt, néhány hét alatt rendbe hozható a helyzet. Amennyiben hormontúltermelés gátolja a peteérést, így a progeszterontermelést, akkor a megfelelő ellenhormon adása segít. Enyhébb esetekben ciklusrendező gyógytea is megoldás lehet, hiszen nemcsak növényi ösztrogének, hanem növényi progeszteronok is léteznek: ilyen a yam-gyökér, a pásztortáska, az apróbojtorján, a palástfű. A gyógyszeres kezelés esetén mindig a harmónia megteremtése a legfontosabb. A szervezet ebből a szempontból olyan, mint egy nagyzenekar, ahol az agyalapi mirigy a karmester, amely irányítja, mikor melyik hangszer szóljon – amennyiben össze-vissza kalimpál, diszharmonikus lesz a zene, ami bántja a fület. Vagyis a túl- és alulműködési problémákat úgy kell megoldani, hogy egyensúlyba hozzuk a hormonháztartást. Sajnos ezen a téren az orvosi gyakorlat sem mindig megfelelő.

Mit ért ezalatt?
A kombinált fogamzásgátló tabletták kétkomponensűek: ösztrogént és progeszteron-készítményt tartalmaznak, viszont utóbbi téren eltérnek egymástól mind hatóanyagukban, mind dózisukban. A legtöbb kellemetlenséget okozó mellékhatások általában ösztrogénfüggők, ezért törekszenek a gyártók ennek csökkentésére. Viszont az orvosok közül sem tartja mindenki szem előtt az említett harmónia megteremtésének fontosságát. Tipikus eset például, amikor a változó korban jelentkező hőhullámokat és menstruációs zavarokat nem progeszteronnal, hanem ösztrogénnel kezelik, miközben utóbbira általában hatvan-hetven éves kor alatt nincs szükség. Ha valaki nem tudja feldolgozni az inzulint, annak sem tortát meg cukros-mézes kávét javasolunk, hanem pont azt, hogy ezeket ne egye. Ugyanígy ösztrogénre sem ösztrogént kell felírni. Ez a folyamat persze sok időt, finom beállítást igényel, és egyéntől is függ, kinek mi a megfelelő. Nem mindegy, hogy valaki 50, 80 vagy 120 kilós, akar gyereket vagy nem akar, és így tovább. És természetesen az sem mindegy, kinek milyen gyógyszert írunk fel. Véleményem szerint a mai napig az úgynevezett második generációs progeszteronok a legjobbak, a modernebb készítmények nem feltétlenül érik el ezek hatékonyságát. Nem mindig a legújabb a legjobb. A harmadik generációs készítmények például kifejezetten rontják a libidót. Én inkább a spirált, illetve a méhbe helyezhető gyógyszereket, így a a levonorgestrel tartalmú IUD-t, a Mirenát ajánlom. Utóbbitól például nemcsak a menstruáció intenzitása csökken, hanem a libidót is emeli. A progeszteron a termékenység, a jó közérzet, a kiegyensúlyozottság hormonja.

www.ladysdoctor.com/hu