„Valahol már nagyjából elérkeztünk a szeretkezések temetésére”

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám, 2017.

Dr. Hevesi Krisztina A pornófüggőség kifejezéssel az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk, viszont nem mindig megfelelően használják a médiában – a jelenség és a vele összefüggő problémák azonban nagyon is valósak. Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológussal beszélgettünk. 

Egyre gyakrabban halljuk manapság, hogy a pornófüggőség komoly problémákat okoz a párkapcsolatokban és azokon kívül is. Valós jelenségről beszélünk?
A jelenség valós, viszont a szóhasználat nem mindig pontos. Sokszor hajlamosak vagyunk egy klinikai diagnózist a hétköznapi életben használni, pedig bizonyos jelenségek mögött néha más áll. A tényleges függőség ugyanis klinikai diagnosztikai kategória, szenvedélybetegség, aminek pontos meghatározása van: a függő nem tudja kontrollálni a tevékenységét, azt a káros következmények ellenére is folytatja úgy, hogy szenvedélye más élettevékenységek, társas kapcsolatok rovására megy, annyi időt tölt vele, hogy attól a munka és a magánélet is károsodik. Viselkedése kényszeressé válik, gondolatait is gyakran uralja. Ha megpróbálja abbahagyni, elvonási tünetek jelentkeznek: ingerültté, idegessé válik, alvászavarok és intenzív szorongás kíséretében. Az esetek többségében, amikor a mindennapokban rámondjuk, hogy pornófüggőségről van szó, azért nem ennyire súlyos a helyzet, viszont kétségtelen, hogy így is veszélyeztethetik a pornófogyasztási szokások a párkapcsolatot.

Mi ennek az oka?
Elsősorban az, hogy nagyon sok libidó „vész el” az internetes oldalakon, aminek sokkal inkább a párkapcsolatok erősítésében, az intimitásban lenne a helye. A felmérések szerint a probléma nagyjából kétharmad-egyharmad arányban érinti a férfiakat és a nőket, ami érthető, hiszen a férfiakat elsősorban a vizuális ingerek stimulálják, emiatt aztán hajlamosabbak is internetpornó-függővé válni, mint a nők. A pornó gyors és biztos kielégülést tesz lehetővé: nem kell udvarolni, virágot vinni, szorongani, hogy mi van, ha valami mégsem úgy sikerül, ahogy kellene, és mivel az illető számára ez jó, izgalmas, kellemes és kockázatnélkülinek tűnik, könnyen bele is ragadhat az internet csapdájába. Innentől viszont meredek a lejtő: ha bármi stressz ér, unatkozom vagy kalandra vágyom, a pornófilm karnyújtásra van, s szinte észrevétlenül egyre gyakoribbá válik. Olyan ez, mint egy melegszendvics vagy a gyorsétkező: hamar csillapítja az étvágyat, de gasztro-élményt nem okoz. Miközben a férfiak azonban elsősorban pornófilmeket néznek, a nők inkább a személyesebb cyberszexet, illetve a „hotchatelést” részesítik előnyben. Ez mindkét esetben a flörtölést meghaladó kategóriájú, erotikus tartalmú információcsere a szexuális izgalom elérése céljából, ami jobban megfelel a női érdeklődésnek.

Mekkora szerepe van a problémák elterjedésében az internetnek? A pornó távolról sem új dolog…
A pornográfia gyakorlatilag szinte egyidős az emberiséggel, több tízezer éves barlangrajzok is léteznek ilyen tartalmakkal, és természetes is, hogy a téma mindenkor érdekelt. Az internet igazából abban hozott változást, hogy a hálón korlátlan mennyiségben és elérhetőségben található pornó. Ami egyébként valóban nem új ebben a formában sem, viszont össze sem lehet hasonlítani azt a helyzetet a maival, amikor az apuka a ’80-as években lement a videótékába, körülnézett, hogy nincs-e bent a szomszéd, és két mesefilm között, újságpapírban boldogan hazavitte a pornókazettát, aztán amikor az anyuka vasárnap délután lement a gyerekekkel a játszótérre, végre megnézhette. Ilyen körülmények között nem alakulhatott ki függőség. Ma viszont az internetnek és az okostelefonoknak köszönhetően bármikor, bárhol, bármennyi pornó elérhető, és a fokozódó igények miatt egyre extrémebbé is válik a szexualitás ábrázolása. Érdekes és beszédes adat, hogy egy amerikai vizsgálat szerint a pornóoldalak csúcsideje reggel 9 és délután 17 óra között van, vagyis munkaidőben.

Miért rombolja a kapcsolatot, ha valaki pornót néz?
Férfiak esetében nagyon egyszerű a válasz: mert ha valaki aznap már kétszer „élt” az internetes pornó adta lehetőségekkel, az vélhetően nem érkezik utána ugyanolyan szenvedéllyel a hálószobába. És ahogy említettem, a netes pornó mindenképpen hat a személyre: érdekes, változatos kielégüléshez juttatja a felhasználót, így aztán jellemzően egyre gyakoribbá válik a fogyasztása, és egyre inkább eltolódik az extrémitás irányába is.

Utóbbi azért nem feltétlenül törvényszerű…
Nem törvényszerű, de sok esetben jellemző. És nem is elsősorban a konkrét forma a lényeg ebből a szempontból, hanem főleg az szokott problémát okozni, hogy a párkapcsolati szex sokak számára unalmassá válik a látottakhoz képest. Márpedig a szexuális izgalom, mint a nevében is benne van, izgalmat jelent (és az erekció kialakulásának feltétele) – tehát pont a lényege vész el, ha unalmassá válik. A korábbi ingerek megszokottá válnak, és ahhoz, hogy a szükséges izgalmi szint kialakuljon, fokozni kell rajta. A hatás ebből a szempontból nem különbözik az alkohol vagy a kábítószer rabságától, ahol szintén egyre nagyobb adagra, s általában egyre keményebb anyagokra van szükség ugyanazon állapot eléréséhez.

Nőkre vonatkoztatva mi a helyzet ezen a téren? Gondolok itt elsősorban például A szürke ötven árnyalata és a szado-mazochista szex kultuszára…
A vámpírfilmeket is elsősorban a nők nézték, de attól, hogy valaki izgalmasnak találja az ilyesmit, még nem vágyik rá automatikusan, hogy kiszívják a vérét. Ha A szürke ötven árnyalatából kivesszük a szexuális elemeket, gyakorlatilag egy romantikus lányregényt kapunk, ahol a szűz, egyetemista diáklányra rátalál a jóképű, gazdag herceg. Ez nem más, mint egy nagyszerű giccs.

Létezik arra nézve bármiféle adat, hogy a kapcsolatok hány százalékában okoz problémát valamelyik fél pornófogyasztása?
2009-ben az amerikai válóperes ügyvédek kamarája közzétett egy adatot, és eszerint a válások több mint 50 százalékában vádirati pontként szerepelt az internetes pornó, természetesen elsősorban a nők oldaláról. Miközben a férfiak pozitívabban viszonyulnak ahhoz, ha a partnerük érdeklődik a pornó iránt, a biológiai különbségek folytán a felnőttfilmek akkor mennek inkább a párkapcsolati szex rovására, ha a férfi merül el e „plasztik romantika” birodalmában. Korunk paradoxona, de napjainkban igaz, hogy a szexmentes kapcsolatok többségében a férfi nem kezdeményezi a szexet: sokan a pornóhoz képest kevésbé vágynak már a viszonylag megszokottá vált párkapcsolati együttlétekre. A szexuális izgalom elvárt szintje egyre magasabbra kerül, s ez a küszöbemelkedés árt a férfipotenciának. Először az ejakuláció válik nehezebbé az együttlét során, ezt követően az erekció is visszaesik bizonyos pózoknál, illetve a helyzetváltások során, végül a férfi kerülni kezdi a szexet mindenféle indokkal. Ez pedig csapdahelyzet, hisz a kudarctól való félelem miatt egyre ritkulnak az együttlétek, s ezzel párhuzamosan még fontosabbá válik az önértékelés helyreállítása miatt a felnőttfilm: „Ugye, hogy semmi bajom, hisz így minden rendben!” Ilyenkor kezdődik a partner hibáztatása, hogy nem úgy néz ki, nem úgy viselkedik, mint a pornószínésznők, nincs olyan technikája, illetve nem eléggé nyitott az újdonságokra. A nők esetében a pornó gyakran inkább meghozza az étvágyat, vagyis az internet szexuális célú használata a nőket jóval kevésbé vonja el a párkapcsolati szexualitástól.

Azért nyilván nem csak negatív hatása lehet a pornónak…
Természetesen nem. Sőt, nők esetén sokszor kimondottan pozitív is lehet a hatás, kiváltképp, ha valaki nagyon prűd, korlátozó, tiltó neveltetésben részesült. Ilyen esetekben a szoft pornó segítheti a saját vágyak felismerését, és rendelkezik egyfajta normalizáló hatással is: elfogadottabbá tesz bizonyos vágyott viselkedéseket, illetve technikailag is ötleteket adhat. Viszont sajnos, ha a férfi elhiszi, hogy ez jó a nőknek, illetve ezt az együttléti formát sajátítja el, az nagyon eltávolít a gyönyörök lehetőségétől. A pornó többnyire torz képet mutat a női szexualitásról. Itt a nő a folyamatos szexuális izgalom állapotában van, egy meglehetősen ninfomániásan ábrázolt teremtmény, aki amint megpillant egy vadidegen férfit, rögvest ráveti magát, majd végeláthatatlan orgazmus-sortüzeket él át. Ha valaki a pornófilmek alapján mégis elhiszi, hogy a nők így működnek, és utána ezt várja el a partnerétől, az komoly gondokat okozhat. Kiváltképp a serdülő lányokra van negítív hatással, akik azt látják, hogy ők nem így működnek, s ez súlyos szorongást kelt bennük. Azt hiszik, hogy velük van baj, s eltávolítja őket saját valódi szexualitásuktól. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a pornófilmekben színésznők játszanak, nem véletlen adnak az alakításokért díjakat is. A filmekben szinte minden megjátszott: a hangok, a mimika, a női orgazmusok. Elég sokat elárul arról, mennyire az „élhető” szexualitásról szól, hogy forgatás közben nők esetében a gátszakadás a leggyakoribb sérülés. Itt elérkeztünk egy másik fontos ponthoz: az ötven legnépszerűbb pornófilmet elemezve kimutatták, hogy a jelenetek 88 százaléka tartalmazott fizikai agressziót, ami elsősorban a nők ellen irányult, s amire a nők jellemzően élvezetet mutattak. Csupán 5 százalékban érkezett a férfi agresszív viselkedésével szemben valamiféle ellenállás, vagy negatív reakció. Továbbá, a filmekben bemutatott macsószexnek, „favágóstílusnak” szintén semmi köze az erotikához, a szeretkezés, a szexualitás művészetéhez: a tantra például pont azt mutatja, hogy fizikailag, érzékszervi szinten sem ez a durva együttlét jelent magas szintű élvezetet, szenzoros élményt. A brutális, előjáték nélküli szex inkább fájdalmat okoz sok esetben, és emiatt aztán azt sem szabad elvárni, hogy a nőkből olyan reakciót váltson ki a való életben egy ilyen közeledés, mint a filmekben. Sok nő ugyanakkor mégis megjátssza ilyenkor az örömöt, mivel nem akarja elveszíteni a partnert, aki pedig eltántoríthatatlanul hisz abban, hogy a nővel van a baj – hisz minden korábbi barátnője élvezte… Sajnos, így lassan a férfiak valóban csak színészi orgazmusokkal találkoznak a filmekben és az ágyban – s nem ismerik meg azt, milyen, amikor egy nő teste valóban megremeg a gyönyörtől.

Ami a pornó extrémitását illeti, látszik valahol a vége ennek a folyamatnak, vagy határ a csillagos ég?
Valahol már nagyjából elérkeztünk a szeretkezések temetésére, elég, ha csak Japánra tekintünk: a mangapornó mellett a polipok és a szexuális tartalmú videójátékok jelentik sok japán fiatal számára az elsődleges szexuális kielégülést, ahonnan már nem nagyon lehet hová továbblépni, hiszen élő ember nem tud olyasmiket produkálni, amik ezekben a rajzfilmekben megtörténhetnek. A harmincas éveik elején járó fiatalok átlag egy randevút tudhatnak maguk mögött, sokaknak egyáltalán nincs, illetve nem is vágynak valós szexuális partnerre. A 3D-s pornófilmek megjelenése a következő években csak fokozni fogja ezeket a tendenciákat világszerte, hiszen ezek révén teljesen élethűen ott találhatjuk magunkat a legizgalmasabb szexjelenet közepette. Ha pedig ezt az élményt a legmodernebb technikai segédeszközökkel kombináljuk, a nemi szerveknél is olyan fiziológiai kielégülés élhető át, amit élő ember nem tud produkálni. Vagyis eljutottunk a falanszteri víziókig… A gépek gyorsabbak, mint az ember, tudnak repülni, nagyobb a memóriájuk, jobban sakkoznak, és már a szex terén is nehéz velük versenyre kelni. Egy ponton azért mégis látok kapaszkodót, s talán ez a legfontosabb: a gépek nem tudnak érzelmeket kifejezni. Ez az egyetlen remény, hiszen mindkét nem számára bizonyítottan az érzelelmgazdag, szerelmes szex jelenti a legnagyobb élményt. De egyelőre sajnos vesztésre állunk a gépekkel szemben, és vesztésre állnak a párkapcsolatok is.