Egy tudós nő élete dióhéjban

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2016. 

prof. dr. Zelkó Romána dékán asszony

dr. Zelkó Romána
Akivel beszélgetni szeretnék közéleti személyiség. A kíváncsiság dolgozik bennem, hogy megismerjem a budapesti Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományi Karának dékánját, Zelkó Romána professzor asszonyt. Nem volt problémánk a kora reggeli találkozást illetően, mert a gyógyszerész kar első embere is korán kezdi a napi pensumot. Mentem is egy forró augusztus végi napon. 

Professzor Asszony, kérlek, meséljél magadról, családodról és arról, ki volt az a családban, aki úgy gondolta, ezt a különleges nevet adja neked: Romána?
1968. május 16-án Budapesten születtem. Édesapám Zelkó Zoltán térképész, kutató volt, aki Peruban a légi felvételeken jól kirajzolódó ún. Nasca-vonalakat kutatta, és egy elméletet állított fel a keletkezésüket magyarázandó. A kutatás eredményét összefoglaló művet 1982-ben a Magvető Kiadó megjelentette.

Édesanyám Rákli Ilona gazdasági szakemberként töltött be vezető pozíciót. Kiváló matematikai érzékkel rendelkezett, középiskolás korában megnyerte az Arany Dániel Országos Matematika Versenyt. Édesanyám fiatalon megromlott egészségi állapota miatt, és mivel a szülei Szombathelyen éltek, a család úgy látta jónak, ha a nagyszülők felügyelik az életem. Nagyon szerettek és óvtak, én is mély szeretettel kötődtem hozzájuk. Nagymamám egy többgenerációs tanító családból származott, maga is tanító volt, aki végtelen türelemmel foglalkozott velem, de követelt is. Arra nevelt, hogy meg tudjak állni a saját lábamon az életben, és megfelelő színvonalon teljesítsek. Ami érdekel, az mindig központi helyet foglaljon el a gondolataimban és cselekedeteimben.

A Romána nevet pedig apai nagynéném után kaptam, aki szintén Romána, és a család szlovén ágának tagjaként Muraszombaton élt.

dr. Zelkó Romána

Miért választottad a gyógyszerészhivatást?

Már középiskolában is érdekelt az orvoslás, de a kémia, a gyógyító anyag ismerete is. Mindkét tudományág a gyógyszerészet területén központi helyet foglal el, akár a kutatásra, akár a gyógyításra fókuszálunk.

 

Az egyetemen 1986-91-ig volt olyan előadó, aki nagy hatással volt későbbi pályádra?

Igen, egyetemi előadóként Kőrös Endre Széchenyi-díjas akadémikus, az ELTE Általános és Szervetlen Kémia Tanszékének professzora. Majd az egyetem elvégzése után doktori témavezetőm, Rácz István professzor úr, aki 20 évvel ezelőtt arra buzdított, hogy ösztöndíjas tanulmányokat folytassak az európai gyógyszertechnológiai iskola egyik kiemelkedő helyén, a belgiumi Genti Egyetemen.

Egyetemi oktatóként pedig Noszál Béla professzor úr, aki a kari és egyetemi közéletbe bevezetett, akinek iskolateremtő egyetemi oktató tevékenysége mintaértékű. Őszinte hálával tartozom Vincze Zoltán professzor úrnak, aki bízott bennem, amikor az általa vezetett Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetbe hívott, lehetőséget és szabadságot biztosított a kutatómunkám megvalósításához is.

 

Közben a genti egyetemen töltött ösztöndíjas időd megismételted, jól érezted magad?

Nagyon sokat köszönhetek Gentnek. Kitágította a világot és megismertem új és más kutatási módszereket.

 

Az itthon töltött időszakokat is kemény munkával töltötted. Mi történt itthon?

Igen. Az Egyetem elvégzése után a Kar Gyógyszerészeti Intézetébe kerültem (1991-2000) egyetemi gyakornoknak, ott neveztek ki tanársegédnek, majd adjunktusnak. 2000-ben Vincze Zoltán professzor úr, a Kar akkori dékánjának meghívására az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet Galenusi Laboratóriumába kerültem vezetőnek, majd 2001-ben egyetemi docensi címet kaptam.

2003-2009-ig a Gyógyszerésztudományi Kar dékánhelyettesének, majd 2004-ben intézetigazgató-helyettesnek, 2005-től intézet-igazgatónak, 2009-től egyetemi tanárnak neveztek ki, és 2013-tól a Kar dékánjának választottak. Közben 2008-ban megszereztem az MTA doktora címet.
dr. Zelkó Romána

 

Persze ezek a kinevezések, mint mindenki tudja, sok kutatási eredménynek és lelkiismeretes oktató munkának a következménye.

Az egyetemi oktatás mindegyik szintjén, mind a gyógyszerész graduális képzésben, mind pedig a posztgraduális képzésben részt veszek.A Gyógyszerészeti Intézetben Gyógyszertechnológia, Ipari gyógyszer-technológia tantárgyak keretében tartottam gyakorlatokat és előadásokat. 2000-től az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetben Gyógyszerügyi minőségbiztosítás és Kórházi-klinikai gyógyszerellátás témakörökben előadásokat tartok, 2005-től a gyógyszerügyi szervezéstan tantárgy előadójaként, magyar és angol nyelven. Részt veszek az egyik Záróvizsga Bizottság munkájában.

Rendszeres előadója vagyok a szakgyógyszerész-képzés és továbbképzés tanfolyamainak. A doktorképzésben a Gyógyszertudományok Doktori iskola törzstagja és témavezetője vagyok. Témavezetésem mellett 11 hallgató védte meg sikeresen Ph.D. értekezését, köztük dr. Kovács-Kiss Dorottya gyógyszerész Promotio sub auspiciis praesidentis Rei Publicae kitüntetéses doktori fokozatot szerzett. Jelenleg is 5 hallgató munkáját irányítom, közülük ketten fokozatszerzés előtt állnak. Egyikük, Sebe István vegyész 2016-ban a Semmelweis Egyetem leginnovatívabb Ph.D. munkáért járó Innovációs díjában részesült.

 

Szépen ívelt a pályád felfelé. Publikációk sora jelent meg tolladból, mert a kutatás életelemed. Ahogy utánanéztem, érdeklődési köröd nem egyirányú. Elárulnád az Olvasóknak, mi az, ami legjobban érdekel, mely terület az, ahol úgy érzed maradandót alkottál?

Azt gondolom, hogy az indulás minden pálya meghatározója. Számomra ez a gyógyszertechnológia volt, elsősorban szilárd gyógyszerformulálás, és ahhoz kapcsolódóan a gyógyszer-készítés során alkalmazott segédanyagok fizikai öregedési folyamatainak vizsgálata a relaxációs jelenségek (entalpia, térfogati relaxáció) követésével, azaz a segédanyag-öregedés molekulaszerkezeti hátterének tanulmányozása összefüggésben a segédanyagot tartalmazó gyógyszerforma stabilitásával. A pozitron élettartam spektroszkópiát először alkalmaztam makromolekuláris gyógyszerhordozók és különböző gyógyszerformák mikroszerkezetének vizsgálatára, a rendszer makroszerkezeti stabilitásának előrejelzésére.

A gyógyszerformák szinte kivétel nélkül sokkomponensű rendszerek, stabilitásuk követése során középpontban a ható- és segédanyagok elsődleges kémiai kötéseit érintő változásai állnak. Sokkal kisebb figyelem irányul a másodlagos, gyenge kötéseket érintő változások követésére. Ugyanakkor ezek a folyamatok a gyógyszerforma funkcióval összefüggő tulajdonságait (pl. hatóanyag-felszabadulás, mechanikai tulajdonságok) jelentősen módosítják, meghatározzák a hosszú időtartamú stabilitását. Én ezzel a területtel kezdtem foglalkozni, ami tulajdonképpen összetett, polimer tartalmú rendszerek szupramolekuláris jellemzése különböző fizikai-kémiai vizsgálómódszerek kombinációjával, azzal a céllal, hogy minél pontosabb képet kapjunk a szerkezet-változás dinamikájáról. Ennek ismeretében a gyógyszerforma összetétele optimálható. Jelenleg munkacsoportommal korszerű technológiai eljárással, különböző szálképzési módszerekkel polimer alapú mikro- és nanoszálas rendszereket formulálunk, amellyel kihasználjuk a technológia adta előnyöket. Ezek a rendszerek szerkezetükből adódóan kedvező tulajdonságúak, megnövelik a beágyazott hatóanyag oldódási sebességét és oldhatóságát is, így rosszul oldódó hatóanyagok biohasznosíthatósága növelhető. A stabil formuláció létrehozásához a hagyományos gyógyszerforma-vizsgálatok mellett, a mikro- és makroszerkezeti jellemzőik közötti összefüggések megismerése is szükséges.

 

Volt-e olyan terület, melyet nem Te választottál, hanem „rád osztottak”, de most utólag úgy látod érdemes volt a kapott témával foglalkozni, és a karrieredhez ezek a finoman rád beszélt kutatások – igen is hozzájárultak, hogy azzá válj, aki most vagy.

Rögtön az indulás ilyen volt. Nagyon szerettem volna a Gyógyszerészeti Intézet Kémiai Laboratóriumában dolgozni. Ezzel szemben Rácz professzor úr, későbbi témavezetőm, az Intézet akkori igazgatója az Üzemi Gyógyszertechnológiai Laboratóriumba helyezett, aminek a felszereltsége, műszerezettsége a szűkös források miatt meglehetősen elmaradt a kor színvonalától. Ez eléggé behatárolta a kutatási lehetőségeket, ugyanakkor külső együttműködő partnerek keresésére ösztönzött. Később pályázati és egyéb forrásokból sikerült jelentősen korszerűsíteni a laboratóriumot. Ma már azt látom, hogy ez önállóságra késztetett, amelyből máig tartó, azóta kiszélesedő együttműködések születtek, valamint a gondolkodásmódomat is jelentősen átalakította. Ráirányította a figyelmemet a hagyományos kémiai analitikai vizsgálómódszerekkel követhető, elsődleges kémiai kötéseket érintő változásokról a másodlagos kötéseket érintő, fizikai-kémiai, kolloidfizikai interakciók szerepére mind a gyógyszerformulálás, mind a készítmények stabilitása során. 

dr. Zelkó Romána

 

Beszéljünk arról is, hogy mint oktató és dékán változtatnál-e a képzés, illetve szakképzés struktúráján, van-e olyan szak, amit úgy érzed kiemeltebben kellene oktatni?

Professzor Asszony Te is úgy látod, hogy bárhová visz bennünket a Sorsunk, meg tudjuk állni a helyünket, mi gyógyszerészek, és a mi „más” szemléletünket hozzáadva az új területhez, még pótolhatatlanokká is válhatunk?

Oktatóként és a Kar dékánjaként a képzéssel kapcsolatos legfontosabb célnak azt tartom, hogy olyan gyógyszerészeket képezzünk, akik az őket foglalkoztató két legnagyobb munkaerő-piaci ágazatban, mind az egészségügyben, mind a gyógyszeriparban megállják a helyüket. Ennek alapja képzésünk interdiszciplináris jellege, amit megőrzendő értéknek tartok, különösen napjaink rendkívül gyorsan változó környezetében. Csak megalapozott elméleti és gyakorlati ismerettel rendelkező, azt szintetizálni képes, felkészült, ”edzett” szakemberek tudnak egy gyorsan változó, kihívásokkal teli környezethez alkalmazkodni az aktuális munkakörben. Tudományegyetemi képzésünk célja a tudás átadása mellett az ismeretekre nyitott szemléletmód kialakítása is.

A képzési struktúra változtatását semmiképpen sem tartom járható útnak a képzés eredményességének javításában. Sokkal hatékonyabbnak gondolom már rövidtávon is, az egyes tantárgyak tartalmi elemeinek megújításával, tematikájának összehangolásával, valamint új, szabadon választható szaktárgyak elindításával történő folyamatos változtatást. Az újonnan meghirdetésre kerülő tantárgyak csoportba rendezhetők, így a különböző szakirányok iránt érdeklődő hallgatók egy-egy tantárgycsoportot (pl. ipari, kórházi-klinikai orientáció) is választhatnak. A gyakorlati kérdéseket probléma alapú oktatási módszertannal feldolgozó szemléletnek az eddiginél nagyobb teret kell szentelnünk, szükséges a szakgyakorlati képzésünket megújító oktatási program létrehozása.

A különböző gyógyszerészi tevékenységek speciális és aktuális elemeinek elsajátítását és szinten tartását az egyetem utáni szakképzésnek és a folyamatos továbbképzésnek kell biztosítania.

A közelmúlt eredményének tekintem, hogy a szakképzések és kötelező szinten tartó továbbképzések tematikáját megújítottuk, gyakorlatorientált oktatási programot indítottunk mind a gyógyszerellátási, mind a kórházi-klinikai szakirányban. További célunk, hogy a kevésbé népszerű szakági programokat is vonzóvá tegyük az érdeklődő kollégák számára.

Ugyancsak a közelmúlt eredménye, hogy a kórházi-klinikai gyógyszerészeti területre sikerült több tehetséges pályakezdő rezidenst megnyernünk, akik a klinikai gyógyszerészi tevékenységük során az egyetemi fekvőbeteg-ellátás különböző területein járulnak hozzá a minőség gyógyszeres terápiához.  Itt a további célunk a szakmai motiváció fenntartása, amellyel hosszútávon biztosítható a klinikai gyógyszerészi jelenlét az egyetemi klinikákon.

Meg tudjuk-e állni a helyünket? Úgy gondolom, hogy ennek két pillére van; az egyik a tanítás, a másik a tehetség. A tanítás akkor jó, ha szeretetteljes légkörben, szakmailag hibátlanul, hierarchikus viszonyok között folyik. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen aki tanít, annak követelnie kell. Szerencsére oktatásunkat nagymértékben ez jellemzi. Természetesen ebben a teljesség felé kell törekednünk. Egy ilyen képzés képes olyan szakmai és pszichés ”edzettséget” adni, ami ha kellő egyéni elszántsággal társul, bármilyen területen meg tudjuk állni a helyünket.

 

A tudományon kívül mi az, ami nagyon kedves időtöltésed? Mit szeretnél még csinálni, ha megadatik hozzá az idő?

Nagyon szeretek zenét hallgatni. Újabban sok operát, operarészletet hallgatok, különböző előadók interpretálásában. Egy-egy előadás néha annyira megérint, hogy akár százszor is meghallgatom.

Sokat járok képzőművészeti kiállításokra, múzeumokba, galériákba. Kedvenceim az impresszionisták, posztim-presszionisták alkotásai. Egy-egy szombaton az Ecseri bolhapiac kavalkádjában kutakodni is rendkívül izgalmas, érdekes időtöltés. És persze imádok utazni. Remélem, hogy még vár rám néhány szép élmény.

 

Értékes életutat ismertünk meg mi együtt. Azt hiszem leszűrhetjük a tanulságot, nincs egyszerű és megismételhető, vagy a Teremtő számára és számunkra nem értékes élet.

Romána professzor asszony kívánjuk, hogy szakmai és közéleti életed továbbra is sikeres és példamutató legyen, és fáradhatatlanul tudjál munkálkodni kollégáid javára.

 

Köszönöm a beszélgetést!

 

G.M.A.