Ben Pearl - zeneszerző, III. éves gyógyszerészhallgató

Fiatal művész gyógyszerészhallgatók Debrecenben
A gyógyszerész karok tanáraival a továbbképzéseken találkozva kértem, adják meg azon hallgatóik elérhetőségét, akik a gyógyszerészeti tanulmányaik mellett még elkötelezetten foglalkoznak valami mással, ami nem szükségeltetik a mi hivatásunk gyakorlásához, de ez a tevékenység értékesebbé, szélesebb látókörű emberekké formálja őket. Dr. Bácskay Ildikó egyetemi tanár komolyan vette a kérésemet, és megadott három nevet a hallgatói közül.

Ben Pearl
A következő beszélgető partnerem is megérkezett, aki még Dóránál is magasabb, és hogy gyengéd szálak fűzik őket egymáshoz kétség kívül megállapítható. Ben igazi úriemberként kézcsókkal üdvözli szerelmét. Úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha nem először beszélgetnénk. Semmi titkolózás, semmi zavar, a nyitott könyv nem csukódik be. Megkapom az engedélyt, hogy őt is tegezhetem, köszönettel élek a lehetőséggel.

Ben hogy lehetséges, hogy ilyen szépen, választékosan beszéled a magyar nyelvet?

Édesanyám Jakab Andrea magyar származású. Itt az Aranybika Szállóban dolgozott, és itt élnek szeretett nagyszüleim is. Azonkívül édesapám, akit Eran Pearl-nek hívnak, Izraelből jött ide egyetemre és szintén jól beszéli a nyelvet. Ő vállalkozást vezet itt Debrecenben. Van egy húgom is, Liel.
 

Mióta élsz Debrecenben?

4 éves koromban jöttünk haza Magyarországra.

Mikor kezdtél el zongorázni?
Nagyon korán, 4-5 éves koromban. A szüleim a Simonffy Emil Zeneiskolába írattak be, már 6 évesen az osztály előtt játszottam.

Mit jelentett Neked a zene, a zongora?
A megnyugvást, a kiteljesedést és a megélést. Egyszerűen felszabadító érzés játszani.

Mely darabokat szereted a legjobban?
A romantikát és Beethovent, most kezdem Bach-ot megérteni, és megszeretni.

Milyen pályát választottál magadnak?
Állatorvos szerettem volna lenni, de látva az állatok szenvedését lemondtam róla. Azután orvos akartam lenni, de látva a dr. House-t, úgy gondoltam nem nekem való. Akkor mégis hogyan segítsek a rászorulókon? Maradt a gyógyszerészet. A szüleim ugyanis nem akarták, hogy zenész legyek.

Hogyan történt, hogy lemaradtál az évfolyamról?
Minden ment simán, de jött a fizika, kémia … és ez sorsszerű volt, mivel ha nem akartam volna kitölteni a „közbejött” szabadidőt egy angol nyelvtanfolyammal, nem ismerem meg Dórát. De ennek be kellett következnie! Úgy hiszem nincsenek véletlenek.

Kik a kedvenc tanáraid?
Lente Gábor professzor úr, Vasvári Gábor gyógyszertechnológus, és Szabó Attila tanár úr.

Hol fedezték fel a Karon, hogy Te zenét is szerzel és zongorázol is?
A Zenélő Medikusok Klubjában játszottam saját szerzeményem, melynek címe: „Fohászkodás a Hatalmashoz”.  Szintetizátoron is játszom, de ott szimfonikus zenét. Most egy Csajkovszkij darabot fogok előadni a következő koncerten.

Mi az elképzelésed, mint patikus, hol szeretnél dolgozni?
Jelenleg a patika a cél. Úgy néz ki Dórával azonos elképzelésünk van a jövőnkről.

Akkor egyszerű a képlet, mind a ketten jelenleg a tradicionális patikushivatást akarjátok gyakorolni, amely cél eléréséhez sok sikert kívánok Nektek! A következő koncerteden pedig nagy sikert!

Ennek a három ifjú kollégának a pontosságáról csak a legnagyobb elismeréssel tudok nyilatkozni. Ők „a patikusok” - már most.