Mindig azt tenni, ami hasznos és ami számomra jól esik

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2016. 

dr. Bóna Viola gyógyszerész

dr. Bóna Viola
Az Uzsoki utcán reggel munkába menet azt hittem rosszul látok, egy hosszú barna hajú, sudár fiatal hölgy fordult be rollerrel a Parma Produkt teherbehajtó kapuján. A kíváncsiságom nem tűrt halasztást. Ki ez az ifjú – mint közben megtudtam – kolléganőm? 

Talpig ragyogó fehérben beállított hozzám a megbeszélt időpontban Bóna Viola gyógyszerész. Fürkészve néztem ezt a kedves „kislányt” – aki zavar nélkül rollerezik be és parkolja le a kétkerekűjét az autók mellé.

Honnan jársz be Viola? Érdekes, nem minden nap látlak „besuhanni” előttem a kapun.
Igen, mert hol kerékpárral jövök, hol rollerrel. A Városligetnél lakom.

Honnan jöttél? Hol születtél és kik a szüleid?
1986-ban Ajkán születtem. Édesapám Bóna Csaba autószerelő, Édesanyám Gróf Márta gyógyszertári asszisztens. Ajkán a Horizont Patikában dr. Szalay Balázs gyógyszerész a főnöke. Egyébként van egy leánytestvérem, Lilla, ő biológus, az ELTÉn mesterképzős.

Hol érettségiztél, mi volt a kedvenc időtöltésed?
Pápán a Református Gimnáziumba jártam, kémia volt a kedvenc tantárgyam. Édesanyám a Dobán működő Szanatóriumban dolgozott, és Somlószőlősön az Angyal Patikában. Mátyásné dr. Bódis Angéla gyógyszerész volt a főnöke mind a két patikában. Sokszor megfordultam ezeken a helyeken és érdekelt mi történik ott a fehér falak között. De nemcsak édesanyám munkahelyei mozgatták meg a fantáziámat, hanem a test edzése és a csapatjáték is. Bármilyen hihetetlen Somlószőlősön focicsapatban játszottam, kézilabdáztam. Jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre és a pécsi gyógyszerészkarra úgyszintén. Felvettek mind a két helyre. Az utóbbi mellett döntöttem, de ötvöztem a tudományt a kézilabdával és a néptánccal, és el ne felejtsem, jógázom is.

dr. Bóna Viola

Volt kedvenc tanárod?
Hogyne, Perjési Pál professzor úr és Benkő András tanár úr. Nagyon szerettem az előadásaikat és vártam az óráikat. 2010-ben végeztem. Kicsit hosszabb idő alatt, de csak azért volt, mert pár leányismerősömmel, akikkel franciául tanultunk a gimnáziumban, úgy gondoltuk, menjünk ki egy évre Franciaországba megtapasztalni: ott tényleg nem tudják hol van Magyarország, van-e magyar nép? A franciák tényleg úgy tudják, hogy fővárosunk Bukarest és nem is hallottak Budapestről?
Hát ez mind bejött. Nem volt könnyű az az egy év 4 gyermek mellett, de a kurzus, amire a gyerekek szüleinek be kellett engem fizetni, az valóban átölelte francia nyelven a történelmüket, művészettörténetüket, stb. igazi francia műveltséget adott. De már alig vártam, hogy hazajöhessek, pedig a pénzemet és szabadidőmet Franciaország megismerésére fordítottam.

Mikor végeztél, hol szándékoztál elhelyezkedni?
Budapestet céloztam meg, úgy éreztem kell a nyüzsgés. Először az Aquincum Patikában dolgoztam, itt megismertem egy kicsit a köz-forgalomban dolgozó patikuséletet. Bele kellett kóstolnom egy országos intézet munkájába is, ez volt az OÉTI. 
Most itt vagyok a harmadik területen, a Parma Produktban. Munkaköröm: termelésirányító. Kell hozzá a technológia mélyebb ismerete, szeretném ezen a területen megszerezni a szakgyógyszerészi képesítést. Ez most a legközelebbi és legfontosabb célkitűzése az életemnek.

Hogy jutott eszedbe, hogy rollerezzél?
Az OÉTI-ben a munkatársaim megleptek egy rollerrel, mert sokat panaszkodtam, hogy a biciklit a 3. emeletre kellett felcipelnem otthon. A roller sokkal könnyebb!!! Közben budapesti lakos lettem, nem kell albérletre kidobnom a megkeresett pénzt, hála Istennek a lakás igazi öröm számomra és köszönöm ezt a lehetőséget szüleimnek.

Mit szeretsz Pesten? Mivel töltöd a szabadidőd, ha éppen nem rollerezel, vagy biciklizel?
Szeretem a várost, Budapest számomra a világ legszebb városa. Szeretek sétálni, felfedezni új utcákat, kávézókat, szeretek koncertekre vagy színházba járni, nagyon szeretem a budapesti fürdőket.

Hát kedves Olvasó, nem tudom az Ön környezetében van-e diplomás hölgy, aki ilyen kedvesen, magától értetődően állja meg a helyét a két keréken nyugvó keresztrúdon, és közben álmodik, milyen is lesz, ha majd komoly termelésirányítóként organizál, és a munkája révén megszületik majd az első, később a többi új készítmény.

Hajrá kedves Viola, a Városliget fái vigyázzák utadat!