A patikus, aki: Édesanya, zenész, és tudós

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2016. 

Pakóné Dr. Kovács Adriána gyógyszerész

Pakóné Dr. Kovács Adriána
Egy-egy verseny eredményhirdetése után a hallgatóság egymás között elmondja a magánvéleményét. Ezeken a beszélgetéseken a díjazottak sorrendje nem biztos, hogy megegyezik a zsűri döntésével, mert a hallgatóság összetettebb benyomás alapján ítél. 

Ez nem probléma, az a fő, ha van vélemény és érdeklődés egy-egy előadás és előadó személyét illetően. A hallgatóság kérésére mutatjuk be az egyik számunkra érdekes előadás szerzőjét. A magas, szőke, igen határozott fiatal kolléganő nem ijed meg a saját árnyékától, ahogy látom.

Miért is kaptad szüleidtől ezt a nem mindennapi nevet?

Tarnaleleszen majdnem mindenki Kovács, így anyukám egyedi nevet választott nekem és húgomnak is.

Most pedig beszélgessünk a szüleidről, és a testvéredről.
Édesanyám Kovács Lászlóné dr., Millinghoffer Judit, szintén gyógyszerész Tarnaleleszen (Heves megye). Nagyon szerette a kémiát és a biológiát, így némileg predesztinált volt a pályaválasztása. Jelentős eseménye volt életének, hogy a Gyógyszerész Kamara kijelölte: a Parlamentben vegye át a doktori oklevelét, hiszen még két gyógyszerészt adott a Szakmának. Édesapám Kovács László agrármérnök. Két gyermekük született, 1981-ben én, ’85-ben Hajnalka, a húgom. Ő szintén gyógyszerész, neki december 13-án született meg második kisfia. Az általános iskolát Tarnaleleszen jártam. A reál tárgyak érdekeltek, a fizikát különösen kedveltem, de a kémia és matematika is jól ment. Egerben a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy „zenekaros” akarsz lenni?
Általános iskola első osztályában halottam először a helyi ifjúsági fúvószenekart, első hallásra szerelem volt.Mivel fuvolásra volt szükség, kézenfekvő volt, hogy ezt műveljem.
Lehet, hogy Neked kézenfekvő volt, mert a fuvolához is vonzódtál, de ehhez kellett nagyon jó oktató-tanár is.
Kiváló, állami kitüntetésekkel elismert karmesterünk volt, Rákóczi Péter, aki eredetileg klarinét tanár volt. Úgy megbabonázott bennünket, hogy 2000-ig aktív tagja voltam a zenekarnak, hazajártam a próbákra. Mondhatjuk bejártuk egész Európát, eljutottunk Franciaországba, Finnországba, Belgiumba, Németországba. Kellő kitartás és szorgalom kellett ahhoz a szinthez, amit elértünk.

Hogyan érezted magad Szegeden, mint gyógyszerészhallgató?
Be kell vallanom, a gimnáziumban a tanáraim rá akartak beszélni, hogy menjek orvosira. Hála Istennek nem sikerült! Szeretem a választott hivatásom, már az anyatejjel magamba szívtam az illatát, és a gondoskodó szeretetet. Hiszen édesanyámnak szülés után gyorsan vissza kellett mennie dolgozni, így valóban az officina volt az otthonom. Az egyetemen is nagyon jól éreztem magam, nagyon jó kis csoportnak voltam a tagja, de az évfolyam tanulmányi felelőseként mindenkivel folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Egyetemista éveim alatt kollégiumban laktam, így aktív társasági életet élhettem, nagyszerű embereket, későbbi kollégákat megismerve.

Adriana

Kik voltak azok az oktatók, akik meghatározták fejlődésedet?
Hohmann Judit professzor asszony. Első évesként jelentkeztem a Farmakognózia Intézetbe TDK-snak, (ez akkor még nem volt jellemző), így motivációs levelet kellett írnom. A professzor asszony bizalmat szavazott nekem, és felvett diákkörösnek. Tanárnő bevezetett a kutató munka rejtelmeibe, nagyon szép, és eredményes éveket tölthettem az intézetben. Diplomázást követően így nem volt kérdéses, hogy Hohmann tanárnőnél PhD hallgató lettem, disszertációmat 2009-ben védtem. Másik példaképem Soós Gyöngyvér professzor asszony, nála szakvizsgáztam, nagyon örülök, hogy sikerült hozzá kerülnöm. Közben 2008-ban Hódmezővásárhelyre mentem dolgozni.

Az egyetemen játszottál zenekarban?
Igen, a Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekarban játszottam, 2005 óta pedig a Szentes Város Fúvószenekarnak lehetek a tagja, és élvezhetem az együtt zenélés örömteli perceit.

Ki volt a főnököd Hódmezővásárhelyen?
Hegyesné Csomány Mária. Jól éreztem magam abban a patikában, nagyon jó kis kollektívával dolgozhattam együtt.

Később Szentesre költöztetek.
Igen, itt előbb a Rákóczi Gyógyszertárban dolgoztam második gyermekem születése előtt, majd a szülési szabadságról már a szentesi Nagyörvény utcai Pingvin Patikába tértem vissza, mint gyógyszerész. Elmondhatom mindkét gyógyszertárban remek csapatnak lehettem-lehetek a tagja, nagyszerű kollégákkal sodort össze az élet.

Mikor házasodtatok a „szintén zenész” harsona művésszel, Pakó Attilával?
2009-ben, ő a Szentes Városi Fúvószenekar tagja, most már karmesterkedik is. Közben 2010-ben átköltöztünk Szentesre, a férjem ott a zeneiskolában tanít.

Adriana

A patikai munka, a zenekari próbák, fellépések közben született két gyermeketek.
Igen, 2010 májusában Barnabás, 2013-ban Lillácska. Az életem csak úgy teljes, ha a tudománnyal is foglalkozom, így léptem fel a Rozsnyai „színpadára”. A patikai munkán túl jó érzés új kihívásokat keresni, nemzetközi szakirodalmat olvasni, feldolgozni, az előadást megtervezni, kivitelezni, és végül előadni. Nagyon jó volt ismét átélni a fellépés feszültségét. Annak is nagyon örülök, hogy felfigyeltek az előadásomra, és kíváncsiak lettek a magánéletemre.

Hogyan érzed magad a bőrödben, és lesz-e folytatása a patikus, illetve a zenész hivatást gyakorló szülői példának?
Köszönöm szépen a kérdést, nagyon jól érzem magam, mást jelent a siker a laborban végzett kutatás során és mást a betegekkel való törődés során, de szerencsére a gyógyszertári munka során is megkapom azokat a pozitív visszajelzéseket, amik erőt adnak a napi küzdelmek során. Azt hiszem, korai lenne még kijelenteni, mi is lesz majd a gyermekek jövője. Mindketten nagyon kötődnek a zenéhez, de a lassan 6 éves Barnusról elmondható, hogy a „számok bűvöletében” él. (Óvó néni fogalmazott így.) Szülőként mindenben támogatni fogjuk őket, amihez tehetségük és érdeklődésük lesz.

Köszönöm a beszélgetést és örülünk, hogy ennyi elfoglaltság mellett találtál időt számunkra.

GMA