Doc. dr. Stampf György emlékére

(1938-2016)

Dr. Stampf György  

Fogadj be úgy, ha még jóra – konok
ifjú erőmmel jobbat akarok,
érezzem: mozdul óriás tagod:
anyag, de véled lélek is vagyok!
(Illyés Gyula: Hazám)

 

Stampf György nyugalmazott egyetemi docens, sokunk tanára, oktatója, mások igaz, fáradhatatlan barátja, munkatársa, akire mindig számíthattunk, ez év február 4-én örökre eltávozott körünkből.
Akik ismerték, azoknak nem kell bemutatni szakértelmét, elkötelezettségét a szakma iránt, segítőkész kollegiális hozzáállását. A bajbajutott, vagy segítséget kérő bármikor problémájával hozzá fordulhatott és elutasításban bizton nem volt része.

Megmaradt csepeli sváb fiúnak, akinek rend volt a lelkében. Professzor társa röviden így jellemezte: ember, magyar és ízig-vérig gyógyszerész volt. A gyógyszertechnológia tanáraként szerette volna méltó helyen tudni a gyógyszerkészítés csodálatos tevékenységét. Társszerzője volt az állatgyógyászati Fo-No-nak. Mindig is szerette volna az állatgyógyászati készítmények gyógyszertári forgalmazásának megerősödését.
Kultúra iránti érdeklődése kiapadhatatlan volt. Színházban, hangversenyen örömmel fedezte fel a szintén művészet iránt érdeklődő szakmabeli. 
Utolsó pillanatig, míg ereje engedte gyakorlatot tartott, és készültünk a találkozásra, hogy elmondhassa az őrá kíváncsiaknak újságunkban, hogyan is telnek egy fáradhatatlan gyógyszerész, egyetemi tanár (emeritus) úgynevezett „szépkorú” napjai.

Ezzel adósak maradunk örökre.

Nyugodjék békében.
E
mlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.