Minden a garatmandula-műtétekről

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám, 2015.

A mandulaműtétekről rengeteg tévhit és a valóságnak nem megfelelő elképzelés kering a köztudatban, pedig a leggyakoribb fül-orr-gégészeti műtétekről van szó. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a beavatkozásra vonatkozó protokollok nem feltétlenül ugyanazok, mint amik például néhány évtizeddel ezelőtt érvényesültek. Dr. Szalmay Gábor fül-orr-gégész segítségével mentünk utána, mi az irányadó jelenlegi gyakorlat.

drszalmay mandula k

Mi a mandula szerepe a szervezetben?
A mandulák védekező funkciót betöltő szervek, az immunvédekezésben játszanak szerepet. Ezt a rendszert szaknyelven Waldeyer-féle limfatikus gyűrűnek hívjuk, és a garatbemenetben helyezkedik el: részei az orrmandula, a kétoldali fülkürtmandula, a garatmandula és a kétoldali nyelvgyökmandula. A köznyelv elsősorban a garatmandulát emlegeti mandulaként, aminek az az oka, hogy az orrmandula mellett ezt szoktuk műtétileg eltávolítani. A kettőt ugyanakkor nem szerencsés összemosni, mert mindkét beavatkozásnak más az indikációja, és más a jellemző életkor is az efféle műtétekhez.

A fülkürt- és nyelvgyökmandulát nem is lehet eltávolítani?
A nyelvgyökmandulát ritkán lézerrel kezeljük, a fülkürtmandulát nem szoktuk eltávolítani. A garat- és orrmandula esetében azért nem okoz gondot a műtét, mert a többi, bentmaradó mandula jól átveszi a szerepüket. Vagyis az immunrendszer nem károsodik.

És miért kell egyáltalán eltávolítani ezeket a szerveket?
A mandula védekező szervként szűrő funkciót tölt be, ha viszont valami miatt nem működik jól, gyakori a tüszős mandulagyulladás, illetve gócként viselkedik: bizonyos kórokozók felszaporodnak benne, amelyek a vérárammal eljutnak a szervezet egyéb részeire is, és góctüneteket – szívproblémákat, kiütéseket, ízületi panaszokat, foltos hajhullást – okozhatnak.

A garatmandula-műtétekkel kapcsolatos általános felfogás elég sokat változott az elmúlt évtizedek során. Jelenleg milyen előírások érvényesülnek például az életkor vonatkozásában?
A mostani szakmai protokoll alapján a garatmandulát hétéves kor felett lehet kivenni, ezelőtt csak kifejezetten indokolt esetekben. Ilyen eset lehet például, ha akkora egy kisgyerek garatmandulája, hogy légúti akadályt képez. De ebben az esetben sem kivenni szoktuk, hanem megfelezni: azaz mindkét garatmandulának eltávolítjuk a felét. Hétéves kor fölött bármikor eltávolítható a garatmandula, aminek többféle oka is lehet. Az egyik, ha évente kétszer vagy többször tüszős mandulagyulladás jelentkezik. Itt kiemelném, hogy kifejezetten tüszős gyulladásról beszélünk: ha csak enyhébb pirosságról van szó, az általában garatgyulladás részjelensége, és nem indokol műtéti beavatkozást. A másik okcsoport, ha a mandula gócként viselkedik, és szívpanaszokat, ízületi megbetegedéseket, foltos hajhullást, kiütéseket, vagy egyéb rendellenességeket okoz. A harmadik indikáció, ha olyan a mérete, hogy légúti akadályt képez, és a beteg horkol, nehezen lélegzik miatta. A horkolásgátló műtéteknél például sok esetben kezelik, vagy eltávolítják a garatmandulát. A negyedik okcsoport pedig az, amikor úgynevezett mandulakövek távoznak belőle és ezek a kis fehér darabkák, amelyek kellemetlen szájszagot okoznak. A mandula felszínéről ugyanis járatok indulnak a középpont felé, és ezeknek az alján történik meg mikroszkopikus szinten az immunreakció: ezek a kis fehér darabkák az immunrendszer sejtjei és a baktériumok elpusztult állapotban. Emellett pedig bizonyos speciális okok is léteznek, így például szívkatéterezés esetén jellemzően eltávolítják a garatmandulát.

És tényleg annyira horrorisztikus egy műtét a sok vér miatt, mint mondják, ha nincs altatás?
Gyerekeknél csak altatásban végezzük el a műtétet. A felnőtteknél a legtöbben igyekeznek megoldani a dolgot helyi érzéstelenítésben – én nem feltétlenül. Az viszont tévhit, hogy a felnőtteknél veszélyesebb vagy fájdalmasabb a beavatkozás, mint korábban. A gyerekeknek is ugyanúgy fáj utána a műtét helye, és ugyanúgy fennáll a vérzésveszély, az utóvérzések lehetősége, mint a felnőtteknél. Ezek a garatmandulánál nem túl ritkák: elkezd szivárogni a vér a mandula helyéről. Annyi a különbség, hogy ha az 5 liter vérrel rendelkező felnőtt elveszít 1-1,5 litert, az nem életveszélyes, a 8-9 deciliter vérrel rendelkező gyerekeknél azonban már 3 deciliter elvesztése is komoly sokkos állapotot fog eredményezni. Ami a horrorisztikus vérmennyiséget illeti, ez is tipikusan olyasmi, amit a média szeret felfújni. Én igazságügyi orvosszakértőként is dolgozom, és mindössze egy mandulavérzéssel kapcsolatos probléma okozott halálesetet Magyarországon az utóbbi tíz évben. Vagyis ez azt jelenti, hogy amennyiben például egy gyerek elvérzik másnap, a műtét után emiatt, azt inkább szülői felelőtlenségnek nevezném, mintsem szakmai hibának. Egyszerűen nagyon oda kell figyelni a műtét után a betegre. Ha felnőtt, akkor is, de ha gyerek, akkor még inkább.

Rutinműtét a garatmandula eltávolítása?
Egyetlen műtét sem rutinműtét. Úgy gondolom, a szakorvosok tudják, hogy meg kell tanulni „tisztelni” a mandulát is, mert okozhat csúnya dolgokat. Abból a szempontból nevezhető csak rutinnak a beavatkozás, hogy ez az a műtét, amit elvileg minden fül-orr-gégész el tud végezni, és egyben ezek a leggyakoribb fül-orr-gégészeti műtétek is. De oda kell közben nagyon figyelni, hiszen az ember elsősorban tapintás alapján dolgozik: mivel a garat felső részére nem látok be, ki kell tapintani a mandulaszövetet. Ha valaki a műtét közben megkarcolja és hegesíti a fülkürt szájadékát, annak a betege örök életében fülbajos lesz, ha viszont az emiatt érzett félelmében az orvos távolabb megy, és meghagy egy orrmandulasávot, regenerálódhat a problémás szerv. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az orrgarat felső részén, széles alapon ül egy megvastagodott nyirokpárna, és ezt kell gereblyeszerű módon leszedni. Minél jobban leszedem, annál kevesebb az esély a regenerálódásra. A garatmandulánál ugyanígy meg kell találni a megfelelő mértéket, hiszen ha levágom tövig, olyan vérzést kapok a nyelvgyökben, amit ember legyen a talpán, aki elállítja. Amennyiben viszont félek ettől, és nem vágok elég nagyot, ott marad a mandulacsonk, ami továbbra is gondokat okoz majd. Tehát meg kell találni az arany középutat.

Igényel valami olyan speciális rákészülést a műtét, ami kifejezetten a mandulaműtétek esetében megkerülhetetlen?
Nem kifejezetten. Itt is van előzetes vérvétel és EKG-vizsgálat, plusz altatásnál mellkasröntgen, illetve altatóorvosi konzílium, de ennyi. A műtét utáni reggelen rendszerint haza is mehet a beteg, ha nem jelentkezett utóvérzés, illetve rendesen eszik, iszik, nincs láza, és nem hány. De az utóbbi tünetek csak ritkán fordulnak elő.

Mikor kell a műtét után feltétlenül orvost hívni, és mire kell odafigyelni?
Ha vérzik a mandula helye, és itt most nem arról beszélek, hogy a nyál kicsit véres, hanem hogy ténylegesen dől a vér a szájból vagy az orrból, mindenképpen orvost kell hívni. Ugyanígy akkor is, ha 38,5 fok fölötti láz jelentkezik, mert ilyenkor rendszerint felülfertőzésről van szó, amit kezelni kell. Ami pedig az odafigyelést illeti, nagyon csípős, nagyon fűszeres, savas ételeket nem ajánlott fogyasztani, ezek ugyanis károsítják a sebágyat. De a beteg sem fog vágyni ilyenekre, mert ezeket ilyenkor nagyon kellemetlen fogyasztani, legyen szó akár egy sima citromos narancsléről vagy szénsavas üdítőről. Hideget nyugodtan lehet enni. Fontos az is, hogy olyan táplálékot fogyasszunk, amit rágni kell, mert ez mozgatja a garatizmokat, és így el tud távozni a sebágy alján megült váladék, és a fibrinlepedék is jobban kopik a mandulaágyból. Azt illetően megoszlanak a vélemények, hogy mikor tanácsos munkába állni, én azt mondom, ha valaki nem fizikai dolgozó, az a műtét után hét-nyolc nappal már nyugodtan mehet közösségbe. A fizikai megerőltetésektől, sporttól viszont legalább két hétig tanácsos tartózkodni.

www.szalmay.hu