Komoly eredmények a gennyes agyhártyagyulladás elleni harcban

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám, 2015. augusztus

Néhány éve Magyarországon is kötelező a pneumococcus elleni védőoltás. De milyen fertőzésekkel, betegségekkel szemben véd ez az oltás, és miért volt szükség arra, hogy kötelezőként kerüljön be az oltási rendbe? Dr. Mészner Zsófia védőoltási szaktanácsadóval beszélgettünk. Dr. Mészner Zsófia

Milyen baktérium a pneumococcus?
Egy gennykeltő baktériumról beszélünk, amely életkor szerint elsősorban a 2-5 évesnél fiatalabbakra, illetve az 50 éves kornál idősebbekre veszélyes. A kicsiknél leggyakrabban gennyes középfülgyulladást, kevésbé gyakran súlyos tüdőgyulladást, szerencsére még kevésbé gyakran gennyes agyhártyagyulladást okoz, míg az időseknél inkább a tüdőgyulladás jellemző, de náluk is jelentkezik véráramfertőzés, és agyhártyagyulladás is előfordulhat. Maga a baktérium már akár a születés utáni napokban megjelenhet az orr- és torokflórában, de sok tényezőn múlik, mennyire okoz komoly kellemetlenségeket.

Mi tette indokolttá, hogy pár éve kötelezővé tegyék az ellene kifejlesztett védőoltást Magyarországon?
A fertőzés ellen több évtizede van lehetőség oltással védekezni, viszont ezek eleinte csak felnőttek számára voltak törzskönyvezve, és így kerültek alkalmazásra is. Ezek az oltások ráadásul nem adtak túl hosszú védettséget sem. Később kifejlesztettek egy újfajta védőoltást. Mivel a pneumococcus tokos baktérium, a tok térszerkezete alapján különböző fajtáit lehet elhatárolni egymástól, és első lépésben a leggyakoribb hét ellen védettséget jelentő oltóanyag került bele a védőoltásba. Ez már úgynevezett immunmemóriát, azaz tartós, előhívható védettséget képes nyújtani, és csecsemőkortól kezdve hatékonynak bizonyult. A magyarországi bevezetés 2008. október 30-ával történt meg, és ez volt az első védőoltás az oltási rendben, ami ajánlottnak minősült, de nem kellett érte fizetni. Eleinte izgultunk is, mekkora elfogadottsága lesz, ám végül mindenki számára kellemes meglepetést jelentett, hogy mintegy fél év elteltével a gyerekorvosok, védőnők, háziorvosok jó munkájának köszönhetően több mint 80 százalékos lett az átoltottság. Ez amolyan csendes világcsúcsnak is tekinthető, hiszen az önkéntes alapon adható oltások esetében jellemzően sokkal hosszabb idő telik el, mire átmegy a köztudatba a lehetőség, és az emberek megismerik, miről is van pontosan szó. A hétkomponensű oltóanyag később újabb hat komponenssel bővült, ez a fajta védettség 2012 óta érhető el, kötelező pedig azért lett, mert ha továbbra is önkéntes alapú marad, sajnos azon gyerekek majdnem teljesen vagy nagyrészt kimaradtak volna belőle, ahol nem gyerekorvos, hanem vegyes praxisú háziorvos az alapellátó szakember. Utóbbi kör sokkal kevesebb figyelmet fordít a javasolt védőoltásokra a gyerekorvosoknál – ezt természetesen az oltási adatok alapján állapították meg a döntéshozók, hiszen jelenteni kellett az orvosoknak, ki hány oltást adott be. A pneumococcus jellemzően szociálisan lefelé szelektáló fertőzés, és így az a gyerekréteg nem részesült volna kellő védelemben, amely jellemzően épp a szegényebb, ritkábban lakott területeken él, hiszen ezeken a vidékeken látnak el kicsiket is családorvosok. A kötelező oltásokat viszont ők is megkapják, így a pneumococcus elleni védőoltás is társult ezek mellé.

Mit ért az alatt, hogy „szociálisan lefelé szelektáló fertőzés”?
Azt, hogy nagyobb eséllyel betegszik meg súlyos középfül- vagy tüdőgyulladásban az, aki rosszabb szociális körülmények között, rosszabb anyagi lehetőségekkel, zsúfoltabban él, mint például egy városban élő gyerek. Emellett aki jobb szociális körülmények között él, az jellemzően orvoshoz is hamarabb eljut, és megfelelő ellátásban részesül, vagyis a következmények is kevésbé súlyosak nála. De ez minden, emberről emberre terjedő betegség esetén így van.

Milyen eredményeket hozott a védőoltás bevezetése, majd kötelezővé tétele?
A pneumococcus által okozott gennyes agyhártyagyulladás az oltott korosztályból gyakorlatilag eltűnt. Évente átlagosan 50-70 ilyen megbetegedést regisztrálnak Magyarországon, ezek között a kicsik aránya látványosan csökkent. Ez azért örömteli, mert olyan betegségről van szó, amely potenciálisan akár halálos is lehet, és meggyógyulni sem mindig olyan nagy öröm belőle, mivel súlyos, maradandó károsodásokat, szövődményeket okozhat. Ami a tüdő- és középfülgyulladásokat illeti, Magyarországon ezeket a megbetegedéseket – a gennyes agyhártyagyulladással szemben – nem kell kötelezően jelenteniük az orvosoknak, ami előbb-utóbb remélhetőleg változni fog. Pontos számokat csak ezek után mondhatunk majd, de azokban az országokban, ahol folyik adatgyűjtés, egyértelműek a tapasztalatok: a védőoltásnak nagyon látványos hatása van a megbetegedések számának csökkenésében.

Milyen védelem áll rendelkezésre a többi, agyhártyagyulladást okozó kórokozóval szemben?
A Haemophilus influenzae b, azaz HIB baktérium elleni védőoltás a ’90-es évek vége óta szerepel az oltási rendben, ez a kórokozó azóta gyakorlatilag eltűnt az agyhártyagyulladás okozói közül Magyarországon. A harmadik kiemelendő csoport a meningococcus baktérium, amelynek a tok térszerkezete alapján szintén több fajtáját különböztethetjük meg. Ez is jellemzően a 2-5 évnél fiatalabbakra, illetve a serdülőkre jelent komoly veszélyt, viszont járványszerűen szokott előfordulni. Ezek a járványok ugyanakkor – szerencsére – nem gyakoriak. A meningococcus ellen szintén létezik védőoltás, amely az ajánlottak között szerepel, de fizetni kell érte.

Ennél esetleg van rá esély, hogy kötelezővé tegyék?
Nincs is rá szükség. Inkább az lenne kívánatos, hogy magasabb támogatást adjon rá az OEP, és így árban többen hozzáférhetnének.