Bábel, Mephisto, Márti és Bea

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2015. 

dr. Györgyné dr. Horváthy Márta és dr. György Beáta gyógyszerészek

György család
Hévíz a reggeli napfényben tündökölt, a külföldi gyógyulni kívánó fürdővendégek úszógumikkal, hűtőtáskákkal, matracokkal vonultak a tó felé. A „bennszülöttek” az ágyásokból szedték ki az árvácskát, ültettek helyette egynyári színpompás virágokat. A kék templomtól indultam a Tavirózsa Patika felé. A kollégáim már teljes harci díszben fogadták az officinába belépőket. 
Tanácstalan voltam, kihez álljak sorba. Kinyílt a patikaajtó, belépett egy szőke amazon. Valami azt súgta, ő ide tartozik, jó volt a megérzésem. Dr. György Bea, a fiatal gyógyszerésznő állt előttem. Tessékelt befelé az irodába, ahol Édesanyja a szintén szőke és sportos kinézetű dr. Györgyné dr. Horváthy Márta üdvözölt mosolyogva. Velem szemben a két talpraesett, csinos fehér köpenyes patikus érdeklődve figyelt.

Az első kíváncsi kérdésem: Márti vajon Te vagy az első a családban, aki ezt a hivatást választotta?
Aki megkapta a gyógyszerész diplomát az valóban én vagyok a családban. Aki gyógyszerész szeretett volna lenni, az bizony nem! Ugyanis anyai nagyapám, Brunner József ezt a pályát akarta volna választani, közbe jött azonban a II. Világháború. Vegyeskereskedőként dolgozott Kiskundorozsmán. Megnősült, elvette feleségül Dudás Rózsát, három leányuk született. Majd 1949-53-ig ők is megtapasztalták a hortobágyi kitelepítés „gyönyörűségeit”. Erről talán nem beszélek, mert már több film, több könyv is szólt a kitelepítettek szörnyű körülmények között múló napjairól, és éveiről. Édesanyám a legkisebb leány volt, Brunner Anna. Romantikus szerelem szövődött Horváthy Tibor volt nemesi származású tehetséges gazdász és közte. Későbbi Apukám mindenhova követte a kitelepített családot. Kenderesen megtartották esküvőjüket, én ott születtem. 1961-ben átköltöztek Szegedre.

György család

Mi szerettél volna lenni?
Testnevelő tanár. Mindig szerettem sportolni, úgy látszik azonban a gyerekeknek meg kell valósítani az Ősök álmait. Említettem, Nagyapám gyógyszerész akart lenni, de közbe jött a háború, majd Édesanyám szerette volna ezt a hivatást választani, de azt keresztül húzta a kitelepítés és a férjhezmenetel. Így én gondoltam egy nagyot és 1972-75-ig elvégeztem a Gyógyszerész Kart Szegeden. A technológiát szerettem, kedvencem Gábor tanár úr (Mixi) és Kedvessy professzor úr voltak. Az egyetemi évek alatt megismerkedtem György Endrével, aki orvostanhallgató volt és Ajkán szigorlóskodott. A diploma kézhezvétele után Várvölgyre helyezték körzeti orvosnak és én mint felesége követtem őt.

Melyik patikában dolgoztál? Valami azt súgja, azt a nevet hallom, amit a külső megjelenésed sugall.
Kitalálhatod, dr. Kovács Pál volt az almafa és mi váltunk a terméssé és hasonlatossá a fához. Hála Istennek! Tehát a Főtéri Patikába jártam be dolgozni, élveztem a keszthelyi életet.

Mikor születtek a gyerekeitek?
1977-ben Endre, aki jelenleg az Édesapjával alapított Bt.-ben turisztikával foglalkozik és gazdálkodik. 1981-ben látta meg a napvilágot Bea, aki kitérők után, de végül is kollégám lett és utódom lesz.

György család

Beával folytatjuk a beszélgetést, csak először kíváncsi lennék, hogyan kerültél Hévízre?
2006-ban jöttem ide. Bálint József gyógyszerész úr szerette volna, ha nekem adná át ezt a patikát. Akkor 2 gyógyszerész és 5 asszisztens dolgozott itt. A Sors másképp rendezte az életünket, Gyógyszerész úr elutazott Pécsre egy szakmai rendezvényre, és ott érte a hirtelen szívhalál. Így váratlanul megörököltem ezt a patikát. Jelenleg a Tavirózsában 2 gyógyszerész és 3 asszisztens dolgozik. A szezonban nagyon nehéz, mert sok a munka, de szezonon kívül meg jó lenne, ha nagyobb lenne a forgalom. Sokszor olyan ez az officina tavasszal és ősszel, mint Bábel tornya, mindenki a saját nyelvén beszél, mondja el kívánságát, mit szeretne hazavinni a sikeres kúra után. A németek fegyelmezetten állnak sorban, az ukránok és az oroszok kíváncsiak, tanulni szeretnének, megismerni az itteni palettát, és kiválasztani azt, ami a legjobb, és árban is megfelel. 

Kedves Olvasó, most a lovagló és istállót saját kezével építő, és a saját lovát saját kezével csutakoló, a vendéglovat is szeretettel gondozó fiatal gyógyszerésznőt, dr. György Beát vallatom életéről.

Nem lovon születtél véletlenül?
Nem, de Karmacson volt először Édesapám lovardája, oda elvitt ismerkedni a lovakkal és lovagolni tanulni. Csillag volt az első lovam. Szeretem a lovakat, a kutyákat, mondhatom, az állatokat általában.

Estél le lóról?
Hogyne, jó párszor. 7 éves voltam, amikor a kezem eltörött, de visszaültettek a lóra azonnal, mert ezt így kell csinálni!

György család
 

Beszélgessünk közben arról is, hogy a lovaglás mellett iskolába is jártál, nem?
Igen, az Egri József Általános Iskolába. Mindig atletizáltam, röplabdáztam, majd beiratkoztam a sporttagozatos Vendéglátó Szakközépiskolába. 3 éves korom óta ritmikus gimnasztikára jártam, Keszthelyen a női futball csapatban is játszottam. Felvettek a Testnevelési Egyetemre Budapestre, tanári képesítést kaptam. A válogatott szteppaerobik csapattal megjártam az ausztráliai világbajnokságot. Akkor csökkentették az iskolákban a sport-, testnevelés órák számát, nem lehetett elhelyezkedni, nem volt hová, és amit tanultam nem volt hol kamatoztatnom. Láttam Anyu néma kívánságát és jelentkeztem Szegedre, ahová felvettek, és másod diplomásként elvégeztem a Gyógyszerész Tudományi Kart.

Ki volt a kedvenc tanárod?
Paál professzor úr, ő velem mindig kedves és korrekt volt.

Hogy bírtad ki Szegeden a lovad, Mephisto nélkül?
Mindig rohantam haza, hogy lássam, hogy gondozzam. Most már hogy van istállónk, befogadtunk  még 2  lovat és így van társasága.

György család

Bea, akkor kimegyünk Gyenesdiásra?Persze, megnézed Mephistot és Sanyit. Szalagszakadás miatt a rehabilitáció alatti Rivális él még az istállóban, aki nem mehet ki az állásából, mert gyógyulnia kell. Az ő gazdája Ákos, vele és párommal Balázzsal és Sanyi gazdájával, Pistivel együtt gondozzuk a három csodálatos négylábút, várjuk felépülését, és hogy ismét a szabadban száguldjon.

 

Kedves Olvasó, csodálatos környezetben legelészett a két ló, Mephisto és Sanyi követett bennünket. Amikor mentünk Riválist megnézni, a lábadozó ló türelemből, ragaszkodásból, és az emberekbe vetett töretlen hitből jelesre vizsgázott, pedig lehet fél évig még istállófogságban kell élnie. Úgy örült még az ismeretlen látogatónak is, hiszen szörnyű lehet pár négyzetméteren várni a talpra állást!

Szép napot zártam. Sokat tanultam, Márti távol tőlem, mégis úgy gondolkodik, mint én. Bea? Hányszor fog még leesni a lóról? Kezdi keményen újból, mert hiszi, hogy Mephisto és ő egy pár, akiknek kölcsönösen szükségük van egymásra ahhoz, hogy teljes legyen az életük.

Ottjártam után 1 hónapra értesültem, hogy Rivális jól van és boldogan vágtat a legelőn.

Köszönöm az időt!

G.M.A.