„Az életemet az Úr irányítja”

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2015. 

dr. Bíró Katalin Zsuzsanna gyógyszerész és családja

Az idei tél egyik szép fényes napján találkoztam Bíró Zsuzsa gyógyszerésszel, és művészetekben, főként muzsikában tehetséges családtagjaival.
dr. Bíró Katalin Zsuzsanna

Zsuzsám, volt-e a családodban előtted gyógyszerész?

Igen, a nagybátyám, Illyés Lajos, aki Erdélyben, több kis faluban, köztük Parajdon, Ákosfalván volt patikus, és akinek a lánya, Illyés Kinga ismert erdélyi előadóművész volt, sokszor szerepelt a televízióban.

Emlékszem rá, az élethez, az irodalomhoz, a magyar léthez való hozzáállása példaértékű volt, a versmondása pedig lenyűgözött. Nem gondoltam, hogy egyszer egy budapesti gyógyszerésszel beszélgetve megismerem a családját is. Nagybátyád hogyan viszonyult a pályánkhoz?

Nagyon szerette a hivatását, a betegek is tisztelték, szerették. Ő beszélt rá, hogy menjek patikusnak, amikor választanom kellett, hogy hol folytassam a tanulmányaimat. Én is bátorítom a mai fiatalokat, főleg a nőket, hogy válasszák ezt a pályát, mert sok öröm és szépség van benne.

Mesélj a családodról, kik voltak az őseid?

Mint említettem, Erdélyben születtem, őseim is ott éltek. Anyai részről a nagyapám, Fekete Gábor földbirtokos volt Karácsonyfalván. Nagymamám szerette volna, ha édesanyám, Fekete Ilona a gyógyszerész pályát választja. Abban az időben két év praxisban eltöltött idő után mehetett az ember egyetemre, ő el is kezdte a gyakorlatot Nagy Jenő patikájában Marosvásárhelyen, de közbe jött a szerelem, megismerkedett Bíró Béla bankigazgatóval, és összeházasodtak. Marosvásárhelyen születtem – akkor éppen Magyarországhoz tartozott – 1942-ben.

Bíró Zsuzsa

Mi érdekelt, mi szerettél volna lenni?

Matematikus. De édesapám meghalt, és a család, orvos nővérem szerette volna, ha édesanyámmal maradok, ezért olyan pályát választok, amelyhez a tanulmányaimat helyben, Marosvásárhelyen el tudom végezni. Így kerültem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem gyógyszerész karára. Közben megismerkedtem Kovalszki Péter orvostanhallgatóval, aki a zenében is tehetséges volt, több hangszeren is játszott. Ezt azért emelem ki, mert a leányom, Mária zongoraművész lett. Kicsi korától - Keresztes-Páll Magda tanárnő irányításával - elkezdett zongorázni, és később, amikor Magyarországra kerültünk, azonnal felvették a budapesti Zeneakadémia előkészítő tagozatára, az úgynevezett különleges tehetségek osztályába. A felvételin az Este a székelyeknél című darabot játszotta…

Hogyan kerültetek át az anyaországba?

Első férjemtől elváltam, majd Marosvásárhelyen a patikában megismerkedtem a Fésűs családdal Hernádnémetiből, ők adtak befogadó nyilatkozatot, ezzel lehetővé vált, hogy Magyarországra jöjjünk. Időközben megismerkedtem Bán Tibor budapesti tanárral, akivel házasságot kötöttünk. 1978-ban települtünk át Budapestre a lányommal az „ismeretlenbe”. Édesanyám Marosvásárhelyen maradt, minden évben többször hazautaztunk hozzá Erdélybe, amíg élt.

A mindennapjaid, gondolom, teljesen megváltoztak.

Második férjemmel tavalyi, 95 éves korában bekövetkezett haláláig éltünk együtt, több, mint harminc évig. Sokat dolgoztam, éjjel is, nappal is. Közben Mari lányom 1992-ben lediplomázott zongoraművészként, és tanítani is elkezdett. Az élete igen változatos, koncerteket ad, kamarazenét játszik, vonósokat kísér. Huszonöt éve házas, férje Devich Márton újságíró, a Magyar Távirati Iroda kulturális szerkesztője. Ő is muzsikus családból jött, nemcsak a hegedűs-csellista Devichek révén, hanem anyai ágon is, nagybátyja Durkó Zsolt zeneszerző. Mindig a lányomék mellett álltam, igyekeztem őket segíteni, legfőképp az unokáim körül.

Bíró Zsuzsa

Hol kezdtél Magyarországon dolgozni?

A Nagyvárad téri patikában Geszti Károly gyógyszerész vezetése alatt. Ott kerestek meg és kértek fel, hogy tanítsak a Raoul

Wallenberg Egészségügyi Szakközépiskolában, aminek szintén nagyon örültem. Szerettem dolgozni, helytállni, sokat ügyeltem, és jól bírtam, talán még betegállományban sem voltam. Aztán 1989-ben adódott egy lehetőség, és megpályáztam egy új állást. Így kerültem az I. kerületi Mészáros utcai patikába vezető-helyettesnek.

Mikor jött el a nagy váltás ideje, a maszek világ?

1993-ban megkeresett egy vállalkozói csapat, amely gyógyszertár nyitását tűzte ki célul, volna-e kedvem a patika kialakításához és vezetéséhez. Kispesten, az Ady Endre úton a Hétkorona Gyógyszertárat indítottam be, a patika belső kiépítésében, bebútorozásában sokat segített Csapó Zoltán gyógyszerész. Onnan kerültem át 17 évvel ezelőtt, amikor a tulajdonosok újabb patikához jutottak, a mai munkahelyemre, a szintén kispesti Csengő-Korona Gyógyszertárba, amit a mai napig vezetek.

Mesélj az unokákról!

Ők jelentik számomra az igazi boldogságot, a legtöbb szabadidőmet a lányom családjával, az unokáimmal töltöm. Réka az első, 1994-ben született. Bölcsész, filmes szakirányon tanul a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, most fog diplomázni. Tehetséges fotós. 1998-ban született Gergő, aki a csellót választotta hangszeréül. Tavaly III. díjat nyert Kölnben az Ifjú Zenészek Eurovíziós Versenyén, az egész ország láthatta a médiában, ősszel pedig Junior Prima díjas lett! Naponta öt órákat gyakorol. A legkisebb, Noémi 2004-ben látta meg a napvilágot, most negyedikes a Julianna Református Általános Iskolában, és zongorázni tanul, több kis versenyen nyert díjat.

Zsuzsa, emellett neked gyógyszerészként is helyt kell állnod!

Igen, de én a patikára is úgy gondolok, mint egy „családra”. A Csengő-Korona Gyógyszertárban úgy dolgozunk és élünk, a betérő betegekkel együtt, mint egy nagy család. Sokukat személyesen ismerjük. Olyanok vagyunk, mint egy békebeli vidéki patika. Mindenkinek tudjuk a betegségét, a gyógyulását nyomon követjük. Bennünket is név szerint ismernek a vásárlók. A kollektívával, az épületben dolgozó háziorvos kollégákkal együtt minden évben megünnepeljük a karácsonyt verssel, zenével, valamilyen előadással. A közelben lakó Jókai Anna író is volt már a vendégünk, jó barátságban vagyunk. Hűséges típus vagyok, húsz éve a PHOENIX Pharma a fő beszállítóm. Csöpi családtag volt, Verának köszönhetem, hogy most beszélgetünk. Diát, Editet, Évát, Tündét és a többieket is a rendelésfelvételről nagyon szeretem: kedves hangjukkal, segítőkészségükkel igyekeznek megoldani a gondjainkat.

Bíró Zsuzsa

Feltűnően életvidám vagy, mi ennek a titka?

Alapvetően vidám, nyitott a természetem. Mindig csinálok valamit, nem nyugszom, bérletem van a Vígszínházba és az Operaházba. De a titok talán az, hogy Istenre bízzuk az életünket. Tizenöt éve a fasori református gyülekezetbe tartozunk a családdal, minden vasárnap oda járunk templomba. Ismersz onnan másokat is, például Südy György doktort és feleségét, Zsókát, vagy szintén oda járt néhai dr. Abod Margit, 102 évet élt kolléganőnk.

"Azt is említsük meg, hogy Mama gyakran vállal szolgálatot, az istentisztelet alatt vigyáz a felnőttek kisgyermekeire a gyermekmegőrzőben, vagy elviszi a gyógyszert a beteg és elesett gyülekezeti tagoknak." – jegyzi meg Bíró Zsuzsa leánya.

Gondoltál rá, hogy meddig vállalod a patikusságot?

Visszatekintve mondhatom, hogy az életemet az Úr irányította. Most is valamilyen jelre várok. Isten mindig megmutatja, hogy merre kell menni. S ha eljön az ideje, ő zárja be az ajtót, miközben kinyit egy másikat. Ha abba kell, hogy hagyjam a patikai munkát, hiszem, máshol még várnak rám a teendők.

Köszönöm a szép zenét, a komoly, tanulságos beszélgetést, és kívánjuk, hogy az Úr adja jelét a gondoskodó szeretetének.

G.M.A.