Egy sokoldalú erdélyi lány

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2014. október

Ambrus-Bartalis Rozália szakasszisztens, jogász és gyógymasszőr
 

A Trianon előtti Magyarország nagyon szép nevű székely falujában, Gyergyócsomafalván éltek beszélgető partnerem nagyszülei, a Bartalis család. Mint a mesében, a gazdag Ambrusoknak nem voltak örököseik és örökbe fogadták Bartalis Istvánt, a velem szemben ülő Ambrus-Bartalis Rozália nagyapját.
Ambrus-Bartalis Rozália

Babi őseid nagyon kemény sziklából faragott koponyájú, tiszta tekintetű emberek. Avass be bennünket a szüleid Ceausescu-időszakbeli életébe. Ami duplán nehéz volt számukra és a többi magyar és még ráadásul székely ember számára. Az igazsághoz tartozik, hogy a kedves arc többször elborul, a meleg barna szemekben könnyeket fedezek fel, sőt még a visszafojtott zokogás is megszakítja ezt a beszélgetést.
Édesapám Ambrus-Bartalis József eredetileg szabó mester. A Ceausescu-időben bútorszövet gyárban dolgozott. Édesanyám Bányász Rozália, ő is a könnyűiparban dolgozott. Amint látod ezen a fénymásolaton, többször volt mind a kettő Élmunkás Sztahanovista, mert a szorgalom nem politikai kérdés.

Ambrus-Bartalis Rozália

Meséljél a gyermekkorodról és fiatal éveidről.
Négyen vagyunk testvérek. Hárman ott élnek. Az általános iskolát ott, Gyergyócsomafalván jártuk ki, én Gyergyószentmiklóson érettségiztem. Ezután kerültem a Csíkszeredai Tanfelügyelőség Személyzeti Osztályára, ahol nagyon sokat tanultam Kardalus János tanfelügyelőtől. Majd a Csíkszeredai Közjegyzőségi Hivatalba neveztek ki titkárnőnek. Gyakorlatom egyre több lett, így ismét Gyergyószentmiklóson találtam magam a Közjegyzőségi Hivatalban, mint főtitkárnő. Hadd említsem meg Ferenczy György közjegyző nevét, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő mondta mindig: „egy jó titkárnő a legjobb motorja egy cégnek”. 11 évig dolgoztam ott és közben elvégeztem Brassóban munka mellett a Jogi Egyetemet.

Most már csak megkérdezem, a Ferenczy közjegyző úrnál sem és a Te nevednél sincs dr, miért?

Mert Romániában nincs doktori cím a név előtt a jogászoknál.

Mindig tanul az ember, ahogy látom az életutadat Te állandóan tanultál, képezted magad, akartál valakivé válni.
Igen, szeretem a pörgős életet, közben elvégeztem egy masszázs tanfolyamot. Jól is tettem, belefáradtam a közjegyzői hivatali munkába, nem volt előrelépési lehetőség. Ott is öröklődnek a hivatalok!! A relaxációs masszázzsal jól kerestem, de akartam, hogy gyógymasszőr legyek, ezt pedig Magyarországon tudtam elvégezni az Alfa Kapos Intézetben.

Ambrus-Bartalis Rozália

Mikor jöttél át Magyarországra?

2006-ban jöttem át. Még Erdélyben megismerkedtem egy salgótarjáni fiatalemberrel, Vizauer Attilával, majd összeházasodtunk. Akkor már olyan idők voltak, hogy több lábon állni – ajánlatos volt. Így 2007-ben elvégeztem a kereskedő vállalkozó tanfolyamot, majd a vendéglátó vállalkozó tanfolyamot.

Hogyan kerültél Babi kapcsolatba a gyógyszertári asszisztensséggel?
Az anyósom, Vizauer Aladárné salgótarjáni patikában dolgozott. (Dr. Szakács Imre főgyógyszerész úr korábbi jó munkatársa volt a 4/25-ös gyógyszertárban) Anyósom beszélt rá, végezzem el a gyógyszertári asszisztens képzést, így beiratkoztam Budapestre az OKTÁV képző központhoz.

Ambrus-Bartalis Rozália

Ha jól számolom Te egy időben két tanfolyamot is látogattál.
Igen, sőt gyakorlati időt is csinálnom kellett mind a két képzéshez párhuzamosan, a gyógyszertárit Dr. Lukácsné Séber Erzsébetnél a beszterce lakótelepi gyógyszertárban, a gyógymasszőrit pedig a salgótarjáni Megyei Kórházban végeztem.

Tanultál folyamatosan és amikor kezdtél a patikai munkába belelátni, érezted azt, hogy jól választottál?
Ó, hogyne, a besztercei gyógyszertárban sok magi volt, sokat tanultam a gyógyszerésznőtől. Közben elvégeztem az asszisztensképzőt, és végleges helyet szerettem volna. Ekkor jött 2008, a „nagy találkozás éve”.

Ambrus-Bartalis Rozália

Kedves Olvasó most el kell mondanunk, hogyan jött létre ez a mi beszélgetésünk. Van (volt) egy közös ismerősünk. Többször voltam Kerekesné dr. Vörös Zsókánál, írtunk róla, beosztottjáról is. Zsóka egyik beszélgetésünk alkalmával lelkemre kötötte, erről a számára életre szólóan kedves szakasszisztenséről is írjunk. Megígértem. Eltelt 3-4 év. A jegyzeteknek sorsuk van. Zsóka már csak a szakma, és az emlékezetünkben él, írhatom túlzás nélkül – ÖRÖKKÉ.  Kihullt a telefonkönyvem sok-sok betelt lapja és feljegyzései közül. Azonnal vettem a telefont, mert úgy éreztem Zsóka ezt így akarja, figyelmeztet, az ígéretet be kell tartani, és nekem engedelmeskednem kell. Ide kívánkozik Babi állandó beszúrása a beszélgetésünk közben, hogy Zsókától tanulta, „minden valamiért van, mit és miért?” , ha az ember veszi a fáradságot és gondolkodik.

Mikortól dolgoztál Zsókánál a Pécskő Patikában?
2008 májusától 2011. január 30-ig. Egy Isteni lény mellett dolgoztam, aki ismerte az tudja a hasonlat nem túlzás. Vannak emberek, akik külön küldetéssel születnek a Világba, és akik mindig emlékeznek és hálásak azoknak, akik olyan emberré segítették válni, aki szintén meghatározza és befolyásolja a vele találkozók életet.

Mégis el kellett hagynod azt az embert, aki pótolta a hazád, a családod.
Igen, de Zsóka megértette, hogy a férjemnek itt van állása Budapesten, és engem meg megnyugtat, hogy innen Pestről könnyebben tudom elérni Arany Erdélyt, mint Salgótarjánból. Annyi volt a megjegyzése, ami egy életre szól: „Nagyon szomorú vagyok a döntésedért, de aláírom a papírod, hogy haladjál. Büszke vagyok Rád, Babikám!”

Közben ugye elvégezted a szakasszisztensit is, kiváló eredménnyel.
Volt nagy találkozásom Dr. Szántai Károly anatómia professzorral, aki a masszőr tanfolyamon is oktatott, amikor jelentkeztem, hogy feleljek, mindig leintett, mondván: „maga ezt úgy is tudja”.

Ambrus-Bartalis Rozália

Hogyan sikerült a váltásod?
Engem szeret a Jóisten, mert kiváló szakember a jelenlegi főnököm, Dr. Kovácsné Dr. Dolhai Anna. Itt is az a mottó, mint Zsókánál: Legyen az ember szakmailag felkészült és rendelkezzen empátia készséggel a betegek felé. Nagyon nagy utat tettem meg, mert itt már a rejtelmes irodai munkával is megbíz a főnököm. Szeretek az íróasztalnál is dolgozni, és mindig tanulni, tanulni (nem azért, mert Lenin elvtárs ezt mondta).

Babikám köszönöm a beszélgetést és úgy érzem ez a találkozás azért is nagy dolog, mert törlesztettük az adósságunkat. Kívánom Neked, hogy az utód helyeden a megérdemelt bizalom kísérje munkás életedet.

G.M.A.