„Jóska, farral jött-e be a vonat Makóról?”

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2014. október

dr. Hajdú József gyógyszerész

 

 


Kiss Ildikó a szegedi telep logisztikai vezetője elérzékenyülve beszélt velem a cibakházi Turul Madár Gyógyszertár tulajdonosáról, dr. Hajdú József gyógyszerész úrról. „Milyen kedves, milyen aranyos!” – mondta. Cibakházán tudtam meg, hogy még személyesen nem találkoztak soha, csak telefonon beszélnek elég sűrűn, ha a kolléga úrnak mondandója van, őt hívja. Bevallom őszintén személyesen mi is csak most találkoztunk először. A Holt-Tisza partján fekvő gyógyszertár ügyeletes szobájában beszélgetek vele és kedves feleségével, Gizellával.
Hajdú József

Megállapodtunk, hogy mint kollégáknak szabad tegeződnünk. A gyógyszerész úr szerint ő már csak mesélni tud, mert hosszú pályafutása alatt vele minden előfordult, és mindenről egy vagy több történet jut eszébe.
Makón születtem 1931. augusztus 12-én, Édesapám Hajdú József, mivel foglalkozhatott ott mással, mint hagymatermesztéssel. Édesanyám Szilágyi Erzsébet volt, háztartásbeli, segített Apámnak és nevelt engem. Makón jártam iskolába, ott is érettségiztem. Egyébként kolléganőd Kiss Ildikó Édesapjával érettségiztem, innen van egy kicsi protekcióm.

Milyen pályára készülhetett az ötvenes években egy vidéki, bár tehetséges fiú?
Jó a kérdésed, ahol hiányzott a létszám, oda irányítottak. Eredendően én orvos szerettem volna lenni. Sőt nekem még két évet egyetem előtt mással is kellett foglalkoznom „átnevelés céljából”. De 1951-ben felvételi időszakban felültem a vonatra és Szegeden a Lófarától elindulva az útba eső egyetemekre betértem, és sorra felvételiztem. A jogi karon szerencsém volt, mert a vonaton Szegedre jőve, elolvastam az aznapi újságot. Ez volt a vizsgakérdés. Felvettek. Mentem tovább, matematika szakra felvettek. Következett az orvosi kar, sikerült a felvételi, de a gyógyszerész karra kevés jelentkező lévén, átirányítottak. Így lett belőlem cibakházi gyógyszerész. Akkor ez ilyen egyszerűen ment!!!

Hajdú József

Gyógyszerész úr kik voltak a példaképeid?
Az Egyetemen az imádott, és mélyen tisztelt Dávid professzor úr. A vizsgán mindig megkérdezte tőlem: „Jóska, farral jött be a vonat Makóról?” Ugyanis a háborúban felrobbantották a hidat, így a szerelvény egyszer orral, máskor farral tudott bejönni Újszegedre. Ebből is látható, milyen kapcsolat volt közöttünk. Szeretettel gondolok Kőszegi professzorra és Salgó Éva adjunktusra, na és Morvay Yusufra, aki első nap letegeződött velünk, de ez senkit nem indított tiszteletlenségre.

Hajdú József

Volt olyan álmod, ami nem teljesült?
Igen a gyógyszerész kart elvégezve úgy gondoltam elvégzem az orvoskart is, de a katonai szolgálat ezt megakadályozta. Nyaranként vagy Makón, vagy Szegeden teljesítettem az egy hónapos gyakorlatot. A 6 hónapot egy nagyszerű ember keze alatt töltöttem, akit úgy hívtak dr. Kéki Miklós, ő Dávid professzor tanársegéde volt. Gondolhatod milyen tudással rendelkezett. Államosítás után meg is kapta a rendszertől méltó jutalmát, cséplőgépmunkás lehetett. Visszatérve Dávid professzorra, két mondatát, mint ars poeticáját hadd említsem még meg:

 „A gyógyszerkönyv azért van, hogy minden után utána lehessen nézni, én az életre nevellek Benneteket!”

„A gyógyszert mindig úgy készítsétek el, mintha magatoknak csinálnátok!”

Hajdú JózsefCibakházára mikortól helyeztek át?
1957. augusztustól. Közben ugye kaptam a fülest, hogy a kunszentmártoni postán egy nagyon csinos postás kisasszony dolgozik. Át is mentem rövidesen, megnézni. Valóban szemrevaló teremtés volt. Bemutatkoztam. Lecsapott a szerelem, mint a villám, ekkor 1956-ot írtak, 1958-ban összeházasodtuk.

Gizella mi történt a postás kisasszonnyal?
Gyógyszertári asszisztens-jelölt, majd asszisztens lett belőlem. 1965-ben életet adtam a fiunknak, aki ma már prof. dr. Hajdú József jogi karon a munkajogi tanszék vezetője, egyetemi tanár. Van egy japán menyünk és egy ikerpár leány unokánk, 14 évesek, Eszter Ayumi és Anna Kaori, van magyar és japán nevük. Jól tanulnak, kiválóan muzsikálnak, jelenleg Tokióban töltik a nyári vakációjukat, nagyon hiányoznak. Nagyon szeretik Cibakházát és sűrűn jönnek haza Szegedről. A fiunk igen elfoglalt, az ENSZ Alkotmányügyi Bizottságában - ahova 17 tagot delegáltak -, Magyarországot ő képviseli. A meghívása onnan érkezett.

Hajdú József

Jól hallottam azt a megjegyzést, hogy azt gondoltátok: 2 év és elmegyünk innen Cibakházáról?
Igen, tartani is akartuk, ha egy kicsit későbbre tolódott volna az elmenetel, akkor is, de a fiunk határozottan azt mondta: „Ti mehettek, de én itt maradok!” Így maradtunk. 57 éve szolgálunk itt.

Hajdú József

Nézem az emberpárt. Szépek, olyan igazi falusi gyógyszerész házaspár. Mindenki ismeri őket, ők mindenkinek tudják búját-baját. Közben az officinából hallom a fiatal gyógyszerésznő, dr. Bozsó Marianna hangját: „Főnök …!” A Főnök feláll, vele én is, egyenlőre befejezzük a beszélgetést.

Azért van még a gyógyszerész úrnak büszkeségre oka nem kevés. Legbüszkébb tanítványára: a 18 éves korától nyugdíjazásáig itt dolgozó Barta Sándorné (Horváth Mária) asszisztensére és a gyógyszertár többi dolgozójára.

Kedves Olvasó, a teljesség igénye nélkül felsorolhatnánk a számtalan kitüntetést, amit az „aranyos” gyógyszerész úr kapott és kedves felesége is, úgy mint gyógyszerész, úgy, mint polgár, mint oktató, mint toxikológus, mind a ketten: mint kiváló dolgozók.

Köszönöm az időt, az igaz történeteket és nagyon hálásak vagyunk a gazdag képanyagért, mert nagyon kevés magyar család mondhatja el, hogy XIX., XX. és XXI. század kesztyűs kézzel bánt az emberrel és annak pótolhatatlan relikviáival.

G.M.A.