Fehér köpenytől a királyi palástig

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2014. augusztus

Vassné Dr. Szuromi Ibolya gyógyszerész

Kabára készülve óhatatlan, ne gondoljak Kabay Jánosra, Szendrei professzorra, aki elkeseredetten mesélte az egész világon ismerik a mákgubóból történő morfin gyártás metodikáját és alkalmazását is. Csak nálunk szűnt meg a feltaláló szerinti kivonás, és az azt megelőző növénytermesztés. Szomorú tény. A mákról eszembe jut Lakitelek, a Mákvirág Galéria, Dr. Erki Mária gyógyszerész kolléganőmnek művészetpártolása. Az a fáradhatatlan szervező erő, amellyel minden év május utolsó péntekén összetrombitálja a település apraját-nagyját, hogy áldozzanak pár órát a tudomány és művészet embert formáló képességének. A csoda megismétlődik Kabán is szárba szökkent a művészet virága, és ennek a folyamatnak aktív kezdeményezője egy kolléganőnk, aki Kabán a Sanitas Patikában éli az egyáltalán nem mindennapi életét.
Szuromi Ibolya a kollektívával
Szuromi Ibolya a kollektívával

Szuromi Ibolya 1959-ben született Püspökladányban, édesapja Szuromi István vasutas, édesanyja Domokos Róza gyógyszertári technikus, később asszisztenssé átminősítve. Itt ül velem szemben a most már Vassné Dr. Szuromi Ibolya, a kabai Sanitas Gyógyszertár tulajdonosa, aki volt szíves a patikáját, kolléganőit, kertjét, kutyáját, otthonát bemutatni nekem. A férjével sajnos nem találkozhatom, mert ő is dolgozik, de szenvedélye a vadászat, relikviáit megcsodálhattam. Nelson miután körbeszimatolt, elment aludni a nyugalom szigetén. Elkezdjük nézegetni a képeket és már nem csodálom a kicsi kori fotókat nézve, hogy a gyógyszerésznőnek az officina terepe kevés, neki kell a színpad is!

Ibolya hol jártál iskolába és hogyan lettél gyógyszerész?
Az általános- és a középiskolát is Püspökladányban végeztem. Általános iskolában már rám mutatott az énektanárnőm: jössz énekkarra!. Nagyon szerettem ezt a közös „szórakozást” – ami rengeteg komoly munkát követelt. Mellette zeneiskolába is jártam, ahol hegedülni  tanultam. Be kell vallanom, zongorázni szívesebben tanultam volna. Majd a Karacs Ferenc Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat (Karacs Ferenc térképkészítő volt). A gimnáziumban a francia nyelvet választottam, jól is ment, imádtam. Ilyen irányban szerettem volna továbbtanulni, akkor azonban csak két szakot lehetett választani az egyetemen, így felvételiztem francia-orosz szakra. Miután az orosz nyelv nem állt hozzám közel, nem volt megfelelő a tudásom belőle, a felvételim nem sikerült. Reálisan végig gondoltam, mit tehetek, s egy év múlva már a gyógyszerész kart céloztam meg szüleim örömére. A felvételi sikerült!
Ez a gondolat – hogy úgy mondjam – kézenfekvő volt, mivel Édesanyám patikában dolgozott, én sokat bejártam hozzá. A gyógyszerészéknek 3 gyermekük volt, ők és mi a húgommal szinte mindig együtt voltunk. Szép emlékeim voltak a patikáról, annak hangulatáról, illatáról, a gyermeki szemmel látott munkáról.
A sikerhez segítettek: Édesanyám, Édesapám, Daróczi Erzsébet gyógyszerésznő és az előkészítő tanfolyam, melyre a felvételizni készülők járhattak a gyógyszertári központba.

Hogy érezted magad Szegeden?
Óh, nagyon jól, csak nem tudtam élvezni a hétvégi csoportbulikat, egyáltalán a kikapcsolódás szórakoztató részét.

Miért?
Gimnáziumban megismerkedtem Vass Imre Márton 2 évvel idősebb gimnazistával. Fellobbant a szerelem kettőnk között. Minden hétvégén hazautaztam, ő is, és ott találkoztunk. Majd ő főiskolai tanulmányai után a Kabai Cukorgyárnál helyezkedett el, kapott lehetőséget lakásvételre, de csak házasként.

Nem féltél, hogyan fogod bírni a tanulást, utazást és a háziasszonykodást?
A szüleim, főleg Édesanyám mindig segített, náluk, vagyis „otthon” nyugodt lehetőségem volt készülni a vizsgákra, így 1983-ban megkaptam a gyógyszerészi diplomát.

Ibolya, azért Neked könnyebb volt a 3. és 4. év, mivel dolgoztál patikában.
Igen, bizony nagyon nagy előnyt jelentett az a nyolc hónap patikai munka, de a nyári gyakorlatok is könnyítettek az életünkön, amit én Czakó Lajos gyógyszerész úrnál töltöttem el Kabán, a jelenlegi patikámban.

Kikre gondolsz vissza szeretettel az egyetemi előadók közül?
Stájer Géza ma már professzor úrra, Kedvessy professzor úrra, Regdon tanár úrra. Nagyon szerettem a technológiát, abból szakvizsgáztam.

Szuromi Ibolya

Mint friss diplomás hová repített a Sors?
Püspökladányba, Daróczi Erzsébet gyógyszerésznőhöz, példamutató szakember volt. 1987-től ide kerültem Kabára, Czakó Lajos bácsi beosztottja, majd 1993-tól vezető lettem. Privatizálás után Sanitas lett a patika neve. A kolléganőimmel jó a kapcsolatom, szeretünk beszélgetni a betegekkel, hiszen ismerjük egymást, új kapcsolatok, új családok alakulnak a szemünk előtt. A gyerekek meg itt lesznek felnőttek és alapítanak családot.

Hogyan történt, hogy hosszú kihagyás után ismét énekelsz, sőt amatőr énekesként színpadon főszerepet alakítasz?
Bekapcsolódtunk a falu életébe, mikor idekerültünk. Voltak fiatalok, akik zenéltek a baráti társaságunkban. Először saját szórakoztatásunkra énekelgettünk. Egyszer csak valaki feltette a bűvös kérdést: „Mi lenne ha … ?”
És megcsináltuk az azóta is repertoár darabot, az „István a királyt” és minden évben bemutatunk egy új darabot is.

Milyen érzés volt az egészet végig élni és ma is aktívan színészkedni?
Ma már tudom, ez komoly része az életemnek. Kialakul a vágy, hogy adhassak valami szépet, lélekemelőt, s hogy én is töltődhessek, erőt meríthessek a hétköznapokra. Az „István a Királyban„ én Gizella bajor hercegnő, István király felesége szerepét öltöttem és öltöm folyamatosan magamra. Nagy izgalommal készültünk, jelmezt varrtam, díszletet csináltunk. Képzeld el, Margitka 200 körüli szereplő kell, milyen nyitottak és szolgálatkészek a kabaiak, mert majdnem minden fellépő idevalósi.

Csak irigyelni tudlak. A fiatalkorom jut eszembe, mikor mi a „Néma levente”-t (Heltai), „Olimpia”-t (Molnár F.), „János vitéz”-t (Petőfi, Kacsóh), stb. mutattuk be, és tudom, hogy kivonult a falu apraja-nagyja az előadásra.
Kaba népe és a környező települések lakói minden évben nagy érdeklődéssel várják az augusztusi bemutatót, nekünk pedig ünnep a lelkes közönséggel találkozni.

Mentek tájolni is?
Hogyne, itt a környéken több településen, voltunk már Dörgicsén a Balaton mellett, de a Vajdaságban, a Partiumban többször, idén pedig Székelyföldön, Marosvásárhely mellett lépünk fel. Meghívóink szeretnék, hogy menjünk már csütörtökön, - szombati előadásra - házaknál látnak vendégül bennünket. Voltunk ott leszervezni az egészet, hát azt a szeretetet, várakozó örömet, amit ott tapasztaltunk csak átélni lehet, elmesélni nem.

Tehát 2003. augusztus 20. óta folyamatosan minden év februárjában elkezditek a készülődést, mint az üvegházakban a palántanevelést.
Komoly munka, szereplőválogatás, egyeztetés, a próbák, a tanulás, a ruhák, a díszlet. A finisben minden szabadidőnket meghatározza a próba, a jelmez- és díszletkészítés.

Kik segítenek Titeket amatőröket?
Porcsin László a Debreceni Csokonai Színház nyugdíjas rendezője és Laczó Zsuzsa „Harangozó-díjas” táncos-koreográfus, aki még ma is a Színház aktív tagja. Hadd említsem meg, elneveztük a közösségünket Kabai Nyári Színháznak, bejegyzett egyesületként működünk és volt itt egy régi iskola, azt a saját költségünkre rendbe hoztuk, ott vannak a jelmezek, kellékek, a tablók, stb. Ez a próbatermünk, amit csak „pódiumteremként„ említünk egymás között.

Mit mutattatok még be?
Dzsungel könyve (Bagira voltam), Padlás (Kölyök szellemet alakítottam), Képzelt riport egy amerikai Popfesztiválról, Indul a bakterház, Légy jó mindhalálig, Kőmíves Kelemen, Tűz és Tánc, Tanulmány a nőkről stb.

Kedves Olvasó a képek amiket - illusztrálandó a cikket - beteszünk, nemcsak a darabokról, hanem a farsangi bál jelmezeiről is mesélnek.

Ilyen ez a volt falu, jelenleg város Kaba, ilyenek ott az emberek, és döntsük el milyen a mi kolléganőnk, aki itt éli napjait, gyógyítja és szórakoztatja az ő kedves pacienseit.

Ibolyám köszönöm a szép napot és kívánunk mindnyájan sok szép alakítást, minden szereplőnek erőt, egészséget, Isten áldását a lélek ápolásához.

Gyönyörködtessétek a határon belül és határon túl élő művészetre éhes szeretteinket.

 

G.M.A.