„Ezen a téren még ma sem eléggé emancipáltak a nők”

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám, 2014. július 28.

Miért nincs kedve a nőnek a szexhez, illetve miért nem élvezi azt? – a kérdés és a probléma igen gyakori, és sosem adható rá általános válasz. Kétrészes összeállításunkban ugyanakkor megpróbáltuk összegyűjteni a leggyakoribb okcsoportokat. A testi háttérről dr. Závodszky Zsuzsanna szülész-nőgyógyásszal beszélgettünk.   „Ezen a téren még ma sem eléggé emancipáltak a nők”

 

Mi a leggyakoribb szervi oka annak, ha egy nő egyáltalán nem kívánja a szexet?


A felmérések szerint a nők mintegy 50 százaléka érez fájdalmat szex közben, és emiatt nem is kívánja azt. Az elutasítás mögött meghúzódó betegségek felsorolását kezdjük a külső nemi szerveknél. Ezek leggyakrabban bőrbetegségek a szeméremtest tájékán, amik adott esetben igen kellemetlenek is lehetnek, és megakadályozzák a szexet. A hüvely bemeneténél két oldalon elhelyezkedő Bartholin-mirigyek kivezető nyílásai ha elzáródnak, cisztákká alakulhatnak át, begyulladhatnak, és így komoly akadályai lehetnek a szeretkezésnek. A herpesz szintén gyakori. Erről köztudott, hogy egy vírusos fertőzés, amely rendszerint legyengült immunállapot idején jön elő, vagyis ekkor manifesztálódnak a tünetei, hólyagok alakulnak ki, és komoly fájdalommal jár. Ezek mellett mindenképpen szót kell ejtenünk bizonyos fejlődési rendellenességekről is. Előfordul például,hogy a szűzhártya szinte hermetikusan elzárja a hüvelyt, lehetetlenné téve a behatolást. Ez a probléma gyakran csak orvosi segítséggel oldható meg.

 

A belső szervek megbetegedései közül melyeket emelné ki?


A petefészkek elváltozásait, a cisztákat, valamint a méh nagyobb myomáit. Ezek a méh jóindulatú simaizom-daganatai, amelyek bizonyos nagyságot elérve akadályai lehetnek a szexuális életnek. Az endometriózis szintén vezethet szexuális kellemetlenségekhez. És persze nem feledkezhetünk meg a húgyuti, illetve hüvelyi fertőzésekről sem, amelyek leggyakrabban szexuális úton terjednek, de melegvízű uszodákban, jaccuzikban, nyilvános  vécékben is össze lehet szedni őket. Szerencsére ezek gyógyszeresen kezelhetők. Bizonyos gyógyszerek – főleg egyes antidepresszánsok – mellékhatása is lehetz, hogy a nők nagyon nem kívánják a szexet, sőt, egyes fogamzásgátlók is okozhatnak csökkenő libidót. Megemlíthetjük a vulvodyniát is.

 

Ez mit jelent?


Olyan hüvelyi fájdalmakat, amelynek nem igazán tudjuk az okát. A szexuálpszichológusok egyébként viccesen azt szokták mondani: ezekben az esetekben mi, nőgyógyászok szeretjük ráfogni bizonyos pszichés zavarokra, gátlásokra a hüvely fájdalmasságát közösüléskor, ők pedig velünk kerestetik az elváltozás okát. Ez persze nagyon nehéz ügy: ezekben az esetekben, ha nem látok semmi féle elváltozást és nem tapintok semmi kórosat, csak a beteg szubjektív közlésére támaszkodhatok. El kell hinnem a panaszait, annál is inkább, mert a stressznek, az idegességnek, a lelki bajoknak is lehetnek szervi manifesztációi, ami miatt a nők nem kívánják a szexet. Mindenesetre a vulvodynia nem megfogható: a beteg kifejezetten panaszkodik, mi pedig nem találjuk az okát.

 

Mit lehet tenni ilyenkor?


Miután különböző műszeres-, labor- és manuális vizsgálattal sem találtunk szervi okot a fájdalomra, szexuálpszichológushoz irányítjuk a beteget, mert elképzelhető, hogy tényleg pszichés okok húzódnak meg a háttérben.

 

Hormonális, illetve egyéb testi elváltozások is elvehetik a kedvet a szextől?


Természetesen. Változó korban, a hormonhiány miatt gyakran előfordul a hüvely szárazsága, ami kellemetlen az aktusnál. Ez jól uralható különböző sikosítókkal, vagy a hüvely hormonhiányának lokális pótlásával. De a menopauzában egyébként is olyan változások mennek végbe a testben, amelyek miatt a nők esetleg ezen túlmenően sem kívánják a szexuális érintkezést.

 

Mennyiben befolyásolja a helyzetet a terhesség, a szülés és a szoptatás időszaka?


Befolyásolja, bár ilyenkor inkább hormonális, illetve lelki okokról van szó, nem szerviekről. Ami a szülést illeti, ma már egyre ritkább a gátmetszés, de még mindig előfordul – amennyiben itt nem megfelelő a gyógyulás, tehát hegesen, keloidosan gyógyul, az szintén fájdalmassá, nehézzé teheti a szexet.

 

Mit lehet tenni utóbbi esetben?


Léteznek különböző hegoldó krémek, injekciók, amiket be lehet fecskendezni a gáttájékra. Ezek felpuhítják a képződött heget,  amennyiben ez nem jár sikerrel  akár sebészi beavatkozásra is sor kerülhet a heges rész kivágásával, majd újraegyesítéssel. Mint mondtam, ma már eleve ritka a gátmetszés, hiszen a betegeknek is jogos igényük, hogy se esztétikailag, se funkcionálisan ne tegyék tönkre ezt a testtájékot, az orvosok pedig kötelesek is tiszteletben tartani ezt az igényt. Persze, ha vészhelyzet alakul ki a szülés közben, elakad a gyerek válla, feje, netán rossz fordulatot tesz, nincs más megoldás, hiszen a gyermek és az anya élete fontosabb. A mai szülésznők, dúlák ugyanakkor nagyon értenek már mindenféle speciális eljáráshoz a meleg borogatásoktól kezdve a különféle lazító gyakorlatokig, amelyek következtében megfelelően lazák és tágak lesznek a lágyrészek.

 

Olyasmi előfordul, hogy alak- vagy méretbeli különbségek vezetnek a szexuális élet zavaraihoz, és ezen keresztül a nő kedvének elmúlásához?


Nagyon ritkán. A hüvely alapvetően rendkívül tágulékony szerv. De egyébként az sem ritka – és elsősorban alkati kérdés –, amikor idősebb korban lazulnak a szövetek, és ilyenkor olyan diszkrepancia áll be a méretekben, hogy a nő nem is igazán jut el az élvezetekig. De a szexuális életnek sokféle variációja van, és nem elhanyagolható az érzelmi háttér sem.

 

Mik a tapasztalatai, mennyire fordulnak orvoshoz a nők a fent részletezett szexuális nehézségek miatt?


Szerintem a legtöbben elmennek orvoshoz. Ezekről a témákról szerencsére elég sokat lehet olvasni az újságokban, illetve hallani a televízióban, rádióban, és ismert, hogy van rájuk megoldás. Persze, ha valaki annyira gátlásos, az akkor sem feltétlenül fordul orvoshoz, ha tisztában van ezzel. Főleg, hogy egyáltalán nem mindegy, kihez megyünk a problémáinkkal, mert ha az első vizsgálaton rossz élményben volt részünk, esetleg később sem tudunk majd megnyílni. Félelemre ugyanakkor ma már nincs ok, kis segítséggel lehet orvosolni a  problémákat. Azonban ma is szembesülök vele, hogy sok nő azt hiszi: az a normális, hogy neki ilyen vagy olyan okból nincs kedve a szexhez, és gyakran nem is éri el a kielégülést. 40-50 éves nők harminc év házasság után nem jutnak el az orgazmusig, és teljesen természetesnek is tartják ezt: úgy gondolják, ez amolyan „férfiprivilégium”, és mivel gátlásosak, nem is szólnak. Szerintem ezen a téren még ma sem eléggé emancipáltak a nők.

 

dr. Závodszky Zsuzsanna