A biztos rossz tudata is jobb, mint bizonytalanságban élni

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám, 2013. december 2.

A citológiai vizsgálatok elengedhetetlenek az onkológiában, ám mégis keveset tudunk ezek lényegéről, bizonyos modernebb diagnosztikai eljárásokról pedig gyakorlatilag semmit. Dr. Járay Balázs patológus, citopatológus segítségével tisztáztuk a fogalmakat. A biztos rossz tudata is jobb, mint bizonytalanságban élni

Miért van szükség citológiai vizsgálatokra?
A daganatos betegségek felismerése során – a legtöbb esetben – először mindig csak a tumor jelenlétének gyanúja állapítható meg. Ezt követően az esetek nagy részében minél hamarabb el kell végezni a tumorból történő mintavételt, amellyel nagy pontossággal eldönthető, hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó. A pontos diagnózis felállítása során ez tehát az egyik legfontosabb vizsgálat, amely alapjaiban határozza meg, hogy ezt követően milyen kezelésre lesz szükség. Ha valakinél daganatos betegség gyanúja merült fel, akkor minél hamarabb szükség lehet a tumorból történő mintavételre. Ilyenkor ugyanis ha az elváltozás valóban rosszindulatú, néhány hét vagy hónap is igen sokat számíthat, ebben a helyzetben nincs idő késlekedésre.  Minél hamarabb kezdődik el ugyanis a kezelés, annál nagyobb az esélye, hogy a tumor még gyógyítható, de legalábbis a megfelelő módon kezelhető lesz.

Mi e vizsgálatok lényege?
A citológiai vizsgálatok elsősorban olyan mikroszkópos morfológiai vizsgálatok, amelyek daganatos betegségek felismerését szolgálják. Egy részük, mint például a cervix-, vizelet- vagy köpetcitológia inkább szűrő jellegű beavatkozás, azaz az egészséges populációból hivatott kiemelni a tünet- és panaszmentes daganatos, illetve daganatmegelőző állapotban szenvedő betegeket. Más a szerepe a diagnosztikus citológiai vizsgálatoknak, amelyeket akkor alkalmazunk, ha valamilyen tumorgyanús elváltozást észlelünk a páciensen. A diagnosztikus célból végzett beavatkozás is lehet az egyszerű szűrővizsgálatokhoz hasonlóan nem invazív módszer, például kefebiopszia a gyanús elváltozást mutató cervixről, vagy endoszkópos kefebiopszia a nyelőcső fekélyes elváltozásából. De tumorgyanús elváltozások esetében egyre gyakrabban és egyre megbízhatóbb eredménnyel alkalmazzuk az úgynevezett aspirációs citológiai vizsgálatot is.

Sor kerülhet-e egyáltalán sugárkezelésre vagy kemoterápiára szövettani diagnózis nélkül?
Az általánosan elfogadott megegyezés szerint nem, és ezzel általánosságban egyet is lehet érteni. Azonban számos olyan betegség kezelhető ma már sikerrel vagy hosszabbítható meg a beteg élete, melyre korábban esély sem volt, például a kissejtes tüdőrák, és még sorolhatnánk. E daganatok közös jellemzője sokszor, hogy szövettani mintához igen nehéz jutni, főleg leromlott, idősebb betegekben, vagy inoperábilis esetekben, ahol a sebészi beavatkozás túl kockázatos lenne kérdéses terápiás értékkel, és vastagtű-biopszia sem jön szóba annak magas szövődményi rátája miatt. Ilyen esetekben egyre inkább elfogadott a citológiai alapon nyugvó terápia. Ezek a vizsgálatok már nem kizárólag a citológia körébe tartoznak, azaz nem citopatológusok végzik, hanem a nagyobb centrumokban megtalálható molekuláris biológiai, illetve patológiai képzettséggel rendelkező biológusok, patológusok.

Az említett aspriációs citológiai vizsgálatok alatt mit kell érteni?
A vékonytű-aspirációs citológia vagy vékonytű-biopszia, finomtű-biopszia a sejttani vizsgálatok egyik legmodernebb és legdinamikusabban fejlődő ága, amely a korszerű daganatdiagnosztika ma már elengedhetetlen része, illetve a kezelt daganatos betegek nyomonkövetésének fontos vizsgáló eljárása. Ezek a vizsgálatok gyakorlatilag bármely szerv körülírt elváltozása esetében meghatározzák az esetleges későbbi beavatkozást, a sebészi eltávolítás módját, nagyságát és amennyiben szükséges, az ezt követő onkológiai kezelést. Az aspirációs citológiai vizsgálat rosszindulatú daganat esetében mintegy megelőzi a szövettani vizsgálatot, hiszen manapság gyakran a képalkotók mellett a citológiai vizsgálat az első lépcső a kórismézésben. Az aspirációs citológia tisztán diagnosztikus beavatkozás, ellentétben az úgynevezett exfoliativ citológiai vizsgálatokkal, így például az említett cervix citológiával, vizeletcitológiával, amelyek inkább tekinthetőek szűrővizsgálatnak, hiszen segitségükkel emeljük ki a daganatgyanús eseteket. Az aspirációs citológiai vizsgálat során azonban mindig olyan elváltozást célzunk meg, amely vagy tapintható „csomó”, vagy képalkotó eljárásokkal vizualizálható körülírt, daganatgyanús lézió. Természetesen ezek között is szerencsére a jóindulatú tumorok a gyakoriabbak. A gyakorlatban bármely szerv biopsziája elvégezhető, de leggyakrabban az emlő, a pajzsmirigy, a nyirokcsomók, a máj, a tüdő a célpont. De végezhető hasnyálmirigy-, mellékvese-, vese-, sőt, agybiopszia is.

Mire utal a vizsgálat elnevezése?
A beavatkozás technikájára utal, hiszen vékony tűvel biopsziázva a daganatot, sejteket aspirálunk vákuum segítségével, amelyet fecskendővel hozunk létre. Az aspiráció kiszívást jelent: a sejteket tárgylemezre szélesztve, kikenve, különböző festési eljárásokat alkalmazva, mikroszkóppal vizsgáljuk. Az eljáráshoz természetesen speciális felszerelés szükséges: biopsziás tű, gumidugattyús fecskendő és fecskendő-befogó, ami a gyártó után elnevezve Cameco-pisztolynak hívunk. A tű hossza az elváltozás lokalizációjától függ. Felületesen elhelyezkedő léziókhoz általában másfél colos tűk elegendőek, a mélyebben fekvő elváltozásokhoz jól bevált a speciális biopsziás tűket jól helyettesítő 8-10 centiméter hosszú, úgynevezett mandrinos spinál tű, amelyet aneszteziológusok használnak epidurális érzéstelenítéshez. 

Milyen vizsgálatokat lehet elvégezni a vékonytű-biopsziával nyert anyagon?
Gyakorlatilag mindent, amit szövettani mintán, és esetenként egyszerűbben is, hiszen itt általában tiszta tumorsejt-populáció áll rendelkezésünkre, nem kell már körülményes emésztési eljárásokkal szöveti környezetükből kinyerni az egyes tumorsejteket. Emellett több olyan kiegészítő metodika is létezik, amelyek befolyásolhatják a diagnózist, illetve meghatározhatják a későbbi terápiát. Ilyenek például az immuncitokémiai vizsgálatok, amelyek során valamely sejt vagy tumorsejt által termelt, általában fehérje-természetű antigén kimutatását értjük, az adott antigén ellen létrehozott specifikus antitest segítségével. Ez az eljárás gyors és olcsó, hátránya, hogy gyakran sok reakció elvégzése szükséges a tumor típusának behatárolására, ehhez azonban nem mindig áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű kenet. Molekuláris patológiai módszereknek nevezzük azokat a vizsgálatokat, ahol a sejt DNS- vagy RNS-eltéréseit vizsgáljuk. 

Erre miért van szükség?
Mert ezen technikák segítségével a fenotípus mellett a genotípus is meghatározható, esetleges génátrendeződés, kromoszóma-deléciók, onkogének azonosíthatóak, illetve kórokozók jelenléte is kimutatható. 

Mik az előnyei ennek a fajta vizsgálatnak a többivel szemben?
Az aspirációs citológiai vizsgálatnak számos előnye van a hagyományos vastagtű biopsziákhoz vagy sebészi próbakimetszésekhez képest. Egyrészt ilyen előny a gyorsaság: a beteg kikérdezése, fizikális vizsgálata, a biopszia kivitelezése általában tíz-húsz percet vesz igénybe, ehhez adódik a laboratoriumi munka, azaz a kenetek festése, ez öt-húsz perc, majd a kenetek mikroszkópos értékelése, ami természetesen gyakorlattól, illetve az adott esettől  függően néhány perc, egy-két óra, konzultáció, kiegészítő vizsgálatok esetén egy-két nap lehet, azaz szövettani vizsgálathoz képest, ahol a technikai feldolgozás minimálisan 24-48 óra, igen rövid idő alatt juthatunk megbízható diagnózishoz. Emellett igen költségkímélő módszerről van szó: a szükséges fogyóeszközök száz forint körüli összegbe kerülnek. Ennél jóval drágább a képalkotók által vezérelt biopszia, ahol a speciális tűk több ezer forintba kerülnek, és a CT, ultrahang gépideje is viszonylag nagy költséggel jár. 

Mennyire megbízható a vizsgálat?
A vizsgálat szenzitivitása irodalmi adatok és saját vizsgálataink alapján 85-95 százalék, specificitása pedig 98-100 százalék, azaz a szövettani vizsgálat után ez a legmegbízhatóbb vizsgálóeljárás. 

Fájdalmas egy ilyen vizsgálat?
Csak minimálisan. Felületes szervek esetében a helyi érzéstelenítés is szükségtelen, hiszen ez is tűszúrással jár, azonkívül ha visszaszívjuk a bejuttatott érzéstelenítő oldatot, az felhígitja, esetleg károsítja a keneteket. Mélyebben fekvő szerveknél alkalmazunk bőrérzéstelenítést, főleg, ha több biopsziát tervezünk. Altatás csak ritkán szükséges, néha gyermekeknél elengedhetetlen. A szövődmények veszélye is minimális. Az sem elhanyagolható tényező, hogy ezek a vizsgálatok megnyugtatják a betegeket, hiszen a biztos rossz is jobb a bizonytalanságnál. Rosszindulatú daganatok esetében a betegnek van ideje felkészülni a műtétre vagy kezelésre: máshogy fekszik fel a műtőasztalra az az emlőrákos nő, aki tudja, hogy valószínűleg radikális műtétet végeznek rajta, mint aki kétségbeesve, teljes bizonytalanságban készül a sebészi beavatkozásra,  pszichésen és ezáltal immunológiailag deprimált állapotban van. 

Hátrányai vannak esetleg a módszernek?
Ha nem is nagy számban, de természetesen igen. A citológiai vizsgálat nem ad választ az invázióra és az elváltozás pontos kiterjedésére, valamint szinte kizárólag daganatok, illetve daganatszerű elváltozások kórismézését teszi lehetővé. Azaz például máj esetében, úgynevezett belgyógyászati májbetegségeknél nem alkalmazható. Általában hátrányként könyvelik el, hogy a kenetek mikroszkópos vizsgálata szubjektív. Emellett alkalmazása speciális képzést és nagy tapasztalatot igényel, és jelenleg nem minden patológus szakorvostól  várható el, hogy citológiai preparátumokat értékelni tudjon. Részben más látásmódot is igényel mint a szövettani vizsgálat, hiszen ebben az esetben szöveti összefüggésükből kiragadott sejteket, sejtcsoportokat vizsgálunk, és ebből következtetünk vissza az eredeti szöveti struktúrára. Itt kell megjegyezni, hogy természetesen ugyanazt az elváltozást vizsgáljuk, mint szövettani vizsgálatkor, csak másképpen, másfelől megközelítve, és ugyanarra törekszünk, azaz szövettani szintű eredményre, ami általában sikerül is.

 

www.medserv.hu