Ajak- és szájpadhasadék: mosolyogj bátran!

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2013. november 4.

Az ajak- és szájpadhasadék több okból is kardinális rendellenesség: nem csak esztétikailag jelent problémát, de a táplálkozást, a beszédet is nehezíti, és egyéb problémák forrása is lehet. Hogy pontosan milyeneké, és milyen módon lehet kezelni ezen elváltozásokat, arról dr. Seper László sebészt, a Mosolyogj Bátran Egyesület szakorvosát kérdeztük. ajakhasadek1

Tisztázzuk először a fogalmakat: az ajakhasadék azonos-e a köznyelvben nyúlszájnak nevezett elváltozással, és a szájpadhasadék a népnyelvben farkastorokként élő rendellenességgel?

Igen, azonosak, ugyanakkor jó ideje nem javasolják használni ezeket a kifejezéseket sem a szakmai sem a hétköznapi nyelvben. Az ajak veleszületett folytonossághiányát helyesen ajakhasadéknak, a szájpadét szájpadhasadéknak nevezzük. A kettő kombinációja esetén ajak-, állcsont- és szájpadhasadékról beszélünk. Ilyen esetben ugyanis az ajak- és szájpadhasadék mellé szinte minden esetben társul a felső állcsont fogmedernyúlványának folytonossághiánya az un. állcsonthasadék is. Minden hasadék lehet egy- és kétoldali.

Miért alakulnak ki ezek az elváltozások?

Fejlődési, veleszületett rendellenességekről beszélünk, amennyiben az említett folytonossághiány fennáll. A terhesség korai időszakában az arc- és szájpadnyúlványok meglehetősen bonyolult folyamatok eredményeként nyerik el végső formájukat. A rendellenesség kialakulásakor az előbb említett nyúlványok helytelenül olvadnak össze. Fontos kiemelni, hogy minden ilyen esetben az összeolvadás hiányáról beszélünk, vagyis nem hiányoznak részek sem az ajakból, sem a szájpadból, egyszerűen csak nem, vagy helytelenül nőttek össze. Ebből fakad a folytonossághiány. Az ajak és a szájpad kialakulása egyébként nem egyszerre zajlik: az ajak az ötödik-hetedik hét környékén alakul ki, a szájpad kicsivel később. Ezért gyakori, hogy a rendellenesen fejlődő ajkat egy rendellenesen fejlődő szájpad követi és a kombinált forma gyakrabban fordul elő. Ettől függetlenül azonban két külön rendellenességről van szó.

Mi okozza ezeket?

Több tényező együttes fennállásáról beszélünk. Az első mindenképpen a genetikai meghatározottság, de több olyan életmódbeli faktorról is tudunk, amelyek bizonyosan a kialakulás irányába hatnak. Ezek általában a tipikusnak is nevezhető, negatív külső okok: a stressz, a dohányzás, a radioaktív sugárzás, a B12 vitamin vagy a folsav hiánya a terhesség során.

A terhesség ideje alatt látszanak már a fenti rendellenességek?

Igen, manapság ultrahanggal egyszerűen és biztosan kimutathatók. Az ajakhasadék a középső trimeszterben már viszonylag könnyen felismerhető. Egy tapasztalt radiológus vagy nőgyógyász  kolléga modern ultrahangos berendezéssel az izolált szájpadhasadékot is ki tudja mutatni. Az esetek túlnyomó többségében már előre lehet tudni, ha a gyermek ajak- és/vagy szájpadhasadékkal születik, így a szülők fel tudnak készülni a fejlődési rendellenesség okozta kihívásokra.

Mit jelent ez a felkészülés a szülők esetében?

Ez elsősorban ismeretszerzést és lelki felkészülést jelent. Az utóbbi legalább olyan fontos, mint hogy a szülők tudják, milyen gyakorlati lépések várnak rájuk a következő időszakban. Fontos az is, hogy kiválasszák és megismerjék azt a centrumot, azt a gyógyító teamet, amely a gyermek születését követően kezelni fogja az elváltozást. A szülők szerezzenek be tájékoztató anyagokat arról, hogy mit is jelent ez az elváltozás, mivel jár illetve miként kíséri végig gyermekük életét. Minden érintet szülőnek ajánlom egyesületünk, a Mosolyogj Bátran Egyesület  tájékoztató kiadványait. A hasadékos fejlődési rendellenességek, azon belül is a kombinált formák kezelése ugyanis egy beavatkozással többnyire nem oldhatók meg. Itt inkább egy kezeléssorozatról és az ahhoz tartozó utógondozásról van szó, amely a gyermeket tizennyolc éves koráig kíséri.

Gondolom, az első gyakorlati nehézség a gyermek táplálásakor jelentkezik.

A gyermekek táplálása mindenképpen nehezebb, bár hozzátenném, hogy izolált ajakhasadék esetén csak csekély mértékben. Sok olyan eseteről tudunk, amikor egyáltalán nem jelentett gondot még maga a szoptatás sem. Az ajakhasadék sokkal inkább esztétikailag jelent problémát, mintsem gyakorlati, funkcionális szempontból. A szájpadhasadék és a kombinált változatok, azaz az ajak-, állcsont- és szájpadhasadék fennállásakor a táplálás már lehet probléma, hiszen a baba szoptatás közben a szájpadhoz feszíti a mellbimbót. Ugyanakkor több példa is azt mutatja, hogy nagyon sok türelemmel és hozzáértéssel még a szájpadhasadékos gyermekek is szoptathatók. Többnyire azonban nem ez a jellemző. Ilyenkor a szülők általában más speciális etetési módszerekhez, például Haberman etető stb. folyamodhatnak. A gyermekek táplálásával kapcsolatban „Légy egy kis türelemmel” címen adott ki egyesületünk egy nagyon hasznos tájékoztató füzetet

Milyen beavatkozásokra kell számítani a szülőknek?

Az ajakhasadékokat többnyire öt-hat hónapos kor körül zárjuk sebészileg, majd egyéves korig a szájpadhasadékot is, hogy a beszéd indulására az anatómiai struktúrák maradéktalanul helyre legyenek állítva. Az állcsonthasadékkal kombinált formáknál a fogfejlődéstől, a fogváltás ütemétől függően a gyermekek nyolc és tizenkét év közötti korára esik a harmadik  beavatkozás. Akiknél a három rendellenesség egyszerre áll fent, majdnem biztosan el kell végezni mind a három beavatkozást. Az arc fejlődése körülbelül tizennyolc éves korig tart és mivel egyéni eltérések mindig lehetnek, a javaslat az, hogy a gyermekek tizennyolc éves korukig évente egyszer vegyenek részt egy úgynevezett hasadékos utógondozáson. Ez egy interdiszciplináris, több szakma álltal közösen vezetett konzultáció. Itt a sebész, logopédus, fogszabályzó fogszakorvos és fül-orr-gégész, illetve szükség esetén táplálkozási tanácsadó dönti el a szülőkkel közösen, hogy mi legyen a következő lépés, van-e szükség a fenti beavatkozásokon túl további korrekciókra, és amennyiben igen, mikor.

Mi történik, ha valaki nem kezelteti ezeket a rendellenességet?

A kezeletlen szájpadhasadék esetén egyrészt nem lesz jól érthető a gyermek beszéde. Másrészt az állandó átjárhatóság a száj- és az orrüreg között megnehezíti a táplálást, az ivást, később az étkezést. Állandósulnak a felsőlégúti hurutok. Amennyiben nem történik meg a szájpadizmok rekonstrukciója, a fülkürtben a nyomáskiegyenlítést szolgáló vékony járat funkciója sem lehet teljes, és állandó középfülgyulladás alakulhat ki. Ez hosszabb távon halláskárosodást eredményezhet. A tartós beszédzavar és halláskárosodás, különösen együttesen nagyon súlyos következmények. Összességében ezek a gyermek elégtelen pszichoszociális fejlődéséhez vezetnek. Ugyanakkor hozzáteszem, Európában vagy Magyarországon egyáltalán nem jellemző, hogy az archasadékos fejlődési rendellenességeket nem kezeltetik. Olyannyira nem, hogy Magyarországon mindössze egyetlen kezeletlen gyermekről van tudomásom, aki ma már elmúlt tizennyolc éves. A szülő meggyőződésből nem operáltatta, nem kezeltette a gyermeket. Úgy gondolom, ez a hozzáállás akár büntetőjogi felelősséget is felvethet. A világ más részein pl. Délkelet-Ázsiában viszont még ma is gyakran találkozni hasonló esetekkel.

Hogyan kell elképzelni a gyakorlatban a műtéteket?

Ezek elég bonyolult sebészeti beavatkozások, egy ilyen rövid beszélgetés során talán nem is célszerű részletezni őket. A lényeg minden esetben az, hogy rekonstruálni kell a nem záródott anatómiai struktúrákat. Úgy is mondhatnám, hogy minden megvan, csak éppen semmi sincs a helyén. A meglévő strukturák rekonstrukcióját követően, az arc természetes fejlődését kihasználva azonban funkcionálisan kifogástalan és esztétikailag szép eredményt lehet elérni.

Említette, hogy az ajakhasadék elsősorban esztétikai szempontból probléma. Mennyire lehet „elrejteni” a műtét nyomát?

Valóban elsősorban esztétikai gondról van szó, ezt azonban nem szabad lebecsülni, hiszen az arc a személy identitásának egyik legfontosabb kifejezője és „feladata” az esztétikus megjelenés. A zárás, de minden sebészeti beavatkozás okozta vágás után a heget nem lehet meg nem történtté tenni. Ugyanakkor, ha egy biciklis balesetet követően az ajak széthasad, a rekonstrukciót követően ott is marad heg. Ideális esetben az ajakhasadékot helyreállító műtét nyoma sem lesz több egy ilyen finom, nem feltűnő, talán egy miliméter vastagságú hegnél. Ami az archasadékos rekonstrukciókat követő un. jellemző másodlagos jegyeket, tehát a fel- és elhúzodott ajkat, az elhúzódott, lelaposodott orrot illeti, ezek helyes és eredményes kezelés mellett nem alakulnak ki. Optimális eredmény esetén, egy-két méteres távolságból látva a gyermeket laikusként biztosan nem vesszük észre, hogy ajakhasadékkal született.

Több plasztikai sebészet is úgy hirdeti a hasonló szépészeti beavatkozásokat, hogy teljesen eltűnik majd a heg. Elképzelhetőnek tartja ezt?

Ahol szike ment végig a bőrön, ott heg marad. Ez egy mellnagyobbító műtét esetében is igaz, csak éppen ott egy testredőben, pl. a mell alsó vonalában lehet úgy elrejteni a heget, hogy az ne legyen feltűnő. Aki azt állítja, hogy semmi nyoma nem lesz a beavatkozásnak, az  egyszerűen nem mond igazat. Ahová a sebészorvos ráteszi a kezét és a szikéjét, és vág vele, ott heg marad, amit – ismétlem – nem lehet meg nem történtté tenni, de el lehet úgy rejteni, hogy az ne legyen feltűnő. Fontos, hogy a beavatkozás eredményeként a gyermek 18 éves korára egy finom, nem feltűnő heg mellett az ajakhasadékosokra jellemző un. másodlagos jegyek se alakuljanak ki.

Férfiak esetében néha látni, hogy bajusszal próbálják elrejteni a heget.

Régebben bajusszal próbálták „maszkírozni” a beavatkozás nyomait és az említett elhúzódó-felhúzódó ajkat valamint az orr deformításait. Ha jó sebész jól sikerült műtéttel állította helyre az ajkat, akkor biztosan nincs szükség arra, hogy bajusz mögé rejtsük. Összességében azt tudom mondani, hogy ma már nagyon jó eredményeket lehet elérni. Ilyenkor sem az ajak hege, sem az ajak és az orr formája nem rendellenes vagy feltűnő. Hogy mást ne mondjak, még Hollywoodban sikeres színész is él ma már ilyen heggel.

 

www.hasadek.hu